Băsescu-Tăriceanu háború: egy cetli a válasz. De mi a kérdés?
Sipos Géza 2007. január 18. 19:51, utolsó frissítés: 19:20Nem olyan pocsék helyesírással, mint Fülig Jimmy, de Tăriceanu kormányfő is írt egy levlapot #b#legkedvesebb ellenségének#/b#, Băsescu elnöknek. Vesztére?
Piszkos Fred, a kapitány figurájára jellemző, hogy képes kivárni, ha érdekei úgy kívánják. Băsescu államfő is majdnem két évig hallgatott róla, hogy a kormányfő 2005 tavaszán arra célozgatott, járjon már utána: valóban korrekten vizsgálja ki az ügyészség a liberális párt leggazdagabb vállalkozója, Dinu Patriciu cége adócsalási ügyeit?
A Rejtő-regénybe illő jelenet teljes drámaiságában szerdán pattant ki, miután Elena Udrea, az államfő volt tanácsadója egy hete már megpendítette az egyik hírtévében, hogy valamikor régen Tăriceanu egy laza hangvételű levelecskét írt Rompetrol-ügyben az elnöknek. A most a Demokrata Pártban politizáló Udrea január 11-i nyilatkozata szerint arra is emlékezett, a levélkét a kormányfő kézzel írta, de arra a kérdésre már nem tudott válaszolni, hogy a dokumentummal mi történt.
A hírre nyomban reagálva Băsescu elnök közvetve megerősítette, valóban megkapta a feljegyzést. "Emlékszem, kissé fel is háborodtam rajta. De ha azt kérdik, a Cotroceni-i irattárban hol van, nehezen tudnék válaszolni" – nyilatkozta.
Tăriceanu eközben igyekezett menteni a menthetőt:
elemzők szerint arra számított, hogy a levélke – mint Caragiale már untig idézett komédiájában – elveszett. A kormányfő így 12-én magabiztosan blöffölt: ha írt is volna valami ilyesmit, "az olyan lett volna, mintha magát az ördögöt kértem volna közbenjárásra az Istennél, hogy jó színben tüntessem fel magam. Az egész tiszta kitaláció. Ilyesmit nem is kérhettem az elnöktől, ez a cetli nem létezik" – jelentette ki.
Az elnök válasza öt napot késett: úgy tűnik, ezalatt az elnöki palota stábja vagy végigkutatta az archívum minden zegét-zugát, vagy csak levette a polcról a Călin-Popescu Tăriceanu feliratú személyzeti dossziét. Băsescu 17-én több tévéhíradó egyenes adásában mutatta be a sárgás színű cetlit, amelyről kiderül, Tăriceanu kézírása elegáns, és közbenjárást kérni is megvan a maga stílusa:
"Kedves Traianom, mellékelten küldök egy iratot, amit a Petromidia szerkesztett a mostani kivizsgálásokról. Ha van alkalmad, beszélj a főügyészségen a témáról?" . Ezt írta a kormányfő, pont vagy három pont helyett kérdőjelet használva a mondat végén, valószínűleg elfeledkezve a közismert bon mot-ról: ha elgondoltad, ne írd le, ha leírtad, ne írd alá,
és ha aláírtad, ne csodálkozz.
Az elnöki interpretáció szerint a kormányfő "a kormánykoalícióhoz közel álló oligarchiát" szerette volna összehozni az elnöki hivatallal. Ez a manőver Băsescu interpretációja szerint azért megengedhetetlen, mert nem azért nyert választást az éles hangú korrupcióellenes retorikával a demokrata-liberális (PNL-PD) pártszövetség, hogy ugyanabba a hibába essen, mint szociáldemokrata (PSD) elődje.
Az elnök valóban minden alkalmat megragad, hogy a kormányhoz közeledő nagyvállalkozókat elijessze: mióta megválasztották, többször kirohant a Tăriceanu-kabinetet befolyásolni próbáló "hálózatok" ellen, de mivel bizonyítékokkal nem állt elő, nem lehetett eldönteni, hogy a súlyos kijelentéseknek van-e valami alapjuk, vagy csupán Băsescu-Tăriceanu állóháború újabb füstbombájáról van szó tulajdonképpen.
Az államfő tegnapi leleplező sajtótájékoztatóján kifejtette, elismeri a Patriciu tulajdonában levő Petromidia kőolajfinomító gazdasági teljesítményét, és fontosnak tartja az üzleti élet szereplőivel kiépített jó viszonyt, de "az efféle partnerség" az ő szemében akkor és most is elfogadhatatlan. Arra a kérdésre, hogy miért csak két év után hozta nyilvánosságra a cédulát, kifejtette: 2005 tavaszán a frissen beiktatott kormány "több-kevesebb presztízsveszteséget szenvedett volna el", ha ő botrányt okoz – és ez
nem lett volna hasznára az EU-csatlakozási folyamatnak.
Tăriceanu szintén élő adásban vágott vissza: stábja valószínűleg azt tanácsolta neki, továbbra is a viszonttámadás a jó taktika. Miután a cetli meglétének tényét a kormányfő már nem tagadhatta, Băsescu állításait, illetve interpretációját minősítette "hazugságnak". Szerinte a cédulán írottakat nem lehet az igazságszolgáltatás törvénytelen befolyásolási kísérletének minősíteni.
Az ő verziója szerint mindez csak "Piszkos Fred és körének kavarása", vagyis annak a politikai játszmának az újabb fejezete, amelyet az elnök két éve folytat ellene. A kormányfő interpretációja szerint mindennek az az oka, hogy nem hajlandó "bábként alávetni magát" az elnök és a körülötte kialakult érdekcsoportok szándékainak.
Hogy kikből állhat ez a kör, Tăriceanu konkrétumokkal is szolgált: közlése szerint az állami protokollvagyont felügyelő vállalat az elnök embereinek "fejőstehenévé" vált.
Egy másik ügy részleteit a kormányfő Oana Marinescu kormányszóvivő összefoglalójából idézte. Eszerint a demokrata párti közlekedési miniszter, Radu Berceanu azért fogalmazta át a tenderkiírást a Bukarest–Piteşti autópálya felújításáról, hogy "hazai cégek", jelesül az államfő kedvenc vendéglője, a Golden Blitz tulajdonosának Euroconstruct nevű vállalkozása kerüljön helyzetbe.
"Egy hazugságnak
és manipulációs kísérletnek voltunk tanúi. A cédula tartalma világos. Nincs miért a magyarázásával próbálkoznom" – szögezte le záróakkordként a miniszterelnök. (A nyilatkozatra reagáva válaszul az elnöki hivatal szóvivője "bizonyítékokat" követelt a miniszterelnöktől.)
Hogy lehet-e eljárást indítani a kormányfő ellen a cetli alapján, arról megoszlanak a vélemények. Renate Weber, a Nyílt Társadalomért Alapítvány igazgatója nem hiszi, hogy az idézőjeles botránynak a politikain kívül jogi következményei lennének. Weber a Realitatea hírtévé adásában arra emlékeztetett, hogy a PNL-ből kivált politikusok vezetője, Theodor Stolojan még a szakadár párt megalakulása napján következőt nyilatkozta: "vigyázzanak, januárban valami rendkívüli fog kipattanni".
"A körülményektől elvonatkoztatva, ez a szöveg nem bűncselekmény. Morális következményekről persze szó lehet, de nyomást gyakorolni olyan tisztségviselőre lehetett volna, akinek a konkrét üggyel foglalkozni munkaköri kötelessége. Az államfőnek pedig nem ez a munkaköre [vagyis a Rompetrol-ügy – szerk. megj.]. Egy blöff az egész" – nyilatkozta Georgiana Ianculescu, az Igazságügyi Tanulmányi Központ (CSJ) vezetője.
A fentiekkel ellentétben kevésbé megengedő
egy harmadik közszereplő, az új főügyész, Laura Codruţa Kövesi. Nyilatkozatában arra emlékeztet, hogy a befolyással való üzérkedés bűncselekmény, és közölte, hivatala nyomban megvizsgálja a cédulát, amint az átkerül az ügyészség asztalára. Kövesi nem zárja ki, hogy "elméletileg" a kormányfő korrupció miatt elmarasztalható. Egy harmadik vélemény: a cédula szövege épp elég kétértelmű ahhoz, hogy ne lehessen bizonyítékként felhasználni, véli egy bukaresti ügyvéd, Florin Gheorghe.
A fő kérdés az, mennyiben érinti a botrány Tăriceanu amúgy is megtépázott imázsát: a Băsescuval folytatott adok-kapok mellett a kormányfő az utóbbi két hónapban a pártjából kivált Stolojan-csoporttal is nyilatkozatháborút folytatott.
Az ügyhöz kapcsolódik, hogy a kormányfőt már kétszer megvádolták azzal, hogy közbenjár Patriciu cége érdekében: először 2005 hívta fel Ilie Botoş akkori főügyészt, majd júniusban egy Patriciu-val való találkozó érdekében hivatalába kérette Macovei igazságügy-minisztert, akinek nem volt tudomása arról (legalábbis utólag ezt állította), hogy a nagyvállalkozó éppen a kormányfővel tárgyal.
Az államfő arra a kérdésre, számít-e arra, hogy Tăriceanu lemond hivataláról, azt válaszolta, hogy erről szó sincs, mert "a kormányfő körének az a célja, hogy hatalmon maradjon". Az államfő arra emlékeztetett, hogy a kormányzási problémák miatt a parlamenthez fordult, mert csak a törvényhozó hatalomnak van joga felülbírálni a kormány döntéseit. "Kapcsolatom a kormányfővel pusztán intézményi jellegű marad" – jelentette ki Băsescu.
Valóban, az alkotmány 107. szakasza kimondja, hogy a kormányfőt ugyan az államfő nevezi ki, de nem hívhatja vissza. Kormánybuktatásra bizalmatlansági indítvány révén a parlamentnek van joga.
Ám ez Renate Weber szerint nem zárja ki azt, hogy az államfő felkérje az önkéntes lemondásra a kormányfőt, ha "ez számára politikai értelemben erkölcsösnek és helyénvalónak tűnik" (ahogy az őszödi beszéd nyomán Sólyom László magyar köztársasági elnök is közvetve felszólította Gyurcsány Ferencet a lemondásra).
Tăriceanu 2005 nyarán önállósította magát,
mikor a szeptemberre beharangozott előrehozott választásokat tárgytalanná téve bejelentette: mégsem mond le hivataláról. Mivel Băsescu elnök már a 2004 novemberi választások óta azt hangoztatja, a PD-nek és a PNL-nek szélesebbkörű parlamenti támogatottságra volna szüksége, ez a lépés számára valóságos arculcsapásként hatott. A két palota, vagyis az elnöki és a kormányfői hivatal állóháborúja azóta is tart.
Tény, hogy a konzervatívok és a szakadár liberálisok távozása után a Tăriceanu-kabinet gyakorlatilag kisebbségi helyzetben kormányoz, tehát elvileg indokolt volna előrehozott választásokat tartani. Az ezzel járó felfordulás viszont egyik párt képviselőinek-szenátorainak sem áll érdekében, miután már mindenki belakta a bársonyszékeket, a parlamenti folyosókat és továbbépítette a kapcsolatrendszereket. Az új választás a bizonytalanok növekvő aránya miatt zsákmacskának tűnik (a pártok népszerűségéről lásd keretes írásunkat).
Kibicnek semmi sem drága alapon azért a PSD merész húzással próbálkozik. Băsescu leváltása érdekében "mindent elkövet", és az alkotmánybírósághoz fordul; a Tăriceanu-kabinet ellen pedig bizalmatlansági indítványt készül benyújtani. A mérleg nyelve ismét a Konzervatív Párt lehet, mely viszont eddig nem döntötte el, leszavazza vagy sem azt a kabinetet, melyből két évnyi kormányzás után távozott.