2019. május 22. szerdaJúlia, Rita
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Közlemény Szilágyi Domokosnak a Securitatéval fenntartott kapcsolatáról

sajtóközlemény 2006. szeptember 28. 21:58, utolsó frissítés: 18:39

#b#Stefano Bottoni történész, Nagy Mária, a költő élettársa és Szilágyi Kálmán, a költő testvérének közös nyilatkozata.#/b#





Ez a tájékoztató Szilágyi Domokos költő (1938–1976) és a román állambiztonsági szervek kapcsolatáról felröppent híresztelésekre kíván reagálni.

Van észrevételed?
<br />
Szólj hozzá az oldal alján!Van észrevételed?

Szólj hozzá az oldal alján!
Véget szeretnénk vetni annak a méltatlan helyzetnek, amelyet a suttogások és a félnyilvános közbeszéd teremtett. A rendelkezésre álló levéltári források segítségével megkíséreljük végigkövetni az ügyet. Abban reménykedünk, hogy hiteles információk birtokában az erdélyi magyar közélet immár őszinte és lényegretörő vitába bocsátkozik majd közelmúltjáról.

A közlemény Szilágyi Domokos családja részéről a költő élettársa, Nagy Mária és a költő öccse, Szilágyi Kálmán hozzájárulásával kerül nyilvánosságra.

Szilágyi Domokos „Balogh Ferenc” fedőnéven működött együtt az állambiztonsági szervekkel. Az utóbbi hónapokban hivatalosan megkerestük az illetékes szerveket (a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság Levéltárát – CNSAS) a dekonspirálás érdekében, de a levéltár szerint a polgári titkosszolgálat (SRI) részéről még nem történt meg „Balogh Ferenc” hálózati dossziéjának átadása.

Ennek ellenére a fennmaradt iratok egyértelműen, minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy „Balogh Ferenc” azonos Szilágyi Domokossal; a rendelkezésre álló dokumentációban a Maros-Magyar Autonóm Tartomány belügyi szerveinél szolgáló Ştefan Blaga alezredes fedi fel az együttműködő személyazonosságát egy 1964-es jelentésben, fedőneve mellett polgári nevét is említve.

Diákkori fotó 1955-bőlDiákkori fotó 1955-ből


„Balogh Ferenc” tevékenysége 1958 és 1965 között, két jól elkülöníthető szakaszban dokumentálható. 1958-ban „Balogh Ferenc” 13 írásos, ebből két kézírásos jelentést adott a Kolozs tartományi, illetve 1965-ben a bukaresti állambiztonsági szerveknek. „Balogh Ferenc” együttműködése három megfigyelési dosszié alapján renkonstruálható:

1) Lakó Elemér és Varró János megfigyelése
(Fond informativ, 3010. sz. dosszié)
2) Péterffy Irén megfigyelése
(Fond Informativ, 3005. sz. dosszié)
3) Páskándi Géza megfigyelése
(Fond Informativ, 2534. sz. dosszié)


A beszervezés valószínű körülményei

Szilágyi Domokos 1957 tavaszán került a Securitate látókörébe: 1956 októberében Szilágyi Domokos, a Bolyai Tudományegyetem másodéves magyar szakos hallgatója egyetértett a magyar forradalom követeléseivel. Álláspontját magánbeszélgetésekben és gyűléseken is kifejtette, mint a szabadon megválasztott diákszövetség egyik vezetője, illetve Ifjúmunkás Szövetség titkára.

1957 márciusában széles körű nyomozás indult a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem azon hallgatói és fiatal tanárai ellen, akik a legaktívabban vettek részt a magyar forradalom melletti megmozdulásokban. Március 11–19. között Bartis Ferencet, Dávid Gyulát és Páskándi Gézát is letartóztatták. (Később őket el is ítélték.) A központi szervek utasítására ezzel párhuzamosan elkezdték az addig gyenge magyar egyetemi állambiztonsági hálózatok megerősítését, az ügynökök toborzását.

19621962
Szilágyi Domokost akkor kezdték vizsgálni mint lehetséges „jelöltet”, majd néhány héttel később a „Fekete Pál” ügynök – Szilágyi Domokos diáktársa – 1957. május 17-én leadott jelentéséhez kapcsolódóan a Kolozs tartományi Securitaténál szolgáló Papp Adalbert hadnagy a következőt javasolta: „Urmează să fie recrutat tot ca agent şi numitul Szilagyi Dominic în act. de verificare dusă asupra lui Veress Zoltán” („Szilágyi Domokos beszervezésére kerüljön sor a Veress Zoltán tevékenységét ellenőrző vizsgálatban”).

Az 1957. augusztus 12-én keletkezett intézkedési terv Varró János és Lakó Elemér tanársegédek elleni vizsgálatáról szerint meg kellett állapítani “milyen kapcsolat áll fenn ezen gyanúsítottak és azok között a diákok között, akikről jelezték, hogy meglátogatják őket”, valamint azt, hogy „ellenőrizni kell „Tóth Miklós”, „Fekete Pál” és „Balogh Ferenc” ügynökök őszinteségét, akik fel fogják venni velük a kapcsolatot”.

Egy korábbi, szintén 1957-es irat szerint Szilágyi Domokos barátnője, a Bolyai egyetemen tanuló Váradi Emese is bekerült a nyomozás alatt álló csoportba. Noha „Balogh Ferenc” hálózati dossziéjának hiányában nem dokumentálhatók a beszervezés körülményei és annak indíttatása, feltételezhető, hogy Szilágyi Domokost nemcsak a saját szabadsága elvesztésével fenyegethették meg, hanem barátnőjével is zsarolhatták, aki „Balogh Ferenc” felbukkanását követően többé nem szerepel a nyomozásról szóló fennmaradt iratokban.


„Balogh Ferenc” tevékenysége

Az első, „Balogh Ferenc” által leadott jelentés 1958. április 9-ére datálható, amit tartótisztje, Papp Adalbert rögzített a 19 órakor kezdődő találkozót követően. A következő hónapokban „Balogh Ferenc” feladata a Lakó Elemérrel, Varró Jánossal, illetve Péterffy Irénnel való kapcsolattartás volt, megfigyelés céljából. Ennek nyomán 1958 októberéig, hat írásos jelentés született.

Ekkor a megfigyelési akciókat megszüntették és elrendelték a gyanúsítottak letartóztatását. Varró Jánost és Lakó Elemért 1958. augusztus 26-án, Péterffy Irént pedig 1958. október 31-én vették őrizetbe. „Balogh Ferenc” jelentéseiből megállapítható, hogy mindhárom esetben az általa szolgáltatott információk terhelő jellegűek voltak.

Az ún. „harmadik Bolyai perben” 1959. február 19-én Varró Jánost 16, Lakó Elemért 15 év kényszermunkára, míg Péterffy Irént 10 év börtönre ítélte a kolozsvári Katonai Törvényszék, továbbá Vastag Lajost 8, Páll Lajost 6 év börtönnel és teljes vagyonelkobzással sújtotta, míg Iamandi Emil és Szilágyi Árpád 5–5 év börtönbüntetést kapott. A kolozsvári állambiztonsági szervek Páll Lajost többször próbálták 1958 folyamán beszervezni, letartóztatása és elítélése az ajánlat visszautasításával is magyarázható.

Majtényi Erik felvételeMajtényi Erik felvétele
„Balogh Ferenc” ügynökkel 1965-ben is találkoztunk az eddigi iratfeltárás során. Az ekkor már Bukarestben élő Szilágyi Domokost az 1963-ban szabadult Páskándi Géza megfigyelésével, új verseinek elemzésével bízták meg, de az általa megfigyeltek között szerepelt még Domokos Géza, Szász János és Majtényi Erik is.

1965 márciusa és novembere között – eddigi ismereteink szerint – hét jelentés született, amit „Balogh Ferenc” a tartótisztjének, Ion Gr. Popa őrnagynak adott át. 1965. december 15-én a Páskándi ellen indított 8728. sz. vizsgálati akciót megszüntették és ezzel véget ért „Balogh Ferenc” tevékenysége az általunk eddig vizsgált dossziéban. Az 1965-ban készült jelentések a megváltozott politikai légkört tükrözik. A hatalom célja ekkor már nem az értelmiség elleni nyílt fellépés, hanem a véleményformáló értelmiségi körök módszeres behálózása, tevékenységük állandó nyomonkövetése volt.


Nyitott kérdések

Az első lényeges, még válaszra váró kérdés a vállalt együttműködés időkeretei. A rendelkezésre álló iratcsomók szerint ugyanis „Balogh Ferenc” tevékenysége csak két, viszonylag rövid és jól elkülöníthető, összesen mintegy két éves időszakra tehető. Nem ismert, hogy Szilágyi Domokos együttműködött-e az állambiztonsággal 1959 és 1964 között, valamint 1965 után. E nyitott kérdés megválaszolására a még nem kutatott (vagy a szaklevéltárnak még át nem adott) egyes célszemélyekre vonatkozó iratcsomók tanulmányozása adhat lehetőséget.

A második még megválaszolandó kérdés, hogy a hálózati dosszié mellett Szilágyi Domokos megfigyelési dossziéval is rendelkezett-e? Azaz felmerülhet, hogy egyidejűleg megfigyelő és megfigyelt is volt-e? Ebben az esetben, az is kérdés lehet továbbá, melyik időszakban, hogyan és miért váltakoztak a költő pozíciói? Természetesen ezt is csak további kutatásokkal lehetne tisztázni.

A harmadik, mindennél súlyosabb kérdés az együttműködés minősítése. Az 1958-ban rögzített feljelentések a beszervezés kényszerű jellegét valószínűsítik, és zaklatott lelkiállapotról tanúskodnak. A jelentésekben azonban – főleg Péterffy Irénről – súlyos és rosszindulatú megjegyzések is olvashatók.

Felmerül azonban a kérdés, hogy az említett mondatok valóban Szilágyi Domokostól származnak-e, vagy kihallgatóitól, illetve tartótisztje diktált bizonyos megfogalmazásokat? 1965-ben „Balogh Ferenc” ennél nyugodtabb állapotban folytatja tevékenységét.

Jelentései ekkor már politikai háttérjátszmákról szóló bizalmas értesüléseket, új irodalmi művekről szóló társalgásokat, sőt műelemzést is tartalmaznak. A költő személyisége eltűnik a jelentések mögött, szerepét egy „másik én”, a csendes és szorgalmas tudósító veszi át.

Budapest-Kolozsvár, 2006. szeptember 26.


Stefano Bottoni
Nagy Mária
Szilágyi Kálmán


A kutatások során eddig előkerült anyagok teljes szövegét hamarosan a Helikon honlapján fogjuk megjelentetni: Helikon.ro

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS