2019. szeptember 20. péntekFriderika
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Mikor lesz sok magyarul értő rendőr a Székelyföldön?

kérdezett:Sipos Zoltán 2007. május 11. 15:04, utolsó frissítés: 09:33

Több százezer eurót költ fiatal altisztjei toleranciaszintjének emelésére a rendőrség + magyar fiatalokat győz meg, hogy #b#előítéleteiket lebontva#/b# lépjenek be a céghez.





Milyen arányban vannak képviselve jelenleg a nemzeti kisebbségek a rendőrség kötelékében?

Ádám Gábor, az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja igazgatója: – Erről naprakész kimutatásunk nincs. Mégis ezt a mutatót 1%-1,5% körülire becsüljük mégis, egy belügyminisztériumi szinten – tehát a rendőrség mellett a csendőrséget, a határrendőrséget, a katasztrófa-védelmet, a levéltárakat, a lakosság nyilvántartást stb. is magába foglaló –, néhány évvel ezelőtt készített, nemzetiségekre lebontott összesítés szerint.

Az alábbi felvételek azon az Erdély-szintű tájékoztató kampány során készültek, melynek a rendőrség képviselői mellett tagjai civilek, köztük Ádám Gábor isAz alábbi felvételek azon az Erdély-szintű tájékoztató kampány során készültek, melynek a rendőrség képviselői mellett tagjai civilek, köztük Ádám Gábor is


Jelenleg hány hely van fenntartva a magyarok és más kisebbségek számára?

– A különböző, belügyminisztériumom belüli oktatási intézményekben – a civil felsőfokú oktatási intézményekhez hasonlóan – jelenleg csak roma származású személyek részére vannak elkülönített helyek: a kolozsvári Septimiu Mureşan Rendőrképző Iskolában öt, a Câmpina-i Vasile Lascăr Rendőrképző Iskolában húsz, és a bukaresti Rendőrakadémián pedig tíz hely.

Ez valószínűleg így van jól, hiszen a roma fiatalokkal szemben a magyar fiatalok körülbelül ugyanolyan mértékben teljesítik a legnehezebb bejutási feltételt – azt, hogy érettségivel rendelkezzenek –, mint a többségi román fiatalok, ezért esetükben nem időlegesen alkalmazott pozitív diszkriminációra, hanem inkább célirányos tájékoztatásra, esetleg felkészítő román nyelvtanfolyamokra lehetne szükségük, vagy akár arra, hogy a magyar nyelvismeretüket valamilyen mértékben figyelembe vegyék a felvételi alkalmával.


Hogyha jól emlékszem, volt már az RMDSZ-nek a “Lehetséges küldetéshez” hasonló kampánya, miután 2006-ban Székelyföldön, illetve Bihar megyében 26 helyet különítettek el olyan fiatalok számára, akik jól ismerik a magyar nyelvet. Sikeres volt-e a kampány, sikerült betölteni a meghirdetett állásokat?

– Valóban, a múlt év tavaszán az RMDSZ ifjúsági főosztálya Kovács Péter irányítása alatt “Belevaló embereket keresünk” és “A bátrak választása” szlogenek kíséretében hasonló, de bizonyos szempontból azért különböző akciót bonyolított le.

Tudni kell, hogy kétféle módon lehet rendőrré válni: egyrészt, mint bármely más szakmához vagy hivatáshoz hasonlóan úgy, hogy sikeresen elvégzel egy, a belügyminisztériumom belüli oktatási intézményt (altiszti iskolát Kolozsváron vagy Câmpina-n, főtiszti akadémiát Bukarestben). Másrészt, kivételes esetekben, amikor a rendőrségnek sürgősen szüksége van friss állományra, versenyvizsgákat hirdet meg – helyi vagy országos szinten – rendőri állások betöltésére.

Ezeken a vizsgákon – az egészségügyi, fizikai és pszichológiai alkalmassági teszteken kívül – az ide vonatkozó törvények alapos ismeretét is felmérik. A sikeresen vizsgázók rögtön rendőrökké válnak és munkába is állnak, úgy, hogy közben, időszakosan különböző rendőri képzéseken vesznek részt, amelyek az iskolai képzés hiányát hivatottak pótolni.

A tavaly egy ilyen, nagyszabású rendőr-altiszti rekrutációhoz nyújtott tájékoztatást az RMDSZ, számottevő eredménnyel: a 863 meghirdetett rendőri állásból 26 kimondottan magyar nemzetiségűek (magyar nyelvet beszélők) számára volt fenntartva, és ezeket, többszörös túljelentkezés mellett, mind betöltötték. Ugyanakkor számos romániai magyar a kampány hatására sikeresen pályázott a “nem-magyar” helyekre is, így összességében több magyar került be rendőrség kötelékébe, mint ez a 26 fő.


A közhiedelem szerint állami hivatalokban, de kiváltképp a hadsereg és rendőrség soraiban diszkriminálják a kisebbségeket, legyen szó nőkről vagy más nemzetiségűekről, szexuális kisebbségekről nem is beszélve.

A mostani nyitás véleményed szerint pusztán píárfogás-e (ezt támaszthatja alá az a tény, hogy a meghirdetett helyek száma elenyésző az összlétszámhoz képest) vagy pedig valóban léteznek garanciák arra, hogy egy kisebbségi fiatal teljes értékű rendőri karriert futhat be?


– Vegyük sorra. Az a tény, hogy jelentős eltérés mutatkozik a következő két arányszám között, elgondolkodtató lehet mind a többség, mind a kisebbségek számára: míg az összlakosság körében körülbelül 10% a különböző kisebbségek aránya, a rendőrségen belül ez az arányszám, amint azt az előbb is jeleztem, 1,5% körül lehet.

A Lehetséges küldetés plakátjaA Lehetséges küldetés plakátja




Mivel a hátrányos megkülönböztetést megelőzni és büntetni hivatott törvény statisztikai bizonyítékokat is elfogad a diszkrimináció tényének alátámasztására, azért a jelenlegi helyzet akár diszkriminatívnak is tekinthető. Mégis: ha megvizsgáljuk a legutolsó – 2005-ös – rendőraltiszti iskolák összesített felvételi eredményeit, azt láthatjuk, hogy mind a bejutottak, mind a kiesettek között, országos szinten kb. 1%-ban vannak magyarok.

Azaz, nem elsősorban valamilyen ki nem mondott, rejtett, diszkriminatív magatartásnak az eredménye ez a helyzet, hanem inkább a magyar – és általában a kisebbségi – fiatalok csekély érdeklődése miatt.

Az 1989-es fordulat előtti években, mivel a rendőrség – a nacionalista közhangulat közepette – kimondottan kerülte a magyar származású személyek alkalmazását, és közben a “régi magyar rendőrök” fokozatosan nyugdíjba kerültek, ez a folyamat oda vezetett, hogy 1% alá csökkent a Belügyminisztériumban dolgozó kisebbségi származású személyek száma. Úgy tűnik, hogy mostanra ismertük fel közösen ennek az állapotnak a hátrányait, és érett meg a helyzet arra, hogy valamit változtassunk.

Ahhoz, hogy egy magyar fiatal teljes értékű karriert fusson be a rendőri pályán, alaposan el kell sajátítsa a román nyelvet. Egy apró, de biztató példa: azt a fiatal magyar rendőrt – Kocsis Szabolcsot, Nyárádszeredából – aki részt vesz a tájékoztatási kampányunkban, és aki jelenleg egy három hónapos továbbképzésen tartózkodik a kolozsvári rendőriskolában, a színromán osztálytársai – a tanárok belegyezésével – osztályfelelőssé választották.


“Itt csak a rendőr román” – mondják sokszor egy-egy székelyföldi faluban. A diákokkal való beszélgetések során hogyan sikerül túllépni a funkció érezhetően negatív konnotációján?

– Valóban, saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy a kérdésedben említett előítéletek erősen jelen vannak a diákok, de ugyanakkor a helyi közösség közgondolkozásában is. Erre számítottunk.

Az egyik aranyos sztori az volt, amikor elmentünk az udvarhelyi rendőrségre, hogy a tájékoztatást tartó kolozsvári tiszt lepecsételtesse a kiküldetési iratait, és a szolgálatot teljesítő altiszt, miután megtudta, hogy milyen küldetéssel vagyunk a városukban, mérhetetlen ártatlansággal és segítőkészséggel jelezte, hogy rossz irányban járunk, mert a román oktatási nyelvű iskola az a város másik felében van.



A diákok körében kétféleképpen próbáltuk ezeket az előítéleteket túlléptetni: a román rendőr-főkapitánysággal együtt kidolgozott magyar és román nyelvű plakáttal, tájékoztató anyagokkal azt próbáltuk jelezni, hogy ez nem csak egy letudnivaló szolgálati feladat, hanem itt egy valós közeledésről van szó a magyar közösség felé.

Másrészt, a rendőrségi pályát bemutató előadások, melyekkel ezidáig Hargita, Kovászna és Kolozs megyei magyar iskolákba jutottunk el, mind magyar, mind román nyelven elhangzottak, magyar és román rendőrök részéről. És azon igyekeztünk, hogy ezek ne merev, száraz monológok legyenek, hanem minél színesebb és őszintébb tájékoztatások.


Melyek a leggyakrabban felmerülő kérdések iskolások részéről? A romantika vagy pedig a biztos anyagiak vonzzák inkább a fiatalokat?

– A kommandós kérdés a leggyakoribb – „És akkor lehetek kommandós is, ha ezt elvégzem?” –, de talán ez is a legfelszínesebb az összes közül.

Sokan érdeklődnek a fegyverhasználati jogról, vagy arról, hogy tulajdonképpen milyen “szakosodási” és ezzel együtt munkalehetőségek vannak a rendőrségen belül; foglalkoztatja a diákokat az is, hogy miért kizáró jellegű feltétel a testmagasság (1,67 m az alsó küszöb a lányoknál, és 1,72 m a fiúknál), mennyit kell tanulni és mennyire nehéz egy altisztképző iskolában a vizsgákon megfelelni, vagy pedig az, hogy hogyan néz ki egy átlagos rendőr munkanapja.

Ugyanakkor meglepődve, érdeklődve figyelmek oda, amikor azt hallják, hogy az oktatás és ellátás teljesen ingyenes, és végzés után – az átlagbéren felüli fizetés kíséretében – az állásod biztosított! Láttam, hogy ez sokakat elgondolkoztatott…


Van-e terv, illetve politikai akarat arra, hogy a többségében magyarlakta településeken szolgálatot teljesítő rendőröket magyarul (is) tudó rendőrökre cseréljék?

– Tudomásom szerint így, ebben a kérdésben megfogalmazott formában, nincs. Ez egy rendkívül kényes, összetett kérdéskör, és hirtelen nem is látom, hogyan lehetne valami hasonló elgondolást megvalósítani.



Elsősorban, miután egy (vélhetően fiatal) rendőr – mint bármely más munkavállaló – elfoglal egy állást egy adott közösségben, ezzel párhuzamosan igyekszik a magánéletét is kiteljesíteni: családot alapít, lakást vásárol, kapcsolatokat alakít ki a helyi közösség tagjaival. Ha 1989 előtt egyenesen tilos volt rendőrként a saját megyédben elhelyezkedni (kivételes esetekben itt is lehetett “intézkedni”), az utóbbi években kimondottan bátorítják azt, hogy a végzős rendőrök minél közelebb kerüljenek szülőföldjükhöz.

Igen ám, csak a többségében magyarlakta megyék esetében (és itt Hargita és Kovászna megyére gondolok elsősorban) állandó jelleggel kevesebb a végzős rendőr (és azok is többnyire román nemzetiségűek!), mint ahány megüresedett állás van, ezért ezeket az állásokat más megyékből származó végzős rendőrök foglalják el, vagy pedig egy részük betöltetlen marad.

Szóval, az a (román) rendőr, akinek sikerül néhány évet leszolgálnia egy magyar nyelvkörnyezetű közösségben, aki közben családot alapít (gyakori a vegyes házasságok esete is), házat vásárol, netalán tán valamilyen szinten el is sajátítja a magyar nyelvet, az hová és miért menjen onnan el?

Ugyanakkor több rendőr részéről is hallottam azt a vélekedést, hogy miután – és ha! – túlesnek a nyelvi és kulturális beilleszkedés nehézségein, rájönnek a magyarlakta vidékek egyik – szakmai szempontból nyújtott – előnyére: a közrendfenntartás és bűnözés leküzdése szempontjából valamivel egyszerűbb feladatot jelentnek a karhatalom számára, mint más vidékek közösségei: az alkoholfogyasztásból adódó kisebb-nagyobb csetepaték és a falopások jelentik a leggyakoribb kihágásokat,


a keményebb bűnözés ritkább és elszigetelt jelenség.

Másrészt, a fenti szociális jellegű akadályokon kívül kétségkívül lehet egy másik, nehezebben körülírható oka is annak, hogy a többségében magyarlakta településeken szolgálatot teljesítő rendőröket magyarul (is) tudó rendőrökre cseréljék: valószínűleg, hogy az etnikumközi bizalom szempontjából nem tartunk még ott, hogy – belátva egy ehhez hasonló méltányossági gesztusnak a gyakorlati hasznosságát is – a hatalmat gyakorló többség tegyen egy ilyen ajánlatot.

És az is tény, hogy ha valaki jó szándék által vezérelve, létre szeretni hozni egy színmagyar megyei rendőr-felügyelőséget, az egész ország állományát figyelembe véve nem kapna megfelelő képzéssel és szakmai tapasztalattal rendelkező, kellő számú magyar rendőrt.

Ugyanakkor, ha a magyar és más kisebbségek nyelvének elsajátítása a cél a többségi rendőrök részéről, ott, ahol ez törvényesen is előírt, akkor létezik a “lecseréléssel” szemben más, humánosabb megoldás is: a nyelvoktatás.

Nemrég zárult egy, a Román Rendőrség által futtatott PHARE-projekt, amelynek a keretén belül kidolgozásra kerültek “előléptetési és sorozási procedúrák a kisebbségek képviselőinek számára“, valamint – először kísérleti kezdeményezésként a Câmpina-i rendőrképző iskola számára – rendőrök képzésében alkalmazható magyar és roma/cigány nyelvkurzusok.

Összességében, véleményem szerint az, hogy a rendőrség kötelékében (is) a helyi lakossággal arányos módon legyenek jelen a különböző kisebbségek egy hosszabb ideig tartó, és természetes folyamatnak kell az eredménye legyen, melyre a hatóságoknak bátorítólag kell figyelmet szentelniük.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS