Demokrata győzelem: az amerikai külpolitika alig változik
szerk. 2006. november 16. 18:30, utolsó frissítés: 17:06Az új védelmi miniszter tárgyalásra buzdítja Busht, de a Fehér Háznak továbbra is szabad keze van a katonai akciókban.
A demokrata többség a Kongresszusban nem jelent feltétlenül látványos változást az amerikai külpolitikában, lévén, hogy az alkotmány szerint a Fehér Ház, nem pedig a törvényhozás dönt külpolitikai kérdésekben – áll a The Economist elemzésében.
Bush pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy ezt az előjogot megtarthassa. A szabadság terjesztését és a “tönkrement államok” (failed states) rizikójának elkerülését előíró National Security Strategy továbbra is meghatározza majd az Egyesült Államok külpolitikáját.
A gazdasági hetilap szerint a Kongresszusnak hatalmában lenne megakadályozni a háború további finanszírozását, úgy, ahogy a vietnami háború esetében 1974-ben megtörtént; de
a demokraták nem hülyék, hogy ezt meglépjék.
Lehet, hogy hatalmukat felasználják arra, hogy a háborús költekezésből lefaragjanak, de nem akarják bevállalni a finanszírozás teljes leállításával járó népszerűtlenséget. Egy ilyen lépés után már nem csak Bush lenne felelős Irakért, hanem ők is.
Nem csak önáltatásnak és csökönyösségnek tulajdonítható az, hogy Bush kitart az iraki kérdésben: nem visszakozhat anélkül, hogy megtagadná elnökségének legfontosabb döntését, azt, hogy Irakot a terror-ellenes háború fő frontjává változtatta. Az iraki jelenlét lecsökkentése Irán befolyásának a növekedésével járna, Irak pedig a terroristák biztos búvóhelyévé válna.
Az elemzés szerint ha valaki arra számít, hogy a demokraták győzelmével a következő két évben fel sem merül egy további katonai akció terve, meglepődhet:
a Fehér Háznak továbbra is szabad keze van
az erő használatában bárki ellen, aki veszélyt jelenthet az Egyesült Államok status quo-jára. Ha valaki úgy spekulál, hogy a demokrata győzelem Izrael támogatásának a meggyengülését jelenti, téved: a demokraták majdnem ugyanannyira Izrael-pártiak, mint a republikánusok.
Amerika nem elég, hogy Izrael mellett áll, amikor az büntetőintézkedéseket foganatosít a Hezbollah és a Hamász ellen: kész meg is büntetni Iránt, ha az túlzottan támogatja az előbbi terror-csoportokat. Az azonban nem vitás, hogy Bush ezentúl
kétszer is meggondolja, mielőtt fegyverhez nyúl.
Letűntek azok az idők, amikor az amerikai külpolitikát egy egyszerű kérdésben lehetett összegezni: “ki lesz a következő célpont?”. A BBC elemzése kidomborítja: még a Fehér Ház is elismeri, hogy a választások eredménye nem más, mint az állampolgárok verdiktje az amerikai külpolitikáról, és legfőképpen Irakról. Donald Rumsfeld védelmi miniszter menesztése jelzi, hogy Bush megszívlelte a kritikát.
Azonban ez nem csak személyi kérdés – a demokraták és sok mérsékelt republikánus a vezérelvek változását akarja. Rumsfeld távozása és Robert Gates védelmi miniszternek való kinevezése az ideológusok bukását és a “realisták” újbóli hatalomra kerülését hozza. Úgy tartják, a “realisták” árnyaltabban látják a világot, ellentétben a neo-konzervatívok fekete-fehér felfogásával.
George W. Bush apját, az idősebb Bush-t “realistának” tartják, ugyanígy James Bakert, aki idősebb Bush volt külügyminisztere. Baker most az iraki opciókat felmérő Iraq Study Group alelnöke, melynek a frissen kinevezett külügyminiszter, Robert Gates is tagja. Baker korábban kijelentette,
úgy hiszi, hogy van alternatíva
a korlátlan ideig Irakban való maradás és sürgős csapatkivonás között. Zbigniew Brzezinski – Carter elnök volt biztonságpolitikai tanácsadója – úgy nyilatkozott, hogy a személyi változások egy bizonyos “racionalitást, ésszerűséget, egyensúlyt és történelmi perspektívát” hoznak majd.
A BBC azonban kiemeli, hogy az idősebb Bush tanácsosai közül többen fiának is dolgoznak – ilyenek például Dick Cheney, Condoleezza Rice és Stephen Hadley. A most kinevezett védelmi minisztert, Robert Gatest mérsékeltebbnek tartják Donald Rumsfeldnél, de ő is a keményvonalasok közé tartozott a hidegháború idején.
Nem kétséges, hogy a személyzeti cserék szemléletváltást hoznak a Fehér Házban, de tévedés lenne azt hinni, hogy az amerikai csapatok azonnal kivonulnak Irakból, vagy hogy
Iránt és Szíriát ezentúl tárt karokkal fogadják.
Bush elnököt azonban bátorítani fogják, hogy tárgyaljon az ellenféllel. Eddig a Bush/Rice politika a “rossz fiú” kiközösítésére irányult, remélve, hogy az megbánja tetteit és megjavul. Irán, Szíria, Észak-Korea és Venezuela esetében ez a bánásmód kevés eredménnyel járt.
Gates a múltban az Iránnal való tárgyalások mellett kardoskodott, persze nincsen rá garancia, hogy ez eredményt hoz majd.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!