2019. június 18. keddArnold, Levente
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Férfidilemma a politikában: honnan vegyünk nőt?

P. E. É. 2007. február 27. 18:50, utolsó frissítés: 09:46

Kevés romániai magyar nő politizál, mert bátortalanok. Támogatni kell őket: a pozitív diszkrimináció megoldás lehetne. De csak módjával, vagy erősen és szervezetten? #b#[kozmopolisz kerekasztal]#/b#





Nincs elég nő az RMDSZ előszobájában

Bátorítani kellene őket, de csak csínján a pozitív diszkriminációval! – hangzott el a legutóbbi Kozmopolisz kerekasztal-beszélgetésen, ahol a résztvevők: Balázsi-Pál Előd, Bálint B. Eszter, Farkas Imola, Fekete Emőke, Kovács Péter, Lengyel Erika, Magyari-Vincze Enikő, Sipos Zoltán, Szabó Ágnes, Szőcs Edit és Trombitás István arról beszélgettek, miért nincsenek nők a romániai magyar politikában, az RMDSZ-ben.

Czika Tihamér, joghallgató: – Miért vannak ilyen kevesen nők az erdélyi magyar politikában? Tizenhét évig szinte nem is volt képviselőnője az RMDSZ-nek. Talán kettő volt, abból is az egyik véletlenül került be. Miért alakult ez így?




Lengyel Erika, Markó Béla miniszterelnök-helyettes sajtótanácsosa: – Visszakérdeznék, miért csak most jutott eszébe egyeseknek, hogy ilyen kevés nő van a szervezetben?

Czika Tihamér: – Vagy miért nem jutott eszébe az RMDSZ női platformjának, hogy kevés nő van?

Fekete Emőke, államtanácsos, kormánytisztségviselő: – A női platform képviselői ezelőtt négy évvel is tettek javaslatokat, de elsősorban őket kellene megkérdezni ezzel kapcsolatban.

Nem vesznek komolyan

Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke: – Nagyon egyszerű az ok: az előválasztást nem lehet befolyásolni. Bármilyen hihetetlenül is hangzik, nem Markó Béla dönti el néhány másik kollégájával Bukarestben, hogy ki szerepeljen a listán, hanem a szavazók. Ezért nem működik, hogy kvótát biztosítsunk a jelöltállításoknál nőknek, fiataloknak vagy bármely más társadalmi kategóriának.

Hogy miért nem sikerül a Kolozsvárt másodiknak befutó Szedilek Lenkének megelőznie Eckstein-Kovács Pétert? Nincs pozitív diszkrimináció, nem lehet felborítani azt, amit egy testület eldöntött. Ahol nincsen közvetlen állóurnás előválasztás, ott is az első körökben összegyűlnek az emberek, akik megválasztják a jelölteket kiválasztó testületet.

Az RMDSZ-frakció: Fekete Emőke, Lengyel Erika és Kovács PéterAz RMDSZ-frakció: Fekete Emőke, Lengyel Erika és Kovács Péter


Másrészt meg az az igazság, hogy a női platformot nem veszi senki komolyan az RMDSZ-ben, mert ők sem veszik komolyan magukat, egy-két személyből áll a testület, nem tudnak túllépni a saját személyes konfliktusaikon sem. Ez a kevés nő sem tud egységesen fellépni az RMDSZ-ben, és az is visszásan hat, hogy nem ők a saját jogaiknak a szószólói, hanem egy férfi, Eckstein-Kovács Péter.

Az ifjúságnál az van, hogy 15 százalék az Szövetségi Képviselők Tanácsában vagy a kongresszuson a Magyar Ifjúsági Értekezlet jelöltje. Viszont a női platformban nincsenek annyian, hogy a kongresszus 15 százaléknyi küldöttszámát kitegyék.

Fekete Emőke: – A nők sem tolakodnak a politikai tisztségekért. Nem bátorítják őket, ezért nem vállalják fel, hogy egy alapvetően negatívan viszonyuló tömeggel konfrontálódjanak, a társadalmi sztereotípiáknak nagy szerepe van ebben.

Én fentartottam azt a javaslatot, hogy az eddigi eljárással szemben, ahol csak jelölni kellett nőket, most kötelező módon tisztségekbe kelljen juttatni őket. Nekem az tűnik célravezetőbbnek, hogy vegyük fel a kapcsolatot a nők érdekvédelmével foglalkozó civil szervezetekkel, őket támogassuk, hiszen ők összegyűjthetnének olyan nőket, akikből később politikusok válhatnak.

>> Nőket az RMDSZ-be!
Lobbioldal a márciusi kangresszus kapcsán >>



Bálint B. Eszter , a Transindex belpolitika szerkesztője: – Te tagja vagy a Nők a Nőkért platformnak?

Fekete Emőke: – Nem, mert önmagamat elsősorban nem nőként határozom meg. Ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy tagja legyek egy jól megszervezett női platformnak. A gond az, hogy amint Péter is mondta, ez egy széthúzó platform, amivel nem tudok, és nem akarok azonosulni.


Van észrevételed?
<br />
Szólj hozzá az oldal alján!Van észrevételed?
Szólj hozzá az oldal alján!
Csak csínján a pozitív diszkriminációval, mi is tudunk futni!

Lengyel Erika: – A bátorítással egyetértek, a pozitív diszkriminációval azonban nem. Nem azért kell megválasztani valakit, mert szoknyát visel, hanem azért, mert megvannak a megfelelő képességei. Kellőképpen felkészült, tud érvelni, vitába szállni. Nem elég az, hogy meggyőzte a választóit közösségét – ugye ez alapvető. Nem érvelhetsz azzal a Nagy-Románia Párttal vagy a Demokrata Párttal szemben azzal, hogy igazad van, mert nő vagy. Felkészültnek kell lenned, idegen nyelveket tudnod, románul kell tudnod, ami a Székelyföldön néhol ugye probléma...

Czika Tihamér: – Hogyan lehet pozitív diszkrimináció nélkül bátorítani őket? A legnagyobb bátorításnak épp ez tűnik.

Lengyel Erika: – Ez a kampány például bátorítás. Nem a férfiakat kell rábreszteni arra, hogy elnyomják a nőket, hanem a nőket. Végigolvastam a Nőket az RMDSZ-be blogon az interjúkhoz írt kommenteket, és meglepően kevesen szóltak hozzá a a témához.

Szőcs Edit és Fekete EmőkeSzőcs Edit és Fekete Emőke


Egy határozott nőnek Nők a Nőkért nem nyújt semmit

Kovács Péter: – A női platform egy igazán „tökös” női politikusnak nem tud semmit nyújtani. Három álamtitkárunk, egy helyettes államtitkárunk, egy megyei tanácselnökünk, két municípiumi alpolgármesterünk van, akik nincsenek benne a női platformban.

Miért? Mert nem érzik úgy, hogy ez a most működő női platform hozzá tudna tenni valamit az ő lobbierejükhöz, az ő tudásukhoz, az ő kapcsolathálójukhoz. Ezek a nők otthon, a megyéjükben keményen dolgoztak, versenyeztek a férfiakkal, fel tudták küzdeni magukat, és ehhez a női platformnak az égvilágon semmi köze nem volt.


Bálint Eszter: – Van szükség akkor valamiféle platformra, amely a nőkért lobbizna – férfiszemmel?

Kovács Péter: – A Magyar Ifjúsági Értekezlet érdeme az ifjúság képviseletét illetően elvitathatatlan. De ha normatív módon nőket akarunk beválasztani a testületekbe, az a kérdés, honnan vegyünk nőket. Melyik az a szervezet, az a plénum, amely kitermelné a női politikusokat? Én úgy látom, hogy van ilyen szervezet, de nem ez a női platform, amely szinte teljesen mindegy, hogy van-e vagy nincs.

Czika Tihamér: – Melyek lennének azok a „nőszövetségek”, amelyekről Emőke beszélt, hogy támogatni kellene őket, és amelyek reális alternatívát jelenthetnének a női politikusok „kitermelésében”? Vannak ilyenek?

Fekete Emőke: – Vannak ilyenek, de akár az ifjúsági szervezetek is foglalkozhatnának női politikusok kinevelésével. Amennyiben akadnak ilyen kezdeményezések, támogatni kell őket, bejuttatni a politikai körforgásba. Abban a választmányban, ahonnan én kikerültem, a tagok nyolcvan százaléka nő.

A választásokkor felkértünk fiatal nőket, lépjenek elő, lépjenek az élvonalba, de húzódoztak, mert nem vállalták azt a konfrontálódást, ami ezzel jár. Az ilyen nőket bátorítani kell.

CsoportképCsoportkép


Magyari-Vincze Enikő, feminizmussal foglalkozó antropológus: – Mindez szocializációs kérdés, épp ezért nemcsak RMDSZ-specifikus. Sokkal általánosabb probléma, hogy mit tanulunk meg életünk során: milyen szerepek valók nekünk, milyen életstílusok. A politizálás egyfajta életstílust, értékrendet jelent, amely férfi értékekre, gyakorlatokra van építve.

A nők számára gondot jelenthet, hogy a családi életet egyeztetni kell valamilyen társadalmi szereppel. Úgy érzik, valamiről le kell mondaniuk. A sikeres politikus férfiak mellett általában ott van egy családanya, egy feleség, aki támogatja őket. Fordítva már kevésbé működik. Ezért vagy fiatal nők kerülnek a politika porondjára, vagy középkorúak, akiknek már a gyerekei felnőttek.

Czika Tihamér: – Tehát akkor szükség van „bátorítókra”, szervezettségre, lobbizókra, egy biztos háttérre, kellő számú aktív személyre, aki ezt a fajta érvényesülést céljának tekinti. Mint például az ifjúsági szervezet esetében.


Konzervatívabb az erdélyi magyar társadalom, mint a román?

Szőcs Edit, az RMDSZ ifjúsági főosztályának előadója: – Az erdélyi magyar társadalom elég konzervatív. A legtöbb családban nem elfogadott, hogy a nő közéleti szerepet vállalva a gyerekei nevelését másvalakire bízza, és az éhesen hazaérkező férjet ne várja a gőzölgő étel az asztalon. Kevés férfi „ viselné el” el ezt az állapotot.

Mindig Biró Rozália jut eszembe, aki a honlapján írja le, mennyire örül annak, hogy olyan férje van, aki mindenben támogatja. Nem feltétlenül egyedi, de elég ritka eset. Igaza van Kovács Péternek abban, hogy ahhoz, hogy valakit megválasszanak, ismertnek kell lennie. De ahhoz, hogy ismertté váljon valaki, támogatásra van szüksége. Emőke, milyen volt az, amikor először megjelentél politikusként? Mosolyogtak rajtad, nem vettek komolyan?

Magyari-Vincze Enikő és Pál Edit ÉvaMagyari-Vincze Enikő és Pál Edit Éva


Fekete Emőke: – Az ügyvezető elnökségen kezdtem a pályafutásomat, jogászként jelentkeztem egy munkainterjúra. Bejáratos voltam az ügyvezető elnökségen, megismertem az RMDSZ szerkezetét, működését. Később a belmonostori választmányban tevékenykedtem, ahol elég sokan voltunk nők. Én voltam a legfiatalabb, és nagyon támogattak. Felmerült az ötlet, lenne-e kedvem indulni az önkormányzati választásokon.

Féltem, de amikor éreztem, hogy van egyfajta támogatottság a hátam mögött, megbátrodtam. Amikor először kellett beszédet egy csomó férfi előtt mondanom, nagyon kényelmetlenül éreztem magam, elvörösödtem. De elfogadtak. Eleinte csak mosolyogtak rajtam, rosszindulatú megjegyzésekben is volt részem. Még az is jellemző volt, hogy mint nőt próbáltak a szociális kérdések felé terelni. Az asztalra kellett csapnom, hogy nem, én a jogi bizottságban akarok dolgozni!


Ébresztő, férfiak!

Szabó Ágnes, informatikus – A protestáns teológia felvételije kapcsán kialakult vitán elgondolkoztam, rá is kérdeztem falun: ha választani kell egy egyformán jól képzett nő, és egy férfi lelkész között, akkor a férfit választják. Ezért lenne jó a pozitív diszkrimináció, hogy ilyen esetekben ne a férfit válasszák. Rá kell a férfiakat ébreszteni arra, hogy segíteniük kell a párjukat, nem kell rájuk hagyni, hogy maguktól kezdjenek el gyereket nevelni, átvállalni hagyományosan női feladatokat.

Lengyel Erika: – Nem tartom helyesnek, hogy ha versenyt futok egy férfival, és nekem csak azért, mert én nő vagyok 500 métert kell leszaladnom, a másiknak pedig 800-at. Ezt a fajta pozitív diszkriminációt nem helyeslem.

Magyari-Vincze Enikő: A pozitív diszkriminációt időszakos megoldásként használják egy olyan hátrányos helyzet megoldására, amely strukturálisan adott, nem az egyének akaratától, képességétől függ, hanem attól, ahogyan ez a rendszer fel van építve. A pozitív diszkrimináció gondolatát azért nem szeretik sokan, mert egyeseknek bántó, hogy a nőt védelemre, segítségre szoruló lényként tünteti fel.

Gyakran éppen a sikeres nők állnak ellen a pozitív diszkriminációnak. Saját magukból indulnak ki: keményen megdolgoztak a sikereikért, és kikérik maguknak, hogy ezt más fényben nézzük. Itt társadalmi egyenlőtlenségről van szó. Ahol ötven-ötven százalékban oszlik meg valami szerint a lakosság, de az egyik szakmából, területről a társadalom fele hiányzik: ott valamilyen gond van.

Szőcs Edit: Amikor jártam aláírást gyűjteni, nagyon sok családban megtörtént, hogy a feleség volt otthon, és visszarendelt, hogy menjünk vissza később, mert ő a férje nélkül nem írhat alá. A férj az, aki kompetens a politikában.


"Az a kérdés, honnan vegyünk nőket"

Kovács Péter: – A pozitív diszkriminációval, ugyanúgy, mint a fiatalítással egyetértek, bizonyos szintig. Attól nem lesz az RMDSZ ütőképesebb, hogy Markó Béla vagy Borbély László helyére mindenáron egy-egy harminc éves fiatalt ültetünk. Rendben, legyen húsz százalék képviselőnő, de ne egyből a parlamentbe kerüljenek. A politikusi pálya lépcsőit járják végig, plakátoljanak, legyenek önkormányzati képviselők stb.

Sokkal több nőnek kellene lennie az „előszobában” ahhoz, hogy egy egészséges verseny során csak az igazán jók jussanak pozícióba. Az RMDSZ előszobájában szinte nincsenek is nők. Ez a problémaa kvótás tisztségbe juttatással.

Magyari-Vincze Enikő: – Fura, hogy pont az RMDSZ mint kisebbségi jogokat védő szervezet, nem tesz semmit a kisebbségben levő nőkért. Paradoxon, ez máshol is így van, hogy a kisebbségi pártok, érdekvédelmi szervezetektől elvárná az ember, hogy más kisebbségi problémákra is érzékenyek legyenek, de a nők ügye mindig kevésbé fontos, mint a nemzeti-etnikai probléma.

Bálint B. Eszter és Farkas ImolaBálint B. Eszter és Farkas Imola


A románok jobban szeretik a nőket?

Szőcs Edit: – Ha megnézzük a román politikai palettát, a nők aránya sokkal nagyobb, főleg a második vonalban levő nők száma magasabb. Miért van ez?

Czika Tihamér: – Kibővíteném a kérdést: patriarchálisabb-e az erdélyi magyar társadalom, mint a román?

Bálint B. Eszter: – Érdekes, hogy éppen a Nagy-Románia Pártnak van a legtöbb női képviselője.

Magyari-Vincze Enikő: – A román elemzők, feministák egyáltalán nem gondolják, hogy kevésbé patriarchális lenne a román társadalom. A Demokrata Pártban van a legtöbb nő, egy baloldali párt részéről el is várható, hogy kiálljon a nők érdekvédelmében. A liberálisban meg azért vannak kevesebben, mert a liberális politika továbbra is a meritokrácia elvén alapszik.

Lengyel Erika: – A román pártokban működnek a női szervezetek, lobbik. Más a struktúra, nincsen előváalsztás, hanem a vezetőség dönti el, ki kerüljön a listára.

Czika Tihamér: – Ugyanakkor a bukaresti élet kozmopolitább stílusú, nyitottabb, mint a kolozsvári vagy a vásárhelyi.


Vonjunk be szakértőket – rendeljünk szaklapokat!

Kovács Péter: – Szerintem az RMDSZ egyik legnagyobb hibája, hogy nem von be olyan szakértőket, akik ha kell, beugranak államtitkárnak, nagykövetnek. Különféle szakterületekkel foglalkozó, az RMDSZ fele hajlandóságot mutató embereknek kellene segítenünk, ösztöndíj-lehetőségeket adjunk, szaklapokat rendeljünk stb. A vállalkozókkal megy a legkönnyebben, mert az érdekek egybeesnek. Ne azt jelentse a pozitív diszkrimináció, hogy minden testületben legyenek nők, hanem hogy foglalkozunk azokkal, akik, előbb vagy utóbb vállalnák a politikai szereplést.

Czika Tihamér: Amíg egy kezdeményezés nincs intézményesítve, törvény által szabályozva stb., addig nem lesz változás. A román társadalom mindig mindennel le van maradva, ezért minden újítást előbb felülről kell bevezetni. Meg kell teremteni az intézményes feltételeket, azután pedig feltölteni tartalommal. Amíg nincs megírva és megszervezve egy „nőpolitika”, addig nem történik semmi. Ezt valakinek fel kellene vállalnia, mondjuk éppen a Nők a Nőkért Platformnak.

Fekete Emőke: – A kvótás alapszabályzat-módosító beadványt megfogalmazták, elfogadtuk, az elv megvan, mostmár csak az RMDSZ-kongresszusnak kellene elfogadnia. Ezért kellene olyan nőket toborozni, megalakítani valamilyen szervezetet, hogy legyenek vállalkozók, akik azt az előírt húsz-harminc százalékot betöltsék. Most irreálisnak tűnik ez a szám, mert nagyon kevesen vagyunk.

Magyari-Vincze Enikő: – A harminc százalék az a kritikus tömb, amelynek a jelenléte már valamilyen változást generál. A pozitív diszkrimináció nem merül ki abban, hogy betöltsük az előre meghatározott kvótát, hanem fontosak a tréningek, különböző képzések, amivel „kitermeljük” a megfelelő számú női politikust.

Sipos Zoltán: – Az RMDSZ-székházakban látni, hogy az irodák tele vannak nőkkel. Minden sikeres férfipolitikus mögött több tucat nő munkája van, akik azonban háttérbe szorulnak. Miért van ez így?

Magyari-Vincze Enikő: – Az, hogy valaki mit akar, nemcsak a saját álmaitól függ. A vágyainkat, céljainkat befolyásolják a környezet reakciói: mit gondol a környezetünk rólunk, miben lehetünk sikeresek, meddig juthatunk el.

Lengyel Erika: Nagyon sok fiatal magyar lány dolgozik Bukarestben államtitkároknak, minisztereknek. Szerintem van esély arra, hogy közülük tanácsosjelöltek, önkormányzati tisztségviselők kerüljenek ki.

Szőcs Edit: – Ezekről a lányokról, lehet, hogy a miniszterük tudja, milyen ügyesen dolgoznak, de nem fogják megválasztani önkormányzati képviselőnek, mert elfelejtődnek, nincsenek szem előtt. Fontos lenne, hogy ismertek, támogatottak legyenek.

Nehéz kérdésNehéz kérdés


Nők a Nőkért? Na ne!

Czika Tihamér: – Amíg a férfi többségű kongresszus nem szavazza meg a beadványt, addig nem lesz semmi belőle. Oda kell beszúrni a lobbit.

Kovács Péter: – Ennek a beadványnak csak akkor van esélye, ha nem a Nők a Nőkért szervezi. Soha nem fognak a férfiak komolyan venni egy ilyen elnevezésű szervezetet, hogy Nők a Nőkért. Ott maradtunk el, hogy a férfiakat kell meggyőzni. De nem: az ő közreműködésükkel kell a nőknek kiharcolniuk a jogaikat, mert ők tudják a formális keretet létrehozni. De látszania kell, hogy a nők igénylik a politikában való részvétel lehetőségét.

Szabó Ágnes: – A Nők a Nőkért kifejezés sokaknak azt sugallja, hogy szegény nőknek segítségre van szükségük. Olyan kicsengése van a nevüknek, hogy inkább szociális kérdésekkel, gyerekneveléssel foglalkoznak, és nem azzal, hogy nők a politikában.

Magyari-Vincze Enikő: – Mi lesz ezzel a szövetséggel, ha meglesz a nők és férfiak kellő aránya? Mivel fognak foglalkozni? Felvállalnak-e más társadalmi problémákat? Vagy esetleg nyugati mintára ellenőrzik a közpolitikákban végbemenő folyamatokat abból a szempontból, hogy milyen hatása van nőkre és férfiakra?

Ha egy női politikus megbukik, azt mondják, azért történt, mert nő. De egy férfira nem mondják, hogy azért bukott meg, azért hülye, mert férfi.

Czika Tihamér: – Érdekes, hogy Mona Muscă azután is mennyire népszerű, hogy kiderült, szekus volt. A karizmája miatt van ez valószínűleg.

Magyari-Vincze Enikő: – Az is érdekes, hogy csak ez az eset óta vállalja fel a pozitív diszkriminációt, azelőtt liberálisként hevesen tiltakozott ellene.

Lengyel Erika: – Mona Muscă hat hónapig volt kulturálus miniszter. Számomra kérdés, hogy a támogatói közül vajon hányan tudják, milyen eredményeket ért el, vagy hogy szekus volt? Néha olyan is volt, hogy egy nap négy tévécsatornán szerepelt. Már kezdtünk gondolkozni, hogy ez a miniszter vajon mikor dolgozik, ha délután ötkor megkezdi a médiaturnéját?

Czika Tihamér: –A magyar parlamentben is megközelítőleg ugyanannyi nő dolgozik, mint a románban. A parlament elnöke nő, az egyik párt elnöke nő, az MSZP frakcióvezetője nő. A Fidesz vezetőségében egy nő van.

Szabó Ágnes: – Az MSZP-ben volt egy pozitív diszkriminációs lobbi, és megvan az eredménye.

Kovács Péter: – A parlament elnöke nem ennek a lobbinak az eredményeként lett nő. Mert azt öt évre választják, egy ilyen kaliberű politikust pedig nem lehet néhány év alatt csak úgy kitermelni.

Magyari-Vincze Enikő: – De lehet, hogy hozzájárult ehhez a kontextus, megteremtődtek a feltételek arra, hogy ami abban a nőben volt, felszínre jöjjön és érvényesüljön.


Előbb szervezet kell

Czika Tihamér: – Itt az RMDSZ-ben hogyan oldották meg a fiatalok pozitív diszkriminációját?

Kovács Péter: –Először megvolt a MIÉRT, az RMDSZ-szel együtttműködő ifjúsági szervezetek ernyőszervezete és ők lobbiztak azért, hogy megkapják azt a tizenöt százalékot. Tehát előbb volt egy szervezet.

Szőcs Edit: A magyar ifjúsági szervezetek, diákszövetségek közül nem emlékszem egyre sem, hogy lett volna lány elnöke. Egyedül Sándor Krisztina, a Magyar Ifjúsági Tanács elnöke nő, és most már ez a második mandátuma, tehát azt jelenti, hogy csak jól végzi a dolgát, meg vannak elégedve vele.

Czika Tihamér: – Milyen esély van arra, hogy a kongresszus elfogadja a nőkért lobbizó javaslatot?

Kovács Péter: A február közepi SZKT-n nem volt, aki fenntartsa a javaslatot, mert épp akkor a Nők a Nőkért mind a négy tagja a Kultúrpalota előtt cigarettázott. Biztosan elfogadják, mert az emberek nem olvasták el aprólékosan a szöveget.

Nem fogják észrevenni a különbséget aközött, hogy edddig csak jelölni kellett, most meg kötelező tisztségbe juttatni nőket, amikor olyan fontos kérdésekben kell dönteni, hogy a képviselő- és szenátorjelölteket a megyei lista második helyére ezentúl a központ jelölne, nem a helyiek. Van néhány fontosabb kérdés, amik miatt nem lesz elég idő ezzel foglalkozni és ezért át fognak a könnyebb kérdések menni. Az elfogadás után meglesz a keret, aztán lássuk, mit tudnak a nők elérni?


Na és a pénz: van különbség a bérezésben?


Szőcs Edit: – Statisztikailag kimutatható, hogy a nők a férfiakhoz képest alul vannak bérezve nemcsak Romániában, hanem az egész EU-ban.

Bálint B. Eszter: – A szüleink korosztályában sokkal kevesebb nőnek volt felsőfokú képzettsége, így eleve nem tölthettek be magasabb bérezéssel járó tisztségeket. Állami intézményekre nem jellemző, hogy nemek szerinti bérkülönbségek legyenek.

Magyari-Vincze Enikő: – Inkább bizonyos szakterületeken jellemző, hogy kevesebb a fizetés, és épp azokon a területekről van szó, amelyek el vannak nőiesedve. Az egészségügyben, a tanügyben, a könnyű- és textiliparban nagyon keveset fizetnek.

Farkas Imola, a Szabadság riportere: – Megéri politizálni, anyagilag megéri nőként politikusnak lenni?

Lengyel Erika: – Egy bukaresti újságíró a dupláját keresi a fizetésemnek.

Farkas Imola: – Általában a fiatalokat nem érdekli a politika, a fiatal lányokat még annyira sem, mint a fiúkat. Annak a lánynak viszont, akinek van fogalma a politikáról, kell legyen ambíciója, támogatottsága legyen, és emellé egy megértő pasi. És akkor százezer nőből egyvalaki lesz politikus?


A "jobbik" jobboldal

Czika Tihamér: – Az RMDSZ-en kívüli politikai szervezetek retorikájában még kevésbé jelenik meg a női politikusok kérdése.

Kovács Péter: – Az RMDSZ attól lett baloldali, hogy az ellenzéki szervezetek magukat jobboldalinak nevezik, tehát egyértelmű, hogy vele szemben csakis a baloldal lehet.


Előzékenység és/vagy egyenlőség

Kovács Péter: – Női politikus hogyan fogad egy polgármestert? Egy székelyföldi politikus készül arra, hogy találkozik egy államtitkárral, erre megjelenik egy fiatal nő, aki még okos is – hogyan fog a polgármester reagálni?

Fekete Emőke: – Boc-kal kerültem ilyen szempontból kapcsolatba, aki nagyon előzékeny. Amikor szakmailag hozzá tudtam szólni a témához, amely éppen terítéken volt, akkor meglepődött. A férfiak felütik a fejüket, ha mondasz valami okosat, valami újat.
Czika Tihamér: – Ezek szerint van átfutási ideje annak, amíg a nőből ember lesz: először nőként kezeljük, két-három beszólása után pedig elfelejtik azt a tényt, hogy nő és már a szakmaiság kerül előtérbe.

Bálint B. Eszter: – Mit értesz konkrétan az előzékenységen? Előreengednek az ajtón vagy többet hagynak a vitában beszélni?

Fekete Emőke: – Udvariasak, előreengednek, kezet csókolnak, ha vitára kerül a sor, meghallgatnak, és próbáltak elnyomni szociális problémák fele. Megpróbáltam kihasználni azt, hogy körüludvarolnak azért, mert nő vagyok.


Erkölcsös visszaélni a női mivolttal?

Czika Tihamér: – A magyarországi parlamenti választások előtt, Dávid Ibolya a négypárti vitán nagyon jól teljesített. Jelenléte befolyásolta a vita hangulatát, nagyon jót tett a népszerűségének, hogy hagyták a férfiak végigmondani amit akar, nem támadták ugyanazokkal az eszközökkel, mint egymást. Helyes-e, etikus-e kihasználnia egy női politikusnak azt, hogy a nő mivolta miatt őt nem támadják?

Fekete Emőke: – Egy hölgy jelenléte visszaterelheti a beszélgetést egy olyan mederbe, ahol az érvek konfrontálódnak, nem a hangerő.

Pál Edit Éva, a Transindex szerkesztője: – A férfiakkal szemben nem tevődik fel ez a kérdés, hogy erkölcsös-e az, amit férfi mivoltukból fakadó előnyükkel elérnek? Miért kell erkölcsi síkra terelni ezt a dolgot?

Bálint B. Eszter: – Most azt várjuk a férfiaktól, hogy előzékenyek legyenek, vagy azt, hogy egyenrangú félként viselkedjenek? Azt várjuk, hogy leágyúzzanak egy vitában, vagy elvárjuk, hogy csókoljanak kezet, és hangnemet változtassanak a jelenlétünkben?

Lengyel Erika: – Annak a férfi politikusnak, aki egy tévéműsorban ugyanúgy visszadobja a labdát egy arrogáns nőnek, megnézhetjük a népszerűségét a műsor után. Viselkedhet bunkó módon is, de vállalja a következményeket.

Magyari-Vincze Enikő: – Az előzékenység és az egyenlőség nem zárja ki egymást. Egymással szemben sem kellene parasztul viselkedniük.

Farkas Imola: Kezeljenek egyenrangú félként addig, amíg eljutunk az egyenlő arányig, addig meg éljünk minden lehetőséggel. Vitában az ellenfél hibája, hogy nem politikusként viszonyul a partnerhez, hanem nőként, ő meg ezt kihasználja.


Hogyan kell öltözniük a politikus nőknek?


Szőcs Edit: – Ha valaki felvesz egy miniszoknyát, egyből rámondják, hogy valakinek az ágyán keresztül került funkcióba. Pedig ha jól áll rajta, akkor miért ne viselné.

Kovács Péter: – S akkor még ott vannak a hülye poénok, amiket v az SZKT-n is megeresztenek. Ha Eckstein mond valamit a nők védelmében, biztos, hogy Frunda beköp egy viccet…

Magyari-Vincze Enikő: – Ha tetszik, ha nem, az a test, amelyben létezünk, befolyásolja, hogy mik vagyunk, ugyanígy a tanult szerepek is, ezeket nem lehet levetkőzni. A politikus nőknek két típusa van: az egyik a nőies, a másik pedig az Angela Merkel-típusú férfiasabb politikus, aki férfi módra politizál.

Czika Tihamér: – Angela Merkel Németországot vezeti, Hillary Clintonnak Washigtonban, illetve Ségolène Royal-nak Párizsban jelentős esélye van arra, hogy a világ egy-egy vezető állama élére kerüljön. Ha ez megtörténik, akkor elmondhatjuk, hogy a világtrendeket meghatározó államokat, az úgymond nyugati nagyhatalmakat nők vezetik. Úgyhogy nagy esély van arra, hogy a nők átvegyék az irányítást a világban.

Fotók: Sipos Zoltán

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS