2019. november 15. péntekAlbert, Lipót
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Ellenzéki dilemma: Tőkés vagy Donald kacsa?

Sipos Zoltán 2007. február 05. 18:05, utolsó frissítés: 17:42

#i#A királyhágómelléki református püspök szemmel láthatóan csöppet sem lelkesedik EP-jelölti státusáért. Nem is csoda.#/i# #b#[kommentár]#/b#






Képzeljünk el egy öregek otthonát Marosvásárhelyen, egy átlagos szombat délután. Átható ételszag, lassan csócsáló, révetegen a semmibe bámuló bentlakók, az újságírók harsány érkezésén csodálkozó ápolók. Az első emeleten egy díszterem-szerű, nagyobb helység olcsó és strapabíró – valószínűleg nyugati segélyszállítmány – székekkel, Erdély nagyjai-portrékkal.

Itt vitatta meg múlt szombaton az RMDSZ hat parapolitikai-civil szervezetre széttöredezett ellenzéke Tőkés László függetlenként való jelölését a közelgő europarlamenti választásokon. A zárt ajtók mögött folyó ülésen több mint valószínű, hogy éles vita folyt: a hangulat érezhetően feszült, a néhány perccel korábban érkező sajtósokat



kiparancsolják a teremből.

Végül megkezdődik a sajtótájékoztató: a Székely, illetve az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Ifjak vezetői, no és Tőkés László maga szemmel láthatóan nem állapodtak meg semmiféle közös forgatókönyvben; mindenki kapkod és összevissza beszél – Fodor Imre SZNT-elnök például rögtön belemerül az aláírásgyűjtés részleteinek ismertetésébe, miközben a sajtó arra vár, hogy Tőkés bejelentse: indul-e vagy sem?

>> szombati tudósításunk a vásárhelyi tájékoztatóról: Feltételekkel, de indul Tőkés László az EP-választásokon >>


A püspök-politikus közben önmaga szobraként üldögél. Eléggé sápadt, szemlátomást gondolkodik valamin: úgy tűnik, csöppet sem érdekli Fodor aláírásgyűjtő optimizmusa meg a sajtó türelmetlenkedése. Tizenöt perc múlva dörgő hangon bejelenti: megnyitja a sajtótájékoztatót.

Végre kiderül, hogy indulni szándékozik a választásokon – az ilyenkor kötelező hurráoptimizmus azonban sehol. A püspök tétovázik, nem hajlandó a merészebben fogalmazott újságírói kérdésekre válaszolni. Mantraként ismételgeti feltételét – hogy a jobboldal támogassa őt egyöntetűen – sőt, egy ízben még azt is kijelenti, hogy hát nem is olyan biztos, hogy indul, ez a következő pár napban derül ki. Az újságírók tépik a hajukat.


Na de mi bánthatja Tőkést?

Legnagyobb gondja kétségkívül az, hogy a Magyarok Világszövetségéhez közel álló néhány SZNT-s hallani sem akar a református püspök indulásáról. Ez önmagában nem is lenne nagy baj, de lehetetlennek tűnik rávenni a maroknyi csoportot, hogy legalább hallgassanak, ha már nem támogatják. A választás szabadságáért síkraszálló püspök pedig – úgy tűnik – nagyon szívére veszi a más véleményen levők gerilla-közleményeit.

Ilyen sem lesz egyhamar. Tőkés-Markó találkozó, archív felvételIlyen sem lesz egyhamar. Tőkés-Markó találkozó, archív felvétel


Persze kétségtelenül rossz ómen, ha a jobboldal képtelen konszenzusra jutni a jelöltkérdésben: ha még elvi egyetértés sincs, akkor kétséges, hogy a kampány során a jobboldaliak tető alá tudják-e hozni azokat a kis kompromisszumokat, melyek nélkül nem képzelhető el a siker.

Az SZNT-sek ágálása azért is érthetetlen, mert Tőkés messze a legismertebb és leghitelesebb jobboldali politikus-személyiség. Ha nem ő, akkor talán Donald kacsa képviselhetné komolyabb esélyekkel a jobboldalt az EP-választásokon.

Továbbá nagy kérdés, hogy össze sikerül-e gyűjteni az induláshoz szükséges százezer aláírást. Nem kell félreérteni: biztosan vannak százezren az erdélyi magyarok közt, akik támogatják a református püspök indulását. Az aláírásgyűjtéssel kapcsolatos szervezési munka már keményebb dió. Tény, hogy az MPSZ-nek egy ízben sikerült összegyűjteni 25 ezer aláírást, dehát most négyszer annyi munkáról van szó. És ismerjük el: az ellenzékiek sokkal jobbak a dörgedelmek faxon való küldözgetésében,


mint az önkéntesek munkájának hatékony koordinálásában.

Ott van aztán a pénz-probléma. Kétség sem fér hozzá, az EMI-s srácok feldobják a színesceruzáikat banner-gyártásra, az EMNT-irodában pedig ingyen lehet majd netezni, de ezt leszámítva nem tudni, hogy ki állja majd az aláírásgyűjtés, a kiszállások költségeit, vagy éppen a szórólapok nyomdaszámláját.

Nem világos, hogy Tőkés miféle programmal áll majd elő. Igaz, emiatt legfennebb csak az értelmiségiek finnyáznak majd. Tőkésnek is biztosan eszébe jutott ez a sajtótájékoztatón, de aztán gyorsan elhesegette a gondolatot: elvégre ő abban a szerencsés helyzetben van, hogy neve hallatán az egyszerű ember valami önmagában pozitív dologra asszociál.

Mivel az utóbbi tizenvalahány évben nem kellett népszerűtlen döntéseket hoznia, imidzse nem erodálódott annyira – így nincs kizárva, hogy a püspök barokkos RMDSZ-szidalmai, illetve állandó autonómiatörekvései a forradalom idején megszerzett presztízzsel párosulva pótolják azt a kis listát, melyre fel van írva néhány – homályos – mondat.

Kérdés még, hogy mi lesz az erdélyi egyházak álláspontja az indulásával kapcsolatban. Az világos, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület papjai saját karjukban vinnék el Brüsszelbe, annyira szeretnének szabadulni tőle. De nem tudni, hogy a többi felekezet, illetve a Pap Géza-vezette erdélyi reformátusok hova állnak. Kínos helyzetet idézne elő,


ha az egyházfők netán Tőkést pártolnák az RMDSZ jelöltjeivel szemben.

Na de akkor főhet majd Tőkés feje igazán, ha netalán be is jut az Európai Parlamentbe: függetlenként nehéz hegyeket mozgatni, mindenképp valamelyik frakcióhoz kell majd csatlakoznia. A liberálisok, zöldek, a szocialisták vagy a szélsőjobb frakció természetesen számításba sem jöhet, az egyedüli reális választás az Európai Néppárt. Itt viszont az RMDSZ képviselőivel ül majd egy padban (feltéve, ha a legkedvezőbb forgatókönyv valósul meg, mely arról szól, hogy RMDSZ-színekben is bejut két jelölt).

És nem elég majd csendben vicsorítani, együtt is kell dolgozni azért, hogy a kisebbségi jogvédelem terén előrehaladást érhessenek el. A technokrata Nagy Zsolt–Winkler Gyula csapat harmadik tagja meglepve fogja tapasztalni, hogy Brüsszelben keveseket nyűgöz le az, amit a forradalom idején tett. Ugyanígy senkit nem érdekelnek majd az állandó jelzői, retorikai fogásai vagy basszusa – viszont sokat számít nyelvtudása, kapcsolatai és az a mód, ahogyan a nyilvánosság eszközeit használni tudja.

Nem tudni, hogy a püspök tud-e ennyire hirtelen váltani, főleg, ha arra gondolunk, hogy a fentebb leírt sajtótájékoztatón csak hosszas unszolás után volt hajlandó románul nyilatkozni.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS