2019. július 17. szerdaEndre
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Erősödnek a szélsőséges erők az Európai Unióban

szerk. 2006. november 06. 13:12, utolsó frissítés: 13:11

Nehéz fellépni a populizmus ellen: a bővítés visszafogása, a felvilágosító kampányok és a bojkott sem valami hatékony.






A szélsőséges nézeteiről ismertté vált Jörg Haider Osztrák Szabadságpártjának (FPÖ) hét évvel ezelőtti kormányra kerülése óta úgy tűnik, teret nyertek az Európai Unióban a szélsőséges politikai erők. Emiatt újabban sokan feszegetik a kérdést: vajon nem az egyre szorosabbá váló uniós együttműködést kísérő "járulékos károkról", negatív mellékhatásról van-e szó?

>>Szélsőjobb EP-frakció alakulhat Románia és Bulgária csatlakozása után>>


Amikor Jaroslaw Kaczynski lengyel kormányfő nyár végén Brüsszelben járt, élesen tiltakozott, amikor azzal gyanúsították, hogy a Lengyel Családok Ligáját és az Önvédelem pártot is magában foglaló kormánya - amely mögött álló egyes politikai csoportok például a homoszexuálisokat sértő, valamint a halálbüntetés visszaállítását sürgető nyilatkozatokat tettek - nem vállalná teljes egészében az uniós alapértékeket, vagy nem teljesítené az EU-val szembeni kötelezettségeket.

Robert Fico szlovák kormányfő - akinek kabinetjében koalíciós partner a magyar- és romaellenes kijelentéseiról híres Ján Slota nemzeti pártja - szintén hangoztatta Brüsszelben, hogy kormánya szigorúan


fellép minden szélsőséges cselekmény ellen,

elítéli azokat, és igyekszik megbüntetni az etnikai alapú bűncselekmények felelőseit, ezek áldozatait pedig segíteni.

>>A megvert szlovákiai diáklány áll bíróság elé?>>

>>Fico: "megrendezte megveretését a nyitrai magyar diáklány">>

Hollandiában az évtized elején megerősödött a populista nézetek támogatottsága; a 2002-es választás előtt meggyilkolt Pim Fortuynből akár miniszterelnök is válhatott volna.

Franciaországban Jean-Marie Le Pen az elnökválasztási harcban Jacques Chirac legnagyobb riválisává nőtte ki magát. Belgiumban a nyíltan idegenellenes Flamand Érdek párt több helyütt a legnagyobb támogatást élvező pártnak bizonyult.

Olaszországban, Portugáliában, Görögországban, Cipruson szintén gyakran hallatnak magukról a szélsőséges nézeteikről ismert személyiségek. Magyarországon is vádolnak politikusokat populizmussal. Kétségtelen, hogy


az EU-integráció bizonyos muníciót nyújt

a populista erőknek - a tagországok közti együttműködés mélyülésével növekszik például az az érzet, hogy a nemzeti függetlenség csorbát szenved, Brüsszel és az uniós nagyhatalmak jobban beleszólnak a belügyekbe, mint korábban.

Az euroszkepticizmus vagy akár EU-ellenesség gyakori velejárója a szélsőséges politikának. Ám látni kell azt is, hogy akik az említett érzetből politikai tőkét próbálnak kovácsolni, egyrészt eltúlozzák a problémákat, másrészt teljesen elhallgatják az érem másik oldalát - az EU-együttműködés értelmét -, az integráció semmilyen más módon nem biztosítható előnyeit, mint a közös európai értékek (köztük nem utolsósorban a hátrányosabb helyzetű, kisebbségi vagy más nemzetiségű csoportok védelmének) garantálását, a külső- és közbiztonság növelését vagy a gazdasági és szociális jólét megteremtésének felgyorsulását.

Az unió vezetőinek is fejtörést okoz, hogyan kezeljék ezt a problémát anélkül, hogy az integráció visszafejlődne. Már így is elakadt az alkotmányos szerződés ratifikálása, amelyben szerepe volt a populista retorikával élő ellenkampánynak.


A bővítés leállt, illetve számos tagország óvatosabbá vált.

A bel- és igazságügyi vétóterületek számának csökkentését például minden bizonnyal akadályozza, hogy egyes tagországok vezető erői félnek az euroszkeptikusok támadásaitól és térnyerésétől, továbbá attól tartanak, hogy csökken az eszköztáruk az ellenállásra.

A jelek szerint egyelőre nincs hatékony gyógymód a hatalomra jutott szélsőséges erők elleni fellépésre. A tagországok az FPÖ koalíciós tagsága ellen még megpróbáltak belső uniós bojkottal tiltakozni, de annak hatékonyságát a túl szorossá vált együttműködés akadályozta. Hollandia esetében már meg sem próbálták az ellenállást, és a jóval súlyosabbnak ígérkező lengyel és szlovák problémára sincs egyelőre gyógyír Brüsszelben.

José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság elnöke Kaczynskival tartott sajtóértekezletén azt mondta: az Európai Unióban egyetlen új kormányhoz sem szabad előítéletekkel közelíteni. Bármilyen legyen is annak összetétele, tevékenységét a tettekből kell megítélni.


A tagországok is tartózkodnak

attól, hogy aggodalmaikat hangzatosan nyilvánosságra hozzák: Szlovákia esetében egyedül Magyarország emelte fel hangját.

A jobboldali populizmus előretörésének legnagyobb vesztese az európai baloldal: 2000 első hónapjaiban - az EU-tagállamok Ausztria elleni szankcióinak időszakában - még a szocialista, szociáldemokrata pártok uralták a terepet. Néhány év leforgása alatt azonban a jobboldal vált domináns erővé a kontinensen. Az önmagukban gyenge konzervatív-kereszténydemokrata pártok ugyanis helyenként a populistákkal összefogva kormányra tudtak kerülni.


Mit lehet tenni?

A szélsőségesekkel szembeni fellépés egyik módja lehet a bővítés ütemének visszafogása - ezt azonban ügyesen kihasználva a populista erők akár saját diadalukként állíthatják be.

Másik lehetőség a demokratikus erények lényegének és fontosságának folyamatos magyarázata, összevetve a szélsőségességben rejlő veszélyekkel - ez viszont nem túl hatékony. Lehet próbálkozni a fellépés radikális módjával is, ám az osztrák tapasztalat azt mutatja, hogy ez sem eléggé célravezető.

Forrás: MTI

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS