2019. október 20. vasárnapVendel
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Egy rendszer méretű cetli

fordítás:Molnár Péter 2007. február 02. 11:04, utolsó frissítés: 11:04

Elég egy cetli, még csak nem is egy levél, egy bicikliszelep méretű cetli elég, hogy minden felpumpált dolog sisteregve leereszkedjen. Lesz-e sikere a Băsescu-ellenes koalíciónak? #b#[curentul, január 29.]#/b#





Az európai éra kezdetén álló Románia kis ország, még akkor is, ha a „nagyok” közé szokás sorolni. Olyan ország, ahol nem szükséges nagy dolgoknak történni, és a polgárok máris döbbent arccal csodálkoznak azokon, akiket saját képviseletükkel bíztak meg. Elég egy cetli, még csak nem is egy levél, egy bicikliszelep méretű cetli elég, hogy minden felpumpált dolog sisteregve leereszkedjen.

A „cetli” ügye mindenekelőtt saját jelentéktelensége miatt botrányos, és azok jelentéktelensége miatt, akik politikai harcaikban használják fel. És a drágalátos sajtó mit is tehetne mást,


minthogy egy szimpla óvszert valóságos zeppelinné változtat.

Az új kormányzati ciklus kezdetétől el egészen a folyton politikai papája után császkáló, dúskeblű Elena Udrea megjelenéséig Caţavencu szerepében már sok botrányt megértünk. De egyiknek sem sikerült olyan drámai hatást elérni, mint ennek a valójában ártalmatlan mostaninak. Merthogy végül is semmi újat nem tudtunk meg.

Băsescu rendszerint hátulról támad? A miniszterelnök bizonyos üzletemberek önkéntes túsza? Ezt tudtuk. Ami itt új, úgy tűnik, inkább a konszolidált demokráciák szabályainak megsértése, melyek szerint ezekről a dolgokról tudunk ugyan, de nem beszélünk. Vagy legalábbis mások beszélnek, nem pont az érintettek.

Még természetesnek is tűnt, hogy egy ilyen megrázkódtatás a teljes politikai elitet lángba borítsa. Egyeseket az tüzelt fel, hogy a miniszterelnök ilyen cetlit írt (mintha nem írt volna a maga módján mindenki cetliket, mint ahogy minden rendes ember is ír verset), másokat pedig az, hogy Băsescu nem hozta nyilvánosságra (hogy kicsit enyhítsenek a dolgon, hozzá szokták tenni: „idejében” – ami itt most kevésbé releváns).

Azt mondja már meg, hogy Elena Udrea tényleg olyan jó,
mint ahogy errefele hallom?" (Ion Barbu karikatúrája)" title=""Haggyon már, uram, hogy milyen rossz ez a Tăriceanu.
Azt mondja már meg, hogy Elena Udrea tényleg olyan jó,
mint ahogy errefele hallom?" (Ion Barbu karikatúrája)" >"Haggyon már, uram, hogy milyen rossz ez a Tăriceanu.
Azt mondja már meg, hogy Elena Udrea tényleg olyan jó,
mint ahogy errefele hallom?" (Ion Barbu karikatúrája)

És noha már sokan megtették, a Caragiale-darabbal való összehasonlítás továbbra megállja a helyét. Lehet, hogy Caţavencu egy szemét alak, de Dandanache még inkább: Băsescunak is megvan a maga aktuális cetlije, létezik egy őt kompromittáló cédula is. Most az igazat megvallva, meg vagyok győződve, hogy mindenkinek megvan a maga cetlije, mint ahogy említettem. Mert ilyen a politika, és naiv, aki ezt nem tudja,


és képmutató, aki nem ismeri be.

A reakciók nem maradtak el. A felek Băsescu felmentését és a miniszterelnök lemondását követelik.

PSD dixit! Azonnal meg is jelent a kibicek két csoportja. Egyesek azt mondják, nem illik, hogy ilyen durván nekimenjünk a saját államelnökünknek, főleg, hogy a nép is vele van. Mások meg azt mondják: dehogynem! Illik és jogos. De utóbbiak maguk is két táborra oszlanak: vannak, akik úgy vélik, az eljárás kudarcra van ítélve, mások meg megvalósíthatónak tartják.

Egyáltalán nem fontos azok nevét megemlíteni, aki az egyik vagy másik oldalon foglaltak állást, egészen addig, ismétlem, amíg semmi különös nem történt, csupán valami olyan került a felszínre, amit mindenki tudott.


A legérdekesebb azonban a magabiztos fellépés,

amellyel az elnök cimborái azon csodálkoznak, hogy az események milyen fordulatot vettek. Senki nem kapta fel a fejét, amikor a Mihăileanu utcai ház ügylete kiderült, senki nem kapta fel a fejét, mikor a Flotta-dosszié került terítékre, a sok alkalom ellenére egyszer sem kapta fel senki a fejét, és kritikusai épp akkor találtak egymásra, mikor Băsescu azt hitte, hogy nagy csapást mérhet a miniszterelnökre.

Nem tudjuk, milyen reakciót várt Băsescu, nem tudjuk, mit gondolt, mi fog kisülni ebből a nyilvánosság előtt játszott melodrámából, mit feltételezett, mit tesznek majd az ellenségei vagy ellenfelei – de kimenetelétől függetlenül tökéletesen értjük a botrány hatását: ilyesmit azért nem teszünk!

Mindenkinek vannak gyanús házai, elfelejtett vagy folyamatban levő dossziéi, de egyértelműen az őrültség és demokrácia aláaknázásának jele, ha megszeged a politikai omertá t. És ezt nem ironikusan értettük.


Ezért nem hatották meg a nyugati kancelláriákat

a korábbi botrányok, egy csatlakozás előtt álló ország elnökének faragatlan viselkedése, az „igazságügy reformja” nevű komédia, a miniszterelnök határozatlansága stb. Hiszen így mennek a dolgok, mindez a demokratikus játék részét képezi, láttak ők már ilyesmit ilyen vagy olyan formában a maguk háza táján is. De nem teregetjük ki mások előtt a magunk szennyesét! Románia ilyen helyzetekben könnyen kormányozhatatlanná válhat.

Ezek a kirohanások egy egész építményt ledönthetnek. Ne tudnák a miniszterek, hogy lehallgatják őket? De tudják, és másként, mikor nincsenek lehallgatva, teljesen alkalmatlanok hivataluk betöltésére. De hogy nyilvánosan felhasználd a lehallgatás eredményeit, ez azért már sok.


Senki ne azt értse ebből, hogy Băsescu egy kánonromboló forradalmár

– mint ahogyan sejtetni engedik azok, akik az ő malmára hajtják a vizet –, hogy döntő csatát indított a rossz erői ellen, hanem csak azt, hogy hiányoznak a demokráciához szükséges szellemi képességei, és hogy olyan módszerekkel próbálja védeni saját üzleti érdekeit, amelyeket a konszolidált és kifinomult nyugati demokráciák rég elutasítottak.

Lesz-e sikere a Băsescu-ellenes koalíciónak? Bármennyire is paradoxnak tűnjék, a románoknak ez nem számít. Az a fontos, hogy mindenki azt tegye, amit tennie kell, hogy megmentse a demokrácia szellemét. A korábbi esetekben oly véznának bizonyuló ellenzék most az egyetlen lehetséges álláspontra helyezkedett, és inkább azzal számolt, amit meg kell tennie, mintsem azzal, hogy mit képes megtenni.

Akár ez is lehetne az egyik jele annak, hogy gyengeelméjű demokráciánk gyógyulni kezd. Valaki azt mondta, Románia akkor üdvözül, amikor minden román azt fogja tenni, amit tennie kell, anélkül, hogy az érdekelje, amit mások tesznek vagy mondanak. Anélkül, hogy azt képzelnénk, hogy eljutunk ide, azt legalább tekintsük jó jelnek, hogy egyesek azt teszik, amit tenniük kell, még akkor is, ha csak a világ szeme láttára csinálják.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS