2019. október 23. szerdaGyöngyi
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Markó Béla a kanapén

szerk. 2007. május 10. 09:03, utolsó frissítés: 08:54

Ő a legtöbbet mediatizált romániai magyar személyiség; politikai ikon, ezzel együtt #b#személyiségéről, magánéletéről, motivációs mechanizmusairól nagyon keveset tudni.#/b#





MARKÓ, A MEGKÖZELÍTHETETLEN

A romániai magyarok többsége semmit nem tud a nemhivatalos Markóról. Annyira koherens, hogy a romániai magyarok fantáziája nem elég ahhoz, hogy elképzeljék kicsinyes erényeit és hősies hibáit: Markó Bélát Puszit a szakácsnak feliratú pólóban, amint kicseréli a kiégett biztosítékot vagy műrózsával a foga közt felkéri egy spontán tangóra feleségét a nappaliban.

Gyakran az az érzésünk, hogy Markó Béla egy doktrína, egy intézmény, egy történelmi-politikai vívmány. Ha úgy tetszik, egy fatális politikai félreértés, egy autoritás, egy értékrend individualizációja – de semmiképpen sem egy személy, annyira megközelíthetetlennek tűnik. Markó még annyi esetlenséget és emberi hibát sem enged meg magának, mint amennyit amúgy szokás beépíteni a profi politikusok személyiségprofiljába.



A legbefolyásosabb romániai magyar annyira óvja privát szféráját, hogy közvetlen munkatársaival sem enged meg informálisabb helyzeteket, közös családi összejöveteleket, utazásokat stb.

Nem a spontán haverkedő típus. Nagyon jellemző az, hogy Markó igazi barátai nem politikusok, hanem a még '89 előtt konszolidálódott kapcsolatokban kipróbált értelmiségi-férfibarátok – főleg írók, képzőművészek. Persze közvetlen munkatársai között vannak kiváltságos személyek, akiknek a társaságában Markó megenged magának némi fesztelen határozatlanságot,


de ők sincsenek valami sokan.

A többiekkel – vagyis a nagy többséggel – Markó politikusi viszonyban áll, ami azt jelenti, hogy velük Markó tudatosan, lelkizés és minden hazárdírozás nélkül: kommunikál. A legközelebbi munkatársaival szemben is megőriz néhány lépés távolságot, ami nem azt jelenti, hogy kapcsolatuk hideg és mechanikus volna. Nem erről van szó. Markó gyakran közvetlen, őszintén érdeklődő, viszont nem nyílik meg.

A Ziarul Financiar Markó-karikatúrájaA Ziarul Financiar Markó-karikatúrája


Mielőtt ezt a portrét összeállítottuk volna, több személlyel beszélgettünk, akik Markó közvetlen munkatársaiként úgy érzik, hogy nem látnak bele abba a big picture-be, ami alapján Markó meghozza a stratégiai döntéseket. Markó megőriz egyféle politikai szoborszerűséget, a belső PR-t karizmájával, nem pedig döntésmechanizmusaiba való beavatással építi. Interjúkötetében elismerte, hogy gyakran az a képzete, egy munka akkor van jól elvégezve, ha ő maga végzi el. Ez a mendzsment-tankönyvek szerint alapvető hiba.

Az az általánosnak tűnő percepció, hogy Markó leszüreteli a valóságdarabkákat és anélkül, hogy a zsákmányból sokat kiadna munkatársainak, ezekből tartja karban azt a horizontot, ami alapján gyakorlatilag


minden (minden!) lényeges döntést ő hoz meg.

Nagyon határozott. Bizalmaskodásnak, parolázásnak, társadalmi kurkászásnak helye nincs. Kár szépíteni, Markó ismeri és tudatosan használja a tekintélyelvű mendzsmentet. Ezt azért is megteheti, mert az ellenponton rendelkezik a vezetők rejtett pszichológiai érzékével, ami ahhoz szükséges, hogy hatékonyan vezesse le a feszültséget. A nyugalom, stabilitás és biztonságérzet emanálása egyfelől, a tekintély bevetése másfelől (párhuzamosan vagy együtt): ezek Markó fegyelmező technikái.

Ha a helyzet megengedi, Markó szívesen beszél - akár a televízió nyilvánossága előtt is - dilemmáiról. Viszont mindig feloldja azokat azzal, hogy így vagy úgy állást is foglal valamelyik alternatíva mellett. Ezek azok a ritka pillantok, amikor


a romániai magyaroknak juttat egy darabkát az értelmiségies intimitásból.

Nem lényegtelen, hogy a szervezeten belüli és a szervezeten kívüli Markó-kép sokkal több közös jegyet mutat, mint más RMDSZ-politikusok esetében. A végfokon Verestóy és Frunda áll: Verestóy sokkal népszerűbb, Frunda sokkal kevésbé népszerű szervezeten belül, mint az RMDSZ-en kívül.

Markó belső és külső megítélése jóval egységesebb – persze itt is vannak végletek; de mi most nem a jaj de ari, jaj de ari! vagy a nemzetárulókommunista típusú, forgalomban lévő, de meglehetősen alkalmi Markó-értékelésekről beszélünk.

Fontos kiemelni: távolságtartás ide vagy oda, nem jellemző az, hogy ha valaki a szervezetben nagyot hibázik, akkor rögtön odébb kellene állnia. Ha valaki egyszer jót tett a szervezetnek, lojális volt, akár a nevetségesség határán túl, de jó időben, jó helyen csaholt, Markó elve: vigyázni kell rá.

Fontos számára, hogy megbízható emberekkel legyen körülvéve, ami nem ritkán fura helyzeteket szül. Az RMDSZ belső logikájában a lojalitás kiemelt kvalitásnak számít, ami finoman szólva nem motiválja a konstruktív belső kritikát. Ugyanakkor kialakult a lojalitás színjátszásának kultúrája, ami sok kárt okozott a szervezetnek. Remek kvalitású emberek húztak el a szervezetből, mert elegük volt abból, hogy az előléptetéskor a szakmai teljesítmény másodlagos szempont.


DÖNTÉSHOZATALI TECHNIKÁJA

A profi politikusok erénye, hogy differenciált és sokrétű kapcsolatokat építenek ki egymással. Egymás előtt szarháziak és morális géniuszok egyidőben, de más-más vonatkozásban. Ez a politikusi lét alapmódusza. Markó nem szívesen mond rosszat senkiről, ha mégis valaki előtt tesz valaki másra egy irodalmias-csípős megjegyzést, az nem véletlen, nem spontán kifakadásról van szó.

Teszteli, adminisztrálja és nagyon tudatosan csillapítja a szervezeten belüli erőtereket – ellenségei is elismerik, Markó nélkül az RMDSZ már nem lenne, vagy ha lenne, nem lenne összemérhető azzal a megaszervezettel, ami most. Bírálói viszont hozzáteszik: abban, hogy az RMDSZ olyan lett, hogy Markó nélkül már nem lenne, ez elsősorban Markó miatt van, aki a maga mértéke szerint "stabilizálta" a szervezetet.

Mintogy az ellenzéki sajtó nem törekszik arra, hogy megértse az RMDSZ-en belüli feszültségeket és inkább a zsurnalisztikus leegyszerűsítésekhez nyúl (a propaganda-sajtót meg inkább hagyjuk) a romániai magyaroknak nem lehet fogalmuk arról, hogy Markó atomrobbanást próbál házi hőenergiává szelídíteni.


Érdekcsoportok számtalan formátumban és rétegződésben,

kavarók minden kiszerelésben, sőt: közveszélyes futóbolondok, akik még azt sem bírják felmérni, hogy igazából mi az érdekük. Sok más mellett ebből a dzsuvából próbál Markó humuszt csinálni. És láss csodát, még él az RMDSZ közös munkamítosza, hogy kell, lehet és vannak bizonyos (igaz, szabadon értelmezett) határok, amiket átlépni nem szabad.

Hogy az RMDSZ még fennáll, teljesít, meghatározó romániai politikai erő és hozzájárul a romániai magyarok biztoságérzetéhez, nem sodorta el a nemzeti populizmus vagy a magyarországi politikai kolonializáció – ez nem kis bravúr, mely elsősorban Markó érdeme.


Honnan szerzi Markó az értesüléseit?

Nagyon sok emberrel beszél, sok emberrel találkozik és méltányolja azoknak az őszinteségét, akikről sejti, hogy szókimondásuk mögött nem áll opportunizmus. Viszont keveset érintkezik fiatal értelmiségiekkel, nem hisz különösebben a közvéleménykutatásokban és úgy tűnik, abban sem hisz, hogy a romániai magyar társadalomtudósok képesek lennének sarkalatos kérdésekben policy-ket gyártani.

Rengeteget olvas, és gyakran hagyatkozik felesége intuícióira, akinek "döntéselőkészítői" és stylist szerepét nehéz lenne alábecsülni. Politikai kérdésekben van még egy konzultációs kör, amit ritkán hagy ki: Takács Csaba, Borbély László, Kelemen Hunor és helyzettől függően még két-három politikus, illetve néhány, a köz számára láthatatlan szürke eminenciás.

Markó döntéshozó technikájának a lényege, hogy az elhatározás előtt több ügyben akár több szimultánt is játszik, és mindig csak az utosó pillanatban dönt. A legóvatosabb, minél kevesebb járulékos áldozattal járó döntést választja, a fiatalok szerint túl megfontolt, túl óvatos, túl keveset kockáztat. Inkább a veszteség minimalizálására tör, mint a nyereség maximalizálására. Az idősebbek szerint pont ez teszi felelős politikussá.


TŐKÉS

Ha kellene, a romániai magyarok nem tudnának választani Markó és Tőkés között: ők nem vagy-vagyként látják a világot, hanem az is-is logikája szerint. A helyzet Markó és Tőkés számára is kínos – bár úgy tűnik, a viszály inkább Tőkést viselte meg, aki valóságos Markó-mániássá vált.

A diabolizált Markó valószínűleg nem tartja túl sokra Tőkést, ami nem csoda, hiszen politikai értelemben számos vonatkozásban legyőzte. '89-ben Markó ismeretlen volt, Tőkés viszont szupersztár; később Tőkés csak tetszetős és a magyaroknak tetsző dolgokat mondott, Markó ehhez képest defenzívában volt. És Markó mégis felépítette magát. Mindketten tudják, ők valami politikai dualizmusként jelennek meg az agyakban – és amúgy semmi nem köti őket össze, csak a romániai magyarok tisztelt agya.


A KIVÁLTSÁGOSOK

Beszéltünk a kiváltságosokról, akik többet tudnak. Ők azok, akikkel Markó a legőszintébb, ők a legbelsőbb kör. Kevés olyan politikussal találkoztunk, aki nem adta valamilyen módon értésünkre, hogy ők is ehhez a belső körhöz tartoznak – ennek az aspirációnak a beteljesítése valami RMDSZ-es erotikus álom lehet...

Mi úgy érzékeltük, hogy két politikussal van a legközelebbi kapcsolata: az egyik Takács Csaba, akinek intuíciója és natív hajlama a román politikai mozgások megértésére – de inkább személyiségének az a jegye, ami egy érzékeny mackóhoz hasonlítja – némi érzékenységgel is felruházza a Markóval való kapcsolatát.

Ez a valami – nevezzük emberi vonásnak – nincsen feltétlenül jelen Markó és a többi alfahím között. Érti, megszokta, tiszteli őket, de szerelemről szó sem volt. A másik kiváltságos Kelemen Hunor: RMDSZ-szlengben ő a a kis herceg, akivel a német romantikus irodalomból megszokott mester-tanítvány kapcsolatot alakított ki – fogalmazott nagyon találóan egyik interjúalanyunk.


AMIT MARKÓ NEM SZÍVESEN ÁRUL EL MAGÁRÓL

A romániai magyar politikusok egyféle sajátossága, hogy kevésbé konzervatívak, mint amibe a politikai szerepjátszás belekényszeríti őket. Markóhoz sokkal közelebb állnak bizonyos liberális-kozmopolita értékek, mint amilyen az általános percepció róla e témában. Franciás műveltsége predesztinálja a kozmopolitább perspektívára. Ez persze nem jelenti azt, hogy funky csávó lenne, akinek a zsebében ott a ipod, amire korábban Hotel Costes-t töltött le valamelyik torrent-hálózatról.

Szó sincs erről, ő a '60-as, '70-es évek egzisztencialista megatrendjei szerint alakította ki érték-metabolizmusát. Ezek nagyon kemény évek voltak, még lehetett is hinni, de már nem is. És éppen ezért ma már úgy tűnik, ettől a nemzedéktől nem állt távol egyféle értelmiségi nárcizmus, kimódoltság és hát bizonyos konzervativizmus.

Ezek az értelmiségiek azt hiszik, számít, ha értelmiségi vagy, mert az valami minőségi többlet, ha a könyveket izgalmas, amúgy olvasásra szánt tárgyaknak tekinted. Pedig már nincs üveggyöngyjáték, parnasszus, nincs Thomas Mann, nincs Beatles, nincsenek politikus költők. Vagyishogy mégis, dehogynem, itt van Markó Béla. Aki túl komoly, túl felelőségteljes, túl komor –


itt van utolsó mohikánnak.

Szóval Markó egyféle hibrid, nekünk konzervatív, másoknak liberó – és mégis a maga során nagyon koherens, ellentmondásmentes.

Ennek a lekerekítettségenk az oka, hogy Markó felelősség- és szereptudata egyszerre fejlődött. Markó az, akinek tartása mindig egyenes, retorikája precízen megkomponált, gesztusnyelve tudatos, hajtókája pendánsan ápolt. Ő a stage Markó, ami lényegében egy körültekintően felépített szerep.

Aztán adott a másik Markó, aki szűkebb körben a társalgást a franciák leleményével irányítja. Ő a sármőr, és ilyenképpen teljesen ismeretlen a romániai magyarok számára. Vagy egy másik, aki még akkor is önfegyelmet tanúsít, és nem borítja az asztalt, amikor Butters a South Park-ból is megelégelte volna. Egy másik, aki nagy becsben tartott töltőtollával javítja ki az RMDSZ-közlemények sajtóhibáit. És még valószínűleg jópár, akit nem tudtunk azonosítani, aki talán mindezek ellentéte.


A MARKÓ-DOKTRÍNA?

Markónak markáns – nevezzük így – történelmi szereptudata van. Erről nem beszél, de kontextuálisan nem nehéz kikövetkeztetni. El sem tudjuk képzelni, milyen lehet ezel a tudattal élni, de úgy sejtjük, ezzel a teherrel ébredni nap mint nap nem lehet nagyon könnyű. Viszont: megvan az előnye, hogy bizonyos dilemmákat eleve megszüntet.

Markót sértik a kicsinyes bírálatok, a romániai magyar nyilvánosság bizonyos lényegvaksága, egyes sajtómegnyilvánulások, amelyeket igazságtalannak érez. Mindeközben visszatart számtalan olyan sajtótémát, ami által népi hősként ünnepeltethetné magát. Nem híve ellenfelei média-kicsinálásának, taktikus óvatosságát munkatársai nem mindig értik.

Ha házon belül nem akar balhét, legalább annyira nem akar házon kívül sem. Egy elvetemült RMDSZ-ellenes újságírót falopáson kapnak? Inkább közbelép és elcsendesíti az ügyet. Az egyik történelmi egyházban olyan problémákat okoztak politikai ellenfelei, hogy az intézményleépülést okozhat? – Markó nem akarja beszerválni.

Kíméljük meg a romániai magyarokat a balhéktól, higgyék a romániai magyarok, hogy minden rendben, a romániai magyarok megérdemlik, hogy jó véleménnyel legyenek önmagukról. Integrálni, összefogni, inkubátorban féltve óvni: ez a cél, akár a társadalmi immunrendszer leépülésének árán.


MITŐL TÖLTŐDIK FEL?

Markó számára nagyon fontosak az apró rítusok, a precíz időbeosztás, a családja, a könyvek. Még az időpocsékolást (például tévézést) is egy rend szerint építi be az idejébe. Büszke nagy munkabírására, korán kel és ha teheti, korán fekszik. Igazából nem tudtunk képet alkotni arról, mit tart eredménynek, sikernek, vívmánynak, mikor dől hátra a székében és azt mondja: Bejó vótál, Béla!

Amikor ezekről beszél, rögtön kihallatszik a szövegből a politikus. S ha nem tudjuk, mi tölti fel, akkor mit tudunk egyáltalán? Nem sokat, vagyis pont annyit, mint amennyit a romániai magyarok tudnak a legbefolyásosabb romániai magyarról.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS