2019. április 24. szerdaGyörgy
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Aminek Sean Connery egy Oscar-díjnál is jobban örülne

szerk. 2007. január 17. 12:04, utolsó frissítés: 11:35

Népszavazást rendezne a Skót Nemzeti Párt #b#Skócia függetlenségről#/b#, ha megnyeri a választásokat. Az elszakadást a skótok 51%, az angolok 48%-a támogatná.





Anglia és Skócia egyesülésének 300. évfordulója előtt az unió széthullásáról folyó vita árnyékolja be az ünnepi készülődést. Gordon Brown pénzügyminiszter – akit sokan Tony Blair kormányfő valószínű utódjának tartanak –, egyenesen


Nagy Britannia "balkanizálódásának" veszélyére


figyelmeztette a hét végén honfitársait. "Felelőtlen erők gyalázatosan el akarnak bánni az (angol-skót) unióval" – jelentette ki Brown az évforduló előtt két nappal, kérve, hogy mindenki, akinek kedves Nagy-Britannia egysége, emelje fel szavát a "veszélyes szakadár törekvések" ellen.

A független Skóciáért síkraszálló Skót Nemzeti Párt (SNP) politikai önzéssel vádolta Brownt. Alex Salmond pártvezető szerint Brown azért aggódik, mert tudja, hogy – skót lévén – sohasem ülhetne a londoni miniszterelnöki bársonyszékbe, ha tovább erősödne Skóciában az Angliától való elszakadás követelése.


(forrás: mcg.edu)(forrás: mcg.edu)


1707. január 16-án a skót parlament – erős londoni nyomás alatt – áldását adta az Anglia és Skócia között létrejött egyesülési szerződésre. A skót nacionalista körök jó alkalmat látnak az évfordulóban a függetlenségi követelések felerősítésére.

Az elszakadás hívei már azt is a függetlenné válás első lépéseként értelmezték, hogy 1998-ban (korlátozott hatáskörrel)


helyreállították az 1707-ben feloszlatott skót parlamentet.

A skót szavazók néhány hónap múlva, május elején döntenek az edinburghi törvényhozó testület új összetételéről.

Közvélemény-kutatások adatai szerint a Skót Nemzeti Pártnak nagy esélye van a győzelemre, ebből következően arra, hogy ő alakítsa meg a következő skót regionális kormányt. Az SNP kilátásba helyezte, népszavazást rendeznek Skócia függetlenségről, ha a párt megnyeri a választásokat. A reménye szerint függetlenné váló Skóciában az SNP bevezetné az eurót az angol font helyett, és azonnal hazahívná Irakból


a brit erők kötelékeiben szolgáló skót katonákat.

A Daily Mail londoni lapban közölt közvélemény-kutatás szerint a skótok 51 százaléka helyeselné Skócia kiválását Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságából. A megkérdezett angolok 48 százalékának sem lenne kifogása egy ilyen fejlemény ellen, ami arra vall, hogy nem csírázott ki vonzalom a partnerek között a 300 évi érdekházasság alatt.

A legismertebb skót költő, Robert Burns "gazfickók hordájaként" szidalmazta a 18. század második felében az Angliával létrejött unió híveit, s ez az érzület mind a mai napig sok skótban megmaradt. A skót futballrajongók nemcsak saját "nemzeti" tizenegyüknek szurkolnak, hanem általában


bármely válogatottat hajlandók biztatni, ha az Anglia ellen játszik.

"Jobban örülnék neki, mint egy Oscar-díjnak" – vallotta be a skót függetlenséggel kapcsolatos érzelmeit Sean Connery filmsztár, James Bond első megszemélyesítője.

E közhangulat miatt kétségtelenül jók az SNP esélyei a májusi regionális választások megnyerésére, de az már nagyon is kétséges, hogy az elszakadásról rendezendő népszavazás kimenetele is kedvező lenne-e számukra – mutatnak rá elemzők.

Emlékeztetnek arra, hogy az Angliával alkotott unió tartós gazdasági fellendülést hozott Skócia számára, és hogy sok skót tart az esetleg függetlenné váló Skócia gazdasági visszaesésétől. Brown és pénzügyi szakértőinek csapata tanulmányok sorozatában próbálja bizonyítani, hogy Skócia - az északi-tengeri olaj- és földgázkitermelés ellenére is -


"gazdaságilag halott" lenne Anglia nélkül.

A Skót Nemzeti Párt azonban éppen ellenkezőleg ítéli meg a várható gazdasági következményeket. Távoli és kissé erőszakoltnak tűnő párhuzamot vonva, utal a balti államok példájára: lám, mennyivel jobban élnek ezek is függetlenné válásuk óta.

Van azonban közelibb és meggyőzőbb párhuzama is - a Nagy-Britanniából több mint nyolcvan évvel ezelőtt kiszakadt Ír Köztársaság gazdasági sikere. Azzal érvelnek, hogy az északi-tengeri olaj és földgáz kitermelésének jövedelmei teljes egészében Skóciát illetnék a függetlenné válás esetén, s ezek a bevételek bőven ellensúlyoznák az elszakadás miatt keletkező esetleges veszteségeket.

Edinburghi látkép a Princess Streetről, 
<br />
1860-as évek eleje (forrás: edinphoto.org.uk)Edinburghi látkép a Princess Streetről,
1860-as évek eleje (forrás: edinphoto.org.uk)


A skót szoknya és a skót duda hazája Nagy-Britannián belül is megőrizhette önállóságának egy részét. Különálló, sajátos jogrendje van, oktatási és egészségügyi ellátó rendszere is jócskán elüt az angliaitól, sőt kismértékben még adópolitikája is eltérhet a Nagy-Britannia többi részén honos adószabályoktól.

Erre a viszonylagos önállóságra hivatkozva sokan úgy vélekednek, hogy Skócia voltaképpen nem nyerhetne sokat a függetlenséggel, viszont a skót lakosságnak mindjárt a kezdet kezdetén számolnia kellene néhány kellemetlen következménnyel, például az önálló államszervezet kiépítéséhez óhatatlanul szükséges adóemelésekkel, illetve


a Londonból kapott pénzjuttatások megszűnésével.

(A skótok jelenleg évente és fejenként 1500 fonttal többet kapnak a brit államkasszából, mint az angolok.) Egyébként nemcsak a skótok prüszkölnek az ellen, hogy Londonból kormányozzák őket, de sok angol is tiltakozik a brit politikára gyakorolt "túlzott skót befolyás" ellen.


A skót politikusok "aránytalanul nagy számban" vannak jelen

a brit politika csúcspozícióiban - hangoztatják. Maga Tony Blair kormányfő is Edinburgban született, bár ő angol szülők gyermeke, és Észak-Angliában cseperedett fel.

Legvalószínűbb utódja, Gordon Brown pénzügyminiszter azonban egyértelműen skót, és aki esetleg megelőzheti őt a kormányfői tisztségért folytatott versengésben - John Reid belügyminiszter - szintén az.

Az ötmilliós skót lakosság az Egyesült Királyság összlakosságának csak 8,5 százalékát teszi ki, a skót politikusok aránya viszont szembeötlően nagyobb a brit politikai elit élmezőnyében - hangoztatják sokan Angliában; hozzátéve, hogy ezek a skót politikusok beleszólhatnak a központilag igazgatott Anglia régióinak kérdéseibe, miközben az angol politikusok nem szólhatnak bele a jelentős önállóságot élvező Skócia ügyeibe.

A skót kilépés minden bizonnyal ösztönzést adna az Egyesült Királyságból való kiszakadás


walesi és északír híveinek is.

Különösen az angol toryk táborában kelt ez súlyos aggodalmakat. A konzervatívok Tony Blairt és kormányát hibáztatják a fejleményekért. Hangoztatják: egy tory kormány soha nem engedte volna meg, hogy a skótok visszakapják parlamentjüket.

Vádjaik szerint a Munkáspárt vezető politikusai elvtelen politikai haszonlesésből tették ezt az Egyesült Királyság számára esetleg végzetessé váló engedményt, mivel ettől remélték a skót szavazatok megszerzését az 1997-es választásokon, amelyek végül a Labour győzelmét hozták.

Sok külföldiben az a kérdés ötlik fel először a skót függetlenségi törekvések hallatán, hogy mit csinálnának a független skótok a királyság intézményével. Az SNP "árnyékkormányának külügyminisztere", Angus Robertson szerint a független Skócia megmaradna a (volt brit) Nemzetközösségben, s a királynő ugyanúgy névleges államfő maradna, mint Kanada vagy Ausztrália esetében.


Forrás: MTI

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS