2018. október 17. szerdaHedvig
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Klímakutatók tudományos cenzúrával vádolják a Bush-kormányzatot

Bakk-Dávid Tímea 2007. február 07. 09:55, utolsó frissítés: 2007. február 06. 16:57

Jelentés és ellenjelentés, politikai jó#b#pofi#/b#zmus és #b#profi#/b# manipuláció. Az új IPCC-dokumentumról és az #b#olajlobbi #/b#befolyásáról.





Pénteken nyilvánosságra hozták az ENSZ klímaváltozással foglalkozó kormányközi bizottságának (IPCC) eddigi leghatározottabb figyelmeztetését. A négykötetes, többezer oldalas dokumentum összefoglalójának főbb kijelentései már korábban kiszivárogtak.

Címszavakban: legrosszabb esetben 6,4 Celsius-fokot emelkedik a földi átlaghőmérséklet az évszázad végéig; olvadó jéghegyek, kánikulák, egyre gyakrabban fellépő aszályok és hőhullámok, a trópusi ciklonok intenzitásának fokozódása, a heves esőzések megszaporodása, a tengerszint lassú, "több mint ezer éven át tartó" emelkedése, az Antarktisz és Grönland jégtakarójának olvadása, a Golf-áramlat lassulása.

A legutóbbi indonéziai (dzsakartai) árvízről készült, sokkoló BBC-fotók egyike. Egyre többen ismernek fel összefüggést a szaporodó természeti katasztrófák és a klímaváltozás közöttA legutóbbi indonéziai (dzsakartai) árvízről készült, sokkoló BBC-fotók egyike. Egyre többen ismernek fel összefüggést a szaporodó természeti katasztrófák és a klímaváltozás között


Hivatalos közlés szerint George Bush amerikai elnök „fenntartások nélkül elfogadta” az IPCC-jelentésében foglalt következtetéseket, így azt is, hogy nagyrészt az emberi tevékenység okolható a globális felmelegedésért. A sajtót azonban bejárta annak híre, hogy az Egyesült Államok kormánya


befolyásolta az ország klímakutatóinak munkáját.

A The Guardian neves kutatókra hivatkozva arról számolt be, a tudományos cenzúra egyrészt abban állt, hogy a területen dolgozó szakértők már a 90-es évektől kezdődően egyre kevesebb támogatást kaptak kutatásaikra. A Fehér Ház ugyanakkor elhatárolódott a sűrűsödő vészjelzéseket tartalmazó eredményektől, sőt egyes esetekben kicenzúrázta a „globális felmelegedés” vagy „klímaváltozás” terminusokat.

A The Guardian arról is beszámol: az American Enterprise Institute (AEI), amelyet az ExxonMobil olajóriás finanszíroz, amerikai, nagy-britanniai és más országbeli tudósoknak ajánlott fel pénzt azért, hogy írjanak az új IPCC-jelentés tökéletlenségét hangsúlyozó cikket. Az AEI szerint a jelentés "ellenez minden ésszerű és eltérő véleményt hangoztató kritikát, és olyan sommás megállapításokat tesz, amelyek nehezen állják ki egy elemzés próbáját".

A többek között mintegy 400 számítógépes szimuláción alapuló jelentés hat forgatókönyvet vázol fel a hőmérséklet változására az évszázad végéig. A középértékek szerint 1,8-4 Celsius-fokkal szökik fel a hőmérséklet az 1980 és 1999 közötti időszakhoz képest. A legkedvezőbb esetben 1,1-2,9 fokos felmelegedéssel, a legrosszabb körülmények között 2,4-6,4 Celsius-fokos növekedéssel számol – idéz az összefoglalóból az MTI.

A tengerek vízszintjének emelkedését 2100-ig a legoptimálisabb feltételek között 18-38 centiméterre becsülik a tudósok, a legborúlátóbb változat 26-59 centiméterre taksálja, de nagyobb növekedést sem zárnak ki. A tengerek vízszintjének emelkedése többek között Kiribatit, Sanghajt és Buenos Airest fenyegeti.

A következő két évtizedben az IPCC szerint minden tíz évben 0,2 Celsius-fokkal emelkedik a hőmérséklet. Még ha az üvegházhatást okozó gázok koncentrációja 2000-ben megrekedt volna az akkori szinten, akkor is évtizedenként 0,1 fokos melegedés lenne várható.

Amennyiben a jelenlegi vagy magasabb szinten folytatódik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása, akkor az olyan változásokat fog előidézni a 21. században a globális éghajlati rendszerben, "amelyek nagy valószínűséggel nagyobbak lesznek a 20. században megfigyelteknél" - olvasható az összefoglalóban.

Takács-Sánta András ökológust, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézet Éghajlatváltozás Kutatóműhelyének munkatársát, az ELTE és a Sapientia Egyetem óraadó oktatóját kérdeztük:


Mit gondol a jelentés által felvázolt forgatókönyvekről és becslésekről?

A négy kötetből álló, több ezer oldalas jelentésnek a múlt héten csak egy kis része került nyilvánosságra: a természettudományos alapokkal foglalkozó első kötet bő húszoldalas ún. döntéshozói összefoglalója. Emiatt tehát egyelőre csak korlátozott következtetéseket vonhatunk le a jelentés egészét illetően.

Az anyagból világosan kitűnik, hogy az előző, 2001-es IPCC-jelentés óta rengeteg értékes kutatás született az éghajlati rendszer változásával kapcsolatban. Ezek révén egyfelől számos fontos részletet már jobban értünk, mint öt-hat évvel ezelőtt, másfelől viszont néhány kérdésben az új kutatások bonyolultabbá tették a képet. Gyökeres változást egyelőre nem találhatunk a 2001-es jelentéshez képest.

Összességében azonban egy árnyalatnyival még komorabb képet fest az anyag az éghajlati rendszer eddigi és előttünk álló változásairól. Kiemelendő továbbá, hogy az új jelentés még a korábbinál is határozottabban állítja: az éghajlat melegedését elsősorban az emberi tevékenységek okozzák.

Ha végignézzük az elmúlt mintegy két évtizedet, azt látjuk, hogy gyakorlatilag évről-évre egyre szélesebb körűvé vált a konszenzus ebben a kérdésben, és ma már a szakembereknek csupán elenyésző hányada vonja kétségbe az ember főszerepét napjaink éghajlatváltozásában.


Valószínűnek tartja, hogy a korábbi klímakutatásokat valóban befolyásolta és akadályozta volna a Bush-kormányzat, mint ahogy a The Guardian közölte?

Sajnos mindez gyakorlatilag tényként kezelhető. Például tavaly ilyenkor jelent meg egy cikk a New York Times-ban, amely arról számolt be, hogy miként igyekszik elhallgattatni a Bush-kormányzat James Hansent, a világ egyik legtekintélyesebb éghajlatkutatóját. A cikkből az is kiderül, hogy esete korántsem egyedi.

Mindez persze egy csöppet sem meglepő annak ismeretében, hogy Bush elnöki kampányát súlyos dollármilliókkal támogatták olajvállalatok, illetve más, a fosszilis energiahordozók felhasználásában érdekelt cégek. Az éghajlatváltozás mérsékléséhez ugyanis leginkább ezeknek az energiahordozóknak a visszaszorítására volna szükség. Ugyanakkor ezeken alapszik a mai világgazdaság (a teljes globális energiafogyasztás kb. 80%-át adják), így korlátozásuk rengeteg rövid távú profitérdeket sértene. Ezzel összhangban a fosszilis energiahordozókhoz kötődő iparágak lobbiereje is igen nagy.

Elárasztott dzsakartai temetőElárasztott dzsakartai temető



Mit szól ahhoz a felhíváshoz, amelyben fejenként 10 ezer dollárt ajánlanak fel tudósoknak azért, hogy írjanak az IPCC jelentését megkérdőjelező cikket?


Nincs ebben semmi meglepő, a fent említett nagy lobbierő egyik megnyilvánulásáról van szó. A jelenség még csak nem is új: hosszú évek óta újra és újra kitudódnak hasonló esetek. A gond sokkal inkább az, hogy a sajtó (a magyar nyelvű is) sajnos sokszor teljesen jóhiszeműen veszi át ezeket a cikkeket, mintha őszinte tudományos vizsgálódások eredményei volnának.

Ezzel akaratlanul is azt a képet alakítják ki a közvéleményben, mintha a kutatók között nem volna konszenzus az éghajlatváltozás tényét, illetve az emberi okok főszerepét illetően.

Alighanem ez is hozzájárul ahhoz, hogy számos felmérés szerint a közvélemény egyelőre sokkal megosztottabb az éghajlatváltozás veszélyeit illetően, és kevésbé veszi komolyan azokat, mint a kérdéskör tudományos szakértői. Reménykedhetünk azonban abban, hogy az új IPCC-jelentés – amennyiben kellő nyilvánosságot kap – valamelyest javít majd ezen a helyzeten.

Kérdéseinket Zágoni Miklós fizikus-éghajlatkutatónak, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tudománytörténet és Tudományfilozófia Tanszék oktatójának is feltettük. Arra is kíváncsiak voltunk, a jelentésnek milyen várható hatása lesz az egyes kormányok környezetpolitikájára. Várható-e, hogy valóban létrejön– a kiotói szerződés lejárta, 2012 után vagy azelőtt – egy szigorúbb és konszenzusos nemzetközi kibocsátás-csökkentési szerződés? Hogyan lehet csökkenteni a klímaváltozás hatását, mire számíthatunk a Kárpát-medencében? Számíthatunk-e a térségben az „ökológiai menekültek” feltűnésére? A tudós véleményét az alábbi keretben olvashatod.



Hajdu Zoltán környezetvédelmi tanácsadó, a marosvásárhelyi Fókusz Öko Központ vezetőjének véleménye szerint az IPCC-jelentés teljesen hitelesnek tekinthető. Leszögezte, tudomása szerint tudományos szempontból ma már senki nem kérdőjelezi meg az ember okozta klímaváltozás tényét. „Vannak felmérések, amelyek kimutatják, hogy egyetlen komoly tudományos cikk sem jelent meg, amely megkérdőjelezné a jelentésben olvasott tényeket” – közölte Hajdu, hozzátéve, ezzel szemben a bulvármédiában megelent cikkek 54%-a egyszerű elméletként kezeli a klímaváltozást.

Tény, hívja fel a figyelmet Hajdu, hogy a Föld története során még sohasem emelkedett a széndioxid koncentrációja ilyen magasra a légkörben (300 ppm, vagyis 0,03 térfogatszázalék fölé); ha így megy tovább, ez az érték megkétszereződhet.

A vásárhelyi szakember Al Gore Egy kellemetlen igazság című filmjét ajánlotta mint a fosszilis üzemanyagok felhasználása mellett érdekelt olajlobbi leleplezését. „A tények ismertek, az is nyilvánvaló, hogy az üvegházhatású gázak kibocsátásának csökkentése halaszthatatlan, ám hiányzik a politikai akarat az akcióprogramok életbeléptetéséhez (lásd kiotói szerződés). Ha mindez így folytatódik, a mi térségünk klímája is változni fog, sajnos még egyelőre előreláthatlan módon. Az biztos, hogy az extrém jelenségek gyakoribbak lesznek – összegzett Hajdu.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS