2019. június 18. keddArnold, Levente
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Oroszország úton van afelé, hogy banánköztársasággá váljon?

szerk. 2006. december 18. 08:52, utolsó frissítés: 2006. december 15. 11:10

Kérdés, hogy a moszkvai rezsim kritikusainak halála mögött Putyin áll-e, vagy pedig olyan körök, melyek fölött még neki sincsen hatalma. #b#[háttér]#/b#






Alekszandr Litvinyenko egykori KGB-ügynök halála után már nem az a kérdés, mennyire érezhetik magukat biztonságban a moszkvai rezsim ellenfelei, hanem az, vajon a gyanúsan szaporodó gyilkosságok mögött az orosz elnök áll-e, vagy pedig olyan körök, amelyek fölött még Vlagyimir Putyinnak sincsen hatalma.

Litvinyenko egy filmrendező barátjával, Andrej Nyekraszovval együtt vett részt október közepén a londoni Westminster Abbeyben a pár nappal korábban meggyilkolt Anna Politkovszkaja rendszerbíráló újságírónő emlékére tartott gyászmisén.


A szertartás után kifelé tartva Litvinyenko kijelentette: "A dolog teljesen egyértelmű: kész lista alapján dolgoznak. Az (orosz) állam


sorozatgyilkossá vált."

Pár héttel később Litvinyenko maga is egy londoni kórházba került, súlyos mérgezési tünetekkel, amelyekbe november 23-án belehalt. Halálos ágyán nyíltan az orosz elnököt vádolta azzal, hogy eltetette őt láb alól.

A volt ügynök abból indul ki, hogy átállása óta "árulónak" számított az orosz titkosszolgálat szemében - márpedig az ilyenek számára "nincs bocsánat". Az utóbbi kijelentést a szolgálat (FSZB) egyik tisztje tette pár nappal Litvinyenko megmérgezése előtt egy, az orosz titkosrendőrséghez közel álló honlapon.

A renegát ügynök szerint Putyin azt sem felejtette el neki, hogy 1998 novemberében,


egy moszkvai sajtóértekezleten "kipakolt",

azt állítva: az FSZB-től megbízást kapott az időközben Angliába emigrált oligarcha, Borisz Berezovszkij likvidálására. (1998-ban Putyin állt az FSZB élén.)

A jelenlegi elnök dühét csak fokozhatta, hogy Litvinyenko Londonba távozva szoros kapcsolatba került nemcsak Berezovszkijjal, de Ahmed Zakajevvel is, aki az emigráns csecsen kormány külügyminisztere címet viseli ugyan, ám Moszkva szemében körözött nemzetközi terroristának számít. Kiadatását évek óta hiába követelik az orosz hatóságok Londontól.

Nyekraszov szerint a szaporodó gyilkosságok mögött, amelyeknek rendre az orosz kormányt bíráló, illetve az árnyékgazdaságot átvilágítani próbáló személyek esnek áldozatul, Putyin obskurus szövetségesei állnak.

Olyan személyek, akik "elterpeszkednek a dácsájukban vagy a szaunájukban, és azzal hencegnek, hogy bármikor és bárhol a világon képesek


megtalálni és likvidálni

a nekik nem tetsző személyeket". A nyomok eltüntetése pedig többnyire rutinmunka a KGB-től a jogutód FSZB-hez "igazolt" titkos ügynökök számára.

Iskolapéldája ennek Jurij Scsekocsihin halála. A duma képviselője és egyben a korrupcióellenes házbizottság vezetője három évvel ezelőtt közel állt ahhoz, hogy leleplezzen egy bútorcsempészetben, fegyverkereskedelemben és pénzmosásban "utazó" hálózatot.

Ennek tagjai között volt állítólag az akkori főügyész, Vlagyimir Usztyinov két helyettese, a belügyminisztérium, az FSZB és a vámőrség számos munkatársa.

2003 júniusában Scsekocsihin Moszkvában találkozott az amerikai nyomozó hatóság (FBI) embereivel, s ennek nyomán elhatározta, hogy


Amerikában is utánajár

a banda pénzmosási tevékenységének. Erre azonban már nem került sor: július elején a képviselő váratlanul elhunyt. Halálát allergiás roham nyomán fellépő agyi ödéma, a hivatalos kórisme szerint Lyelle-szindróma okozta.

A Novaja Gazeta (ennek a lapnak volt a munkatársa Politkovszkaja is) különös dolgokat regisztrált Scsekocsihin halálesete kapcsán: a kezelő orvosok egy részét utóbb villámgyorsan áthelyezték, a páciens utolsó vizeletmintája pedig, amelyet közvetlenül a halála előtt vettek le, a belügyminisztériumban "elkallódott".

A néhai duma képviselő rokonai és barátai szilárdan hiszik, hogy Scsekocsihint megölték. Ők is Putyint, illetve környezetét sejtik a háttérben.

Cáfolja ezt Viktor Jerofejev író, aki pedig inkább az elnök bírálóinak a táborához sorolható.


"A gyilkosságok lelkesítik az orosz fasisztákat,

kárt okoznak Oroszországnak, és megosztják az országot" - vélekedett Jerofejev. Szerinte Putyin elnöknek nem használnak a gyilkosságok - ám "az államfő nem egymaga van hatalmon" Moszkvában. Akadnak olyan "befolyásos emberek", akiknek az a céljuk, hogy "leválasszák Oroszországot Európáról". Az író mindazonáltal ódzkodik attól, hogy közelebbről megnevezze, kikre gondol.

Nála nyíltabban fogalmazott december elején Anatolij Csubajsz, aki alaposan kiismeri magát a kremlbeli intrikák terén. Csubajsz ma egy hatalmas áramellátó konszern főnöke, ám Borisz Jelcin elnöksége idején ő volt a Kreml apparátusának a vezetője. A 90-es évek elején pedig privatizációs miniszter volt Jegor Gajdar kormányában.

Gajdar november végén szintén kórházba került, mégpedig Dublinban, miután elájult. Előzőleg egy csésze teát és


egy kis tál gyümölcssalátát fogyasztott,

majd ezt követően fél órán át vért köpött, s újra meg újra elvesztette az eszméletét. Csubajsz szerint egykori főnökének a rosszullétét "aligha okozhatták természetes tényezők", és csak csoda akadályozta meg a Politkovszkaja-Litvinyenko-Gajdar "halálos képlet" teljessé válását.

Ennek a hátterében pedig olyan elemek állnak, akiknek célja egy "alkotmányellenes és erőszakos hatalomváltás Oroszországban" - mutatott rá Csubajsz. Jerofejev és Csubajsz célzásai mögött az a föltevés húzódik meg, amely hosszabb idő óta téma külföldi politológusok körében: hogy tudniillik


Putyin nem az a "mindenható úr" Moszkvában,

amilyennek Nyugaton látni és láttatni szeretik. E tézis szerint a rajta kívül álló hatalmi körök befolyása nagyobb, mint azt feltételezik. A parlamenti választások (2007) és az elnökválasztás (2008) közeledtével, az utóbbi versengésre készülő (ön)jelöltek helyezkedését látva, egyes titkosszolgálati háttérrel rendelkező személyek igencsak féltik saját befolyási szférájukat.

Ugyanezeket a személyeket zavarja Putyin elnöknek a Nyugathoz való közeledést célzó irányvonala, ezért arra törekednek, hogy aláássák az államfő nemzetközi tekintélyét.

Csubajsz a moszkvai tv-nek nyilatkozva aligha véletlenül használta a "szilovoj" szót, amely az oroszok fülében egyértelműen a titkosszolgálatra való asszociációt ébreszt. "Szilovikinek" nevezik ugyanis a fegyveres és biztonsági erők ("szila") kötelékében szolgáló, magas beosztásban lévő, a hatalom berkeihez közel álló személyeket.


Az ő titkos vezéralakjuk

Igor Szecsin, az elnöki adminisztráció helyettes vezetője. Kedvenc foglalatossága, hogy sötét képet rajzol a mindenkori ellenfélről, hogy azután keményen lecsapjon rá.

Iskolapéldája volt ennek az általa megrendelt és egy politológus által 2003 nyarán publikált dolgozat, amelynek mondanivalója az volt: Oroszországban küszöbön áll az oligarchák hatalomátvétele. Az összeesküvés fejeként a szerző Mihail Hodorkovszkijt, a Yukos olajkonszern elnökét nevezte meg. Pár hónappal később Hodorkovszkijt letartóztatták és perbe fogták, cégét szétverték.

Szecsin hívei nem győzik hangoztatni, hogy a Kreml-stáb helyettes vezetőjét csak az aggodalom vezérli. Attól tart ugyanis, hogy Putyin elnöki megbízatásának lejárta után Moszkvában


ugyanolyan kaotikus állapotok alakulhatnak ki,

mint egykor a hanyatló Rómában. Az államfő által az utódlási harcra "kiszemelt" két jelöltet (Dmitrij Medvegyev miniszterelnök-helyettest és Szergej Ivanov védelmi minisztert) Szecsin nem tartja alkalmasnak arra, hogy a jövőben egybetartsák Oroszországot.

Azt Nyugaton is elismerik, hogy a 2000 óta regnáló Putyin alatt jelentős mértékben javultak az orosz lakosság számottevő rétegeinek az életkörülményei. Az elnök ennek megfelelően népszerű is, bár nehéz megmondani, mekkora volna a népszerűsége a Kreml által kézben tartott televízió és sajtó nélkül.

Ezek ugyanis nem győzik szajkózni a hagyományos mítoszt, miszerint a "cár atyuska" derék és jó ember, aki jót akar - mindazért viszont, ami ma rossz az orosz társadalomban,


az ő "gonosz" tanácsadói a felelősök.

A The Economist szerint ma a legfőbb kockázatot az jelenti, hogy Oroszország gyengesége és instabilitása egy bizonyos pontot elérve a mainál sokkal csúnyább rezsimet fog eredményezni.

Már most is akadnak jelei annak, milyen kormány kerülhet hatalomra egy gazdasági összeomlás vagy politikai válság nyomán: jól érzékelhetően fokozódik a Kreml által megtűrt, ha ugyan nem ösztönzött etnikai nacionalizmus. Erről tanúskodnak a rasszista hátterű gyilkosságok, újabb jeleként a társadalom súlyos betegségének.

A Kreml uralmát ma elsősorban Putyin testesíti meg - ám az ő második elnöki mandátuma 2008-ban lejár. Moszkvában makacsul tartja magát az a nézet, miszerint Litvinyenko és Politkovszkaja meggyilkolása a Putyin távozását megelőző


frakcióharcok "csapadéka".

Ám lehet, hogy minden jóval egyszerűbb. Az Eho Moszkvi rádióállomás főnöke szerint hazájában "latin-amerikai stílusú halálbrigádok" garázdálkodnak, amelyek egykori titkos ügynökökből, csecsenföldi és afganisztáni veteránokból toborozzák a tagjaikat.

A Der Spiegel által idézett rádiós vezető olyan ember hírében áll, aki nem hajlamos a pánikkeltésre, ráadásul jó kapcsolatai vannak a Kremlben. Ha hinni lehet neki, akkor Oroszország úton van afelé, hogy banánköztársasággá váljon - mint amilyen Salvador volt a 70-es években.

Forrás: MTI

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS