2019. november 12. keddJónás, Renáta
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Gyorsankét: Láng Zsolt, Selyem Zsuzsa, András Emese az SZ. D.-ügyről

szerk. 2006. szeptember 28. 22:15, utolsó frissítés: 22:11

E közlemény nyomán megszólalhatnak azok, akik ismerték őt, akik árnyalni tudják a tényeket. És akkor az is jobban látható lesz, hogy #b#miféle alakok voltak a túloldalon.#/b#





LÁNG ZSOLT, író, Marosvásárhely

Fontos kérdés, hogy nyilvánosságra tud-e kerülni egy ilyen ügy. Aztán fontos az is, hogy milyen lesz ez a nyilvánosság. Mit mondanak majd a megszólalók, és miként kapcsolódnak egymásba a mondatok.

Ha novellát vagy regényt vagy drámát írok, akkor a forma megmér engem – a nyilvánosság is egy mérőforma. Megmér minket.

2006 szeptemberében is van ennek kontextusa. Úgy tűnik, a volt diktatúrák népei most lépnek be az orális polgárosodás korszakába, számukra most derül ki, milyen súlya, milyen következménye van a beszédnek. Nem lehet legyinteni szavakra, azzal, hogy ezek csak szavak.

Vissza Sz. D.-hez. E közlemény nyomán megszólalhatnak azok, akik ismerték őt, akik árnyalni tudják a tényeket. Árnyalni tudják a Sz. D.-képet. És akkor az is jobban látható lesz, hogy miféle alakok voltak a túloldalon. Miféle rendszert üzemeltettek.

Sz. D. nem volt haszonélvezője a jelentéseknek: nem lett belőle gazdag ember (nyomorgott), nem lett belőle igazgató, főszerkesztő, nem kap ma érdemnyugdíjat (öngyilkos lett). Jobban látható lesz, miben éltünk, tulajdonképpen tudatlanul. Nem kell tovább hordozznunk tudatlanságunk kiszámíthatatlan terhét.

Kimagasló költő volt, érdemes újra meg újra elolvasni a verseit, és akkor most az is hátra van, hogy a verseket összevessük ezzel a döbbenetes közleménnyel.

_______________

>> TÉMAKOMMENT
Új! Van észrevételed? Szólj hozzá itt



ANDRÁS EMESE, irodalomtanár, Nagyvárad

Szilágyi Domokos-ügy biztos lesz belőle, de a kérdés tisztázása a filológia hatáskörébe tartozik. Semmi esetre sem változtathatja meg helyét a kánonban, vagy életműve megítélését, mert az esztétikai kérdés, nem pedig politikai. Egy írót sohasem az élete, hanem az életműve határoz meg. Plasztikusabban fogalmazva, Adyt sem a vérbaja alapján minősítjük! – ez a szakmai véleményem. A politikai véleményem pedig az, hogy ez a szekus- vagy III/III-as ügy, ha az anyaorszagi helyzetet is értem, erősen túl van lihegve, sőt, boszorkányüldözés jellege van, azért mert összemossa azoknak a szerepét, akik tulajdonképpen szintén áldozatokként kerültek be a rendszerbe, azokéval, akik önként és dalolva szadista, aljas módon önérdekből tették ezt. Így csupán csak újabb aljas politikai eszközzé vált egyesek kezében arra, hogy másokat kikészítsenek. Ezért ilyen és hasonló esetekben óvatosságot ajánlok, magam is az vagyok: ne ítélj, hogy ne ítéltess!

Szilágyi Domokos 1972-benSzilágyi Domokos 1972-ben


Érzelmi, személyes reakcióm pedig a következő: politikai elítéltek családtagjaként (édesapám és nagybátyám tanárként ítéltettek el 1956-ban, illetve 1960-ban, apu Páskándival is ült együtt), az ő tapasztalatukra és véleményükre alapozva azt mondom, hogy a rendszer borzasztóan jól működött, azoknak a fiúknak nagyon meg voltak az eszközeik arra, hogy a legelszántabb embereket is megtörjék, ha egy kicsit "belehúznak".

Éppen ezért apám sohasem haragudott azokra a diákjaira vagy kollégaira, akik ellene vallottak! Nem mindenki bírja a verést – mondta. Illetve azt, hogy szerencse, hogy őt a családjával nem zsarolták. Visszatérve Sziszre, szintén családi forrásból hallottam (a nőverem a 60-as évek második felében egyetemistaként a kolozsvári Cola-ban Sziszék társaságához tartozott Vermessy Péter zeneszerzővel, Bodor Ádám íróval stb. együtt), hogy a baráti kör tudott arról, hogy Sziszt beépítették.

Előzménye ennek, hogy bevitték Hervayt, nagyon megverték, megerőszakolták, s csak azután engedték el, hogy ő "aláírt". A barátok alkoholizmusát, depresszióját is ennek írták a számlájára. 58-ban pedig papgyerekként szintén exponált lehetett. Öngyilkossága is az erkölcsi érzék bizonyítéka, miközben olyanok, akik tényleges kiszolgálói voltak a diktatúrának, ma vagyonos, avagy köztiszteletben álló emberek is lehetnek.

Tehát csínján az ítélettel! A fentiek alapján gondolom, nyilvánvaló, hogy nem befolyásolja személyes viszonyulásomat Sz. D. életművéhez a feltárt dokumentum. Sőt, bizonyos értelemben el is mélyíti a kapcsolatomat a verseivel, amik mindig is sokkal több szenvedést sugalltak, mint amit az életrajz motivált volna. Ez a tapasztalat vagy élmény az oka annak, hogy szerintem most, 2006 végén is aktuális új adatokat feltárni. Az igazság mindig aktuális, csak vigyázni kell annak interpretálásával. Biztos lesznek most is sárdobálók, de a szenzáció majd elül, az álszentek és képmutatok pedig neki már nem árthatnak.


_____________

SELYEM ZSUZSA, irodalomkritikus, Kolozsvár

Nem tudtam, hogy Balogh Ferenc fedőnéven történt, de néhány hónapja már dolgozik bennem annak a híre, hogy Stefano Bottoni kutatásai során Szilágyi Domokos ügynöki jelentéseire bukkant.

Nem gondoltam volna, hogy jelentései Varró János 16, Lakó Elemért 15 évi kényszermunkára ítéltetéséhez, Péterffy Irénnek 10 börtönévéhez szolgáltattak anyagot. Nem, ezt el sem tudtam képzelni.

Azt tudtam elképzelni, hogy amolyan hímezős-hámozós jelentéseket írt, ami persze szintén nem lényegtelen.

Ma történetesen a tudáshoz való jog világnapja van. Tudni nagyon nehéz. Jó: lehetetlen. De az a sok mellébeszélés és szépelgés vagy az az ignorancia és közöny, vagy az az olcsó moralizálás, ami az életünkbe belenyúló és orvul ható közelmúltbeli történeteinket meghatározza, elviselhetetlen. Azért elviselhetetlen, mert nem tudjuk, hogy miket is kell elviselnünk, csak cipeljük, mint a barmok.

Szilágyi Domokos életműve semmivel sem lesz rosszabb, sem jobb attól, hogy kiderül, a román hírszerző szolgálat titkos ügynöke volt. A jobb verseit úgy olvasni ezentúl, hogy „aha, szóval akkor ez a szekus játszmáról szól” lebutítása volna nem csak a versnek, de az olvasásnak is.

Nem gondolom azt, hogy ketté kell hasítani a szerzőt és a művet, s hogy vannak szörnyetegek, akik csodás dolgokat alkottak, de a kettőnek semmi köze egymáshoz – én azt gondolom, hogy van valami kapcsolat, de hogy ez a kapcsolat jóval bonyolultabb, mint az ok-okozati reláció.

Tudni egy kínos dolgot csak akkor baj, ha azon az egy dolgon kívül semmi mást nem bír már tudni az ember.

Hogy Szilágyi Domokost a Securitate beszervezte, hozzátartozik ahhoz a társadalmi működésmódhoz, melynek reflexei ma is kösz, jól vannak. A társadalom persze nem tudná ezt tenni, ha mi nem csinálnánk. Van aki 1956 októbere után nyíltan a magyar szabadságharc mellé állt, és viselte ennek következményeit (börtön, kényszermunka, kihallgatások, lelki összeomlás stb.), van, aki otthon, családja körében, ha a gyerek nem hallhatta, akkor mondott ezt-azt, de nappal, munkahelyen, a gyerek előtt kuss, van, aki nyílt levelet írt alá az 56-os forradalom elítéléséről azzal nyugtatva magát, hogy milyen jól átjárt a hatalom eszén, mert így kicsikarhatja a hatalomtól néhány magyar folyóirat engedélyezését (melyekben magyarul lehetett üdvözölni a soron lévő Pártkongresszust, de a gátlástalanul behódolók további kedvezményekhez jutottak, mint például medvére vadászhattak a Párt főtitkárával, Nicolae Ceauşescu elvtárssal) – különféle történetek vannak, amelyek fölött abszolút semmi jogunk ítélkezni, de még kevesebb jogunk van összemosni őket.

Ha Szilágyi Domokosra gondolok, előttem van egy csontsovány, beteg férfi, 38 évet élt, aki amellett, hogy néha elképesztően jó verset írt, nagyon rosszban lehetett önmagával. Sokaknak bejött, hogy a hatalom szolgálói voltak: meggazdagodtak, utazgattak, maguk is hatalomhoz jutottak stb. Szisz viszont nem úgy játszott a diktatúrában, hogy nyerjen.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS