2019. október 16. szerdaGál
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Félévszázados az Európai Unió. Csoda, hogy megértük

szerk. 2007. március 26. 11:16, utolsó frissítés: 2007. március 24. 12:02

1957. március 25-én a hat alapító ország képviselőinek üres lapokat kellett aláírniuk: a Római Szerződés egy verzióját az elfáradt gépírók #b#tévedésből a szemétbe dobták.#/b#





Ünnepi csúcstalálkozón vettek részt hétvégén Berlinben a 27 tagállam vezetői: ötven évvel ezelőtt, 1957. március 25-én született meg az Európai Gazdasági Közösséget (az EU elődjét) létrehozó Római Szerződés. Az ehhez kapcsolt ünnepségsorozatnak a polgárokat is sikerült megszólítania: a vasárnapi rendezvényeken félmillióan vettek részt Berlinben.

A csúcsértekezlet legfontosabb eseménye a Berlini Nyilatkozat elfogadása volt vasárnap: ez a mindössze kétoldalas dokumentum az elmúlt ötven év integrációjának eredményei mellett az Európai Unió működésének alapelveit szögezi le, s azokat a kihívásokat, amelyekre az EU-nak a jövő sikerei érdekében megfelelő választ kell adnia.

>>


A nyilatkozat szövege
<<

Konfliktus és konfliktuskerülés

A dokumentum azonban nagyon általánosan fogalmaz, éppen azért, mert számos alapvető kérdésben a tagállamok között nincs egyetértés: így például a 'bővítés' szó elő sem fordul benne. Ugyanígy nem szerepel az 'alkotmány' kifejezés sem, holott az EU jelenlegi válságát éppen e dokumentum 2005-ös francia és holland elutasítása okozta.

A csúcstalálkozó és a hozzá kapcsolódó ünnepségek célja az EU erdeményeinek ünneplése volt. Ám a nézetkülönbségek már az előzetes nyilatkozatokból kiderülnek: Jacques Delors, az Európai Bizottság korábbi elnöke szerint az alkotmányra még nem érett meg az idő, ugyanakkor intézményi reformokra mindenképp szükség van.

Angela Merkel német kancellár, az EU soros elnöke viszont az elakadt alkotmányos szerződési folyamat kapcsán lehetségesnek mondta, hogy már az év második felében összehívnak majd egy kormányközi konferenciát, Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament elnöke pedig egyenesen arról beszélt, hogy az új szerződésnek már a ratifikálását is be kell fejezni 2009 júniusig.

Lech Kaczynski lengyel elnök viszont berlini sajtóértekezletén irreálisnak mondta a 2009-es dátumot, ami jelzi: ebben a kérdésben az igazi viták még ezután kezdődnek.

Az Unió 27 nyelvű portáljának kezdőoldalaAz Unió 27 nyelvű portáljának kezdőoldala


Új európai identitás: emberi jogi és klímaváltozás-ellenes misszió

Az európai egyesülés nem merülhet ki gazdasági kérdésekben, s a gazdaság mellett "nagy figyelmet kell szentelni az integráció szellemi dimenziójának is" ̶ hívta fel a figyelmet az európai identitás megteremtésének kihívásaira Václav Havel volt cseh államfő. "Európa igen gyakran nagyon óvatosan emeli fel a hangját az emberi jogok kubai, mianmari vagy akár csecsenföldi megsértése miatt. Bátrabbnak kell lennünk" - hangsúlyozta Václav Havel, aki a szocialista Csehszlovákiában kifejtett emberi jogvédelmi tevékenységéért több évet töltött börtönben.

Az emberi jogi aktivistából lett politikus szerint Európát az a veszély fenyegeti, hogy az emberi jogok "megalkotójának" a szerepéből valamiféle "mindenkivel kiegyező, mindenkit megértő" szerepbe kerül.

"Ez így nem jó. Európának továbbra is nagy felelőssége van azért, hogyan néz ki ma a világ és hogyan tartják tiszteletben az emberi jogokat az egyes országokban" - szögezte le a volt politikus.

Merkel az európai közös értékekről, egy hangon beszélő és cselekedni képes Európai Unióról beszélt, amelynek legfőbb jellemvonása, tulajdonsága a tolerancia. Felidézte gyerekkorát is, amikor - még az NDK lakosaként - Kelet-Berlinben nevelkedett, s gondolni sem mert arra, hogy nyugdíjas kora előtt valaha is Nyugatra látogathat majd.

"S mégis, a berlini fal leomlott. Én pedig a saját tapasztalatom révén tanulhattam meg, hogy semmi sem megváltoztathatatlan" - mutatott rá a német kancellár, aki szerint mindez reményt nyújt azoknak, akik ma sem akarnak beletörődni az igazságtalanságokba.

Az Amnesty International (AI) nemzetközi jogvédő szervezet szerint egyébként a rasszizmus és a hátrányos megkülönböztetés ma is súlyos gond az Európai Unió tagállamaiban. Az AI felszólította az EU tagállamait, hogy még idén, az esélyegyenlőség évében írják alá, és ratifikálják az európai emberi jogi egyezményhez fűzött (a hátrányos megkülönböztetésről szóló) tizenkettedik kiegészítő jegyzőkönyvet, egyúttal készítsenek nemzeti akciótervet a rasszizmus ellen.

Andris Piebalgs, az Európai Bizottság energetikai főbiztosa a klímaváltozás elleni küzdelemben látja az új európai identitás kialakulásának esélyét.

Piebalgs szerint hasonló volt helyzet az Európai Unió megalapításakor is, csak akkor "apáink számára a katonai konfliktusok lehetőségének" elkerülése volt az európai identitás alapja. Jelen esetben is arról van szó, hogy a jelen és a jövő generációk érdekében felelősségteljes válaszokat kell adni a kihívásokra, és a legaktuálisabb ilyen kihívás a klímaváltozás elleni egységes fellépés - hangoztatta a főbiztos.


Baljós előjel: szemétre került a szerződéstervezet

De hogy érte meg az Európai Unió a fél évszázadot? 1957. március 25-én egy maroknyi politikus megváltoztatta a történelem menetét: Rómában aláírták az Európai Gazdasági Közösséget (az Európai Unió elődjét) létrehozó szerződést.

A Római Szerződés aláírása <i>(forrás: historiasiglo20.org)</i>A Római Szerződés aláírása (forrás: historiasiglo20.org)


Pedig az előjelek nem voltak túl kedvezőek. Hiszen két és fél évvel azelőtt a francia nemzetgyűlés elutasította az Európai Védelmi Közösség tervének ratifikálását (ami a nyugat-európai országok együttműködését egy másik, de a világháború tapasztalatai nyomán akkor talán még fontosabbnak tekintett területre terjesztette volna ki), s e váratlan kudarc nyomán a Római Szerződést aláíró hat állam egyikének, a kulcsszerepet játszó franciáknak még mindig számos ellenvetésük, aggodalmuk volt.

A babonásak más jeleket is aggasztónak találhattak: március 25-én a hivatalosan beköszöntött tavasz dacára igencsak télies időjárás fogadta Róma lakóit és az oda sereglett politikusokat, újságírókat.

Ráadásul különböző technikai problémák (az elfáradt gépírók a dokumentum készítése közben egy ízben tévedésből az egész anyagot a szemétbe dobták, a helyükre lépettek pedig fizetésemelést követelve lassították a munkát), illetve a belgiumi előkészító tanácskozásról folyamatosan érkező módosítások, változtatások miatt a szerződés egyszerűen nem készült el az aláírás napjára.

Így azután - legalábbis a Le Soir című belga lap így számolt be róla - a politikusok elé olyan dokumentum került szignálásra, amelyen csak az első és az utolsó - az aláírásoknak fenntartott - oldalon volt szöveg, a többi 180 lap üres maradt. Bár ezt mások cáfolják, annyi bizonyos, hogy a szerződés az aláíráskor számos üres oldalt tartalmazott, s a teljes szöveg csak néhány nappal később, egy utolsó tárgyalási forduló után állt össze.

Minderről persze a nem beavatottak mit sem tudtak, a kíváncsiskodó újságírókat pedig a jól működő biztonsági szolgálat tartotta megfelelő távolságra attól az asztaltól, ahol 1957. március 25-én este hat órakor - a római Capitolium épületében - Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország, Hollandia, Belgium és Luxemburg két-két képviselője aláírta a 248 paragrafusból álló szerződést. Illetve pontosabban két szerződést, hiszen a Hatok nem pusztán az Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról, de az Európai Atomenergia Közösség (Euratom) létrehozásáról is döntöttek ekkor.

A hat ország már a szerződés előszavában leszögezi, hogy "az európai népek közötti, egyre szorosabb unió alapjait" akarják létrehozni.

Mint a szövegben olvasható, ezen unió célja az európai népek élet- és munkafeltételeinek javítása egy közös piac létrehozásával, valamint a legszegényebb európai régiók fejlődésbeli lemaradásának csökkentése, a béke, a szabadság megőrzése. A Hatok emellett felszólítják az összes népet, amelyek "osztoznak az ő ideáljaikban", hogy csatlakozzanak erőfeszítéseikhez; ezzel megteremtették a további bővítések lehetőségét.

A közös piac létrehozása négy alapelvre, a személyek, szolgáltatások, áruk és pénzek szabad mozgásának garantálására épül. Az aláíró államok fokozatosan, 12 év alatt létrehoznak egy vámuniót, s a nemzeti vámokat közös - harmadik országokból érkező termékekre kivetett - vámmal váltják fel. A közös piacon belül nagyon fontos szempont a szabad verseny biztosítása. A kereskedelmi politika mellett a Római Szerződés ad formát a közös agrárpolitikának (KAP), amelynek legfőbb haszonélvezői azóta is a franciák.

A Római Szerződés a gyors ratifikációk után 1958 január elsején lépett életbe. Először 1965-ben módosították (ekkor hoztak döntést a három szervezet, az EGK, az Euratom és e kettő közös "elődje", az Európai Szén- és Acélközösség külön-külön miniszteri tanácsainak, valamint az EGK és az Euratom külön-külön bizottságainak egyesítéséről egy miniszteri tanáccsá és egy bizottsággá).

Ezt követően még hét újabb módosítás következett, s hat alkalommal egészítették ki csatlakozási szerződésekkel, amelyek következtében az eredetileg hat országból álló szervezet mára 27 tagúvá vált.


“Csökkent az európai lendület”

A Római Szerződést 50 évvel ezelőtt aláíró 12 politikus közül a francia Maurice Faure - akkoriban a párizsi külügyminisztérium fiatal államtitkára - az utolsó, még élő résztvevő. Azonban míg az aláírásról, s az azt megelőző, lázas munkával töltött hónapokról lelkesen, meghatódottan beszél, az évforduló kapcsán adott nyilatkozataiban azt már sajnálja, hogy azóta - ahogy ő látja - csökkent az "európai lendület".

Elmondása szerint a Római Szerződést aláíró hat állam (Németország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Belgium és Luxemburg) képviselői, országonként két-két fő egy asztal körül ültek: ő például a nyugatnémet kancellár, Konrad Adenauer jobbján volt. Az asztal előtt a fotósok tömege hullámzott, mindenki meg akarta örökíteni a történelmi pillanatot.

"Egy olyan Európa alapköveit tettük le, amelyről azt reméltük, hogy közösségi jellegű lesz, de amely végül is az országok Európájává vált" - mondta. S ennek kapcsán külön is bírálta Charles de Gaulle későbbi francia elnök politikáját, aki a hatvanas években kikényszerítette, hogy a Római Szerződés által létrehozott Európai Gazdasági Közösség ne adja fel az egyöntetű döntéshozatalt - s ami Faure szerint azóta is akadályozza Európa előrehaladását.

Az egykori francia külügyi államtitkár azt sem titkolja, hogy ő bizony nem értett egyet az Európai Unió 2004-es bővítésével, azzal, hogy egyszerre tíz új tagországot vettek fel a szervezetbe. "Jobb lett volna, ha együttműködési szerződéseket írnak alá velük: mert azzal, hogy teljes jogú tagként beléptettük őket a közösségbe, megoldhatatlan nehézségek elé kerültünk" - véli.

Az egykori francia politikus rendkívül kemény szavakkal szólt saját országa uniós politizálásáról. "Franciaország csak nehézségeket okozott. A mai Európának ő a rossz tanulója" - mondta, többek között utalva az uniós alkotmány két ével ezelőtti franciaországi elutasítására, amely komoly válságba taszította az EU-t.

Forrás: MTI

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS