2019. február 17. vasárnapDonát
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Nyilvánosak Szilágyi Domokos ügynöki jelentései

S. G. 2006. október 20. 16:49, utolsó frissítés: 16:09

#b#Miért, így sem csináltunk semmit [56-ban], vagy te többet tettél?#/b# Tartótisztje utasítására így tett fel provokatív kérdést egyik megfigyeltjének a beszervezett költő.





szólj hozzá az oldal alján!szólj hozzá az oldal alján!
Szilágyi Domokos ügynöki jelentései három megfigyelési dossziéból kerültek elő. Az első kettő 1958-ból származik, Lakó Elemérről és Varró Jánosról, a Bolyai Egyetem tanárairól, illetve Péterffy Irén bölcsészhallgatóról begyűjtött Securitate-információkat tartalmazzák. Az 1965-ös dossziéban Páskándi Géza költő a célpont. A fentiekből a Helikon irodalmi lap honlapján az elsőt és az utolsót közli.

>> Szilágyi Domokos jelentései itt letölthetők! >>
(első rész, Lakó-Varró dosszié, 3,95 Mb, tömörítve)



Lyukas volt a háló 1956-ban

A Securitate-t meglepetésként érte az 1956-os magyarországi forradalom – ezt 1957 decemberében Nicolae Breban ezredes, a titkosszolgálat Kolozs tartományi vezetője ismerte el Bukarestben. A hálózatot 1956 októberétől fogva sürgősen meg kellett erősíteni.

"A kialakult helyzet hátterében a desztalinizáció jegyében megkezdett belső átszervezések és a besúgói hálózat részleges leépítése állt. A márciusban kiadott 15/1956. sz. belügyminisztériumi operatív parancs például előírta az egész hálózat felülvizsgálatát, elsősorban a párttagok elbocsátását, ennek következményeként a sokszor párttagokból és pártjelöltekből álló hálózat rendkívüli módon meggyengült 1956 őszére" – írja a Kényszerből stratégia: a román állambiztonság válaszlépései a magyar forradalomra című cikkében Stefano Bottoni történész.

az első sajátkezű jelentés, 1958 április 9.az első sajátkezű jelentés, 1958 április 9.


Mint a háttértanulmányból kiderül, közvetlenül a forradalom kitörése után a Securitate mindössze hét ügynökkel rendelkezett a körülbelül 9000 fős kolozsvári egyetemi/főiskolai diákság és a mintegy 700 egyetemi oktató körében.

Ezt konstatálva operatív parancs írta elő, hogy tömeges méretekben szervezzenek be informátorokat az értelmiségiek köréből. Az állami apparátus 1957 tavaszán értette meg, hogy csak hatékony, csoporton belüli információs hálózatok létrehozása teremtheti meg azt a lehetőséget, hogy Bukarest első kézből tudja meg, hogyan értékelik a magyarok saját körülményeiket.


Szilágyi Domokost beszervezik

>> Közlemény Szilágyi Domokosnak a Securitatéval fenntartott kapcsolatáról >>

Ebben a kontextusban szervezték be mások mellett Szilágyi Domokost is. A Securitate kolozsvári irodája egy 1957 május 17-i feljegyzésben azt közli, hogy a Bolyai Egyetem magyar irodalom szakának egyik másodéves hallgatója, Lénárd Zoltán már a Securitate ügynöke "Tóth Miklós" fedőnévvel. Erre az évfolyamra jár Szilágyi Domokos, mint ahogy azt a feljegyzésben első oldalon közölt névsorból is kiderül.

"Szilágyi Domokos beszervezésére sor kerül a Veress Zoltán tevékenységét ellenőrző vizsgálatban" – ez áll a szóban forgó dokumentumban, amit Papp Adalbert hadnagy ír alá. Az ötoldalas feljegyzés amúgy "Fekete Pál" ügynök információit összegzi: a szöveg lényegében alapos látlelet arról, hogy a titkosszolgálat szemszögéből mi folyik a Bolyai magyar szakán, és hogy viselkedik egyfelől a másod- és harmadév, másfelől Lakó Elemér és Varró János tanársegéd.

A két oktató ellen elsősorban az a vád, hogy 1956 november elsején, Mindenszentek napján tömeges diákküldöttséget vezettek a Házsongárdi temetőbe, ahol megkoszorúzták több magyar író és értelmiségi frissen rendbetett sírját. A Papp Adalbert-féle feljegyzés szerint ez "demonstratív nacionalista akciónak" minősül.

Lakó és Varró irodájában a diákokkal együtt "külföldi rádióadásokat hallgatott az ellenforradalom aktuális helyzetéről". Lakó "ügynöknek (spicli) nevezte Csehi Gyula professzort", és "agresszív tettnek minősítette a szovjet hadsereg Magyarországnak adott segítségét".

Lakó továbbá azt a hibát is elkövette, hogy 1956 őszén egy körösrévi kirándulásról hazatérőben a Ott, ahol zúg az a négy folyó... "magyar nacionalista és fasiszta dalt" énekelte – sorjáznak az ügynöki információkból begyűjtött adatok. A feljegyzés szerint a két adjunktust rendszeresen látogató diákcsoportok "reakciós viselkedése" egyértelműen a tanársegédek attitűdjének tudható be.


Az ügynök lehallgatása

Hogy pontosan milyen körülmények között szervezték be Szilágyi Domokost, az az eddig rendelkezésre álló iratokból nem derül ki, ugyanis hálózati dossziéja még nem került elő a Securitate irattárát adminisztráló CNSAS levéltárából, legalábbis a CNSAS közlése szerint a a polgári titkosszolgálat (SRI) még nem adott át rá vonatkozó hálózati dossziét.

A megfigyelési dossziéban a májusi feljegyzést időrendben egy 1957 augusztus 12-re datált irat követi, melyben Iacob Martin őrnagy engedélyt ad Pappnak arra, hogy megszervezze: helyezzenek el mikrofont Lakó és Varró egyetemi irodájában.

A cél nem csak az, hogy a szolgálat tudni akarja, mi hangzik el ott, hanem az is, hogy ügynökeik, "Tóth Miklós", "Fekete Pál" és a "Balogh Ferenc" fedőnevű Szilágyi szavahihetőségét ellenőrizni akarják. Az igénylésben az is szerepel, hogy a bölcsészkar Horea u. 31. alatti épületében találni kell egy alkalmas helyiséget a lehallgatóberendezés működtetésére. Ekkoriban "Balogh Ferenc" feladata kapcsolatot tartani a Lakó Elemérrel, Varró Jánossal, illetve Péterffy Irénnel, megfigyelés céljából.

Hogy a költő valóban azonos "Balogh Ferenccel", azt a kutatók rendelkezésére álló dokumentációban egy jelentés fedi fel, melyet a Maros-Magyar Autonóm Tartomány egyik belügyi alezredese, Ştefan Blaga készített 1964-ben. Ebben a tiszt fedőneve mellett polgári nevét is említve fedi fel a hálózati személy kilétét.

A költőnek 1958-ból négy jelentése került elő a titkosszolgálati archívumból, a 3010. sz. Lakó-Varró megfigyelési dossziéból. Ebből kettő sajátkezű feljegyzés, az első oldal sarkán, illetve a második oldalon Papp Adalbert szintén sajátkezű azonosító megjegyzésével, illetve kommentárjával.

Mivel ezekben Szilágyi harmadik személyben beszél saját magáról, feltételezhető, hogy tartótisztje diktálta a szokásos formulákat, mint például: "Folyó év április 7-én egy szünetben Lakó Elemér az egyetemen beszélgetett a forrással".

a második kézírásos szöveg, április 17.a második kézírásos szöveg, április 17.


Szabédi és az örök béke

Szilágyi jelentése szerint Lakó ott és akkor arról számolt be, hogy találkozott Szabédi László költővel, irodalomprofesszorral. Lakó szerint "Szabédi olyan naiv, mint egy gyermek. Azt állítja, hogy újabb háború kizárt dolog, mert egy-két generáció után eljön az örök béke ideje". Az adjunktus az ügynöknek azt is elmesélte, csodálkozik, hogy Szabédi nem érzékeli az ország súlyos gazdasági válságát, például a munkanélküliséget. Szilágyi április 9-én, 19 órakor tett minderről jelentést tartótisztjének.

Papp kommentárja szerint Szilágyi ezután azt a feladatot kapta, tegyen látogatást Lakónál és többek között beszélgessen el vele a bel- és külföldi politikai helyzetről, hogy "politikai nézeteit és esetleges ellenséges szándékait konkretizálni lehessen".

Lakó és Szilágyi a következő jelentés szerint április 16-án szintén a szünetben fut össze. Mi újság, kérdi az ügynök. Egyelőre semmi, feleli a tanársegéd, majd kifejti, sejtése szerint "valami készül", mert a bölcsészkar egyik épületében látott valakit, akiről tudja, hogy a Securitate-nak dolgozik.

Lakó elmondja, hogy "talán tisztogatás" lesz, és az ügynökön keresztül azt tanácsolja a diákoknak, vigyázzanak arra, mit csinálnak és miről beszélnek. A beszélgetésbe bekapcsolódik az egyetemi színjátszókör egyik tagja, Jecza Tibor is, neki Lakó azt tanácsolja, a kör tagjai legyenek óvatosak, ne igyanak, ne csináljanak botrányt, mert provokátorokra kell számítani. A tartótiszt utasítást ad Szilágyinak, elegyedjen szóba Jeczával, hogy a Lakó és az ő kapcsolatát fel lehessen deríteni (derül ki a jelentésre írt megjegyzésből).


Sör és baracklikőr a "Központi vendéglőben"

Az időrendben következő jelentés május 5-i, és a "3"-as számú konspiratív lakásban készült, ahol Szilágyi Papp Adalbertnek és a hadnagy közvetlen főnökének, Emil Mărgineanu főhadnagynak jelentett. Erről gépírásos összefoglaló készült.

Eszerint az ügynök és Lakó április 26-án Zilahon a "Központi vendéglőben" töltött el együtt egy órát. A szövegben olyan részletek is szerepelnek, mint például az, hogy sört és baracklikőrt fogyasztottak. Lakó a beszélgetésben megemlíti, hogy Dávid Gyula letartóztatása után Varró nagyon ijedt és ideges volt, Jugoszlávián keresztül Nyugatra akart távozni ("a vrut să plece în Apus" – foglalja össze rossz románsággal "Balogh" információit Papp Adalbert).

egy kényelmetlen kérdés Lakó Elemérnek az éjszakai sétánegy kényelmetlen kérdés Lakó Elemérnek az éjszakai sétán


Az ügynök ezen a találkozón azt a feladatot kapja, kerüljön közelebb Lakóhoz, látogassa különféle ürügyekkel otthon és egyetemi irodájában, és "egy alkalmas pillanatban vesse fel az ellenforradalom problémáját".


Egy provokatív kérdés

A következő jelentést szintén szóban adta Szilágyi június 9-én. Elmondása szerint Lakóval a "Dunărea", az "Ursus", majd a "Clujul" vendéglőben boroztak és söröztek június 2-án, majd éjjel kettőig sétáltak a parkban Kolozsváron. Lakó arról számol be "Balogh Ferencnek", hogy nem is próbál eljutni a nyáron egy debreceni nyári egyetemre, mert nem kapna útlevelet.

"Nem vagyok nyugodt most sem a magyarországi események után. Az lett volna jobb, és az kellett volna, hogy ne csináljunk semmit ebben az időszakban. Miért, így sem csináltunk semmit, vagy te többet tettél, többet mint én – kérdezte a forrás. Elég az, hogy csináltam, válaszolta Lakó. Hallgattam a magyarországi és nyugati adókat és ez elég. Csodálkozom, hogy még nem tartóztattak le, de nem tudom, ha most letartóztatnának, lenne erőm kemény legénynek lenni" – foglalja össze Papp, hogyan próbált az utasítás szellemében kihúzni valamit Lakóból az ügynök.

Hogy a tanársegéd tudatában volt kényes helyzetének, az abból is kiderül, hogy elmondja: nem bízik "a kurva Sárosy Évában, mert nem tudja, hogy hol és kinek mesél fontos dolgokat". A már lektorként dolgozó Lakó elmondja az ügynöknek, hogy ő "vigyáz arra, hogy az emberek ne vegyenek észre semmit". Szilágyi azt a tanácsot kapja tőle, hogy "add a marxistát a kollégák között, mert azt hiszem, a kollégád, Metz Katalin nemcsak a színjátszókörben súgó".


Negyven évnyi kényszermunka és börtön

Egy másik Papp Albert-féle feljegyzésből, Nagy Klára július 27-én szolgáltatott információiból az is kiderül, hogy Lakó 25-én egy presszóban beszélgetve azt tanácsolta a diákoknak, ne hívják fel magukra a figyelmet még azzal sem, hogy rendszeresen leveleznek egymással. Nagy elmondásából az is kiderül, hogy Lakó tanártársa, Varró János is tudatában volt annak, hogy "róla mindent tudnak, és csodálkozik azon, hogy eddig minden ilyen könnyen ment".

Lakó Elemér és Varró János megfigyelési dossziéját 1960 május 6-án zárják le. Róluk négy ügynök, "Balogh Ferencen" kívül "Gyurka János", "Tóth Miklós" és "Fekete Pál" jelentett, az ügynökhálózat foglalkoztatása és a nyomozati eljárás mellett lehallgatás is folyt. Mikor a Lakó-Varró dosszié 1960-ban archívumba kerül, a két tanársegéd már büntetését tölti – az ún. „harmadik Bolyai perben” 1959. február 19-én Varrót tizenhat, Lakót tizenöt év kényszermunkára ítélte a kolozsvári Katonai Törvényszék.


az ügynök utasítást kap Papp Adalberttől, 1958. június 9az ügynök utasítást kap Papp Adalberttől, 1958. június 9




Péterffy Irént két évvel 1956 után, 1958. október 31-én vették őrizetbe – az ő 3005-ös számú megfigyelési dossziéjában két jelentése szerepel "Balogh Ferencnek". A dosszié első kötetében szereplő jelentés szerint "1957 januárjában vagy februárjában Péterffy Irén átadta az ügynöknek olvasásra a magyar népköztársaságbeli Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét, és Füst Milán, a Magyar Népköztársaság írójának egyik beszédét, de nem akarta felfedni, kitől kapta az anyagokat, csak hogy az Irodalmi Újságnak az ellenforradalom alkalmával megjelent számából lettek kimásolva."

A kolozsvári hadbíróság a bölcsészhallgatót 1959. február 16-án nyolc év fegyházra ítélte; öt év börtön után 1963. november 19-én szabadult egyéni kegyelemmel. Szabadulása után Péterffy Irén Kiskenden, egy Balavásár melletti faluban telepedett le (Maros megye), tanítóként dolgozott, de ott is kísérte az állambiztonság, besúgókkal vette körbe. Aktív megfigyelését csak 1988-ban zárta le a Securitate.

"Balogh Ferenc" jelentéseiből megállapítható, hogy az általa szolgáltatott információk terhelő jellegűek voltak Lakó, Péterffy és Varró esetében egyaránt – állapítja meg a Szilágyi Domokos ügynökmúltját elsőként feltáró sajtóközlemény. (folyt. köv.)

FEDŐNEVE BALOGH FERENC DOSSZIÉ:

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS