2006 legjei – a leghitelesebb forrásból
szerk. 2006. december 23. 15:10, utolsó frissítés: 2006. december 22. 22:06Mi történt az idén azon túl, hogy gazdagabbá tettük a gazdagokat? Az EU-integráció előtti #b#hőskor utolsó évében#/b# még több felesleges édességet zabáltunk és még több hasznos illúziót vesztettünk.
[megmaradni, vagyis kimaradni]
Az idén még magától értetődőbben merült fel a kérdés, megéri-e romániai magyarnak lenni? A Transindex válasza: még egy darabig azt hazudjuk magunknak, hogy igen. Nekünk könnyű hazudni, de mi van azokkal, akiknek nincs önbecsapási bázisuk?
Ők Magyarországon/Nyugaton élő romániai magyarok lesznek, vagy kilépnek az itthoni körmagyarból, és a román társadalomba integrálódnak. Ha bővültek is a karrierépítés romániai magyar rendszeren belüli lehetőségei, ez halmozottan igaz a román rendszerre; arról nem is beszélve, hogy az értelmiségi szakmákban többet keresel, ha a román társadalomba integrálódsz, mintha a romániai magyarban helytállsz.
Bukarest, Kolozsvár, Brassó, Temesvár – magyarnak lenni a román netvörkben – az idén ez a nyerő tipp az egészséges oppurtinistáknak. Persze a román rendszeren belül sem könnyű talpon maradni, mert motiváltnak kell lenned, ami a rommagyar szocializáció után nem könnyű lelki erőfeszítés.
Ha valaki mégis amellett döntött, hogy Magyarországra emigrál, annak kitartást kívánunk, és meg szeretnénk nyugtatni őket, igenis van elvi esély arra, hogy egyszer eljön az idő, amikor majd nem kell magyarázkodniuk magunknak amiatt, hogy magyarok. Hát tehetsz arról, hogy magyarnak születtél? Nem.
Arról viszont igen, hogy ha jelentős karriert befutott, Magyarországon élő romániai magyar vagy, és nem jellemző rád a felelősségérzet. A Magyarországon élő romániai magyarok gyakorlatilag semmilyen átgondolt szerepet nem vállalnak Erdély modernizálásában. Ez csúfos.
Ugyanakkor még az sem egyértelmű, hogy az 1500-2000, a jelenlegi magyarországi establishmentben jól jegyzett romániai magyar elhárítaná magától a romániai magyar társadalom modernizációs feladatának felelősségét. Eddig viszont nem fogalmazódott meg még a gondolata sem annak, hogy a fiatal emigránsaink megteremsék a magyar kormány, illetve az RMDSZ-féle finanszírozások alternatíváját.
P O L I T I K A + K Ö Z T É R
[telefonlehallgatások]
2006 a kézhezkapott Securitate-dossziék éve. A rossz hangulatú oldalak mind-mind mikroszkopikus Pandora-szelencéket nyitottak fel, és ráerősítettek az értelmiségiek amúgy is rossz közérzetére. Szilágyi Domokos. Hm. Mona Muscă. Hm. Frunda?
Több VIP-dosszié a neten is elérhető, Kelemen Hunor és Könczei Csilla blogjukban értelmezik, boncolgatják a fénymásolatokról visszaköszönő valóságot. Ezzel új műfaj jött létre, a blogformátumú dosszié-memoár.
>> Bányai Péter, Kelemen Hunor, Niulescu Tóni, Toró. T. Tibor dossziéinak teljes anyaga feltöltés alatt az Adatbank.ro-n >>
Ezzel párhuzamosan – vagy talán pont a viszonyok újratagolódásának manipulálása miatt – teljesen megszokottá vált, hogy olyan infók kerülnek közforgalomba, amelyek magánjellegű telefonbeszélgetésekben hangzottak el. Hogy mindenkit lehallgatnak, akinek valamelyes köze van a politikai-gazdasági mozgásokhoz, pajkos kis közhellyé vált.
Valaki így fogalmazott: ha már lehallgatnak, legalább arra ügyelhetnének, ne szakadjon meg a beszélgetés, vagy mindig akkor cserélnek kazettát, amikor éppen én beszélgetek fejesekkel? Szólok a fogyasztóvédelemnek, jogom van a civilizált, európai színvonalú lehallgatáshoz!
[az év nemzedéki csalódása]
RMDSZ-reform. Nyáron lézerkardként rántotta elő a témát Nagy Zsolt, mint szent Grált hordozta körbe Kelemen Hunor, és a többi RMDSZ-es fiatal úgy csatlakozott rá, mint kisvárosi csóró a multilevel marketingre.
Ősszel kiderült, hogy a srácok megelégedtek azzal a kevés mozgástérrel, amit a kis médiavihar után kiszorítottak maguknak. Hogy a jövő évi RMDSZ-kongresszus tétje nem az RMDSZ értékkorszerűsítése és politikai stílusváltása, az már most borítékolható. Hogy a fiatal RMDSZ-esek visszaéltek azzal, hogy nem várt reformerségük spontán rokonszenvet és fennforgást hozott nekik – ez a következtetés sem tűnik nagyon merésznek.
[az év porhintése]
Markó és Tőkés egy oktatási konferencia alkalmát kihasználva rendezett találkát Kolozsváron. A megbeszélésen annyi dőlt el, hogy egyeztető kerekasztalt kéne szervezni romániai magyar politikai szervezeteknek. A szándék azóta is a levegőben lóg, konkrétumok nem történtek.
Markónak láthatólag érdekében áll az ősszel bedobott autonómia-tematika mellé minél szélesebb körű támogatottságot szervezni, így megéri néha-néha Tőkéssel is egyeztetni. A közös érdekek felismerése mellett lezajlott politikai PR-akció így egész ügyesnek minősíthető. Az év pletykájának nevezhető az a – rögtön a találka után terjesztett – bennfentes hír, mely szerint a püspök-politikus EP-képviselő szeretne lenni, persze RMDSZ-listán.
[az év rinocérosza]
Miután basic-magyarul (a nyelvjárás a ‘baszik’ ige változataira és rokonértelmű kifejezéseire alapul*) megfogalmazott beszéde kiszivárgott, úgy tűnt, Gyurcsány Ferenc nem ússza meg. Noha megpróbálta lendületes és morális szempontokat sem nélkülöző balatonőszödi szövegét valami hatalmas politikai fordulatként a médiában eladni, ez finoman fogalmazva nem aratott osztatlan sikert Magyarországon.
A szeptember és az október akörül forgott a magyar közéletben, amit Gyurcsány rögtön az elején világossá tett: közölte, nem hajlandó lemondani. A vitát egy szétvert tévészékház nyitotta, majd az erőszaksorozatba torkolló október 23-i évfordulós megemlékezés zárta, ami egy picit sokkolta a magyarországi polgárokat, akik a bányászjárás-szerűségekből kimaradva nem szoktak hozzá az utcai erőszakhoz. Most 50 napon belül kettőt is megtapasztalhattak (vagy ízlés szerint részt is vehettek egyikben-másikban, vagy akár mindkettőben).
A többmilliárd forintos kárral és kvázi-polgárháborús hangulattal járó meccset Gyurcsány nyerte 2–1-re, mert állta a rohamot, bizalmat szavaztatott magának a parlamentben, és így tényleg hivatalban maradt (az ellenzéki Orbán Viktor hathatós segédletével, aki ultimátumot nyújtott be a lelépésre a kormányfőnek és az egész MSZP-nek).
Miután Gyurcsányról és kormányáról kiderült, nem vetik meg a politikai cinizmust, most gőzerővel kell bebizonyítaniuk, valóban azért akartak mindenáron választást nyerni, hogy átfogó gazdasági-társadalmi reformot csináljanak Magyarországon. És mivel számos döntés nem is rajtuk múlik, hanem általánosabb anomáliák következménye, magyarországi olvasóinkra az allegretto nyitány után fortissimo főtétel vár.
[az év banánhéja]
Meg se indokolta még politikustársainak sem, miért mond le – így távozott a Székely Nemzeti Tanács éléről Csapó József, aki az agrártudományok doktoraként volt a székelyföldi autonómia élharcosa. Csapó október 20-án tárgyalt Markóval Marosvásárhelyen, és akkora sokk érhette, hogy hét napig kellett rágódnia rajta, míg a nyolcadikon emelte a kalapját. Úgy tűnik, közéleti szereplőként is megszűnt létezni: neve azóta nem jelenik meg a hazai sajtóban. Ej, sejtettük, hogy ez veszélyes...
[az év melodrámája]
A Bolyai-ügy. Nem egészen lehet tudni, nyomásgyakoroló csoportként a Bolyai Kezdeményező Bizottságnak melyek a prioritásai. Hogyha a "multikulturalizmussal álcázott román nacionalista fellegvárt", vagyis a Babeş-Bolyait úgy ahogy van, el kell felejteni, mert az önálló egyetem a cél, akkor miért fontos, hogy a BBTE-n milyen feliratok vannak? Vagy a táblatörténet a kari önállóság felé tett első, kis lépés?
Mindenesetre a BKB a kis lépések politikáját is úgy űzi, hogy csak úgy döng a lábak nyomán a talaj; és a porfelhőtől borítva az egyetem szenátusa kétszer is kizárja a tanári karból Hantz Pétert és Kovács Lehelt – a BKB harmadik tagja, Bodó Barna maradt.
[az év szappanoperája]
A kisebbségi törvénytervezet. A show forgatókönyvírója a Törvény kapujában és más elbeszélésekkel már befutott szerző, Franz Kafka. Unalmas is számolni, éppen a parlament melyik házának melyik szakbizottsága nem gyűl össze kellő létszámban a megvitatására. Ha ilyen ütemben halad a procedúra, az RMDSZ nemcsak előrehozott választások esetén, hanem nyolc év múlva is beveheti kampányígéretei közé a törvény elfogadtatását.
[az év turistája]
Szabó Károly Szatmár megye RMDSZ-szenátora, aki januártól az EP-választásokig teljes jogú euroképviselőként lesz jelen Brüsszelben és Strasbourgban. A ‘jelen lenni’ ige azért fontos, mert tevékenységének eddig semmi eredménye vagy látszata sem ott, sem itthon. A szenátor azt sem vállalta, hogy tevékenységéről nyilvánosan beszámoljon, míg két kollégája igen (reméljük, számítógépüket legalább már bekapcsolták).
[az év svájcibicskája]
Varujan Vosganian. Az örmény származású liberális politikust október végén jelölte pártelnök-kormányfőként Tăriceanu a Romániának járó európai bizottsági tisztségbe. A biztosjelöltről aztán előbb kiszivárgott, hogy Brüsszelben egyáltalán nem ismerik, így személyének nem igazán örülnek. Ezzel párhuzamosan ügynökváddal illette a bukaresti sajtó, melyet Vosganian és a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) egyaránt cáfolt.
Úgy látszik, neve piros kariókával lehet beírva Tăriceanu határidőnaplójába, mert ahogy a konzervatívok távozása után az eddigieknél is erősebben kezdett inogni a kormány, a miniszterelnök gyorsan gazdasági tárcavezetőnek jelölte, miután a demokraták bejelentették: a privatizációs szakhatóság nélkül már ez a bársonyszék nem is kell nekik. Ezután úgy nézett ki, hogy a liberálisoknak sem kell, de Vosganian azért ambicionálta a dolgot.
A többnyelvűségért felelős EB-biztosi poszt amúgy Leonard Orbannak jutott, aki korábban helyettes tárgyalóként, majd főtárgyalóként vezette az EU-csatlakozási szerződés megkötéséig vezető tárgyalásokat a Năstase- és a Tăriceanu-kormány alatt, így megvolt a kellő brüsszeli ismertsége. A többezer oldalas dokumentum amúgy számos olyan vállalást tartalmaz, melyek gyakorlatilag 2007 utánta időzített bombák, mindezért közvetve Orban is felelős.
[az év robinsonjai]
…azok a végletekig kitartó tüntetők, akik egy hónapig nem mozdultak a magyar parlament elől, a Kossuth téren Gyurcsány távozását és új alkotmányozást követelve. Lehet élcelődni azon, hogy mivel mobilvécét nem szerveztek, az egész park felső földrétegét ki kellett cserélni a húgysav miatt, de ez a makacsság elismerést érdemel. Kapcsolódva az év agyhalála címet a Goj Motorosok kapják.
[az év halottja]
Sütő András. Az ötvenes évek közéletében játszott ellentmondásos szerepe miatt jelentős vita tört ki jelenkortörtészek és irodalmárok között itthon és Magyarországon, majd az író temetése Marosvásárhelyen nemre, vallásra és politikai nézetekre való tekintet nélkül összehozta a notabilitásokat.
[az év fekete lyukja]
Bíró Albin, akinek a Biztosítótársaságokat Felügyelő Tanács (CSA) tagjaként alig van munkája, de tiszteletdíja – akárcsak a testület többi tagjának – havi hat-nyolcezer euró között mozog. A testület "működési irányelveket, normatívákat és körleveleket" bocsát ki a biztosítótársaságok részére, és átlagosan heti egy sajtóközleményt termel.
Az ilyen és hasonló állami funkciók ideális kádertemetők: ide lehet beszúrni azokat, akiknek már nem jut előadói poszt sem a minisztériumokban, ráadásul sokkal jobban honorálják. Mi kell ahhoz, hogy Bíró Albin ilyen jól fizetett, ráadásul nyugis állást kapjon? Először is meg kell csinálnia azt a bravúrt, hogy egyedül indul és második lesz: 2000-ben egyedüli jelöltként méretkezett meg a csíkszerdai RMDSZ-es polgármester-előválasztáson, de második lett, mert a legtöbben nem támogatták indulását. Végül a helyhatósági választásokon a független Csedő ellen összesen 13%-ot hozott. Ennyit termelt Bíró az RMDSZ-nek, a magyar párt pedig ennek megfelelően ilyen apanázshoz juttatta.
Mit csinál Bíró ennyi pénzzel? Miért nem hallunk soha Bíró Albin fáradtságos munkájáról? Milyen romániai magyar civil szervezeteket támogat ez az ember ebből a fizetéséből?
Ugyanebben a gondolatrendben: miért van az, hogy például Verestóy 2005 nyarán bejelentheti, hogy kulturális alapítványban gondolkodik, ám 2006 végére sem történik semmi, de még csak el sem verjük rajta a port azért, mert ígéretét nem tartja be.
[az év virtuális kiállítása]
Varga Andrea történész, bukaresti és budapesti körök közös animája 9,5 milliárd régi lejt (mintegy 270 ezer eurót) szerzett arra, hogy Romániában méltó kiállításokkal emlékezzenek meg 1956-ról. Főleg azokról, akik román nemzetiségűként aktívan szolidarizáltak Budapesttel, és ezért rendkívül súlyos megtorlást voltak kénytelenek elszenvedni – a halálos ítéletek száma 30-ra, az összesen kirótt börtönéveké 14 ezerre rúg.
Információink szerint Markó közbenjárására Tăriceanu elkülönített – ismételjük – 9,5 milliárd lejt a vándorkiállításra. Hogy Madonna is fellépett volna a budapesti, a bukaresti és a brüsszeli helyszínen, illetve további tíz erdélyi városban, ezt nem tudni, de ennyi pénzből jutott volna annyi, hogy a popdíva jacuzzis-pezsgős privát partin emlékezzen 56-ra.
A pénzt a kormány átutalta a CNSAS-hoz. A következő fejlemény az lesz, hogy a Securitate irattárát kezelő testület vissza is utalja az államkincstárnak, mert jövőre már nem lesz kerek évforduló: az évfordulók, ahogy jönnek, úgy múlnak el – nyomtalanul.
Hogy ne legyen akkora bukta-feeling, improvizálva bár, de törve nem, csak sikerült összehordani egy-egy kiállítás-verziót a magyar és a román fővárosban. A bukaresti december 19-én nyílt meg Printre rânduri (Sorok között) címmel a Bukaresti Egyetem építészeti karán. Anyagából a România Liberă napilap mellékletet közöl december 22-én – de ezzel együtt a romániai 56 jó esetben is csak értelmiségi téma marad, pedig lett volna esély közbeszédet szervezni köré.
>> Az év legjei 2005 >>
>> Az év legjei 2004 >>
M I N D E N M Á S
[az év médiatermékei]
Miután márciusban Rodica Culcer, a BBC-től átcsábított hírigazgató vezetésével átfazonírozták, a közszolgálati TVR híradója egyre dinamikusabb, korrektebb és látványrendezői koncepcióként is megállja a helyét. A magyar m1 és m2 híradósainak nem is ártana egy bukaresti tanulmányút. Külön kiemelendő, hogy érzékeny a kényes társadalmi témákra; a RTV2-n futó esti híróra is nagyon okés.
A hogyan ne kategóriában az Új Magyar Szó a befutó. RMDSZ-témákban dogmatikus és még azok számára is kellemetlen, akiket fényez. A napokban a lap felelős szerkesztője be is jelentette távozását.
A Romániai Magyar Szó hűlt hamvaira kitalált RMDSZ-barát médiaprojekt csúfosan megbukott a példányszám tekintetében is, és ennek semmi köze sincs ahhoz, hogy a konkurens, szintén nehéz évet megélt Krónika gyakran övön aluli csapásokat mért rá. Az RMDSZ-nek döntenie kell: 2007-ben vagy azért szégyenkezik, mert tovább is működteti, vagy azért, mert megszünteti. Az ÚMSZ drámája, hogy jelentős szövegek jelenhettek meg oldalain úgy, hogy szövegkörnyezet teljesen tét nélkülivé tette azokat.
Az év médiahackje a verespataki aranykitermelésben érdekelt Gabriel Resources-hoz fűződik, amely profi PR- és reklámügynökségeket fogott meg, s melyek aztán olyan események támogatását javasolták, melyek a kitermelést leginkább ellenző fiatalok szíve csücske (TIFF, ManInFest). A Gabriel kampányai elérték, hogy Verespatakot ellenezni már nem annyira trendi.
[az év médiamozgásai]
Augusztus óta szünetel (szünetel?) az A Hét közéleti-társadalmi-kritikai lap kiadása, a szerkesztőség a jelentősen átfazonírozott webes változatot működteti, de publikus magyarázatot nem adott sem az olvasóknak, sem az előfizetőknek arra, hogy a nyomtatott változatnak mi volt és mi lesz a sorsa. A webes kiadást Székely Csaba főszerkeszti.
A Krónikánál befektetőváltás történt: a magyarországi Vegyépszer-csoporthoz közeli vállalat vette át a lapot, melynek szerkesztői ősszel sztrájkolni voltak kénytelenek a be nem tartott ígéretek és a méltatlan munkakörülmények miatt (a lap amúgy új dizájnnal jelenik meg).
Csíkszeredában ambiciózus helyi napilap indult Csíki Hírlap címmel, Kolozsváron beindult a magyar nyelvű kereskedelmi adó, a Paprika Rádió. Közmegelégedésre megszűnt az Erdélyi Riport RMDSZ-es nyomulás miatt überkínossá váló Aranyalma-díjkiosztója. (helyesbítünk: csak lesz Aranyalma-díj jövőre is, csak lerövidítették a szavazási-intervallumot.) Szintén idei esemény, hogy kéthónapi átmeneti állapot lezárultával ismét tagja lett Gáspárik Attila az Országos Audiovizuális Tanácsnak. Nehéz év volt 2006...
[az év kiadója]
a Koinónia. A kolozsvári kiadó katalógusában szerepelni egyféle minőségi szabatosságot is jelent. Némi töprengés után három cím merül fel az év könyve kapcsán, mindhárom a Koinónia gondozásában jelent meg.
Az év könyve Selyem Zsuzsa regénye: 9 kiló – történet a 119. zsoltárra. A kötetet Láng Zsolt szerkesztette. Nem könnyű olvasmány, közben sem, utána sem. Nem nyitható fel sem konzervbontóval, sem Gadamerrel. Olyan merész regényszerkezettel van dolgunk, ami szokatlan a kortárs magyar prózában. A kötet már németül is olvasható. Rövid részlet tövetkezik:
"Képzeld magad elé azt a sötét szempárt, ami téged néz, s hiába választottad ki oly gondosan a legjelentéktelenebb, leghétköznapibb ruhadarabokat, mondjuk barna kordbársony nadrág, barna félcipő, fekete pulóver, vagy mondjuk: zöld, teljesen mindegy, mert abban a tekintetben meztelen vagy. "
Jó beszerezni még: Balázs Imre József Vidrakönyvét (epikus elemekkel felfokozott versformák) és Demény Péter Visszaforgatását (ami egy radikális önfeltáró anyag). Minhárom kötet a fent említett kiadónál jelent meg.
[az év színházi előadása]
Az Anyám orra. A budapesti Pintér Béla és Társulata évente csak egy előadást mutat be, azok viszont egyenletesen magas színvonalú produkciók. A nemrég Erdélyben is bemutatott darab sok szempontból felveszi a versenyt a legjobb Pintér-előadásként számon tartott Parasztoperával.
Pintér és a társulat (ismét) a legjobb formájukat hozzák, a nézőnek pedig (ismét) leesik az álla a pintéres színház sodrásától, durva humorától, az egyszerre realista és szürrealisztikus történettől. (Kulcsszavakban: veseátültetés, elfojtott vágyak, összeesküvés, fekete misztika, féltékenység stb.)
S bár az Anyám orra itthon játszódik, mégsem csupán variáció a „hogyan képzelik el Erdélyt Budapesten” témára. Az itteni népzene és a néhol veretes nyelvezet koherens, erőteljes és rendkívül vicces használata külön csemegét nyújt az itthoni néző számára. Melodráma, giccs, fergeteges humor és megrázó tragikum – az előadás elsődleges hatása: újra kedvünk támad színházba járni.
Barta Lajos: Szerelem, a Csíki Játékszín, azaz Csíkszereda önkormányzati színházának előadása. Keresztes Attila pontos, aprólékosan kidolgozott rendezése, miközben elemeli a drámát a színpadi realizmus szintjétől, újra és újra vissza is téríti oda.
[az év filmje]
Kincses Réka: Balkán bajnok. Nagyon szimpi – ezzel az esztétikai értékítélettel foglalhatnánk össze ezt a szubjektív-tendenciózus dokfilmet. A romániai magyar politikai osztály bekapta a murkot... A film azért erős politikailag, mert nincs köze az aktuálpolitikához, nem bennfentes anyag, nem szivárogtat ki, hanem kimeríthetetlen naivsággal “manipulál”. Az anyagot választási kampányban forgatták.
Az év filmes eseménye a marosvásárhelyi Alter-Native rövidfilm-fesztivál díjkiosztása. A teljes előző mondat idézőjelben értendő.
Kincses Réka kivi-díjat is kapott a Transindextől: mert kivétel nélkül mindenkivel igazságtalan, mert spontán ott, ahol nem szoktak a filmek spontánok lenni, mert kiszámított ott, ahol a filmek inkább impróznak és megmutatja, hogy mi a baj a romániai magyar politikai osztállyal. És nem moralizál.
Terry Gilliam: Tideland. "Gilliam nem tűnt el, sőt még csak át sem alakult nagyon, csak amennyire kellett. Ez az igazi „új” filmje. Itt megvan minden, ami az életműre jellemző, sőt, bizonyos szempontból összegző is: mesevilág, fantázia keveredése a való élettel, morbid, fekete humor, elnagyolt karakterek, groteszk figurák, nagy látószögű lencsével filmezett téboly.
Amiben különbözik a többi filmjétől, az a főszereplő-választás. Itt egy kislány, a tizenegy éves, lélegzetelállító Jodelle Ferland viszi a hátán a filmet. Hosszú snittekben botladozik végig a porlepte házon, eközben pedig még kiejtést is vált, standard amerikairól texasira vagy britre. Gilliam filmje hihetetlenül egyéni, lidércnyomásos, humoros, egyhelyben toporgó utazás."
Ha mozgóképek, akkor az év legfontosabb fejleménye, a YouTube betörése. Itt van hát a Web 2.0.
[az év hangja és az év torka]
Koszi ismét hozta formáját. A vásárhelyi énekes lány – polgári nevén Koszorús Krisztina – az idei Médiabefutón cigányul énekelt élő drum’n’base alapokra. Új zenekara, a Galooshka (lásd a videót) nívódíjat kapott az országos döntőn. Koszi nagyon érzékeny, szomjúhozza a sikert és el is éri, röviden mázlista, irodalmiasan: a sors kegyeltje.
Ha Koszi egyéniségének színességével, a döntőn közönségdíjas brassói Kovács Dalma abszolút okés popénekesi alkatával kelt feltűnést. Dalma hallatán nem fogjuk megváltoztatni az elképzelésünket a popról, de egy darabig meg fogunk feledkezni magunkról (lásd a videót).
Az év lemeze a Pet Shop Boys Fundamental c. duplája. Jól szól, intelligens és érett. Az év single-je: a Scissor Sisters I Don't Feel like Dancin'-je. Ez a szám demó arról, miben lehet friss a diszkó-retró.
Red Hot Chili Peppers, Keane, Christina Aguilera, Robbie Williams, George Michael, Take That – ők az idei régi-új arcok. És ami a hiperfineszes köröket illeti, ők a Gotan Project új albumára izgulnak. Az év romániai koncertje kétségtelenül a Depeche Mode volt, de ha Erdélyben maradunk, akkor a Yonderboi nyári félszigetes fellépése.
[az év kajálása]
Tavalyelőtt a "páté fin", tavaly a tzatziki-szószos szendvics rejtelmeiben merültünk el, egészen a hányingerig. Az idén az extremitás másik végletét teszteltük: a marosvásárhelyi Excalibur vendéglő középkorias ételekre és evészetekre specializálódott. Azaz úgy, mint a Mátyás király juhásza c. mesében: megkapod a hatalmas tálnyi adagot, és aztán neki puszta kézzel! Ha kulináris élményben nem is volt csúcs, az evés-performance szempontjából annál inkább.
[az év szoftvere]
Noha a nyílt forráskódú fejlesztések elszánt hívei vagyunk, idén mégiscsak a Microsoft Office 12-ese a fontos, márcsak azért, mert több százmillió felhasználót érint az, hogy a cég áttervezte irodai szoftvercsomagja egész kezelőfelületét, amelynek kezelését szerintünk megéri újramegtanulni. A kompatibilitás terén viszont továbbra is problémás a Word.
[az év dugása]
A magyar haver-újramegtalálós portál, az iwiw összefeküdt az egyik legnagyobb magyarországi tartalomszolgáltatóval, a T-Online-nal. Noha a nászajándék több százmillió forint értékű szerver-hardver volt, a szolgáltatás még így is akadozik, legalábbis a .ro alól.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!