2019. november 15. péntekAlbert, Lipót
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Csatlakozzon-e Törökország vagy sem?

szerk. 2006. december 14. 14:34, utolsó frissítés: 13:18

Pozitív hatással lesz a muzulmán világra Törökország EU-tagsága – állítja az egyik fél. Mások szerint erre nincs semmilyen garancia, sőt az EU iszlám fundamentalizmust importálna. #b#[elemzés]#/b#





Alig több, mint egy év telt el azóta, hogy Törökország megkezdte az uniós csatlakozási tárgyalásokat, és máris válságba került a folyamat. Persze senki nem számított arra, hogy a tárgyalások könnyűek lesznek majd: az EU illetékesei eleve nyolc-tíz éves projekttel számoltak.

Mégis sokakat meglepett, hogy máris megjelent az első súlyos válság, olyannyira, hogy egyes kommentátorok máris múlt időben beszélnek a török csatlakozási próbálkozásról. Számos ponton van vita Ankara és az EU között, de ezek közül kiemelkedik a ciprusi kérdés. Konkrétan most csak arról van szó, hogy Törökország


nem akarja megnyitni

kikötőit és légikikötőit az ellenségének tartott Ciprusi (görög) Köztársaság vízi és légi járművei előtt.

Mindezt annak ellenére, hogy a 2005 júliusában aláírt ankarai jegyzőkönyvben kötelezte magát: kiterjeszti az EU-val régebb óta fennálló vámunióját a 2004-ben belépett tíz új tagállamra, köztük a ciprusi görög közösség köztársaságára is.

Tágabb értelemben azonban nemcsak a török kikötők, repterek megnyitásáról és a vámunióról van szó, hanem a Ciprusi Köztársaság Ankara általi elismeréséről. Ha enélkül folytatnák a tárgyalásokat, és vennék fel esetleg Törökországot az Európai Unióba, akkor az a képtelen helyzet adódna, hogy az EU-n belül, ahol elvileg szabad a személyek, az áruk és az eszmék áramlása,


egy tagállam nem ismerne el egy másik tagállamot,

és nem óhajtana vele kapcsolatokat tartani. Már csak azért sem lehet továbblépni e probléma megoldása nélkül, mert a Ciprusi Köztársaságnak módjában áll megvétózni a török tagfelvételt, amivel már fenyegetőzött is.

Török popsztárokTörök popsztárok


A török álláspont szerint félre kell tenni a ciprusi kérdést az EU-csatlakozási tárgyalásokon, mivel a görög és török közösség között megosztott földközi-tengeri szigetország jövőjének rendezése az ENSZ feladata.

A törökök szeretnek arra hivatkozni, hogy a ciprusi török közösség elfogadta, a görög viszont elutasította a 2004-ben rendezett népszavazáson Kofi Annan ENSZ-főtitkár újraegyesítési tervét, tehát


"a görögök tehetnek" a ciprusi kérdés megoldatlanságáról.

Az EU-csatlakozást szívügyének tekintő török kormány mégis tett egy sovány engedményt a finn EU-elnökség unszolására. Egyetlen kikötő és egyetlen repülőtér megnyitását ajánlotta fel, s azt is nehezen teljesíthető feltételekhez kötötte.

Ez azonban egyfelől édeskevés lehet az EU-nak, másfelől máris sok a török belpolitikában kivételes szerepet játszó hadseregnek. Yasar Büyükanit tábornok, a hadsereg főparancsnoka nyilvánosság előtt rosszallotta a kormány engedékenységét, és különösen azt sérelmezte, hogy Recep Tayyip Erdogan kormánya


a hadsereg megkérdezése nélkül

állt elő ezzel a kompromisszumos javaslattal. Most ott tart a helyzet, hogy az EU dönteni készül a patthelyzet feloldásáról. Konkrétan arról kell határoznia, hogy ilyen körülmények között hogyan folytatható a tárgyalási folyamat.

Míg Németország, Franciaország és néhány kisebb tagállam szigorú fellépést akar a törökökkel szemben, Nagy-Britannia és a skandináv államok türelmesebb magatartást javasolnak. Kompromisszum lehet a két tábor között az Európai Bizottság javaslata, amely szerint fel kell függeszteni a csatlakozási tárgyalások 35 fejezete közül nyolcat, s le kell szögezni, hogy a többi fejezetet sem zárják le addig,


amíg Törökország nem enged

ebben a vitatott kérdésben. Ezt a megoldást javasolta a hétfőn lezajlott külügyminiszteri értekezlet is a pénteki EU-csúcs részvevőinek.

Isztambuli utcaképIsztambuli utcakép


Az első nagy válság miatt sok elemző tette fel a kérdést, milyen következményekkel járna a török csatlakozási tárgyalások meghiúsulása. Egyesek szerint "tragédia" lenne, ha megfeneklenének a tárgyalások, s Törökország felvétele hosszú időre vagy végleg lekerülne a napirendről. Egyes lapok "korszakos hatású katasztrófáról" cikkeznek.

Ezek az elemzők úgy vélik, hogy Törökország EU-tagsága lehetőség volna a Nyugat és a muzulmán világ közti szakadék betemetésére, Törökország híd lehetne a Nyugat és az iszlám világa között. Egy európai Törökország


követendő modell lehetne

a muzulmán világ többi országa számára, s Európa muzulmán kisebbségeit is arra sarkallná, hogy igyekezzenek kiegyezni a nyugati kultúrával.

Európa számára a török csatlakozás lehetőséget nyújtana arra, hogy ne földrajzi egységként, hanem értékek közösségeként határozza meg magát, Törökország számára pedig a társadalmi átalakulás hajtóereje lehet az EU-tagság vonzása.

Törökország már az utóbbi években is sokat tett politikai életének demokratizálásáért – hangsúlyozzák, és rámutatnak arra, hogy az európai nyomás egy sor olyan reform katalizátora volt, amelyeket egyetlen török belpolitikai erő sem lett volna képes különben keresztülvinni. Ha megszűnne az EU-tagság kilátása és vonzása,


kérdéses, hogy folytatódhatnának-e ezek a reformok,

illetve fennmaradhatnának-e a már elért eredmények. A török pályázat kudarca esetén felszínre törhetnek Törökországban az elfojtott etnikai, politikai ellentétek, robbanásra vezethetnek a világi és vallási erők közti feszültségek. Az sem zárható ki, hogy Törökország annektálná ilyen esetben Ciprus általa megszállva tartott északi részét.

Olimposz 1.Olimposz 1.


Recep Tayyip Erdogan török kormányfő kissé patetikusan, de nagyon tömören summázta e tábor felfogását, amikor úgy fogalmazott nemrégiben: "a tét nem kisebb, mint a világbéke, a globális terrorizmus elleni harc sikere, a civilizációk közti összecsapás elkerülése".

Az elemzők egy másik csoportja szerint merő feltételezés az a tézis, hogy Törökország EU-ba való felvételén múlhat a Nyugat és az iszlám világának megbékélése,


a civilizációk párbeszéde.

E felfogás szerint semmi sem indokolja azt a feltevést, hogy Törökország EU-ba való belépése (és ezzel összefüggésben Törökország átalakulása liberális demokráciává) automatikusan feltartóztatná az iszlám fundamentalizmus törökországi térhódítását.

Logikusabb az ellenkezőjét feltételezni, hiszen az EU a hadsereg politikai szerepének megszüntetését sürgeti a demokratizálás jegyében. Eddig éppen a hadsereg volt Törökországban az iszlám fundamentalizmus térnyerésének legfőbb gátja – mutatott rá a Newsweek elemzése.

E nézet hívei szerint joggal tehető föl az a kérdés, hogy vajon képes lehet-e majd az egész iszlám világban erőre kapó fundamentalizmus törökországi feltartóztatására egy külső nyomásra létrejövő új politikai, államhatalmi struktúra, amelynek a jelek szerint


nincs szilárd belső bázisa.

Különösen jogosnak tűnik e kérdés, ha figyelembe vesszük a török társadalom közhangulatát – fejtegetik. Hivatkoznak egy nemrégiben végzett közvélemény-kutatásra, amely azt mutatta ki, hogy a török lakosságnak csak egyharmada támogatja az EU-tagságot, s egy másikra, amely szerint a törökök csaknem ötven százaléka elsősorban muzulmánnak tartja magát s csak másodsorban töröknek, vagyis azonosságtudatuk alapvetően vallási meghatározottságú.

Olimposz 2.Olimposz 2.


Az elemzők rámutatnak arra is, hogy a török tábornokok egyre nyíltabban zúgolódnak a brüsszeli nyomásra végrehajtott liberális reformok ellen, leginkább persze az ellen, hogy ki akarják szorítani a hadsereget a politikából.


"A török fegyveres erők sohasem fogják feladni

a Török Köztársaság alapvető értékeit az Európai Unió kedvéért" – mondta szeptemberben Yener Karahanoglu tengernagy, a haditengerészeti erők főparancsnoka.

Könnyen lehet, hogy az európai uniós követelmények teljesítése hamarabb vezetne el a lefojtott politikai indulatok nyílt kirobbanásához, mint a csatlakozási folyamat esetleges kudarca – érvel ez a tábor, mely azt az érvet sem találja helytállónak, amely szerint egy európai Törökország áhított modellé vállhatna az iszlám világ számára. Törökország eddig is


"nyugatosnak" számított

az iszlám országok családjában. A nyugatbarát Törökország eddig sem talált követőkre az iszlám világában, miért lenne ez másként EU-csatlakozása után? – érvelnek. Rámutatnak arra a körülményre is, hogy az utóbbi években, amióta elkezdődtek a csatlakozási tárgyalások, inkább az iszlám fundamentalizmus nyert teret Törökországban, semmint a törökök "nyugatos" politikája az iszlám világában.

Olimposz 3.Olimposz 3.


Törökország felvételével az EU "házon belülre" hozhatja az iszlámista fundamentalizmust. Muzulmán kisebbségeivel eddig is adódott ugyan gondja, ám Törökország belépésével "tagállami szintre" emelkedhetne a muzulmán fundamentalizmus problémája a dolgok kedvezőtlen alakulása esetén.

És akkor még szó sem esett azokról a tetemes pénzügyi nehézségekről, amelyeket egy hozzávetőleg hetvenmilliós lélekszámú, viszonylag szegény ország felzárkóztatása jelentene az EU számára. A csatlakozási tárgyalások mostani válsága nyomán egyesek


máris temetik a török EU-tagság ügyét.

"Törökország sohasem lesz az EU teljes jogú tagja, erre a realitásra kezdenek ráébredni minden oldalon" – fogalmazta meg ezt a hangulatot Daniel Hannan konzervatív brit európai parlamenti képviselő.

Ez azonban alighanem elhamarkodott következtetés. Az Európai Unió egyetlen tagállama sem ellenzi nyíltan Törökország felvételét, sőt mindegyik a támogatásáról biztosítja, legfeljebb csak a felvételi feltételrendszer érvényesítésének szigorát illetően vannak köztük nézetkülönbségek.

Másrészt Törökország nagyhatalmú szövetségese, az Egyesült Államok, amellyel Ankara a Truman-doktrína 1947-es meghirdetése óta kivételesen szoros kapcsolatokat ápol, gőzerővel támogatja és sürgeti Törökország EU-tagfelvételét, és valószínűleg latba is fogja vetni befolyását a török csatlakozási folyamat sikere érdekében.

Forrás: MTI

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS