Az aradi kongresszus, tabuk nélkül
Sipos Géza 2007. március 05. 18:54, utolsó frissítés: 16:45#b#Mint egy étteremben#/b#, ahol kitűnő a kiszolgálás – feltéve, ha a oké, hogy nem lehet vitát rendelni a kormányzati szerep eredményeiről. Értékeljük a 8. RMDSZ-kongresszust.
Rövidre szabott viták
Kötelező volt megtartani, hamar végeztek vele – ez a megfigyelő utólagos benyomása az aradi Kultúrpalotában megtartott eseményről. Ahhoz képest, hogy a megyei küldötteknek eddig csak négyévente volt lehetőségük felszólalni, alapszabályzatot és programot módosítani, vagy egyben-másban bírálni a csúcsvezetés politikai döntéseit, a tervezettnél két és félórával hamarabb ért véget a tanácskozás.
A szombat kora délután megtartott sajtótájékoztatón Markó Béla, a frissen újjáválasztott elnök azzal kecsegtette az újságírókat, hogy igyekezzen mindenki gyorsan feltenni kérdéseit, mert kezdődik az állófogadás. A sietségre jellemző, hogy a program vitáját már péntek este zárószavazással lebonyolították, noha szombat reggelre is jutott volna belőle elvileg másfél óra. Ígyhát megesett, hogy aki naiv módon pénteken zárás előtt távozott, hogy majd másnap reggel felszólal a témában, hoppon maradt.
>> Zénó Tolerancia képregénye a kongresszusról: A kegyetlen igazság, avagy miről is szólt valójában az RMDSZ-kongresszus? >>
A négy évvel ezelőtti, szatmári kongresszusról szóló értékelőnket most átolvasva feltűnő, hogy mennyire nem változtak sem a témák, sem a stílus. Frunda az idén is "kegyetlenül megvonta a szót azoktól, akiknek lejárt a felszólalási ideje".
Aradon pénteken ez többek közt abban nyilvánult meg, hogy Toró T. Tibor képviselő – aki egyben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke – két bővített mondatban mondhatta el, hogy kéri ismét napirendre tűzni az europarlamenti jelöltlista ügyét.
A listát a kongresszust két héttel megelőző Szövetségi Képviselők Tanácsa változatlan formában fogadta el; Markó Béla gyakorlatilag zsarolásnak minősítette az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) kérését, ami arra vonatkozott, ejtőernyőzzék be Tőkés Lászlót az EP-lista egyik befutónak számító helyére. A kongresszus 24 igen szavazat ellenében "látható többséggel" elutasította, hogy ismét vita induljon a jelöltállítás témájáról. A voksoláson a tartózkodókat Frunda ülésvezetőként nem számolta meg pontosan, „jóhiszeműen 20-an vannak” – jegyezte meg némi cinizmussal.
Europarlamenti választások: mégsem Tőkés volt a fő téma
A tavasz legfontosabb politikai kérdését így csak az egyes felszólalók tárgyalták kommentárjaikban – bár az tény, hogy az RMDSZ csúcsvezetése és Tőkés között 2003 óta annyit mélyült a szakadék, hogy még arra a veszélyre hivatkozva sem lehet áthidalni, hogy elképzelhető: az egymás ellen induló egyéni jelölt és a kisebbségi párt kölcsönösen meghiúsítja az erdélyi magyarok képviseletét az Európai Parlamentben.
A "kongresszus tábornoka" címet Frundának lehetne kiosztani. Ő volt az, aki a pattogós stílusban kimondta, szerinte Tőkés csak azért akar kétéves kitérőt tenni Strasbourgban és Brüsszelben, hogy utána újabb hat évig ő vezethesse a Királyhágómelléki Református Egyházkerületet.
Szó ami szó, Markó Béla rekordját – 15 év egy meghatározó fontosságú erdélyi intézmény élén – csak Tőkés szárnyalja túl, aki 17 éve vezeti egyházkerületét. Legutóbb 2004 őszén választották újra Nagyváradon, nem megújítható mandátuma 2010-ben ér véget. Markónak 2011-ben jár le az Aradon begyűjtött új megbízatása. Ha a szövetségi elnök hetedjére nem indul, a végső toplista így alakul majd: Tőkés húsz év, Markó tizennyolc.
Az EP-választásos témát nem hagyta ki Borbély László sem, aki tárcanélküli miniszterként a területrendezését és középítkezésekért felel. "Ő is tudja, hogy nem fogja elérni a 300 ezer szavazatot, nem is ezért csinálja" – utalt a püspök-politikusra, majd nacionalista retorikában próbálta túlszárnyalni Szász Jenőt, arra utalva, hogy a Magyar Polgári Szövetség a 2004-es választáson "nem átallott román pártok színeiben indulni".
Még mindig a májusi szavazásnál maradva, Borbély szerint az RMDSZ-nek már az aláírásgyűjtés folyamán sikerült bebizonyítania, „hogy a magyarság az RMDSZ-szel van” . Egy konkurens értelmezés szerint ez a tény csak annyit bizonyít, hogy a szervezet gyorsabban mozdult, nagyobb szervezőkézségről tett bizonyságot, mint a két hét késlekedéssel beinduló egyházi hálózat. Az sem utolsó szempont, hogy mivel egy választó csak egy alakulatnak írhat alá, aki hamarabb összegyűjti egy adott vidéken a szignókat, egyúttal csökkenti a másik fél indulási esélyeit.
Ezzel együtt látszott, hogy a szervezők ügyeltek arra, hogy Tőkés inkább csak epizódszereplő legyen – a szereposztáskor Frunda és Borbély kapta "kemény legény" karaktert. Ez jelentős változás: Szatmárnémetiben minden a püspök-politikus körül forgott, akkor az ő tiszteletbeli elnöki tisztségének megszüntetése volt a tét.
>> Értékelő a szatmárnémeti kiadásról: Politikai játékok >>
Professzionális látvány-tanácskozás
El kell ismerni, hogy az aradi tanácskozás profi módon megszervezett, az euroválasztásokra kihegyezett látványkongresszus volt. A tanácskozás vizuális elemei között szerepelt az Európai Néppárt (EPP-ED) logója is: az uniós színek mellett ez virított hét méter magasan a Kultúrpalota színpadán kifeszített molinón is.
A több mint félezer küldöttnek és a jelentős létszámban felvonuló sajtónak mindent a feneke alá toltak a szervezők. Vaskos füzeteket kapott mindenki a napirendi pontokkal kapcsolatban, az elhangzó (és természetesen előre megírt) üdvözlő- és protokollbeszédeket fénymásolatban rögtön az elhangzás után kiosztották. Az utóbbi hármat ismerve, eddig az aradi a legjobban szervezett RMDSZ-kongresszus.
Az unatkozó küldöttek és az online tudósítók külön köszönetet nyilvánítottak az egész épületben elérhető, gyors wifi-hálózatért. Szóval a kongresszus úgy telt el, mint egy ebéd középkategóriás étteremben, ahol minden a vendéget szolgálja – feltéve, ha szigorúan tartja magát az étlaphoz, és nem hiányzik neki az életszag; vagy a pezsgésnek legalább a látszata.
Továbbra sem szólhat bele a csúcsvezetés a jelöltállításba
A 2003-as kongresszushoz képest egy igazán új téma volt. Igaz ugyan, hogy Szatmárnémetiben is vádolták a csúcsvezetést központosító jellegű alapszabály-módosító javaslatokkal, de akkor az a platformok működésére vonatkozott.
Most az volt a szándék, hogy a helyi, illetve megyei szervezetek által összeállított választási jelöltlisták második/harmadik helyére a központ mondja meg Bukarestből (vagy Marosvásárhelyről), hogy ki legyen a hunyó. A javaslat értelmében az Operatív Tanácsból átalakult Szövetségi Állandó Tanács beleszólhatott volna abba, hogy kikből legyenek parlamenti tagok, illetve megyei vagy helyi önkormányzati tanácsosok.
Nem kizárt, hogy ezt a csúcsvezetőség négyszemközt elfogadhatónak tartotta; tekintve, hogy a többi romániai párt a bukaresti központban dönt az összes jelöltlistáról. A küldöttek viszont leszavazták a javaslatot, tehát maradt az eddigi gyakorlat, ami előválasztásokkal többé-kevésbé a pártdemokrácia garanciája.
A program vitájában amúgy nagyon sokszor hangzott el a 'mondernizálás' szó, de a szöveg tudásalapú társadalomról szóló részét illetően valósággal üvölt az, hogy egy újabb politikai fétisszó bevezetéséről van szó, bátrabb, markánsabb tartalom nélkül. A volt tanügyi államtitkárnak, Kötő Józsefnek komoly szerepe volt a program összeállításában, pedig már közhelynek számított, hogy kivonja magát a forgalomból.
Női egyenjogúság: újabb négy év változtatás nélkül?
Hogy a gyakorlatban mennyit ér egy alapszabályzat-módosítás, ehhez ismét a 2003-as tanácskozáshoz kell visszanyúlni. Akkor a kongresszus kompromisszumként szavazta meg azt a javaslatot, mely szerint a szövetség választott testületeibe (kongresszus, SZKT, TKT) kötelező módon nőket is kell jelölni. A szatmári küldöttek nem fogadták el, hogy a pozitív diszkrimináció elve szerint 15%-os kvótát biztosítsanak a nőknek – míg az RMDSZ-szel együttműködő ifjúsági keretszervezet, a MIÉRT megkapta ezt a lehetőséget.
Idén Aradon hasonló volt a forgatókönyv. Bíró Rozália nagyváradi alpolgármester és Eckstein-Kovács Péter szabadelvű szenátor lobbizott a pozitív diszkriminációért; de a kvótás megoldást a testület ismét elutasította. Az idén az RMDSZ kongresszus szóról-szóra azt a light változatot szavazta meg, aminek a végrehajtása már Szatmár óta várat magára: vagyis legyenek nők döntéshozó helyzetben az RMDSZ-ben, de hogy hányan, mikortól és meddig, az nem fontos.
A kérdés annyira mellékesnek számított, hogy Frunda György is – ironikus hangsúlyait leszámítva – megkímélte hallgatóságát szokásos hímsoviniszta poénjaitól. Amúgy a szenátor ismét visszaélt azzal, hogy a népszerűségi indexeken még mindig jól szerepel, és a kongresszus elnökeként személyes játszmákat is megengedett magának.
Az igazi VIP-ek hiányoztak
Feltűnően hiányzott az aradi kongresszusról a kormányzati jelenlét értékelése-kritikája. 2003-ban az RMDSZ a kisebbségi PSD-kabinet külső támogatója volt, és kiegyensúlyozott viszonyt ápolt a Medgyessy Péter vezette magyar kormánnyal is, olyannyira, hogy a kongresszuson mindkét miniszterelnök tiszteletét tette.
2004 decemberétől az RMDSZ a kormánykoalíció tagja, de úgy tűnik, Bukarest és Budapest számára nem annyira fontos politikai szereplő. Noha a Tăriceanu-kabinet az RMDSZ nélkül – ha lehet – még rosszabb helyzetben volna, mint most, a PNL-t csak Crin Antonescu alelnök képviselte, igaz, hogy beszédében mélyen bókolt az RMDSZ előtt. Gyurcsány Ferenc – akivel információink szerint nem igazán felhőtlen az RMDSZ-vezérkar viszonya – csupán egy udvarias frázisokkal díszített üdvözlet képében volt jelen Aradon.
A kisebbségi törvény alig került szóba
Hogy mi történik a bukaresti, illetve a budapesti kormánykörökben és parlamentben, az Aradon nem igazán volt téma. A 2005 tavasza óta a parlamentben penészedő kisebbségi törvény ügye is csak az utalások szintjén volt jelen: láthatóan kínos lett volna bevallani, hogy a legfőbb választási célkitűzés, a kulturális autonómia nem valósult meg, így nem lehet kampányeszközként bevetni az EP-választásokon.
A február közepi, marosvásárhelyi SZKT-n már kiderült, hogy a helyzeten egy korrekt kis cégér-átfestéssel igyekszik segíteni a testület. A nemkormányzati szervezetekkel és az egyházakkal való egyeztetést végző Szövetségi Egyeztető Tanács (SZET) átalakul Kulturális Autonómiatanáccsá, mintegy a törvény elfogadását megelőzendő. A kongresszus nem biztosított teret egy bátrabb kulturális autonómia-projektnek, ami jelentős reformcselekedet lett volna.
A kongresszus az utolsó félórában határozatot is elfogadott a témáról: "Mindaddig, míg a kulturális és területi autonómiát szabályozó, ezek működését közjogilag biztosító törvények meg nem születnek, a létező alkotmányos és törvényes lehetőségek között kell olyan intézményi formákat kialakítani, amelyek erősítik az autonómia kialakulását. "
Nemes cél, csak nem viszonyul semmiképp ahhoz a tényhez, hogy a Székelyföld településeit most is jobbára RMDSZ-es polgármesterek, tanácsok vezetik, mégis gazdaségi értelemben az ország leszakadó régióihoz tartozik.
A tanácskozás legitimitásához amúgy kétség sem fér, mert valamivel többen jelentek meg rajta, mint a szatmárnémetin. Markóra 2003-ban 326-on szavaztak igennel és 68-an nemmel – az idén az igenek száma 436-ra ugrott, a nemeké 42-re csökkent.
Markó Béla és a kremlinológusok
Markó nyitóértékelőjében megkritizálta Băsescut és az egyéni választókerületes népszavazás ötletét, de amúgy jobbára propagandaszöveg volt. Másnap, választási programbeszédének egyik döntő érve az volt, hogy "önök végül is ismernek engem".
Újraválasztása után beszédének utolsó mondata arról szólt, hogy valószínűleg ez az utolsó mandátuma. Markó zárásként Frunda helyett Nagy Zsolt EP-jelölttel és Kelemen Hunor kampányfőnökkel ült le sajtótájékoztatót tartani. Ebből – a Kreml belső viszonyait elemző amerikai kremlinológusok mintájára – arra lehet következteti, hogy erősebben balanszíroz a "régi cápák" és a "fiatal titánok" között.
Az RMDSZ és az ellenzék
Négy évvel ezelőtt ezt írtuk: "arra a kérdésre, hogy az integratív egység vagy a szétmorzsolódás kongresszusa-e a hetedik, erre választ adni még nem lehetséges, mert az RMDSZ belső ellenzéke, amely jelen is volt – a folyósokon legalábbis –, még nem hozta meg az erre vonatkozó visszavonhatatlan döntéseket. Annyi egészen bizonyos, Toró már nem zárkózik el egy új mozgalom, illetve párt alapításának gondolatától. "
Nos, 2003 tavaszán kivált a szervezetből az ellenzéki Reform Tömörülés platform, majd miután a belső ellentétek miatt gyakorlatilag megszűnt, beindultak az alternatív szervezetek: a Magyar Polgári Szövetség, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács; majd az Erdélyi Magyar Ifjak.
Ellenzéki párt még mindig nincs: egyrészt a romániai párttörvény túl szigorú, de az "entobizniszre" való hivatkozással kisebbségi szervezetet bejegyeztetni se könnyebb. Legközelebb a megvalósításhoz a Szász Jenő vezette MPSZ állt; ám a 2004-es kudarc után Udvarhely polgármesterének láthatóan jobban megfelelt az exlex állapot, pedig két év alatt csak össze lehetett volna szedni korrekten azt az 50 ezer aláírást.
Elképzelhető, hogy Tőkés EP-indulása gatyába rázza az ellenzéket, de egyáltalán nem lesz könnyű dolguk sem egymással, sem az egyre rutinosabban politizáló, kínos lassúsággal nemzedéket váltó RMDSZ-szel.