2019. aug. 21. szerdaSámuel
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

More Brussels and EU for dummies

S. G. 2006. december 01. 13:57, utolsó frissítés: 13:31

#b#Ki mit játszhat #/b#az EU-ban? A koalíciókötés művészete sokszor azon múlik, hogy a másik fél egy adott kifejezésen mit ért. Kalauzunk befejező része a játékosokról szól.





Fontos leszögezni, hogy Brüsszelben a lobbizást nem "bűnös tevékenységnek", hanem hasznos tájékozódási módszernek tartják. Az itt dolgozók többsége valamilyen szinten tudatosítja magában, hogy elefántcsonttoronyban él, tehát szüksége van arra, hogy egy adott témában lobbistáktól is tájékoztatást kapjon.

Brüsszelben általában megbecsülik a lobbistákat, mert hasznosnak látják, hogy "a vélemények idejöjjenek". Ebből következően a lobbisták ellenőrzött keretek között, igazolványt kapva látják el feladatukat.

A jelenlegi Barroso-bizottság, a sorban a tizenegyedik, itt az osztrák ET-elnökség logójával látható. Muszáj távlatokban gondolkodniA jelenlegi Barroso-bizottság, a sorban a tizenegyedik, itt az osztrák ET-elnökség logójával látható. Muszáj távlatokban gondolkodni


Az uniós döntéshozatalt egyaránt tájékoztatni és befolyásolni kívánják az üzleti élet, az ágazati-szakmai érdekcsoportok lobbiszervezetei, a munkavállalói érdekek képviselői, a társadalmi érdekvédők (például a fogyasztóvédelmi vagy környezetvédő szervezetek), a 240 régió képviselői. A fentieken kívül az EU adminisztratív központjában profi lobbiirodák is működnek, melyek szinte bármilyen témát elvállalnak.

>> Uniós összeállításunk első részében a legfontosabb EU-s intézményeket, vagyis a játékteret és a pályát mutattuk be.


KI MIT JÁTSZHAT?

Az egyik legfontosabb szempont, hogy nincs uniós jogszabály az Európai Bizottság kezdeményezése nélkül, ámde az EB saját ötletéről nem hozhat döntést. Ehhez a Tanács szükséges, de ez a testület csak arról dönthet, amit az EB előterjesztett. Másfelől alig van tanácsi döntés az Európai Parlament valamilyen szintű jóváhagyása nélkül, az ún. együttdöntési eljárás keretében.

A maga során az EP is csak azt szavazhatja meg, amit az EB kezdeményezett és a Tanács ellenjegyzett. Ha viszont az EB úgy látja, hogy a hosszas döntéshozatali eljárás során a tervezet jelentősen eltér eredetileg megfogalmazott céljától, visszavonhatja saját kezdeményezését.

Szokás arra hivatkozni, hogy az EB biztosai annak a kormánynak az érdekeit képviselik a testületben, ami kinevezte őket.

Ez működésük első hónapjaira igaz is lehet; viszont a biztos számára az jelent politikai elismerést, és csak úgy elégítheti ki ilyen irányú ambícióit, ha az a kép alakul ki róla, hogy kontinensnyi méretekben gondolkozva képes sikeres projekteket letenni az asztalra. Ebből következően az itt dolgozók hamar megfertőződnek a "brüsszeli szellemiséggel". (További szempont, hogy a kinevező kormány megbukhat, de az öt évre jelölt biztosnak továbbra is el kell látnia feladatát.)


Az Európai Bizottság feladata öt-tíz évre előrelátva

az egész kontinensben gondolkodni (az más lapra tartozik, hogy ennek a követelménynek melyik bizottság milyen mértékben felel meg). Az országok-nemzetek szempontjait az Európai Tanács és a Parlament hozza be a döntéshozatali folyamatba – és ha túlságos mértékben érvényesítik érdekeiket, az EB mindig élhet a tervezetek már említett visszavonásával.


HOL A LABDA?
:: Első félidő: a Bizottság

A játék tárgyát a Bizottság "találja ki", akár saját kezdeményezésre, akár egy lobbiszervezet vagy szakmai érdekcsoport javaslatára. Erre példa egy mostani vita, ami arról szól, hogy a kórházban dolgozók ügyeletben töltött ideje munkaidőnek számít vagy sem (mert ha igen, akkor számos EU-állam kórházába plusz személyzetet kell felvenni, hiszen a heti munkaidő nem haladhatja meg a 48 órát).

– az EB ún. zöld könyvet állít össze, ami az adott ügy megoldásáról szóló opciók gyűjteménye, és ezt társadalmi vitára bocsátja
– a fehér könyv tartalmazza a szakmai és politikai vitára bocsátott lehetőségeket
– házon belül folyamatosan kommunikál az adott ügyről
– végül jogszabálytervezetet dolgoz ki, amely már csak egy opciót javasol

Kommunikációs eszközökkel a zöld és fehér könyvek kiadása kiváltható, ha a testület folyamatosan tájékoztatást ad arról, hogy milyen témával foglalkozik.

Az Európai Gazdasági Közösséget (EEC) megalapító szerződés aláírása 1957 március 25-én Rómában. Az aláírók: Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Nyugat-Németország és Olaszország. A szerződés az 1952-ben kötött Európai Szén- és Acélközösséget egészítette kiAz Európai Gazdasági Közösséget (EEC) megalapító szerződés aláírása 1957 március 25-én Rómában. Az aláírók: Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Nyugat-Németország és Olaszország. A szerződés az 1952-ben kötött Európai Szén- és Acélközösséget egészítette ki


:: Második félidő: a Tanács...

A tervezetet előbb az ET 250 munkacsoportjának és szakbizottságainak valamelyike elé kerül, majd a tagállami állandó képviseleteket összefogó COREPER csoport foglalkozik vele, majd a témától függően az ET-be összehívott szakminiszteri csoport hoz róla döntést.

A Tanács a 27 tagállam minősített többségével vagy egyhangúan hozhat döntést, ebből következően a feleknek muszáj egymást lehetőleg szakmai érvekkel meggyőzniük, mert különben úszik a szavazás. A tagországoknak vétójoguk van, de ajánlott ezzel nagyon óvatosan élni.

A tagállamok a döntéshozatalba otthoni minisztériumaik, bizottsági szakértőik munkája, illetve saját kormányuknál végzett lobbizás révén "folyhatnak bele"; ennek eredménye a brüsszeli képviseletnek adott tárgyalási mandátum szokott lenni – például a brit álláspont az ügyeleti idő kérdésében az, hogy ilyen szintű szabályozást egyszerűen rá kell bízni a tagállamokra.


Diplomáciai munka a Tanácsban

Egy ország állandó képviselete csak akkor tud hatékonyan dolgozni Brüsszelben, ha otthon többé-kevésbé konszenzus van arról, hogy mi a fontos, és mi a kevésbé fontos. Noha hivatalosan soha nincs "beáldozható" álláspont, az állandó képviselet diplomatáinak mérlegelniük kell, hogy ha egy kérdésben engednek, azzal egy más területen mit nyernek.

Számos esetben lehet ún. package dealt kötni, azaz felmérni, hogy a napirenden levő témák közül az adott tagállamoknak melyik a legfontosabb, a viszonylag fontos és az egyáltalán nem fontos ügy. Vegyünk három országot, melyek az alábbi témákban próbálják egymás támogatását megszerezni:



Spanyolország számára a halászat a legfontosabb kérdés, másodrendűen fontos a strukturális pénzalapok kérdése, és harmadrendű az iparfejlesztés. Mivel Svédország nettó befizetője az EU költségvetésének – azaz többet fizet be, mint amennyit támogatás formájában visszanyer – a strukturális alapok a legkevésbé érdekesek.

Az EU egyik legszegényebb országaként Romániának viszont elsőrendűen fontos, hogy a másik kettő számára kedvezően szavazzon a strukturális alapokról, cserébe minden további nélkül hajlandó támogatni a spanyol halászati érdekeket.

27 tagállam között ennél sokkal bonyolultabb – és rendszerint nem állandó – koalíciók köthetők. A megegyezési kényszerből következik, hogy rendszerint nehéz az optimumot elérni.

A koalíciókötés művészete sokszor azon múlik, hogy a másik fél egy adott kifejezésen mit ért. Ha kisebbségpolitikai témában például Magyarország sérelmezi a vajdasági kivándorlást, akkor ennek jelentőségét el kell magyaráznia annak az ír diplomatának, aki erre kapásból azzal válaszolhat, hogy Írországban 200 éve sokkal masszívabb elvándorlás zajlik.


Nyílt nap az Európai Tanácsban májusban. A római alapszerződést az 1965 április 8-án Brüsszelben aláírt egyesülési szerződés követte; sokak szerint ez a kiindulópont a modern értelemben vett Európai Unióhoz. Ez a szerződés alapítja meg a mai keretek között működő Bizottságot és a Tanácsot, mint az Európai Közösségnek (EC) nevezett csoportosulás vezető szerveit. Az első Bizottság a német kereszténydemokrata Walter Hallstein vezetésével már 1958-tól, a római szerződés hatályba lépése óta működöttNyílt nap az Európai Tanácsban májusban. A római alapszerződést az 1965 április 8-án Brüsszelben aláírt egyesülési szerződés követte; sokak szerint ez a kiindulópont a modern értelemben vett Európai Unióhoz. Ez a szerződés alapítja meg a mai keretek között működő Bizottságot és a Tanácsot, mint az Európai Közösségnek (EC) nevezett csoportosulás vezető szerveit. Az első Bizottság a német kereszténydemokrata Walter Hallstein vezetésével már 1958-tól, a római szerződés hatályba lépése óta működött


:: és a Parlament

Ez a testület véleményezheti a javaslatokat, teljes mértékben egyetérthet vele / megvétózhatja. Ez utóbbit eljárást nem igazán kedvelik az EP-ben, mert a jogszabály szövegébe nem jelent érdemi beleszólást, illetve a vétónak "neutronbomba-szerű", mindent elpusztító hatása van. Ebből következően a leggyakrabban használt eljárás a harmadik típusú, az együttdöntés.

Ha egy tervezetet az EP ennek során 51%-os többséggel módosít és elutasít, az visszakerül az ET asztalára, mely újra foglalkozik vele. Ezután a szöveg ún. második olvasatban újból az EP elé kerül. Ha a testület így sem fogadja el az adott tervezetet, összeül az EP és az ET békéltető bizottsága – erre ritkán szokott sor kerülni, mert az esetek többségében nincs EU-s jogszabály az EP számottevő támogatása nélkül.

Az EP munkájára a tagállamok parlamentjei is nyomást gyakorolhatnak, illetve a pártok közvetlenül is instruálhatják nemcsak a kormányukat, de természetesen saját EP-képviselőiket is.



Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS