2019. november 15. péntekAlbert, Lipót
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Toró T. Tibor: bevallom, skizofrén a helyzetem

Bálint B. Eszter 2007. február 19. 17:08, utolsó frissítés: 16:22

Az RMDSZ-es képviselő és EMNT-alelnök Tőkés virtuális listájáról, a mögötte álló szervezetek összefogásáról, választási forgatókönyvekről és a megszokásról. #b#[interjú kommentekkel]#/b#




Szavazatoddal elutasítottad az Operatív Tanács által összeállított európai parlamenti képviselőjelölti listát. Te mit javasoltál volna ehelyett? Milyen összetételű lett volna az a lista, amelyre igennel szavaztál volna?

Toró T. Tibor: Én úgy gondolom, hogy ezen az ülésen az SZKT két dolgot tehetett, vagy elfogadja vagy pedig elutasítja ezt a listát. A szabályzat szerint ehhez joga volt, módosításhoz viszont nem. Az elutasítás pedig elindított volna egy új folyamatot, amire igazából nem létezik szabályozás.

Vagy még egyszer rangsorolt volna a korábban benyújtott pályázatok alapján az Operatív Tanács, vagy pedig felvállalhattak volna egy alternatív jelöltállítási módozatot. Én azt láttam volna jónak, ha az OT miután az SZKT elutasítja a döntését, leül tárgyalni azokkal a politikai és civil társadalmi erőkkel, amelyek felkérték Tőkés Lászlót, hogy vállalja a jelölést. Ennek keretében



egyeztethettek volna a listáról, illetve azokról a lehetőségekről,

amelyek a legközelebb állnak az erdélyi magyar társadalom politikai ízléséhez, politikai opcióihoz és értékrendjéhez. Egyszerűen újra kellett volna kezdeni az egyeztetést, és oda kellett volna figyelni azokra a hangokra, amelyek több irányból, többek között jeles közéleti személyiségektől, testületektől, és egy teljes egyházkerülettől érkeztek. Ezekre oda nem figyelni szerintem teljes felelőtlenség és meggondolatlanság, aminek valószínűleg meg is lesz a következménye.


Módosított volna-e a jelenlegi helyzetálláson az a tény, ha az OT Sógor Csabát második, esetleg harmadik helyre rangsorolta volna? Megakadályozhatta volna ezzel a döntésével Tőkés László egyéni indulását az RMDSZ?

– Azt hiszem, ezáltal egy olyan helyzet alakulhatott volna ki, amely újabb tárgyalásokat eredményezett volna. És és ezt elfogadhatónak találom. Ha nem is minden olyan szervezet értett volna ezzel egyet, amely Tőkés püspök támogatása mellett voksolt, néhányuk elfogadta volna ezt a lehetőséget.

Toró T. Tibor és Markó Béla egy 2004-es kampányrendezvényen. Fotó: RMDSZToró T. Tibor és Markó Béla egy 2004-es kampányrendezvényen. Fotó: RMDSZ


Az egyházak, egyházi személyiségek valószínűleg garanciát láttak volna Sógor Csaba személyében arra vonatkozóan, hogy az általuk képviselt értékrendet valaki Brüsszelben is képviselné. Erre pedig a jelenlegi lista alapján nem látnak garanciát.


Jelenleg négy forgatókönyvet lehetne felvázolni: bejut Tőkés László és az RMDSZ is, csak az RMDSZ-nek lesz európai parlamenti képviselője, csak Tőkés megy Brüsszelbe, illetve senki. Szerinted melyikre mutatkozik a legnagyobb esély?

– Nehéz ezt jelenleg felbecsülni. Hiszen igazából ilyen fajta megmérettetésen nem esett át sem a politikai elit, sem maga a közösség. Ez egy új helyzet. Éppen ezért nem is szeretnék prognózisokba bocsátkozni. Az viszont kétségtelen, hogy az RMDSZ által megrendelt felmérés szerint az egyházak bizalmi indexe nagyon magas, magasabb, mint az RMDSZ-é. Ugyanakkor


Tőkés püspök ismertségi indexe is nagyon magas,

s bizalmi indexe sem alacsony. Ennek alapján valószínűsíthető, hogy elég sokan vannak, akik egyetértenek az általa képviselt értékrenddel, politikai habitussal, és úgy gondolják, hogy Brüsszelben valóban képviselni tudja a magyar közösséget.

És valószínűleg sokan vannak, akik az elmúlt évek RMDSZ-es külpolitikai gyakorlatából kiindulva gondolják úgy, hogy az RMDSZ által jelölt pártkatonák nem tudják megjeleníteni azokat a stratégiai kérdéseket, amelyek ugyan még mindig szerepelnek az RMDSZ programjában, de amelyek a politikai gyakorlat szintjén háttérbe szorultak. Például a közösségi autonómiák kérdése, sajátosan a székelyföldi autonómia, vagy még sajátosabban a erdélyi magyarság, általában véve a kisebbségek kulturális vagy személyi elvű autonómiája.


De mégis, melyik forgatókönyvre látsz nagyobb esélyt?

– Tulajdonképpen két értékrend feszül egymásnak. A Tőkés püspök oldalán van a következetesség, bizonyos szempontból a radikalizmus, a szókimondás, a lényegre tapintás. Eközben az RMDSZ mellett szól a megszokás. Hiszen az RMDSZ jelvényét már mindenki ismeri, függetlenül attól, hogy tud vagy sem valamit az RMDSZ politikai cselekvéseiről. Az elmúlt 17 évben ugyanis számtalanszor nyomta a pecsétet az RMDSZ logó mellé.


A megszokás pedig nagy úr.

Úgy látom, jó eséllyel indul mind az RMDSZ listája, mind pedig a Tőkés László által megjelenített úgymond virtuális lista. Virtuális listának nevezem, mivel emögött is személyek, szervezetek állnak, bár a szabályzat szerint a szavazócédulán csak neki van joga megjelenni.

Egyik fél támogatottságát sem tudjuk azonban számszerűsíteni, mivel, mint mondtam, ilyen megmérettetésre még nem volt példa. Azt viszont tudjuk, hogy a Tőkés mögötti szervezetek, személyek is jelentős erőt képviselnek. Úgy látom, hogy jó esélye van mindkét félnek elérni az 5, illetve 2,85 százalékot, de ugyanilyen jó esélye van mindkettőnek kiesni is.

A mérkőzés mindenképp többesélyes. A pozitív oldal az, hogy végre számszerűsíthetjük, hogy a Tőkés által szimbolikusan megjelölt értékrend mögött hányan állnak, és megközelítőleg számszerűsíthetjük azt, hogy


az RMDSZ lista vagy logó által megjelenített politika mögött


milyen támogatottság van. És ebből majd komoly következtetéseket lehet levonni. Ami pedig a számoknál is fontosabb, hogy a Tőkés püspök mögötti szervezetek az elmúlt években nem tudtak összeállni egy ütőképes szervezeterővé, ám most a közös politikai cselekvés, az aláírásgyűjtés, a kampány, egyáltalán az a tény, hogy egy asztalhoz kell ülniük egyeztetni, egy irányba kell húzniuk a szekeret, megszervezi ezt az oldalt.


Következménye pedig valószínűleg az lesz,

hogy végre megszületik egy szervezeti alternatíva is az RMDSZ-szel szemben. Azt gondolom, hogy mindez legalább középtávon pozitív végkimenetelű lesz. Hiszen amint már van alternatíva, mindjárt tárgyalási készség is kialakul az RMDSZ-ben, amely ugyebár eddig nem volt rászorulva arra, hogy a másként gondolkodókkal tárgyaljon.

Toró Tőkés László és Szilágyi Zsolt társaságábanToró Tőkés László és Szilágyi Zsolt társaságában


Vagy ha mégis tárgyalóasztalhoz ültek, akkor inkább csak mímelték a tárgyalást, nem volt érdemi párbeszéd. Bizonyítja ezt az a tárgyalássorozat is, amelyet az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kezdeményezett az RMDSZ csúcsvezetőivel az elmúlt hónapok során.

A találkozások eredményessége ugyanis azt bizonyította, hogy igazából


nem volt őszinte szándék az RMDSZ vezetői részéről

közös nevezőre jutni olyan fontos kérdésekben, mint az egyeztető kerekasztal, mint a nemzeti minimum kérdése, s további hasonló stratégiai kérdések, amelyekben csakis akkor van esélyünk eredményesnek lenni, ha közösen lépünk fel. Én azt hiszem, ez a kényszer fogja a konfrontációs politikától elmozdítani egy konszenzuskereső politika irányába mind az RMDSZ-t, mind az RMDSZ-en kívüli politikai szervezeteket.


Az RMDSZ-es politikusok nagy része ellenzi, hogy az erdélyi református egyházkerület síkra szállt Tőkés László mellett. Te hogyan látod ezt a kérdést?


– Számomra egyértelmű. A magyar történelmi egyházakra jellemző, hogy a napi politikában nem vesznek részt. De amikor úgy érzik, meg kell szólalniuk egy fontos, az egész közösséget érintő kérdésben vagy akár egy válsághelyzetben, akkor


nem szoktak habozni megszólalni,

s amikor cselekedni kell, akkor cselekedni szoktak. Ha ez nem így lenne, akkor valószínűleg az erdélyi magyarság kihalt volna több mint 70 évnyi kisebbségi sors és 50 év kommunizmus során. Én úgy érzem, hogy az erdélyi református egyházkerület vezetőit ez mozgatta, amikor állásfoglalást adtak ki. Én ezt maximálisan pozitívan értékelem, és csak őszintén sajnálni tudom, hogy ennyire süket fülekre találtak abban a testületben, amelynek én is tagja vagyok. (szerk. megj. SZKT)


RMDSZ-es parlamenti képviselő és EMNT alelnök vagy egyidőben. Nem feltételez mindez egy fajta meghasonulást?

– Őszintén komoly problémáim vannak azzal, hogy össze tudjam egyeztetni az általam vallott értékekből következő politikai cselekvéseket és kiállásokat azzal a vállalással, amelyet a saját, szórványban élő közösségem felé tettem, amikor az RMDSZ-es képviselői mandátumot elvállaltam. Ettől a közösségtől távol áll mindenfajta politikai konfliktus, a közösségi létnek tulajdonképpen a peremén létezik.

Ilyen közösség elé vinni ezeket a politikai konfliktusokat nem szabad. Számomra komoly kihívást jelent, hogyan tudom megoldani ezeket a konfliktusokat. Eddig úgy éreztem, hogy sikerült:


nem árultam el választóimat, saját közösségemet,

és azokhoz az értékekhez is megpróbáltam minél következetesebben hű maradni, amelyekben hiszek. Ilyen a közösségi autonómia kérdése, az hogy a politika nem csak arról szól, hogy mennyi pénzt osztunk szét, nem csak arról, hogy hány kilométer út és hány méter csatornázás készül el, hanem arról is, hogy a közösségnek kell adni egy jövőképet, illetve egy jogi keretet, amelyben ez a jövőkép valóra váltható.

Bevallom, skizofrén a helyzet, és tényleg nagyon sokszor vagyok nagyon nehéz helyzetben. De amikor ezt már nem tudom felvállalni, akkor valószínűleg félreállok.


Mikor jöhet el ez a pillanat?

– Nem tudom. De elképzelhető, hogy hozzásegítenek ehhez a döntéshez az RMDSZ-ben tevékenykedő társaim, de ugyanígy elképzelhető, hogy hozzásegítenek ehhez a döntéshez az RMDSZ-en kívül tevékenykedő barátaim is. Időpontot azonban nem tudok mondani arra, hogy ez a drámai változás mikor fog bekövetkezni. Elképzelhető azonban, hogy közel van.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS