2019. október 14. hétfőHelén
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Akár elszakad, akár nem: precedens lesz Koszovó

szerk. 2007. január 20. 13:50, utolsó frissítés: 13:11

Vasárnap választások Szerbiában. Kiszivárgott ENSZ-tervezet Koszovó státusáról: #b#„nem teljes függetlenség”#/b# és önálló tagság a nemzetközi szervezetekben. #b#[elemzés]#/b#




Ritkán fordul elő, hogy egy ország egymással marakodó, heves kampánnyal választásra készülő vezető politikusainak néhány nappal a szavazás előtt – egységes vezetést mímelve – a kilincset szinte egymásnak adó külföldi politikusokat kelljen fogadniuk, s


(forrás: BBC)(forrás: BBC)
két harsány, populista beszéd között

át kelljen térniük a nemzetközi diplomácia finom nyelvezetére, ahogy az az elmúlt napokban Szerbia irányítóival történt.


Hétfőn a szlovák és a svéd külügyminiszter tárgyalt Belgrádban, majd Vojislav Kostunica szerb miniszterelnök Vlagyimir Putyin orosz elnökkel beszélt telefonon. Kedden a görög kormányfő és külügyminisztere járt a szerb fővárosban, szerdán pedig az osztrák külügyminisztert és a román miniszterelnököt fogadták a szerb vezetők.


Valamennyi tárgyalás fő témája Koszovó volt,

amelynek a státusa még mindig bizonytalan, de a döntést, amelyet nemzetközi szinten előbb-utóbb meg kell hozni róla, erősen befolyásolja a január 21-i szerbiai választás kimenetele.



Koszovó teljes függetlenséget kíván, annak minden nemzetközi jogi attribútumával; már tárgyalni sem hajlandó elnyerésének a feltételeiről. Ezzel szemben Szerbia – amelynek új alkotmánya is rögzíti, hogy a tartomány az ország elidegeníthetetlen része – "lényegi autonómiát" kínál.


Ennek a tartalmát csupán találgatni lehet,

mert még senki nem fejtette ki részletesen. Vuk Draskovic külügyminiszter egyszer ugyan azt mondta, hogy a fogalomba a teljes önállóság is belefér, leszámítva a nemzetközi szervezetekben viselt tagságot, ám Kostunica kormányfő a napokban adott interjújában – a politikai szemfényvesztést és levegőbe beszélést lényegében beismerve – úgy nyilatkozott, hogy nincs konkrét elképzelése a dologról; az autonómia formáját további tárgyalásokon kell kialakítani.

Éppen ez a lényege a szerb politikai osztály többségét alkotók magatartásának -tárgyalni, húzni az időt, minél távolabbra tolni azt az időpontot, amikor a hatalmon lévőknek vállalniuk kell, hogy


a 90 százalékban albánok lakta tartomány

leválásával Szerbia elveszíti területének 15 százalékát. Ez olyan fájdalmas esemény - miután a szerb közvéleménybe belesulykolták, hogy Koszovó szent föld, Szerbia bölcsője, a szerb nemzettudattól elszakíthatatlan őshaza -, hogy nincs az a kormányzat, amely készséggel végigcsinálná.

Ha meg kell lennie – és hogy igen, azzal a szerb politikusok többsége nyilván tisztában van –, akkor ne most, ne a következő hónapokban legyen, hiszen választást kell nyerni, majd kormányt alakítani, ami a szerbiai politikai színtér sajátosságai miatt csöppet sem lesz egyszerű. Nem kell hozzá még egy biztos fekete pontnak számító koszovói függetlenedés is.

Ezen a ponton találkoznak a "rövidtávfutó" – a választások megnyerésében és a hatalmi berendezkedésben gondolkodó – szerbiai politikusok, valamint a Koszovó sorsának eldöntését magához ragadó nemzetközi közösség egy részének érdekei.

Miután Szerbia Koszovó miatti bombázását és Slobodan Milosevic 2000. októberi megdöntését követően nem született – az akkor még sokkos állapotban lévő szerbekkel is elfogadtatható – döntés, a nemzetközi közösség gyorsított;


hogy ne gennyesedjen tovább a seb,

2006-ot jelölte meg döntési évként. Ezt akarta az Egyesült Államok, az EU nagyhatalmai pedig egyetértettek vele, mivel egy korábbi döntés értelmében hamarosan az Uniónak kell átvennie a koszovói rendfenntartást, amelyet eddig ENSZ-erők végeztek.

A rendezés azonban nagyon bonyolulttá vált a több éves késedelem, a Koszovónak tett, függetlenségre vonatkozó ígéret miatt és azért, mert – a szerbek legalábbis így érzik – a délszláv háborúk bűnöseinek felelősségre vonására alakult hágai törvényszék elfogult Szerbiával szemben. Ráadásul: hiába állítják Washingtonban, Londonban és Párizsban az ellenkezőjét,


Koszovó mindenképpen precedenst fog jelenteni.

Pristina, Koszovó fővárosaPristina, Koszovó fővárosa


Ha teljesen különválik Szerbiától, és egy meglévő állam megcsonkítása révén új ország jön létre Európában, az egyelőre beláthatatlan folyamatokat indíthat el. Rettegnek ettől a baszk és katalán nacionalizmussal küszködő spanyolok, a magyar kisebbséget még mindig gyanakvással kezelő szlovák és román politikusok, de Ciprus és a Ciprusra, valamint saját albán kisebbségükre gondoló görögök is.

Egyre valószínűbbnek tűnik tehát, hogy miután Martti Ahtisaari ismerteti Koszovóra vonatkozó javaslatát a térség felügyeletével megbízott kontaktcsoporttal, majd Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárral, s végül a közvetlenül érintett Belgrádnak és Pristinának is tudomására hozza, újabb tárgyalások kezdődnek.

Albán részről ezt ugyan nem akarják, és a végső döntésre hivatott ENSZ BT Belgrád tiltakozását figyelmen kívül hagyva is kimondhatná a verdiktjét, ám az egyik fontos döntéshozó,


Oroszország e héten ismét egyértelművé tette,

hogy nem hagy jóvá semmilyen erőszakos, a szerbekre tárgyalások nélkül rákényszerített döntést.

Moszkva pedig nyeregben van. Nélküle a BT nem hozhat döntést, és ha Belgrád mellé állva tárgyalásokat követel, abba a többi döntéshozónak is bele kell egyeznie. Oroszország számára (a Dnyeszter-mente, Észak-Oszétia, Abházia, illetve Csecsenföld miatt) Koszovó elszakadása és Szerbiában maradása is hivatkozási alap, jól használható precedens.

A szerb politikusok pedig időt nyernek. A keserű pirula lenyelését valószínűleg el lehet halasztani néhány hónappal.





Forrás: MTI

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS