2019. június 18. keddArnold, Levente
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

"Politikai lóvásár" a kiotói egyezmény – de milyen lesz a Kiotó utáni?

B. D. T. összeállította:B. D. T. 2006. november 15. 11:57, utolsó frissítés: 2006. november 14. 21:13

Miközben Kenyában árvíz tombol, többen meghaltak és 60 ezren maradtak #b#fedél nélkül#/b#, javában zajlik a fővárosban az ENSZ klímaváltozási konferenciája.





A napok óta szakadó eső miatti árhullám már Nairobit is elérte; a csatornahálózat feltöltődött, emiatt több lakónegyedet is elöntött a víz.

Az árvíz hidakat, utakat, 
<br />
épületeket sodort el Kenyában
<br />
(fotó: Reuters)

épületeket sodort el Kenyában
(fotó: Reuters)" >Az árvíz hidakat, utakat,
épületeket sodort el Kenyában
(fotó: Reuters)
A kenyai fővárosban november 6. óta zajlik a környezetpolitika legfelsőbb fórumának számító tanácskozás. November 17-éig naponta több szekcióban, workshopon, előadáson a világ 190 országából több ezer politikus, szakértő és környezetvédő vitatja meg az 1997-es kiotói klímavédelmi jegyzőkönyv végrehajtásával kapcsolatos további tennivalókat; a tárgyalások nem utolsó sorban a kibocsátási célszámokról és határidőkről szólnak a 2012 (a kiotói egyezmény lejárta) utáni évekre.

Az ENSZ-konferencia idén kiemelten foglalkozik a szegény országok alkalmazkodását elősegítő programok témájával. Korábban több jelentés is arra figyelmeztetett, az éghajlatváltozást elsősorban a fejlődő országok lakói sínylik meg. Az országok megszavazták egy Adaptációs Alap létrehozását, amelyből olyan programokat finanszíroznak, amelyek ezen országok lakóit segítik a megváltozott környezeti körülményekhez való alkalmazkodásban.

Több szakértő, illetve szakmai szervezet is azon az állásponton van, hogy a kiotói megállapodás egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A probléma azonban az, hogy


reménytelennek tűnik a konszenzus


a széndioxid-kibocsátás radikálisabb csökkentését szorgalmazók és a jelenleg érvényes kvótákat is elutasító ipari nagyhatalmak között.

A World Meteorological Organisation (WMO) szerint a széndioxid-koncentráció az egyezmény megkötése óta egyre csak nőtt – 2000 és 2005 között négyszer gyorsabban, mint azelőtt –, és nem is fog csökkeni mindaddig, amíg a kiotói egyezménynél szigorúbb megállapodás nem körvonalazódik és lép érvénybe.

A kiotói egyezmény felülvizsgálását, a szigorúbb kvótákat többen szorgalmazzák, ám ők sem értenek mindenben egyet – ugyanakkor ott van például az Egyesült Államok és Ausztrália, akik mindeddig még a kiotói korlátozásokat sem fogadták el.

Nicholas Stern, a Világbank volt alelnökének nemrég nyilvánosságra hozott jelentésére – amely a nairobi értekezlet legfőbb munkadokumentuma – George Bush amerikai elnök a Frankfurter Allgemeine Zeitung által csak "irománynak" minősített elképzeléssel válaszolt. A néhány gépelt oldal terjedelmű "akcióterv" hat ázsiai és csendes-óceáni ország (USA, Japán, Kína, Dél-Korea, India, Ausztrália) stratégiáját tartalmazza annak érdekében, hogy a maguk környezeti politikájával


"tartós jólétet és növekedést biztosítsanak polgáraiknak és az egész világnak".

>>Klímaváltozás: mennyibe kerül, ha senki nem tesz semmit? A Világbank volt alelnöke szerint a világgazdasági depresszió, sőt a világháborúk pusztításához hasonló, ezermilliárdos kárt csak azonnali cselekvéssel lehet kivédeni.



Stern jelentését – amely az ipari nagyhatalmak széndioxid-kibocsátásának sürgős visszaszorítását javasolja – egy amerikai, brit és brazil kutatókból álló csoport


a másik oldalról támadja.

A múlt szerdán Nairobiban közzétett “etikai jelentés” szerzői azt sérelmezik, hogy az éghajlatváltozásról szóló megbeszélésekben, vitákban a tudományos és gazdasági kérdések uralkodnak, ám az etikai kérdésekről egy szó sem esik.

Szerintük új emberi jogot kellene alkotni, amely kimondaná, hogy mindenkinek egyenlő "szelet" jár a légkörből. "A profit nem lehet kifogás a tétlenségre, amikor a környezetszennyezés alapvető emberi jogokat sért" - olvasható az etikai jelentésben. A tudóscsoport


a kiotói egyezményt politikai lóvásárnak minősítette,

rámutatván, hogy bármiféle Kiotó utáni egyezmény csakis etikai alapokon nyugodhat. Az országoknak erkölcsi kötelességük szén-dioxid-kibocsátásukat a lehető leghamarabb csökkenteni, hogy ne érje baj a védtelen emberek millióit, beleértve a jövő generációit is, akik nem adták hozzájárulásukat a mai folyamatokhoz - hangsúlyozza tudóscsoport, amely azokat is bírálja, akik a tudományos bizonytalanságokra hivatkozva helyeslik a hathatós lépések elhalasztását.

Az etikai szempontok hangoztatása természetesen a politikusok retorikájában is megjelenik – például amikor azt sérelmezik, hogy országuk aláírta ugyan a kiotói szerződést (vagy nem, de “minden tőle telhetőt megtesz a kibocsátás kordában tartásáért”), de bezzeg Kína vagy India. Oroszország azonban pénteken bejelentette, az idei év vége előtt szeretné megalkotni azokat a nemzeti szabályokat, amelyekkel részt vehet az üveghatást okozó gázok kibocsátás-kereskedelmében.



A körvonalazódó erővonalak mentén azonban újabb hajszálrepedések is megjelennek; az EU-n belül sincs egységes álláspont minden tekintetben. Michael Grubb londoni közgazdász, a brit Carbon Trust szakértője a BBC-nek “nevetségesnek” nevezte, ahogyan egyes európai országok a saját nemzeti kibocsátási kvótájukat előterjesztették az Európai Bizottságnak.

>>Az EB visszaküldi az EU-tagországok azon széndioxid-kibocsátási elosztási terveit, amelyekről úgy találja, hogy nem tartalmaznak elegendő kibocsátás-csökkentési előrelépést

A procedúra megengedi azt, hogy az EU-tagállamok nemzeti elosztási tervében (National Allocation Plan, NAP) jóval magasabb széndioxid-kibocsátási érték szerepeljen, mint amekkorát az érintett országok ipara jelenleg produkál.

A tagállamok között egészségtelen verseny alakult ki ilyen szinten; Spanyolország és Olaszország jelentősen vissza szeretné szorítani kibocsátását, de


nem nézi jó szemmel azon országokat, amelyek növekedést irányoznak elő.

Lengyelország például 17%-kal több széndioxid-kibocsátást engedélyezne a saját iparának, mint 2005-ben. Grubb szerint az ilyen példák majdhogynem lehetetlenné teszik, hogy az európai összkibocsátás leredukálódjék; ugyanakkor a nézeteltérések megnehezítik az európai összefogást a nairobi konferencián, és támadhatóvá teszik a közös álláspontot.

A poszt-Kiotó-egyezménynek – ebben a legtöbben egyetértenek – “erősebbnek” kell lennie, mint a mostaninak: egyrészt szigorúbb csökkentéseket kell felvállalnia, másrészt több támogató aláírót kell felsorakoztatnia a közös célért. Ez az új egyezség azonban – amint a brit környezetvédelmi államtitkár, David Miliband fogalmazott – valószínűleg nem most Nairobiban születik meg.


LAST MINUTE:

november 14-én késő este született a döntés, hogy 2013-tól új kvótákat vezetnek be: ez a kibocsátási piac folytonosságának fenntartását szolgálja. A döntés kiemeli, hogy 2007-ben az elemzésekre kell koncentrálni, az egyes országok hogyan tudnák lejjebb tornászni a kibocsátási határértékeket.

A fejlődő országok és a környezetvédők azonban addig is azt sürgetik, hogy a nagy kibocsátók már 2008 végétől csökkentsék még inkább a környezetszennyezés mértékét. Szakértők szerint ez 2010-ig is eltolódhat, figyelembe véve, hogy George Bushnak 2009-ben jár le a mandátuma.

Hírforrás: BBC, MTI, The Age, Reuters, UNFCCC

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS