2019. szeptember 17. keddZsófia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Miközben Amerika népszerűsége mélyponton, Kína csendesen nyomul

szerk. 2007. április 11. 18:22, utolsó frissítés: 16:27

Mi áll a #b#Konfuciusz-intézetek alapítása#/b#, a rengeteg afrikai, latin-amerikai segély és beruházás mögött? #b#[elemzés]#/b#





Ahogy nő az Amerika-ellenesség, Kína kezdi megtanulni a "jó piár" értékét, és saját játszmájában veri meg az Egyesült Államokat - állapította meg a Newsweek amerikai hírmagazin.

A múlt héten háromnapos oroszországi látogatásra érkezett Hu Csin-tao kínai elnök. Ez önmagában is figyelemre méltó, de különösen feltűnő volt, ahogy Hut


a volt ellenség ünnepelte.

Oroszország 2007-et "Kína évének" nyilvánította, és több száz, Kínával kapcsolatos üzleti, oktatási és sporteseményt tervez a következő hónapokban. Hu és Vlagyimir Putyin orosz elnök együtt nyitottak meg egy nagy kínai kulturális kiállítást, ígéretet téve több közös energiaügyi együttműködési tervre. Megállapodtak abban is, hogy munkálkodni fognak az ENSZ-beli állásfoglalásaik összehangolásán.

Putyin "medve-ölelése" nem anomália, és bár jó stratégiai okai vannak, egyben az orosz közvéleményt is tükrözi. Miközben tovább romlik a viszony Moszkva és Washington között, Kína népszerűbb, mint valaha: egy tavalyi közvélemény-kutatás szerint a legtöbb egyszerű orosz úgy gondolja: Kína jelenleg jó hatással van a világra, ellentétben az Egyesült Államokkal.

És az oroszok nincsenek egyedül ezzel az érzéssel. Az utóbbi öt évben, ahogy az Amerika-ellenesség az egész földgolyón elterjedt, Peking keményen dolgozott azért, hogy megkedveltesse magát Ázsiában, Latin-Amerikában és Afrikában.


E játszma neve "csendes erő":

a lehető legvonzóbbá tenni Kínát és kultúráját a külföldi közvélemény előtt. Washington éveken át uralta ezt a terepet. Peking új előrenyomulása - külföldi segélyeken, beruházásokon túl fürge diplomáciával, turizmussal és oktatással - kezdi legyőzni az amerikai erőfeszítéseket.

A Föld egyszerű emberei most már sokkal melegebb szívvel tekintenek Kínára, mint az Egyesült Államokra. A Program on International Policy Attitudes és a BBC által készített felmérések azt mutatják, hogy a legtöbb országban Kína hatását pozitívabbnak ítélik a világra és kisebb fenyegetésnek a békére, mint az Egyesült Államokét. Ezek az érzések különösen a fejlődő világban erősek.

A BBC által megrendelt felmérésből kitűnik, az Egyesült Államok a legtöbb országban kevésbé népszerű, mint KínaA BBC által megrendelt felmérésből kitűnik, az Egyesült Államok a legtöbb országban kevésbé népszerű, mint Kína



>>Részletes BBC-felmérés: a megkérdezettek a katonai hatalmuk fokozására törekvő országokat pontozták le a leginkább


Peking máris kezdi learatni e magatartás-változás gyümölcsét. Az idén például azt tervezi, hogy közös hadgyakorlatokat tart több dél-kelet-ázsiai országgal - egy ilyen együttműködés valamikor elképzelhetetlen lett volna olyan amerikai szövetségesek számára, mint Thaiföld és a Fülöp-szigetek. Kína nemrégiben szabadkereskedelmi megállapodást kötött a Dél-Kelet-Ázsiai Országok Szövetségével (ASEAN), miután a hasonló amerikai törekvéseket kisiklatták a heves bangkoki tüntetések.


Indiában, Kína egyik legősibb ellenségénél

Peking mérföldkövet jelentő olaj- és gázkitermelési megállapodást írt alá, és hasonló ügyletet ütött nyélbe Vietnammal, egy másik történelmi ellenséggel, amellyel alig 28 évvel ezelőtt háborúzott.

Mindez elképzelhetetlen lett volna egy évtizeddel ezelőtt, amikor Kínának látszólag fogalma sem volt arról, hogyan kezelje imázsát. Az 1990-es évek végén Kína mélységesen megsértette több ázsiai ország államiságát, például a Fülöp-szigetekét, amikor durván magának követelte a Dél-Kínai-tenger vitatott hovatartozású szigeteit, és határviták mérgezték az Indiához fűződő kapcsolatokat. Kína gyakorlatilag nem volt jelen Afrikában és Latin-Amerikában, diplomatái pedig ügyetlenül léptek fel azon ritka alkalmakkor, amikor külföldre utaztak.

Hu előde, Csiang Cö-min idején azonban változás kezdődött: Kína kezdett gondolkodni azon, hogy nagyobb szerepet játsszon nemzetközi színtéren. Ma már a fiatalabb vezetők felismerték a külföld megnyerésének fontosságát. Ezt legjobban a külföldi segélyek mutatják: a Világbank közelmúltbeli tanulmánya kimutatta, hogy


Kína lesz hamarosan az afrikai országok legnagyobb hitelezője:

tavaly 8 milliárd dollár hitelt nyújtott a kontinensnek, kétszer annyit, mint az Egyesült Államok 2004-ben.

Az olyan ázsiai országoknak, mint Indonéziának és a Fülöp-szigeteknek nyújtandó kínai támogatás immár messze meghaladja az amerikai bőkezűséget. Peking abban is kifinomultabb lett, hogy miként költse el pénzét. Mostanában inkább olyan egyszerű gyakorlati terveket céloz meg, mint a malária-klinikák (nemrég 30 ilyen intézmény alapításáról kötött megállapodást Afrika-szerte), semmint nagyszabású látványos projekteket (például futball-stadionokat), mint azt korábban tette.

Kína kezdi ugyancsak előnyben részesíteni olyan különleges területeket, ahol az amerikai diplomácia lelassult. Míg a Bush-kormányzatnak mindig felemás viszonya volt olyan multilaterális fórumokkal, mint az ENSZ, Peking az utóbbi időben felkarolta ezeket.

Kína ugyancsak a maga javára fordította azt, hogy Washington 2001. szeptember 11. után szigorította a külföldi diákokkal szembeni vízumkorlátozásokat. A következő 10 évben 100 Konfuciusz-intézetet, kínai nyelvi és kulturális programokat szándékozik létrehozni külföldi egyetemeken. Decemberben Hu ígéretet tett arra, hogy Kína


a következő három évben 15 ezer afrikai szakembert képez ki,

és 4000 afrikaiaknak nyújt kínai ösztöndíjat. Hála a nagylelkű pénzügyi támogatásnak, a Kínai Népköztársaság iskoláiban és egyetemein tanuló külföldiek száma az elmúlt évtizedben megtízszereződött.

Közben Kína fiatal, nyugati neveltetésű, az üzleti életben jártas diplomatái legalább annyi helyismeretre tettek szert, mint amerikai kollégáik, hála azoknak a külügyminisztériumi programoknak, amelyek keretében egyre több diplomatát küldenek külföldi tanulmányútra. Kína imázsát javította a saját honpolgárai utazási korlátozásainak lazítása, aminek következtében a külföldre utazó kínai üzletemberek és turisták száma a 2001-es 12 millióról 2006-ra 34 millióra nőtt. Ezek az utazó kínaiak egy olyan világi ország képét terjesztették el, amely tele van elkölteni való pénzzel, akár párizsi butikokról, akár új, afrikai, ázsiai vagy latin-amerikai üzleti vállalkozásokról van szó.

Brazíliában - ahol Bush amerikai elnök a múlt hónapban több ezer dühös tüntetővel találkozott - a lakosság nagy része magas osztályzatokkal tünteti ki Kínát. Brazília ezért döntött úgy, hogy Kínával közösen kezd műholdakat építeni -

ezt a lépést a Pentagon árgus szemekkel figyeli.

Az idők változását jelzi, hogy még az Egyesült Államok szövetségesei között is akadnak "elhajlók": Alexander Downer ausztrál külügyminiszter nyilvánosan megkérdőjelezte, hogy országa támogatná az Egyesült Államokat egy Kína elleni, Tajvan miatt kirobbanó esetleges háborúban.

A népköztársaság javuló imázsa új módon és új területeken való együttműködést tesz lehetővé, és ez gyakran vonzóbb, mint Washingtonnal együtt menetelni. Egy volt thaiföldi szenátor szerint manapság az embereket már nem Kína aggasztja, hanem az Egyesült Államok. Egy névtelenséget kérő magas rangú Fülöp-szigeteki védelmi illetékes pedig közölte: kormánya kész olyan jellegű kapcsolatokat fontolóra venni Kínával, amilyenek eddig még soha nem léteztek a két ország között. (Alkalmasint nem véletlen egybeesés, hogy Manila nemrégiben elfogadott egy több mint 400 millió dolláros kínai segélyt.)

Természetesen Kína csendes előrenyomulását mindig fenyegetheti kisiklás, ha például az ország nem teljesíti bőkezű segélyekre tett ígéreteit - és ilyenre a múltban akadt néhány példa.


Ugyancsak árthat megítélésének,

ha továbbra is támogat olyan autoritárius, elnyomó rendszereket, mint Mianmar, illetve a helyi munkaerő alkalmazásában és környezetvédelmi kérdésekben tanúsított magatartása. Zambiában például a kínai tulajdonban lévő bányák rossz biztonsági körülményei eddig közel 50 halálos áldozatot követeltek, és tiltakozási hullámokat váltottak ki. Thabo Mbeki dél-afrikai elnök nemrégiben figyelmeztette Pekinget, hogy ne tekintse Afrikát "neokolonialista kalandnak", és az ilyen érzések erősödhetnek, ha Kína nem vigyáz.

Forrás: Newsweek/MTI

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS