2017. december 13. szerdaLuca, Ottilia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke válaszol

kérdeztek a disputázók 2001. december 04. 18:54, utolsó frissítés: 18:54

"Az RMDSZ a PSD-vel sem hivatalosan, sem nemhivatalosan nem tárgyalt a kormányba lépésről (...) Az elmúlt 12 esztendő bebizonyította, igazunk volt akkor, amikor szövetséget hoztunk létre és nem ideológiák szerinti pártokat (...) Nem hiszem, hogy én pótolhatatlan vagyok." 66 kérdés a szövetségi elnökhöz.





Máthé István: Str. V. Cârlova nr. 11. Kolozsvár, Tel: 136-005

Magyarországon 1994-ben megjelent a hadigondozásról szóló törvény, amit azóta többször módosítottak. Van-e tudomása az elnök úrnak, hogy a kedvezménytörvény életbe lépésével, a magyar parlamentben kezdeményezi valamelyik magyarországi párt a hadigondozási törvény határon túli kiterjesztését. Ha nem, akkor az RMDSZ hasson oda, hogy módosítsák a fent említett jogszabályt, hogy az erdélyi háborús veteránok is élvezzék előnyeit.


Markó Béla:

Eddig is támogattuk azt, hogy a magyar parlament által elfogadott kárpótlási törvények juttatásaiból a Magyarország határain kívül élő magyarok is részesüljenek, sőt, az RMDSZ annak idején rendkívül megfeszített munkát végzett annak érdekében, hogy a kárpótlásra jogosultak idejében benyújthassák az igényléseket. Évek múltán is úgy emlékszem vissza, hogy ez gyakorlatilag zökkenőmentesen elvégzett munka volt, és ezzel nagyon sok romániai magyarnak tudtunk segíteni. Amennyiben lehetséges, a kérdező által fölvetett esetben is megpróbálunk eljárni.


Busongó Ámor:

Tisztelt Elnök Úr,
a levelezési listákon, illetve itt is a Disputában többen konzekvensen a következő módon írják le az RMDSZ nevét: RM(D)SZ. Ön szerint mi lehet az oka annak, hogy az értelmiségiek egy része ilyen iróniával élnek? Kérem ne válaszolja azt, hogy ez tőlük kellene megkérdeni. Önnek mi a véleménye, ez érdekel.



Markó Béla:

Én teljes meggyőződéssel vallom, hogy az RMDSZ demokratikus szervezet. Mi olyan szövetség vagyunk, amely azt tűzte ki célul, hogy a teljes romániai magyar nemzeti közösséget képviselje. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha ebben a szervezetben helyet kap mindenfajta vélemény és mindenfajta ideológia. Természetesen kivétel a szélsőség, akár szélsőbal, akár szélsőjobb nézetekről legyen szó. De minden más csoportosulásnak, minden más áramlatnak helye van az RMDSZ-ben. Ezért is alakítottuk ki úgy az alapszabályzatunkat, hogy politikai szervezetektől eltérő módon teljes platformszabadságot biztosítunk, és ezt az alapszabályzat nem csak tolerálja, hanem szorgalmazza is azáltal, hogy minden platformnak képviseleti lehetőséget biztosít a Szövetségi Képviselők Tanácsában.

Természetesen ahhoz, hogy minden véleménynek helye legyen a szövetségben, és hogy minden ideológia megnyilvánulhasson, az is szükséges, hogy mindenki bizonyos alázattal viszonyuljon ehhez a szervezethez, hiszen mindannyiunknak el kell fogadnunk azt, hogy éppen azért mert sokszínű szövetség vagyunk, sohasem találjuk meg a saját véleményünket teljes egészében azokban a döntésekben, amelyeket közösen kialakítunk. Tehát, ha valaki intoleráns módon közelíti meg az RMDSZ-t, akkor bármelyik pillanatban úgy érezheti, hogy ez nem az ő véleményét tükrözi. Így van, az RMDSZ-ben kialakított álláspontok csak részben képviselik egyik vagy másik vagy harmadik áramlatnak a véleményét. Talán ezért van az, hogy egyesek elégedetlenek az RMDSZ-szel szemben.

Egyébként ironizálni lehet a szövetség nevében szereplő demokrata jelzővel, de akkor nekem is vissza kell kérdeznem: hogyne lenne demokratikus az a szervezet, amelyben például az a független székelyudvarhelyi polgármester, aki az önkormányzati választásokon az RMDSZ-szel szembe létrehozott egy másik szervezetet, nem csak hogy tagja az RMDSZ-nek továbbra is, hanem az RMDSZ egyik platformjának egyik alelnöke is.

Vagy például a szervezet tiszteletbeli elnöke, aki ebben a tisztségében szívvel-lélekkel a szövetség által meghozott döntéseket kellene hogy képviselje, és akinek szívvel-lélekkel segítenie kellene nekünk, hogy a közösségünk által kialakított álláspontokat érvényesítsük is, választásokon vagy választásokon kívül sokszor rendkívül durván szólal meg az RMDSZ ellen, de ő ennek ellenére a szervezet tiszteletbeli elnöke? Akkor folytatnom kell a kérdést: miért antidemokratikus ez a szövetség, ha ott vannak a kebelében, és nem is egyszerű RMDSZ-tagként, hanem különböző tisztségek viselőiként azok, akik adott esetben a marosvásárhelyi 1990-es gyertyás tüntetés emlékét is sárba rántva, tüntetést szerveznek az RMDSZ ellen, és ezt nyugodtan megtehetik, hiszen íme, nem szankcionálta senki őket. Az én véleményem szerint ez bizony a legszélesebben értelmezett demokrácia, nem nagyon hiszem, hogy ennél tovább kellene menni.


gawain, moderátor / Bús székely:

Az itt következő szöveget egy disputázó személyes üzentként juttatta el a moderátorhoz, feltehetőleg azzal a szándékkal, hogy juttassuk el Önnek. Mi ezt nyilvánosan meg is tesszük. Minthogy a kérdés nem volt nyilvános, a választ vagy esetleges kommentárt "opcionális"-ként értelmezzük. A szöveg:

Kedves Marko úr!!!

Itt Székelyföldön az RMDSZ nagyon elveszítette hitelét. Egy félelmetes szervezet lett, aki irányít mindent és átpolitizálta az összes intézményeket. Algoritmus alá van téve minden beosztás, nem számít a szakmai készség, hanem csak a pártos (RMDSZ) érzelem. Emberek egszisztenciája függ e szervezettől, letipor érzelmeket, szakmai tudást, csak személyes és egyéni erdekeke iranyitjak a tetteit.

Erre nagyon sok példa van. Én személyesen félek az RMDSZ-től, mert nagyon negatívan befolyásolta életemet, letiport és nem tudom miért. Vagyis gyanítom. Csak becsületesen dolgoztam és egyik napról a másikra félretettek egy honatya (RMDSZ) utasítására. Az RMDSZ nem akarja a korrupciót kiiktatni bizonyos közpénzi szférákból?

Én azért lettem persona non-grata. Ki van e dolgok háta mögött azt mi tudjuk, és reméljük a szervezet megszabadul e személytől/személyektől. Sajnos hogy minden bizalmunk elfajult, kár a szavazatért amit választásokkor önökre nyújtunk. Miert ez a játék egyes magyar emberek ellen? "Ossz és uradkodj" -- ez már elavult dolog kéne legyen, de látszik, hogy működik. Hogy s mint tovább? Mert így nem mehet sokáig. A szervezet elveszíti tömegalapját. Köszönöm, hogy meghallgatott: Bús székely



Markó Béla:

Sem a korrupciót, sem az erkölcstelenséget, sem a szakmai tudás letiprását nemcsak hogy nem támogatja az RMDSZ, hanem azt gondolom, hogy kötelességünk azonnal közbelépni, ha bárki ilyesmivel próbálkozik. Meg is tettük ezt, amikor ilyesmi előfordult. Én a kérdezőtől várom a neveket és az adatokat, azért, hogy valóban orvosolhassuk azt, amire utal, ha ez így van.


saver:

Tisztelt elnök úr, miért támogatta az RMDSZ a PSD-féle nyelvvédő törvényt, mikor a nyelvész-szakemberek általános véleménye az, hogy többmilliós népességek által beszélt nyelveket fölösleges állami eszközökkel védeni, ugyanis a nyelvhasználat a paragrafusoknál nagyobb úr. A nyelvtörvény szakmailag tehát fölösleges, politikailag pedig alkalmat adott arra, hogy magyarellenes előírásokat építsenek bele. Nem érzi elvesztegetett időnek és energiának ilyen ügyekkel foglalkozni, melyek megoldhatók lettek volna egy egyszerű NEM szavazattal is?


Markó Béla:

Az RMDSZ nemcsak hogy nem támogat semmiféle nyelvvédő törvényt, hanem a román szenátusban én magam is egy félórás beszédben, számos érvvel alátámasztva utasítottam vissza ennek a törvénykezdeményezésnek a gondolatát. Egyébként azt is elmondtam többször, hogy nemcsak Romániában, hanem más országokban, például Magyarországon is rendkívül helytelenítem, hogy nyelvvédő törvény elfogadásán gondolkoznak. Úgy tudom, hogy ott is már eléggé előreheladt állapotban van ez a törvénykezdeményezés.

Tagadhatatlan, hogy az egységesülő Európában majd eszközöket kell keresni arra, hogy ki-ki a maga nemzeti nyelvét, kultúráját, hagyományait megvédje akkor, amikor a határok valóban légiessé válnak, de ezt nem nyelvtörvényekkel kell tenni.

A kérdés második fele viszont teljesen hamis. Ugyanis a kérdező feltételezi, hogy a nyelvtörvény ügye megoldható lett volna egy egyszerű nem szavazattal. Valóban megoldható lett volna, ha a román pártok is ellene szavaznak.

Az RMDSZ-en kívül mindenki, és hangsúlyozom: mindenki, tehát a kormánypárt is, de a Nagy Románia Párt, a Nemzeti Liberális Párt és a Demokrata Párt is egyértelműen támogatta a nyelvtörvényt. Vagyis mi a következő választás elé kerültünk: elmondjuk a visszautasító véleményünket, és ellene szavazunk. Ezzel ugyan kinyilvánítottuk volna szavazat által is az álláspontunkat, viszont megszületett volna a nyelvtörvény olyan formában, amely nemcsak hogy védi a román nyelvet, hanem teljesen ellehetetleníti Romániában a kisebbségi nyelvhasználatot, beleértve a magyar nyelv nyilvános használatát is számos helyzetben.

Fönnállt az a veszély, hogy ez a nyelvtörvény semlegesíteni fogja az eddig kivívott anyanyelvhasználati lehetőségeket is, például az oktatási törvényben, a közigazgatási törvényben, a köztisztviselők törvényében. Tehát az egyik lehetőség az lett volna, hogy nem foglalkozunk a nyelvtörvénnyel, ellene szavazunk. Ettől még a nyelvtörvény megszületett volna. A másik választásunk az volt, megpróbáljuk ezt a nyelvtörvényt -- bár alapvetően nem értünk egyet a nyelvtörvény gondolatával -- úgy módosítani, hogy megvédje az anyanyelvhasználatot Romániában.

Ezt a megoldást választottuk. Fontos eredménynek tartom, hogy el tudtuk fogadtatni azokat a módosító javaslatokat a szenátusban, amelyek megvédik az anyanyelv használatát. Tulajdonképpen ezáltal még meg is erősítettük az eddigi törvényes lehetőségeket, mert kinyilvánítottan több cikkelyben is benne van az anyanyelvhasználat lehetősége. Ennek ellenére továbbra is az a véleményem, hogy sem Romániában, sem másutt nyelvvédő törvényekre nincsen szükség.

Azért tértem ki ilyen részletesen erre a kérdésre, hogy a kérdező is lássa, milyen politikai dilemmák elé kerül bizonyos helyzetekben az RMDSZ, és valóban föltehető a kérdés, hogy kell-e ilyenkor kompromisszumot kötni. Ha nem kötöttünk volna kompromisszumot olyan értelemben, hogy nem foglalkozunk a nyelvtörvénnyel, és nem vitatkozunk annak bizonyos cikkelyeiről, hanem ellen szavazunk, akkor az álláspontunk egyértelmű és világos lett volna, de megszületett volna az anyanyelvhasználatra nézve rendkívül veszedelmes nyelvvédő törvény. Azáltal, hogy foglalkoztunk ezzel a törvénnyel, valóban kompromisszumot kötöttünk, viszont megvédtük a magyar nyelv használatát Erdélyben, sőt, bizonyos szempontból még meg is erősítettük. Én azt gondolom, hogy kinek-kinek el kell döntenie azt, hogy egy ilyen helyzetet erkölcsileg és politikailag hogyan kell értelmezni, és hogyan kell megoldani.


Bibi:

Ön szerint minek tulajdonítható a kolozsvári színház és opera vezetői között kibontakozott konfliktus? Tart-e attól, hogy ez a probléma kárörvendő érzéseket válthat ki a város és az ország vezetőségében?


Markó Béla:

Amikor fölvetődött az, hogy egyesek szerint az RMDSZ szövetségi elnökének kellene közvetítenie a két fél, tehát a kolozsvári Magyar Színház és a kolozsvári Magyar Opera vezetői között, akkor mások rögtön kinyilvánították, hogy ehhez semmi köze a politikának. Én is úgy gondolom, hogy el kell jutnunk oda, amikor a művészeti intézményeink munkájába nem szól bele a politika. Nem politikusként, henem értelmiségiként természetesen van véleményem a kolozsvári Magyar Opera, és van véleményem a kolozsvári Magyar Színház munkájáról is, mint ahogy más művelődési intézményeink munkájáról is van véleményem, de itt most nem esztétikai kérdésekről van szó, hanem intézményszervezési kérdésekről.

És ebben viszont kereshet megoldást a politika, mert véleményem szerint a két intézmény között azért alakulhatott ki konfliktus, mert sem költségvetésileg, sem munkaszervezési szempontból nem teljesen önállóak, rá vannak utalva egymásra, és úgy tűnik, hogy ezáltal tulajdonképpen a működésükbe be is építették a konfliktus lehetőségét. Ezt kellene valamiképpen orvosolni.

De egyébként -- még egyszer ismételem -- igazuk van azoknak, akik azt gondolják, hogy a politika egy színház vagy egy opera vagy más művelődési intézmény belső életébe ne szóljon bele. Ám a politika esetleg segíthet abban, hogy olyan költségvetési és szervezési feltételeket alakítson ki, amelyek lehetővé teszik ezeknek az intézményeknek a zavartalan működését. A kolozsvári és Kolozsvár környéki magyarságnak szüksége van a kolozsvári Magyar Színházra és a Magyar Operára, tulajdonképpen az egész erdélyi magyarságnak szüksége van erre a két intézményre.


belekotyogo

a) Tisztelt Elnök Úr! A román sajtóban egy adott pillanatban tudni vélték, hogy az RMDSZ kormányba fog lépni, egészen pontosan a Kis- és Középvállalkozások Minisztériumát fogja vezetni. Mennyi valóságalapja van ennek? Tárgyalt-e erről a témáról az RMDSZ a PSD-vel?
b) Mi a véleménye a gyimesi gyermekkórház felszámolásáról? Felválallja-e az RMDSZ ennek az ügynek a képviseletét, akár a PSD-vel szemben is?


Markó Béla:

a) az RMDSZ a Szociáldemokrata Párttal sem hivatalosan, sem nemhivatalosan nem tárgyalt a kormányba lépésről, tehát magától értetődően sem a Kis- és Középvállalkozások Minisztériumáról, sem más minisztériumokról nem tárgyaltunk.

b) A fogyatékos gyermekek gyímesi intézetének felszámolásáról, sajnos, a kérdésből szereztem tudomást. Ez lehet az én hibám is, de lehet azok hibája is, akik kellő időben nem tájékoztattak erről. Máris utánanéztem az ügynek, és ahogy látom, sajnos, elég késő már, hiszen teljes mértékben felszámolták ezt az intézményt, de ennek ellenére nem szabad még lemondanunk arról, hogy megpróbáljunk segíteni.
Azokkal is egyetértek természetesen, akik újból és újból fölteszik a kérdést, hogy történelmileg és más szempontból is indokoltan a Székelyföldhöz tartozó régió miért tartozik egy másik megyéhez.


Cowboy:

a) Elnök úr, tervezi-e az RMDSZ egy, a státustörvény alkalmazásával kapcsolatos információs központ felállítását?
b) Lesznek-e belső választások az RMDSZ-ben, ha igen, mikor, milyen szabályok szerint?
c) Mit tenne az RMDSZ, ha a kizárt UPE-s tanácsosok és az RMDSZ-ből kivált vagy kiválni készülő csoportok egy új erdélyi magyar pártot alapítanának? Koalícióra lépne-e velük a legközelebbi parlamenti választásokon a magyar érdekek parlamenti képviseletének biztosítása érdekében?


Markó Béla:

a) Igen, tervezi az RMDSZ a státustörvény alkalmazásával kapcsolatos információs központ felállítását, hiszen az a központi iroda, amely hamarosan létrejön, és amely az igénylések begyűjtését lesz hivatott összehangolni, az majd információval is szolgálhat bárkinek. Egyébként nemcsak egy ilyen központi iroda, hanem az RMDSZ területi szervezetei mellett létrejött irodák is ugyanúgy tájékoztatni fognak bárki érdeklődőt. Ez elképzeléseink szerint januártól kellene hogy beinduljon.

b) Míg a Székelyföldön és általában tömbvidéken az RMDSZ tagság, sőt elvben akár a teljes magyar közösség közvetlen megkérdezése egyik vagy másik ügyben lehetséges volt már eddig is -- utalok például az előválasztásokra - , addig ez szórványvidéken nagy nehézségekbe ütközne, és egyelőre nem látom biztosítottnak a feltételeket, hogy ilyen belső választásokat az egész erdélyi magyar közösségen belül megfelelő módon le lehessen bonyolítani. Tehát mindenképpen arra kell törekednünk, hogy a teljes közösséget vonjuk be a fontos döntésekbe, de ez a szórványban vagy kisebbségben élő magyarság esetében csak közvetett módszerekkel látszik lehetségesnek.

c) Mi 1989 decemberében közösen döntöttünk úgy, hogy egyetlen egységes érdekvédelmi szervezettel kívánunk jelen lenni a romániai politikai életben és a nemzetközi politikában is, mert úgy véltük, hogy csak így lehetünk igazán hatékonyak. Szerintem az elmúlt 12 esztendő bebizonyította azt, hogy igazunk volt akkor, amikor szövetséget hoztunk létre és nem ideológiák szerinti pártokat. Bebizonyosodott az, hogy a román politikai életben és különböző európai fórumokon is nagyon sokszor döntő, ha egységes véleményt tudunk képviselni, és nem keltjük egy egymással állandóan vitatkozó, mindig különvéleményt megfogalmazó, megosztott közösség képzetét.

Az "oszd meg és uralkodj" sohasem egy közösség belső érdeke, hanem a közösséget alárendelni akaró külső hatalmi érdek. Azt gondolom, hogy nem múlt el ennek az egységnek a parancsa, bárki bármit is mondjon. Nehéz idők vannak mögöttünk, haladtunk valamennyit előre, de még nagyon keveset, és továbbra is nagy kihívásokkal kell szembenéznünk. Ehhez ezután is szükségünk van egy egységes szervezetre. Tehát én nem azon gondolkodom, hogy mi lenne akkor, hogyha valakik új erdélyi magyar pártot alapítanának, hanem azon, hogy akik esetleg ilyen terveket forgatnak a fejükben, azok miért nem értik meg azt, hogy nekünk most egymással szemben bölcsességre és alázatra van szükségünk, és közösen pedig egységes fellépésre. Aki a maga egyéni hiúságát, ambícióit, sértettségeit nem tudja félretenni, az nem érti, hogy mi ma itt Romániában milyen helyzetben vagyunk.

Ami a konkrét kérdést illeti: az erdélyi magyarság egységes szervezete a választásokon át tudja lépni a az ötszázalékos parlamenti bejutási küszöböt, hiszen a 2000-es választásokon is majdnem hét százalék volt az RMDSZ szavazatainak az aránya, de nyolcszázalékos koalíciós küszöböt nem tudnánk átlépni. Így hát a kérdésre a válasz nagyon egyszerű.


f...:

a) A Disputában többször is nekiszegeztem az RT-seknek a kérdést: milyen stratégiákkal rendelkeznek. A kérdésem hasonló Ön felé is: érdekelne az RMDSZ oktatási, ifjúsági, szociális stratégiája.
b) Milyen stratégiája van az RMDSZ-nek arra, hogy megakadályozza a földterületek román kézbe kerülését?
c) Ön szerint milyen családpolitikát kellenne alkalmazni Erdélyben, hogy megálljon vagy legalábbis csökkenjen a magyarság fogyása?


Markó Béla:

a) Az RMDSZ-nek van oktatási-, szociális- és ifjúsági stratégiája. Ezt az 1990-es csíkszeredai kongresszuson újrafogalmazott programunk is kellőképpen bizonyítja, és a 2000-es választási programunk is, amely természetesen az RMDSZ keretprogramjára épül.

b) Az RMDSZ-nek a földtulajdonnal kapcsolatosan szintén világos stratégiája van. Ebben az időszakban legfőbb feladat, hogy visszakerüljön a volt tulajdonosok kezébe minél nagyobb arányban a föld és az erdő is, és ezen nagyon is összehangoltan dolgoznak a szövetség képviselői és szenátorai, illetve önkormányzati politikusai. De már is el kell gondolkoznunk azon is, hogy ezt a földet és erdőt senki el ne kótyavetyélje, hanem hasznosítani tudja. Ugyanis a földtulajon és az erdőtulajdon csak akkor igazi érték , ha nem adót visz el tulajdonostól, hanem jövedelmet hoz neki. Ehhez elsősorban a romániai agrárpolitikát kell megváltoztatnunk.

Amíg benne voltunk a kormánykoalícióban, próbáltunk ezen változtatni, és tudtunk is kiküzdeni ideiglenes intézkedéseket, de ez nem elegendő. Szerintem a következő időszak nagy feladata az, hogy a romániai agrárpolitikában is változást kényszerítsünk ki, és ugyanakkor ezen belül saját stratégiát tudjunk ajánlani a magyarlakta vidékeknek. Annál is inkább, mert adataink szerint a magyar lakosság ma már nagyobb arányban él falun, mint az ország lakosságának egésze.

c) Mindannyian tudjuk, hogy Erdélyben a magyarság fogyása több okra vezethető vissza. Az egyik az asszimiláció, a másik a kitelepülés, a harmadik az alacsony születési arányszám. Az asszimiláció véleményem szerint az elmúlt évtizedben valamelyest csökkent azáltal, hogy bár nem kellő mértékben, de a magyar művelődési és a oktatási intézmények hozzáférhetőbbé váltak sokat számára, és hogy a magyar civiltársadalom is talpra állt, és ma már elég sokszínű kínálatot nyújt a magyar közösség tagjainak. A kitelepülésről viszont nem állítható, hogy csökkent volna. Éppen ellenkezőleg, fokozódott, hiszen a Magyarország és Románia közötti életszínvonal közötti különbség továbbra is fönnáll, nem beszélve arról, hogy sokaknak nincsen jövőképük Romániában, nem bíznak abban, hogy ebben az országban lesz számukra jövő, és ez sajnos az erdélyi magyarság legmozgékonyabb rétegét, elsősorban a fiatal nemzedéket szívja át Magyarországra.

Az alacsony születési arányszám nem ennek az évtizednek, hanem az elmúlt több évtizednek az egyik legsúlyosabb problémája.

Látszólag az asszimiláció kérdésére is, a kitelepülés kérdésére is és az alacsony születési arányszám kérdésére is, vagyis a tulajdonképpeni demográfiai kérdésre is külön-külön kellene válaszolni. Ez így van, vannak külön-külön orvosságok is, de alapjában véve az elvi válasz közös: ha tudunk olyan közérzetet teremteni, hogy itt Romániában van a magyarok számára jövő, és hogy ők magyarként a jövőben is biztonságban érezhetik magukat, akkor az asszimiláció, a kitelepülés is csökkeni fog, de az én véleményem szerint a családalapítási szándék is növekedni fog ezáltal, hiszen családot az alapít, és az szándékszik több gyereket is fölnevelni, aki bízik abban, hogy lesz itt számára jövő. És nemcsak magyarként, hanem emberként is jövőt kell kínálni. Éppen ezért ez gazdasági kérdés is.

Valóban nem elég csak szólamokat hangoztatni hanem közvetlen üzenetként újból és újból meg kell fogalmazni azt, amit egyébként az egyházak is megtesznek nagyon sokszor, hogy a sokgyerekes családmodell számunkra az eszmény. Ehhez például a román parlamentben is nemcsak támogatni kell, hanem kezdeményezni is azokat az intézkedéseket, amelyek a sokgyerekes családoknak megfelelő szociális biztonságot nyújtanak. Ugyancsak ezért mondom én azt, hogy a státustörvény minden más rendelkezésénél sokszorosan többet ér az a tervezett intézkedés, hogy a többgyermekes családoknak, amelyeknek a gyermekei magyar iskolába vagy magyar osztályba járnak, egy bizonyos támogatást adnának.

Tehát összefoglalva, közérzeti kérdés is, és gazdasági kérdés is az, hogy változzanak meg a demográfiai mutatók. Alapjában véve a magyarság jövőjét ez fogja eldönteni. Egykéző családokkal fokozatosan elfogy a magyar közösség, ezt mindannyian tudjuk. Egy jó családpolitikának része a biztató üzenet a jövőről, és része a megfelelő gazdasági háttér megteremtése.

Ide kapcsolódik az előző kérdésre adott válasz. Hiszen valóban ezért küzdünk olyan energiával, hogy a volt tulajdonosokhoz például a föld és az erdő visszakerüljön, és hogy az ingatlanok visszakerüljenek, mert az így visszaszerzett vagyon máris sokszorosan növeli a biztonságunkat a jövőre nézve, és sokszorosan növeli a gazdasági lehetőségeinket.


Stirlitz és torni:

(Stirlitz)
Mi a véleménye Borboly Csabáról?
Tudja-e Ön azt, hogy a fentemlített közéleti személyiség nyilvánosság előtt is beismerte, hogy pályázati pénzekkel visszaélt, azaz (pontosabban) sikkasztott?
A fentiek tudatában (is), támogatja-e tevékenységét?


(torni)
Tisztelt Elnök Úr, az RMDSZ vezető tisztségviselői több ízben védelmükbe vették Borboly Csabát, akit számos hazai es külföldi ifjúsági szervezet vezetője csalással, lopással, ifjúsági szervezetek szétveresével és zsarolással vádol. Mi több, egyes vádpontok jogosságat maga Borboly is elismerte. A kolozsvári magyar diákokkal való találkozójan egy kérdésre válaszolva Ön is leplezetlenul mentegette Borbolyt, mondván, hogy az említett események már túl rég történtek.

Kérdeseim a következők:
a) Mennyi Ön szerint a fentebb említett visszaélések/bűncselekmények súlyosságának felezési ideje?
b) Megváltozik-e az RMDSZ viszonyulása a kérdéshez, ha jogi úton is bizonyítást nyer Borboly Csaba bűnössége?
c) Kinek drukkol Ön a Borboly Csaba -- Hantz Peter perben?


Markó Béla:

Ha jól nézem, alig-alig kaptam kérdést az ifjúságról, és ezekből is kettő a pénzről, illetve az egyik ifjúsági vezetőről szól. Az illető személy egyébként a csíki RMDSZ tagja, Hargita megyei tanácsos, átesett egy hosszadalmas jelölési procedúrán, és gondolom, helyi RMDSZ-es kollégáim "átvilágították".

Viszont a kérdésből mindenképpen kiderül , hogy valami nagyon elromlott az ifjúsági szervezetekben, és valamit nagyon újra kellene gondolni. Én ebben szívesen segítek, de ezek szerint valószínűleg kevesebbet tudok bizonyos dolgokról, mint a bíróság. Elég baj. Nemcsak kérdéssel, hanem kéréssel is lehetett volna hozzám fordulni, hogy üljünk le, próbáljuk megoldani a vitás kérdéseket.


kozmopolice:

Egy 1991-ben a marosvásárhelyi rádióban adott interjúban nyilatkozta, hogy vezető szerepet csupán ideiglenesen vállal addig, amíg a Szövetségnek sikerül kitermelnie az ún. hivatásos politikai réteget. Ezt akkor néhány évre becsülte.

Véleménye szerint 10 év elteltével sikerült-e az RMDSZ-nek kitermelnie a megfelelő vezetői utánpótlást? Úgy érzi, hogy volna más is, aki az Ön munkáját méltóan tudná folytatni?
Amennyiben holnap távoznia kellene az RMDSZ éléről, szemelyiségbeli és vezető politikusi készségek szempontjából (és nem alapszabályzati szempontból) kit tartana a legalkalmasabb utódnak?



Markó Béla:

Szerintem kialakult a romániai magyar közösségben egy politikai vezetőréteg, és nemcsak képviselőkre és szenátorokra vagy az RMDSZ országos vezetőire gondolok, hanem azokra az ezrekre, akik polgármesterként vagy tanácsosként vagy más beosztásban a helyi és megyei önkormányzatokban, illetve más fontos intézményekben dolgoznak. Tehát azt kell mondanom, hogy amikor az utánpótlásról beszélünk, akkor nem néhány emberre, vagy néhány tíz emberre kell gondolnunk, hanem tulajdonképpen ezres nagyságrendű az a vezetőréteg, amelyet ez a közösség 1989 decembere után, teljesen előzmények nélkül, kiválasztott.

Nem hiszem, hogy én pótolhatatlan vagyok, nem hiszem, hogy bárki más pótolhatatlan lenne. A diktatúrák akkor kezdődnek egy szervezetben is, egy intézményben is, vagy akár egy országban is, amikor valaki azt kezdi hinni magáról, hogy őt abban a tisztségben senki mással pótolni nem lehet. Én nem arra törekedtem eddig sem, hogy pótolhatatlan legyek, hanem arra, hogy tisztségemben helyt álljak, hogy felelősséggel politizáljak, hogy teljes tudásomat és tapasztalatomat az erdélyi magyarság szolgálatába állítsam, hiszen ez a tisztség ezt követeli meg. Ha váltásra kerülne a sor, biztos vagyok benne, hogy többen is vannak, akik ezt a tisztséget el tudnák látni. Még egyszer mondom, senki sem pótolhatatlan.


belekotyogo:

Brassai Zsombor marosvásárhelyi RMDSZ elnök indított egy levelezőlistát RMDSZ Disputa néven. A névválasztás ellen a Transindex Disputájában és emailben tiltakoztunk, mert szerintünk konfuziót keltő és nem tisztességes. Tud-e Ön erről a levelezőlistáról (RMDSZ Disputa), ha igen, támogatja-e a "névkölcsönzést"? Hajlandó-e a Transfórumon kívül rendszeresen tájékoztatni a Disputa olvasóit az aktuális kérdésekről, válaszolni az itt feltett kérdésekre?


Markó Béla:

Én magam is azt gondolom, kell keresnünk egy olyan megoldást, hogy a névazonosság miatt az RMDSZ-Disputa és a Transindex-Disputa ne legyen összetéveszthető. Nézzük meg, mi a megoldás. Természetesen, ha időm és energiám lesz rá, a TransFórumon kívül is szívesen tájékoztatom a disputa olvasóit bármilyen felmerülő kérdésről.


Levente Klein:

A roman sovén, nacionalista sajtó (Adevarul, Curentul, Cotidianul stb, stb...) az utóbbi időben nagyon dicséri Markó Bélát és a jelenlegi RMDSZ-vezetést, míg Tőkés Lászlót ugyanúgy szidja, mint 1,4 vagy 10 évvel ezelőtt. Nem gondolja, hogy baj van a jelenlegi politizálással és irányvonallal, ha ezek az újságok dicsérik? (Annak idején Hajdú Győzőről írtak ilyen elismerőleg).


Markó Béla:

Én nem úgy tapasztalom, hogy a román nacionalista sajtó engem folyamatosan dicsérne. Számos idézetet tudnék arra felhozni, hogy ez nem így van. De tagadhatatlanul elértük azt, hogy némi tisztelettel beszélnek rólunk, és ez nem a személyeknek szól, hanem az RMDSZ egészének. Az RMDSZ-nek ma ereje van Romániában, az RMDSZ olyan politikai tényezővé vált, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Egyáltalán nem baj az, ha szenátoraink és képviselőink felkészültségét időnként méltányolják még a legellenségesebb lapok is.


Nagy Pál:

Elnök Úr! a) Mi adja önnek azt a bátorságot, hogy a Magyar Ifjúsági Tanács kikényszerített kilépését az RMDSZ kötelékéből ennyire nemtörődöm módon kezelje, és teljesen demagóg, hamis, személyeskedő érveket hozzon fel álláspontja megvédésére?

b) A november 7-i kolozsvári ülésen a státustörvény alkalmazását Felügyelő Bizottság nagyon helyesen 3, egyenlő arányban résztvevő csoportból (egyházak, civil szervezetek, RMDSZ) jött létre. 3 x 9 = 27, mégis 28 tagú a Bizottság. Hogyan és milyen kiváltságok alapján lett Ön a kakukktojás?


Markó Béla:

Kedves Nagy Pál!
Hozzám intézett két néhánysoros kérdésében legalább öt olyan kifejezést találtam, amelyeknek nyilvánvalóan az a céljuk, hogy mi ketten ne is tudjunk párbeszédet folytatni. Nemtörődömnek, demagógnak, hamisnak, személyeskedőnek, kakukktojásnak nevezi azt, akinek kérdéseket tesz fel. Ön szerint jól szolgálja-e a fiatal nemzedék érdekeit az a most már harmincon alaposan túljáró ifjúsági vezető, aki eképpen szólít meg egy RMDSZ v-zetőt, miközben látszólag akit arra szeretne rábírni, hogy minél mélyebben átérezze a fiatal nemzedék gondjait?

Ennek ellenére mégis megpróbálok válaszolni.
El kell mondanom, hogy az RMDSZ nemhogy nem kezeli nemtörődöm módon az ifjúságot, henem létrejöttétől fogva kötelező arányt állapított meg az ifjúsági képviselet jelenlétére a különböző RMDSZ-testületekben. Volt egy időszak, amikor a Magyar Ifjúsági Tanács gyakorlatilag az ifjúsági mozgalom egészét képviselni tudta. Ma már ez nem így van, sokszínűbbé váltak az ifjúsági szervezetek, és úgy véljük, hogy ennek a sokszínűségnek az RMDSZ-en belül is tükröződnie kell. Egy ideig abban reménykedtünk, a MIT-nek sikerül úgy megújulnia, hogy ismét az egész fiatal nemzedék képviseletévé lesz, ám úgy tűnik, ez nem volt lehetséges. Mi ennek ellenére természetesen a MIT véleményét is figyelembe vesszük. Ezt bizonyítja az is, hogy például a státustörvény alkalmazását felügyelő testületben ott van a MIT képviselője is, és ott van a MIT-ben jelen nem lévő országos ifjúsági szervezetek képviselője is.

Magától értetődő, hogy a státustörvény alkalmazásának előkészítéséért a politikai felelősséget nem másnak, mint az RMDSZ-nek kell vállalnia. Ezt más nem is vállalhatja. Márpedig ha ez így van, akkor azt gondolom, hogy amennyiben a felügyelő testületet egyenlő arányban alkotó RMDSZ-képviselet, egyházi és civiltársadalmi képviselet mellett, mint a testületet összehívó politikus, jelen van a szövetségi elnök is, ez ennek a politikai felelősségnek a kifejezője.


Borbély Zsolt Attila:

igyekszem tömör és lényegretörő lenni, hisz mind Ön, mind a Transindexesek ismerik az RMDSZ jelenével és kívánatos jövőjével kapcsolatos gondolataimat.
a) Miért nem jött létre az erdélyi magyarság katasztere az 1993-ban elhatározottaknak megfelelően? (A belső választást most nem is említem, hisz annak akkor lett volna értelme, ha nem az RMDSZ-tagság választ, hanem az erdélyi magyarság, a kataszteri névjegyzék alapján.)

b) Miért nem fogadta még el az SZKT a szintén legkésőbb 1995-re tervezett autonómiastatutumokat? Nem gondolja, hogy a statutumok nélkül jogos a román fél azon bírálata miszerint mi csak játszunk a szavakkal az autonómia kérdésében?

c) Ha mindeddig a román fél irányában egyértelműen és határozottan nem nyilvánította ki az Ön vezetése alatt a Szövetség az erdélyi magyarság autonómiaigényét, akkor mikor szándékozza ezt tenni? Nem gondolja, hogy az autonómia ad acta tétele de facto lemondást jelent erről a követelésről?

d) Hogy mondhatja azt, hogy az RT nem nyújt alternatívát, amikor az RT annak a politikának a folytatását kívánja, melynek élén Ön állt 1993-ban és 1994-ben? Ezek szerint az Ön által akkor képviselt politika nem képviselt "alternatívát"? Vagy eleve elhibázott volt? Ha igen, akkor nem kellene ezt esetleg nyíltan megfogalmazni?

e) Ön szerint modellértékű a román kisebbségpolitika? Ha nem, akkor nem kellene az RMDSZ mindent megtegyen ennek a nyugati tévhitnek az elosztására?


Markó Béla:

a) Nem azért nem jött létre az erdélyi magyarság katasztere, mert ez nem lenne nagyon hasznos mindannyiunk számára, hanem azért, mert mindmostanáig nem rendelkezünk a szükséges eszközökkel ahhoz, hogy elkészítsük. AZ RMDSZ tagsági nyilvántartása természetesen ezt csak részben helyettesítheti. Egy ilyen katasztert még a tömbvidéken is nagyon nehéz létrehozni, de nem lehetetlen, viszont számomra a szórványvidéken ez ma még szinte lehetetlennek látszik, legalábbis akkor, ha egy igényes és átfogó kataszterre gondolunk.

b) Az RMDSZ-nek van autonómia stratégiája, és véleményem szerint akár a közigazgatási törvényről beszélünk, akár az oktatásban és kultúrában követett céljainkról, mi tulajdonképpen minden pillanatban ennek a stratégiának az érvényesítéséért dolgozunk.

c) Szó sincs arról, hogy az RMDSZ lemondott volna az autonómiáról. Tudomáson van arról, hogy például a szlovákiai magyarság politikusai akkor, amikor szlovák pártokkal koalícióra léptek, és létrehozták a szlovák kormányt, kinyilatkozták, hogy nem foglalkoznak az autonómia kérdésével. Mi soha ilyen kötelezettséget sem szóban sem írásban senki előtt nem vállaltunk, soha semmilyen körülmények között sem szóban sem írásban erről az igényünkről le nem mondtunk. Véleményem szerint ennek érdekében dolgozunk ma is. Tehát nem csak de facto lemondásról nincsen szó, hanem ad acta tételről sem, hogy a kérdező latinosnak tűnő műveltségét kövessem.

d) Ha a Reform Tömörülés valóban annak a politikának a folytatását kívánja, amelynek élén én 1993-ban és 1994-ben álltam, akkor csak egyszerűen támogatnia kellene azt, amit ma is teszünk. Hiszen én teljes meggyőződéssel vallom, hogy egy pillanatig sem képviseltem, és nem is fogok képviselni más politikát, mint amire akkor vállalkoztam, amikor 1993 januárjában az RMDSZ elnökévé választottak, sőt, mint amire akkor vállalkoztam, amikor 1989 decemberében én is az RMDSZ alapítói között voltam. Valaki súlyosan félreért valamit, valaki valóban letért egy útról, de nekem az az érzésem, hogy nem én vagyok az.

e) Olyan körülmények között, amikor még mindig egymást követik a magyarellenes megnyilatkozások, természetesen nem lehet modellértékű román kisebbségpolitikáról beszélni. De azáltal, hogy 1996-ban létrejött egy kormányzati együttműködés román pártok és az RMDSZ között, mégiscsak változott valami a térségben, és bár mindvégig ellentmondásos volt a helyzet, beleszólhattunk a román kisebbségpolitika alakításába. Ha a román kisebbségpolitika nem is, de az RMDSZ politizálása mindenképpen modellértékű. Kár, hogy erre sem Európa, sem a világ nem figyel oda kellőképpen.


piskóták:

a) Milyen erkölcsi alapja van Önnek és az RMDSZ-nek, hogy az egész erdélyi magyarság nevében beszéljenek és védjék(?) érdekeinket, mikozben azt a Tőkés Lászlót próbálják folyamatosan lejáratni, akinek nem kis érdeme van abban, hogy Önök most Bukarestben lehetnek ezekben a pozíciükban, melyekhez annyira ragaszkodnak?

b) Nem gondolja, hogy a balkáni (csalárdság, erkölcstelenség, pénzhajhászás, önfeladás) politikai stílusnak köszönhetoen -- amit meghonosítani próbálnak az erdélyi magyarság körében , és látván a fejleményeket -- a székelyudvarhelyi RMDSZ-hez hasonloan, a nagy RMDSZ is végleg hiteltelené válik?

c) Meddig szeretne még közéleti szerepet válalni?


Markó Béla:

a) Az én politikai magatartásom 1989 és 2001 között eléggé nyilvános volt ahhoz, hogy ezt ki-ki megítélje akár erkölcsileg is. 1989 decembere előtti munkám is eléggé nyilvános volt ahhoz, hogy azt ki-ki megítélje, hiszen íróként és szerkesztőként dolgoztam. Ehhez én sem hozzátenni, sem ebből elvenni egy válasz erejéig nem tudhatok, beszéljenek róla mások. Viszont azt, hogy mi most Bukarestben lehetünk és tehetjük, amit teszünk, nem találom jutalomnak. El kell mondanom Önöknek, hogy ez egy számomra és kollégáim számára sok év után is nehéz feladat, nem jutalomkirándulás, ahogy azt a kérdezők sejtetik.

b) Igaz, hogy nap mint nap találkozunk a balkáni körülményekkel, de ez nem minket, hanem másokat jellemez. Meggyőződésem, hogy mi ilyen körülmények között is más politikai stílust képviseltünk.

c) Lehet, hogy elkeserítem ezzel a kérdezőt, de én a közéleti szerepről soha nem szeretnék lemondani. Ugyanis nemcsak a politikai tisztség ad lehetőséget a közéletben való jelenlétre, hanem ma Erdélyben véleményem szerint minden értelmiséginek, akinek erre lehetősége van, jelen kell lennie és meg kell szólalnia a közéletben. Ha a politikát abba fogom hagyni, íróként akkor is közéleti jelenlétre fogok törekedni.


Szőke László:

Tisztelt Markó úr, (Kérdéseimet névvel vállalom, mert etikusabbnak tűnik, tekintettel arra, hogy -- talán -- kellemetlenek.)
a) Az embertől kérdem -- ha egyáltalán tud még így/úgy válaszolni --, hogyan veszítette el egykori tartását? Miért kellett nekünk is szembesülnünk azzal, hogy a politikai alkuk keresztüzében (mintha piranja szabadult volna gerincére), kiveszett Önből az igazság keresése? Mivé lett Ön, Markó Béla?

b) Miért nem veszi tudomásul politikai megnyilatkozásai alkalmával is, hogy Ön és az, amit képvisel az erdélyi magyarság "egyik igazsága" csupán? Mondja Markó úr, Ön sosem néz tükörbe?

c) Miért ölel (politikai) keblére olyanokat, mint Verestóy Attila? Tényleg nyugodtan hajtja fejét álomra, amikor arra gondol, hogy a balkáni sötétség bajnokával parolázott ismét éppen "aktuális" politikai diskurzusa során?

És végezetül: Ki használ kit? Ön Verestóy Attilát, vagy ő Markó Bélát?
És ne ijedjen meg Markó úr, mielőtt e kérdések feltételére vetemedtem volna, tényleg elolvastam néhány egykori versét. Ön is jól tudja, a mondat hazudhat, a szó soha! Né-te-né, mindjárt falhoz állít költőiségem - már megbocsásson...



Markó Béla:

Visszakérdezhetek? Ön, úgy tudom, újságíró. Etikus-e egy újságírónak, ahelyett hogy tárgyilagosan kérdezne, beszélgetőtársát rosszul sikerült hasonlatokkal benyálazni? Természetesen azt gondolom, hogy ma is az vagyok, aki voltam. Örülök, hogy újraolvasta verseimet. Ha tényleg figyelmesen olvasta őket, akkor Önnek is igazat kellene adnia nekem. Egyébként gratulálok, hogy felfedezett egy új erdélyi állatfajtát, a gerincrágó piranhát.


Vazul, a rettenetes:

Tisztelt elnök úr, a) mennyiben román és mennyiben magyar párt jelenleg az RMDSZ? Szabatosabban kérdezve: mi a fontosabb az Önök (az RMDSZ jelenlegi vezetősége) számára: a román hatalomból való részesülés, vagy a magyar nemzeti érdekek érvényesítése? Az eddigi gyakorlat ugyanis szemlátomást a kettő össze nem egyeztethetőségét jelzi...
b) Ön szerint ki jelenleg az erdélyi magyar közélet legrátermettebb politikusa?


Markó Béla:

a) Való igaz, hogy szerintünk bizonyos helyzetekben a magyar nemzeti érdekeket a román hatalomból való részesedéssel lehetett vagy lehet hatásosan érvényesíteni. Például a helyi és megyei önkormányzatokban való jelenléttel, vagy akár úgy is, hogy 1996 és 2000 között benne voltunk a román kormányban. Ez nem azt jelenti, persze, hogy a magyar nemzeti érdekeket csakis így lehet érvényesíteni. De aki a kettőt egymással szembeállítja, az tulajdonképpen eszközt és célt állít egymással szembe. A hatalomban való részvétel eszköz, a közösségi érdekek érvényesítése pedig cél.

b) Sok rátermett politikusa van az erdélyi magyar közéletnek. Nem hiszem, hogy nekem kellene köztük sorrendet felállítani. Nyilvánvalóan azt tartom igazán rátermettnek, aki látja a fától az erdőt, és aki látja ugyanakkor az erdőben a fát is.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS