2019. szeptember 15. vasárnapEnikő, Melitta
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Le Monde: alapvetően földért folynak az afrikai háborúk

szerk. 2007. február 23. 11:11, utolsó frissítés: 2007. február 22. 15:34

Dárfúrtól Elefántcsontpartig vagy Dél-Afrikáig mindenhol érezhető a föld megszerzését célzó nyomás. Igaz, nem mindenhol gyilkolják egymást. #b#[elemzés]#/b#





A Szudánban folyó dárfúri háború 2003 óta 200 ezer halottat követelt, 3 millió ember kényszerült otthona elhagyására. Az etnikai-vallási konfliktus rejtett tétje a föld birtoklása. Bár más afrikai konfliktusok nem ennyire véresek, sok tekintetben hasonlóak a szudánihoz - mutatott rá elemzésében a Le Monde.

A dárfúri háború következtében alakult ki a világ legnagyobb menekültvárosa: Gereida, a hajdani 30 ezres kisváros körzetében ma


ameddig a szem ellát, fehér sátrak sorakoznak;

130 ezer ember él itt. A háború kiürítette a falvakat, így "urbanizálódott" a hatalmas délnyugat-szudáni tartomány, ahol ma minden harmadik személy menekült. Korábban földműveléssel és pásztorkodással foglalkoztak, ma Gereida és más hasonló sátorvárosok lakói, élelmiszer-ellátásuk kizárólag a nemzetközi segélytől függ.

Dzsandzsavíd harcos egy kis darfúri falubanDzsandzsavíd harcos egy kis darfúri faluban


Miután december 18-án a külföldi segélyszervezetek aktivistáit megtámadták és elűzték, Gereidában a menekültek már élelmiszert sem kapnak (azt addig egy francia segélyszervezet biztosította). Az elhagyott mezők pedig parlagon maradtak, vagy gazdát cseréltek.

Jerome Tubiana Afrika-kutató, a dárfúri konfliktus elemzője egy cikkében rámutatott, hogy az arab milicisták között a földhasználati jogokkal nem rendelkező csoportok voltak a legaktívabbak.

"Ők arra használták fel a háborút, hogy rátegyék a kezüket a maguknak kiszemelt, de történelmileg nem arab csoportokhoz tartozó földekre."

Igaz, hogy a Kartúm által pénzelt és felfegyverzett rettegett dzsandzsavíd milíciák


ma nem akarnak megválni a fegyvereiktől

pusztán azért, hogy farmer-dzsentlemenekké váljanak. Azt viszont jól tudják, hogy akinek van földje, az művelhető területekkel, vízforrásokkal és legelőkkel rendelkezik.

Kongói civilek tömegsírja, akiket törzsi milíciák mészároltak leKongói civilek tömegsírja, akiket törzsi milíciák mészároltak le


Dárfúrban, amelynek területe Franciaországéval egyenlő, a föld az egyedüli kincs. És a rendelkezésre álló földterület szamárbőrként csökken a szárazságok, a lakosság és a nyájak növekedése, vagy a nomádok mind gyakoribb letelepedése következtében.

A birtokbavétel hivatalos elismertetése érdekében az arab csoportok a korszerű földtulajdonrendszert veszik védelmükbe a hagyományos úgynevezett dar és hawakir (föld és terület) földhasználati rendszerrel szemben, a hagyományos jogok elismertetése viszont a nem arab népesség egyöntetű követelésének tűnik, magyarázta Tubiana. A letelepedett


földművelők és a nomádok közötti feszültség

az egész szudáni-szaheli sáv lakosságára jellemző. Mauritániától Maliig se szeri se száma a - néha vérontással járó - konfliktusoknak, leszámolásoknak.

Ruanda által támogatott lázadók járőröznek KongóbanRuanda által támogatott lázadók járőröznek Kongóban


Dárfúr szó szerint a fúrok (a soketnikumú állam egyik nagy nem arab törzse) földjét jelenti, amelynek ezt a státusát most vérrel-vassal próbálják megváltoztatni.

"A szudáni kormány végig akarja vinni a feketék ellen indított népirtó hadjáratot, és a földeket a dzsandzsavídok és az arabok a kezére akarja játszani" - mondta a Szudáni Felszabadítási Hadsereg (SLA) egyik vezetője, Abdul Vahid al-Núr.

A népirtás szó, amelyet az amerikaiak Dárfúrral kapcsolatban is használnak - az európaiak viszont elutasítanak - természetesen Ruandára utal.

Az ezer domb országában, amely az egyik legsűrűbben lakott terület Afrikában, a földtulajdon megváltoztatása nem tekinthető a tuszikat sújtó 1994-es népirtás okának, de


nagy szerepe volt a feszültségek súlyosbodásában.

A földrész másik részén, Zimbabwéban ugyancsak a földért bontakozott ki olyan konfliktus, mely pusztító hatást gyakorol az Afrika déli részének "gabonatárolójaként" számon tartott ország gazdaságára.

Hutu menekültek 1996-ban amint Zaírból visszatérnek RuandábaHutu menekültek 1996-ban amint Zaírból visszatérnek Ruandába


Ma csaknem 3 millió zimbabwei - a lakosság negyedrésze - a nemzetközi élelmiszersegélytől függ. A Robert Mugabe elnök által 2000-ben bejelentett "nagy földreform" katasztrofális következményekkel járt.

A régi Rhodesia faji elkülönítő rendszerének egyenlőtlenségei felszámolására meghirdetett állítólagos reform elsősorban arra szolgált, hogy az ötezer fehér farmer 80 százalékát elűzzék földjeikről. Ezekre azonnal


a rezsim potentátjai tették rá a kezüket,

anélkül, hogy meg akarták vagy tudták volna művelni azokat. Zimbabwéban, akárcsak Dél-Afrikában és kevésbé láthatóan Namíbiában az apartheid-rendszer bukása óta már több kísérlet történt arra, hogy méltányosabban osszák el a földeket a feketék és a fehérek között.

Dél-Afrikában 1994-ben fogadták el azt a programot, amelynek értelmében öt év alatt a fehér mezőgazdasági tulajdon 30 százalékát kellett volna átadni 600 ezer fekete kisfarmernek.

Itt Zimbabwétől eltérően nem elkobozzák, hanem állami támogatással megvásárolják a földeket. A megfelelő anyagi eszközök hiánya miatt azonban az e célra szánt földeknek alig 3 százalékát osztották szét tíz év alatt. A földtulajdon egyenlőtlenségének korrigálása


költségvetési korlátokba ütközött

Dél-Afrikában. 2000-ben, amikor Zimbabwe elindította a maga földreformját, Dél-Afrika módosította programjának stratégiai célját.

A Darfúr egyes vidékeit ellenőrzésük alatt tartó SLA-hoz tartozó katonák A Darfúr egyes vidékeit ellenőrzésük alatt tartó SLA-hoz tartozó katonák


Már nem arról van szó, hogy a szegények szegényeinek osszanak földet, hanem arról, hogy megteremtsék a fekete farmerek rétegét - mutatott rá Thierry Vircoulon francia diplomata egyik tanulmányában. A földigénylőknek ezentúl bizonyítani kellett szakértelmüket és azt, hogy rendelkeznek saját tőkével.

Nincs tehát szó a sommás zimbabwei módszerekről, még kevésbé a dárfúri háborús "tisztogatásról". Így ha igaz is, hogy Afrikában mindenütt érezhető a föld megszerzését célzó nyomás, módszerei országonként változóak.

Zimbabwéban a lakosság 67 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik. Dél-Afrikában fordított a helyzet: a lakosság csaknem 60 százaléka városlakó. Ha itt vagy Namíbiában vannak is feszültségek e kérdésben,


nem fenyeget háború.

Más a helyzet Elefántcsontparton, ahol a polgárháború veszélye továbbra is reális. Az "északi" lázadók és Laurent Gbagbo "déli" hívei közötti összecsapások mögött egy másik csata dúl: ez is valójában a földért folyik.

A még erősen mezőgazdasági jellegű Elefántcsontparton a falusi lakosság külföldi eredetű - leginkább burkinabé, továbbá mali és guineai származású -, ezért ez robbanékony kérdés.

Szudáni menekültek sírt ásnak egy csádi táborbanSzudáni menekültek sírt ásnak egy csádi táborban


Jean-Pierre Dozon szakértő szerint a tulajdon problémáját csak úgy lehet megoldani, ha elfogadják, hogy földjeiken hagyják a más térségekből érkezetteket, akik nagy szerepet játszanak az ország mezőgazdaságában, és akik közül sokan még az ötvenes években örökölték a földet felmenőiktől.

Emellett azonban az "autochton" helyi lakosságnak is lehetőséget kell biztosítani arra, hogy földhöz jusson,


visszavásárolja a földet a későbbi bevándorlóktól

megfelelő kompenzációs rendszer révén. Csakhogy egy 1995-ös törvény új "vérvonal-jogot" határoz meg, (csak az vehet földet, aki az országban született olyan szülőktől, akiknek a szülei is elefántcsontpartiak), és ez aligha szolgálja ezt a kettős célt.

A földért folytatott küzdelemben mindennapos az identitási rálicitálás. "Az emlékezetek harca zajlik, mindenki saját vérvonalát, őseit hangsúlyozza" - mondta Dozon.

A szudáni Dárfúrban hasonló a helyzet, a feketék és az arabok közötti ellentét nem a háború oka, hanem egyik legbiztosabb és legszörnyűbb szimptómája. Szudánban és a Szahel többi országaiban (Mauritánia, Mali, Niger, Csád) a hetvenes évek szárazságai óta az élelmiszertermelés (köles, cirok stb.) észak felé tolódott el, ami maga is fokozta a sivatagosodást.

A földhiány kiélezte a letelepedett földművesek és a nomád pásztorok közötti ellentéteket, és ez időről időre konfliktusokhoz vezet a határterületeken.

Marc Lavergne, aki 2006 szeptemberében egy Szudánnal foglalkozó ENSZ szakértői tanácskozás koordinátora volt, a földért folyó mai konfliktusok okát kissé eltérően elemzi, így


a globalizációra is visszavezeti.

Az afrikai társadalmak ma már nem elszigeteltek, a helyi élelmiszertermeléssel egyre inkább versenyeznek az importtermékek, de az exportra termelő farmokat is egyre inkább fenyegeti a konkurencia. A világháló és a parabola-antennák révén igen csábító kép rajzolódik ki a fejlett országokról, így a lakosság nagy része, főként a fiatalok, úgy érzi, sorsára hagyták.

A dzsandzsavíd milícia egy tagja lovagol DarfúrbanA dzsandzsavíd milícia egy tagja lovagol Darfúrban


Ez nagy keserűséget kelt bennük, különös tekintettel arra, hogy a földön kívül nincs más erőforrásuk; másrészt ahhoz sincsenek eszközeik, hogy belterjes földművelést folytassanak.

A földhözkötöttséget így sokan egyre inkább kényszerhelyzetként élik meg, a hagyományos közösség olyan maradványaként, amelyben már senki sem hisz igazán - más rétegek szemében a föld továbbra is mentsvár. Az elemző szerint további


kulcstényező a demográfiai nyomás.

Afrikában 20-25 évenként megkétszereződik a lakosság anélkül, hogy számára igazi távlat nyílna. Szinte nem létezik ipar, az infrastruktúra, a képzés nem kielégítő. Dél-Afrika kivételével a földrész lekéste az iparosítás vonatát.

Ruandában a hutuk egyik célja az volt, hogy likvidálják a dombvidék lakóinak 15 százalékát, és így megszerezzék a földjeiket. Ehhez a hatalom propagandája tökéletes bűnbakká változtatta a tuszikat.

Az afrikai háborúk új vonása, hogy a résztvevők összetétele is változik. Már nem a régi vezetők vívják őket, hanem fiatalok, akik gyakran a városok szülöttei. Ez volt a jellemző Sierra Leonéban, ez látható Szomáliában, és bizonyos mértékben Elefántcsontparton is. Az öregek, a királyok, törzsfőnökök,


a helyi vezetők tekintélye megrendült,

sokfelé egyszerűen elsöpörték őket, a legitimitás rendje összeomlott. A régi notabilitások nem voltak képesek szembeszállni a Nyugattal, és most ennek isszák meg a levét.

Szudáni lázadó érkezik egy darfúri faluba, miután a dzsandzsavídek felgyújtották aztSzudáni lázadó érkezik egy darfúri faluba, miután a dzsandzsavídek felgyújtották azt


A föld szerepe ezekben az új háborúkban megváltozott: a föld inkább a konfliktus ürügyévé válik, hiszen már nem tudja eltartani lakóit. A háború viszont pénzt és presztízst hoz. Dárfúrban egy dzsandzsavíd milicista havi keresete 70 dollártól 200 dollárig terjed, ami egyenlő a helyi lakók egy évi átlagos jövedelmével.

A háború révén nőkhöz lehet jutni, és mindenfajta határt át lehet lépni. A háborúk a sodródó társadalmak szimptómái, azokéi, ahol megszűntek az eddigi fogódzók. Ez vezet ahhoz, hogy újjászületik a lokálpatriotizmus valamilyen változata, ami gyakran a "reciklált hagyományos értékek" újrahasznosítását jelenti személyes vagy korporatív stratégiai célokra. Ez érvényes Kartúm szélsőséges muzulmánjaira is - hangoztatta Lavergne a Le Monde-ban.

Mi történik ilyen körülmények között azokkal a darfúri földekkel, amelyekről elűzik azokat, akik eddig művelték őket?


A mezőgazdaság eddig sem volt kielégítő megoldás,

de ez volt az egyedüli tevékenység, amely biztosította a csoport megélhetését. Kartúm célja Dárfúrban a földművelők felváltása arab nomádokkal olymódon, hogy az utóbbiak az állam eszközei és lekötelezettjei legyenek a jövőben.

E terv értelmében a nem arab földművesek egy részének maradnia kellene, hogy megműveljék a földet, de már úgy, hogy új uraiknak legyenek alárendelve.

Ez magyarázza azt, hogy a földjeikről elűzöttek többsége inkább a nemzetközi segélyszervezetek által fenntartott táborokban marad, mintsem hogy visszatérjen azokra a földekre, ahol, mint maguk mondják, "rabszolgaként" bánnak velük.

Forrás: MTI. Fotók: New York Times

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS