2019. október 16. szerdaGál
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

“Senki sem gondolkodik úgy, ahogy normálisan kellene”

szerk. 2006. november 02. 17:55, utolsó frissítés: 17:27

Mint a barbár segédcsapatok a római hadseregben, olyan az RMDSZ és a PC az ellenzék és a kormánypártok közötti vitában. #b#Beszélgetés Eckstein-Kovács Péterrel.#/b#





Egy korábbi sajtótájékoztatón, majd az Academia Caţavencunak adott interjúban egyaránt - mintegy “belerúgva” az RMDSZ-be – kiállt Monica Macovei igazságügyi miniszter, s az általa kezdeményezett Feddhetetlenségi Ügynökség létrehozásáról szóló törvénytervezet mellett. Milyen érvek alapján formált véleményt?

Eckstein-Kovács Péter: – Ez a törvénytervezet a szürkegazdaságban szerzett vagyonok ellenőrzéséről szól. Sokan mellébeszélnek, mivel nem ismerik az alkotmányos előírásokat. Az alkotmány azt vélelmezi, hogy mindenki törvényes úton szerezte meg a vagyonát. Ugyanakkor van egy olyanelőírás is, mely megtilt mindenféle vagyonelkobzást, ha nem bírósági ítélet vagy kihágási jegyzőkönyv alapján eszközlik.

Ez két nagyon erős gát az ellen, hogy egy ilyen jellegű vagyonellenőrzés tényleges legyen. A feddhetetlenségi ügynökségi törvény szűk mozgástérben jött létre. Gyakorlatilag három eset lehetséges. Elsőként ellenőrzik a vagyonnyilatkozatot, valamint magát az érintett vagyonát, és megállapítják, hogy nincs nagy különbség a szerzett vagyon, illetve a befolyt jövedelem között. Így nem indul eljárás.



Eckstein-Kovács PéterEckstein-Kovács Péter


Ha azonban azt állapítják meg, hogy bűncselekmény történt, akkor megkeresik az ügyészséget és a rendőrséget – ez amúgy most is így van, ebben nincs semmi újság. Ám amikor megállapítják, hogy a szerzett javak nincsenek egyensúlyban a hivatalos jövedelemmel, a törvény által preferált megoldás az lenne, hogy az ügynökségi alkalmazottak megkeresik az intézményt, ahol alkalmazásban van a kivizsgált, és az fegyelmi jellegű eljárást kezdeményez. Ez egyébként


egy egészen szoft eljárási módszer

a már említett alkotmányos gátak miatt. Az emberek igazából attól félnek, hogy ez egy publikus eljárás, és felmerülnek a nevek, valamint részletek a vagyonokról. A törvénytervezet meglehetősen kemény eszközöket biztosít ezeknek a feddhetetlenségi ügynököknek: lehallgathatnak, megvizsgálhatják a bankszámlákat, tehát a tervezet a kutakodásra teremt törvényes keretet.

Van észrevételed?
<br />
Szólj hozzá az oldal alján!Van észrevételed?
Szólj hozzá az oldal alján!
Itt van az ütközés. Markó Béláék szerint ez a fajta kutakodás már emberi jogokat sért, vissza lehet ezzel élni a törvény nyújtotta eszközökkel. Kétségtelenül a mérlegen ott van a jogtalan vagyonszerzés ellenőrzése, s ennek eszközei súrolják az elfogadhatóság határait emberi jogi szempontból. Ezzel én is egyetértek.

De azért furcsa számomra ez az emberi jogi diskurzus, amit az RMDSZ alkalmazott, mivel az RMDSZ nem volt mindig az emberi jogok élharcosa. Gondolok itt a nemek közti egyenlőség kérdésére, amiben szégyenteljesen nyilvánult meg. A bizonyíték az, hogy az RMDSZ-nek – egyedüli politikai szervezetként Romániában – nincs egyetlen női képviselője sem a parlamentben.

Másrészt tudom, hogy Monica Macovei miniszterasszony nagyon kényes olyan emberi jogi kérdésekben, mint a melegek jogai, a Jehova tanúinak a helyzete, a hadrévi romakérdés, és következetesen kiállt ezekért. Itt most gyakorlatilag annak a százezer privilegizált személynek az emberi jogáról van szó, akik hatalmi pozícióban vannak, s esetleg azzal vádolhatók, hogy jogtalanul szereztek vagyont. Én szoftabb vagyok, mint az RMDSZ-es kollégáim, akiknek egyébként a jóhiszeműségét nem kérdőjelezem meg.


Milyen más hatóságoknak van jelenleg hasonló ellenőrzési joguk?

– A titkosszolgálatnak, az ügyészségnek, a Korrupcióellenes Igazgatóságnak (DNA), szervezett bűnözés elleni ügyosztálynak, s még néhány hasonló szervnek van ilyenszerű kompetenciája. Csakhogy a Feddhetetlenségi Ügynökség létrehozásával egy új struktúra teremtődne. Az ügynökségi alkalmazottakat versenyvizsgával vennék fel, és erre a civil, meghatározatlan alárendeltségű szervezetre is kiterjesztenék ezt a kompetenciát.


Tulajdonképpen mit fed az RMDSZ hozzáállása? Ez egy Markó és Macovei közötti személyes konfliktus?

– Én összetettebben látom ezt a kérdést. Kétségtelenül egyik összetevője ennek az elmérgesedett, rossz viszony a miniszter és a miniszterelnök-helyettes között. Ennek van múltja, például a kisebbségi törvény és az akörüli nézeteltérések. De egy olyan álláspontot is látok egyes RMDSZ-vezetők részéről, hogy “ne jöjjön egy nő minket, erős kanokat ellenőrizni”. Továbbá azt sem tudom kizárni, hogy vannak olyan RMDSZ-es tisztségviselők, akiknek van takargatnivalójuk, s nem szeretnék, hogy valaki megkapirgálja, hogyan szerezték az első milliót, vagy éppen milliárdot.


A kisebbségi törvénnyel el lehetne érni, vagy meg lehetne szerezni az RMDSZ jóindulatát?

– Ez fel sem merült. A román újságírók is mindig megkérdik ezt. Nincs szó adok-kapokról, kicsit bonyolultabb a kérdés. Ezt az ügynökséget a kormány támogatja, az egyik oldal játékosai a miniszterasszony, az államelnök és a nemzetközi szervezetek, ők a nagyon elkötelezettek. Az RMDSZ van a másik oldalon.

Én úgy látom, hogy ha mi a kisebbségi törvényre azt mondjuk, hogy ezt a kormány terjesztette elő, tehát nektek demokratáknak, konzervatívoknak kutyakötelességetek ezt megszavazni, akkor mutatis mutandis nekünk is így kellene gondolkodnunk a feddhetetlenségi törvény kapcsán. Márpedig senki sem gondolkodik úgy, ahogy normálisan kellene.


De a feddhetetlenségi törvénnyel kapcsolatos RMDSZ-ellenállás eredményezheti-e majd azt, hogy az amúgy is holtponton levő kisebbségi törvény a későbbiekben még erősebb ellenszegülésbe ütközik?

– Nem látok igazán összefüggést. Tulajdonképpen csak geller-effektusokat látok. A román civil társadalom, a román sajtó nagyon negatívan értékeli az ügynökséggel szembeni RMDSZ-álláspontot, ezért előfordulhat, hogy ellenségesebben fog viszonyulni az RMDSZ “kedvenc gyermekéhez”, a kisebbségi törvényhez.


Amikor a kormány elé került a Feddhetetlenségi Ügynökség létrehozásáról szóló törvénytervezet, volt-e megbeszélés, vita az RMDSZ berkeiben arról, hogy mi legyen a közös álláspont? Ki döntötte el, hogy az RMDSZ a parlamentben ne támogassa a jogszabálytervezetet?

– Ebben az ügyben két szál van, de az egyikre nincs rálátásom. A tervezetet a kormány terjesztette be, és ott is nagyon nehezen ment át a tervezet, sok vita után sikerült elfogadni. Hogy ezeken a vitákon az RMDSZ képviselői hogyan nyilvánultak meg, nem tudom. Csak annyit tudok, hogy miután a tervezet a képviselőházba került, volt közös frakcióülés – nem is egy, hanem, ha jól tudom, három.

Az elsőn még volt valamelyest érdemi vita, a másodiknál már gyakorlatilag szolidaritásra szólított fel Markó Béla. Itt már nem az volt a téma, hogy hogyan szavazunk, hanem az, hogy egységesen kell fellépnünk, és


nincs helye ellenvéleménynek.

Ezzel nem értek egyet. Az alapszabály szerint a frakció engem kétharmados többséggel kötelezhet, hogy egy bizonyos módon szavazzak. Ezt én elismerem, és tiszteletben tartom.

De azt, hogy a véleményem ne mondjam el szűkebb vagy tágabb környezetben, nem tudom vállalni. Úgy látom, hogy az RMDSZ, melynek a listáin engem is megválasztottak, az idők során durva politikai hibákat követett el: például a 2004-es helyhatósági és parlamenti választásokon egy olyan párt mellett állt ki, amelynek politikusait korrupciós vádak érték, többen közülük szekusmúltúak, és akik gyakorlatilag egy pártállami rendszert próbáltak kiépíteni.



Most egy újabb politikai döntésről van szó, amelyben összeállunk a nagyromániásokkal, a konzervatívokkal, és ahol egyértelmű, hogy kivívtuk az Európai Unió rosszallását. Ahelyett pedig, hogy vállalnánk a hibás politikai döntést és felülvizsgálnánk, a más véleménynek az elhallgattatása a cél. Én nem vagyok hajlandó hallgatni.


Milyen szankciók várhatók egy olyan szenátor esetében, aki folyamatosan, szinte következetesen ellentmond a “hivatalos” irányvonalnak?

– Nem tartom magam született ellenzékinek. 16 éve dolgozom az RMDSZ-ben. De van néhány – véleményem szerint fontos – politikai döntés, amivel nem értek egyet, s ezt egy demokratikusan működő szervezetben elmondhatom. Nincs ahogyan szankcionáljanak.

Az Eckstein-RMDSZ viszonyban két kérdés merül fel. Az egyik az, hogy a szenátus jogi bizottságának az elnöke vagyok, s ide az RMDSZ frakciója delegált. Ahogy joguk volt engem odatenni, úgy joguk van onnan leváltani is. Ennek állok elébe, elismerem, ez egy természetes dolog, mert nem vagyok hajlandó bizottsági elnökként a szervezet hivatalos álláspontját képviselni.

A másik az, hogy egy ilyen fegyelmi vétséget hogyan bírál el a szervezet. Azt most nem tudom megnézni, hogy a megrovás és a kirúgás között még milyen alternatívák vannak. De az RMDSZ-ben a politikai bizalom megvonása, kirúgás nem nagyon megszokott, hiszen ez egyben a magyarságból való kirúgást is jelentené, amit pedig az RMDSZ nem szokott gyakorolni (pajkosan kacsint).


Azért volt példa hasonló szankcióra az elmúlt 16 évben. Például Tőkés László tiszteletbeli elnököt – aki szintén más véleményen volt, mint a többség – úgy távolították el az RMDSZ-ből, hogy egyszerűen megszüntették az általa betöltött tisztséget. Önt ilyen hozzáállással miért tartja még mindig az RMDSZ?

(Nevet) – Mert hű és jó katonája vagyok. Mitöbb, nem is katonája, hanem őrmestere. És szerintem az RMDSZ-nek sem árt, ha valaki felmutat egy úgymond másfajta gondolkodásmódot.


Az, hogy hangot adott véleményének, Markó a sajtóból olvashatta, vagy már előre tudta? Hogy működik ez az RMDSZ-ben?

– Nem kérek engedélyt ahhoz, hogy interjút adjak. Ezen kívül pedig ismernek engem, és tudják, hogy véleményemet nemcsak hogy nem tartom meg magamnak, hanem megszellőztetem a médiában. Szerintem nagy meglepetés nem érte az elnök urat, amikor elolvasta.


Miután a képviselőház elfogadta a feddhetetlenségi törvény módosított változatát, a tervezet a szenátus és többek között a jogi bizottság elé kerül, melynek ön az elnöke. Mi várható? Előfordulhat, hogy a felsőház végül a Macovei által beterjesztett változatot fogadja el?

– Tegnap utasította el a szenátus a büntető perrendtartás módosítását célzó törvénytervezetet. Ez mutat rá arra, hogy nem csak a feddhetetlenségi ügynökség “front” az ellenzék, a miniszter, az RMDSZ és a Konzervatív Párt közt. Az RMDSZ és a PC az igazságügyi reformot illetően olyan az ellenzék és a kormánypártok közötti vitában, mint a Római Birodalom idején a másodrendű, barbár segédcsapatok a római hadseregben.

A perrendtartás egy meglehetősen technikai jellegű törvény, azért kellett módosítani, hogy az Omar Hayssam meglógásához hasonló ügyek a jövőben ne fordulhassanak elő. Ez megbukott a szenátusban. Ezek után az ember nem lehet optimista.

Persze hogyha nagyon objektívek akarunk lenni, azt is el kell ismernünk, hogy az igazságügyi miniszter kommunikációs készsége és


kompromisszumra való hajlama nem jár a csúcsokon.

Visszatérve a feddhetetlenségi törvényre, azt fogom megpróbálni, hogy alakuljon ki valamilyen mértékben kompromisszumos megoldás a minisztérium és a kormány képviselői, valamint az RMDSZ között, hogy ebből a kellemetlen és kényelmetlen helyzetből előre tudjunk lépni.


Az RMDSZ-es politikusok között akad, akinek feddhetetlenség-ügyben hasonló a véleménye az önéhez?

– Nyilvánvalóan van, aki nagyjából hasonlóképpen gondolkodik, mint én. Csak hát RMDSZ-es berkekben van egyfajta – hogy is mondjam – visszafogottság a más vélemények kinyilvánításában. Az, hogy a frakcióvezető vagy a szövetségi elnök mennyire pártolnak egy ilyen kompromisszumos változatot, ki fog derülni.


Kérdezett: Bálint B. Eszter, Kelemen Attila Ármin, Sipos Zoltán

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS