2019. november 17. vasárnapHortenzia, Gergő
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Rommagyar érdekérvényesítés és az EU: nyílt és rejtett jövőképek

tudósítónktól 2007. május 26. 11:15, utolsó frissítés: 2007. május 25. 20:39

Autonómia, kettős állampolgárság, áldozat- és adófizetőszerep, avagy mit tett Rúzsa Magdi az identitástorzulás leépítéséért? Belehallgattunk az EMI-konferenciába.





Gál Kinga fideszes parlamenti képviselő védnöksége alatt szervezett kétnapos konferenciát az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) a romániai magyarság érdekérvényesítési lehetőségeiről. Csütörtökön és pénteken több mint tíz tudományos, illetve politikai előadást hallgathattak meg az érdeklődők, akik az Erdély és Magyarország: két ország, egy nemzet az Európai Unióban című konferencián részt vettek.

A konferencia deklarált célja az volt, hogy a fiatalok – főként erdélyi és magyarországi diákok – az erdélyi magyarság alapvető gondjairól és ezek megoldási lehetőségeiről úgymond elsőkézből, az illető szakterület kutatóitól, képviselőitől értesüljenek. Az előadások fő témája az autonómia, a kettős állampolgárság, az önálló magyar felsőoktatás, a magyar támogatáspolitika volt.

A program kisebb csúszásokat, illetve módosulásokat szenvedett, ugyanis például Molnár Gusztáv, a Partiumi Keresztény Egyetem előadótanára Kolozsvárra jövet kisebb baleset miatt nem érkezett meg a helyszínre, a Református Teológia dísztermébe.



Fábián GyulaFábián Gyula


Fábián Gyula kolozsvári ügyész, a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) előadótanára a kisebbségvédelem, ezen belül a kisebbségi autonómiaformák nemzeti és nemzetközi jogi keretét vázolta a hallgatóságnak péntek délelőtti előadásában. A nemzetközi jogász a vonatkozó uniós és más nemzetközi jogszabályok, rendeletek és ajánlások ismertetése mellett a román-magyar alapszerződésről is beszélt, amelynek függelékében többek közt az szerepel: a szerződő felek egyetértenek abban, hogy az Európa Tanács 1201-es ajánlása nem vonatkozik a kollektív jogokra.

Ugyancsak a kisebbségek érdekérvényesítési lehetőségeit korlátozza például a román alkotmány, amelynek 152. szakasza - “A módosítás korlátai” – kimondja: nem képezhetik módosítás tárgyát a román állam nemzeti, független, egységes és oszthatatlan jellegére, a köztársasági kormányformára, a terület integritására, az igazságszolgáltatás függetlenségére, a politikai pluralizmusra és a hivatalos nyelvre vonatkozó rendelkezései.

Egyedül a 2006-os decentralizálási törvény az, ami a román jogszabályok közül használható hivatkozási alapként az autonómia elismertetésére. A törvényre alapozva a jogász szerint elméletileg létre lehetne hozni egy spanyol mintájú asszimetrikus föderalizmust Romániában. Ami a kisebbségek érdekérvényesítési lehetőségeit illeti, folyamodhatnak a közvetlen demokrácia eszközeihez, ám a helyben szervezett népszavazás az autonómiáról csupán közvélemény-kutatás jelleggel bír, egy ilyen jellegű referendumnak országos szinten megszervezve lenne érvénye.

Fábián szerint a nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy az autonómia az egyetlen eszköz, amely képes arra, hogy az állam integritását megőrizve biztosítsa a kisebbség fennmaradását az illető országban. Ugyanakkor a konferencia címére utalva kifejtette: nemzetközi jogi értelemben Erdélyt semmiképp nem nevezhetjük országnak.

Előadók a közönség soraiban: Bognár Zoltán és Bakk MiklósElőadók a közönség soraiban: Bognár Zoltán és Bakk Miklós


Bognár Zoltán politológus az Európai Unióban már működő autonómiaformákat, valamint a '89 utáni erdélyi autonómiatervezeteket ismertette. A 193 nemzetközileg elismert államból 24 föderáció (ebből 12 etnikai föderáció), 169 állam pedig egységes állam. Utóbbiak csoportjában összesen 28 etnikai vonatkozású autonómiaforma működik.

A politológus a továbbiakban az Európai Unió tagállamairól beszélt, és megállapította: a 27 tagállamból 11 (vagyis 41%) biztosít valamilyen szintű autonómiát kisebbségeinek. Az Unióban 20 területileg autonóm entitás létezik, ebből nyolc esetben egymilliós létszám fölötti kisebbségek területi autonómiájáról beszélhetünk – tájékoztatta a közönséget Bognár. A legnagyobb közülük Katalónia több mint hétmillió lakosával. A legtöbbet megengedő, vagyis a kisebbségnek a lehető legnagyobb mozgásteret és hatásköröket nyújtó autonómia a finnországi Åland-szigetek mindössze 25 ezres svéd közösségét illeti meg. Az Unióban a “legszűkebb” autonómiával a franciaországi Korzika rendelkezik.

A romániai, 1989 utáni autonómiatervezetekről szólva megállapította, mind a 15-öt magyarok írták. A területi és a személyi elvű autonómia néha párhuzamosan is megjelenik e tervezetekben.

>>További információkért lásd az Adatbankon a Bognár Zoltán szerkesztette Romániai autonómia-elképzelések 1989 után összeállítást.>>

Bárdi NándorBárdi Nándor


Bárdi Nándor történész, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézete munkatársa a budapesti kormányzatok 1989 utáni magyarságpolitikájáról beszélt. Az Antall-, a Horn-, az Orbán-, a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány határon túli magyarokra vonatkozó politikáit történetileg bemutatva rátért arra, hogy az Orbánék által a 90-es évek közepén felépített jobboldali identitásközösség ellenében építkező baloldali identitásközösség létrehozása volt Gyurcsány kulcsfeladata. Ebben a kontextusban kell nézni a 2004-es kettős állampolgárságról szóló népszavazást: hiszen az nem a kettős állampolgárságról, és egyáltalán nem a határon túli magyarokról szólt – fejtegette a magyarországi történész.

Az a tapasztalat, hogy a magyar civil társadalom elmarad a román, szlovák stb. civil társadalom fejlettségétől, fenntartását a magyar államtól várja. A határon túli közösségek körében kicsi a pályázási hajlandóság és a sikeres pályázatok aránya, nincsenek pályázatíró irodák, kevés a nyelveket tudó, kompetens szakember. Az identitásszerkezet eltorzult a magyarországi és határon túli magyaroknál egyaránt, ennek jele az is, hogy a határon túli azt mondja, én áldozat vagyok, és nekem jár a támogatás, a magyarországi pedig azt, hogy én adófizető vagyok, az én adóforintjaimat arra költöm el, amire akarom.

A határon túli magyarokkal való foglalkozásnak négy alapelve van: az egyik a történeti-történelmi felelősség elve, a másik a szolidaritásé. A harmadik a családi-rokoni kapcsolatok fenntartása, ápolása; a negyedikről kevésbé beszélnek, ez pedig a munkaerőpiaci igényekkel van összefüggésben: a határon túli magyarok képzése vagy azért fontos, hogy a magyarországi munkaerőpiacra minél képzettebben kerüljenek be, vagy azért, hogy a magyar tőke és a piac számára megfelelő közvetítő szerepet tölthessenek be a szomszédos országokban.

A határon túli magyarok nyílt jövőképe az autonómia, az autonómiáról való beszéd, de van egy rejtett jövőképe, amely a következő kérdésben csúcsosodik: miért nem emancipál engem a magyar állam, miért nem kezel ugyanúgy, mint polgárait? Egyfelől az áldozatszerep, másfelől a támogatószerep állandósul, ami a határon túli magyarok és a magyar állam kapcsolatát illeti - fejtette ki Bárdi.

Ezek a torzult identitásszerkezetek szerencsére erodálódnak, ezeken az alá-fölérendeltségen alapuló viszonyrendszeren túl lehet lépni. A határon túlról is például kulturális jellegű elemek épülnek be a magyar kultúrába. “Rúzsa Magdi a határon túli ügynek hússzor többet segített, mint a magamfajta pasik egész életükben” - illusztrálta véleményét a történész.

>>A tárgyalt kérdésről részletesen lásd a történész 2004-ben megjelent könyvét: Tény és való. A budapesti kormányzatok és a határon túli magyarság kapcsolattörténete>>

A magyarországi támogatás nagy része feneketlen zsákba hullott, mert ingatlanokra fordították humán erőforrásfejlesztés helyett. A megoldás Bárdi szerint, hogy szerződés jöjjön létre a magyar kormány és a határon túli elitek között, hogy a támogatások nem alkuk, hanem akkreditáció révén kerüljenek a közösségekhez. A határon túliakkal foglalkozó apparátusban pedig nem a politikai logikának, hanem az ágazati logikának kell érvényesülnie. Magyarországnak ugyanakkor európai stratégiai partnerségeket, geopolitikai projekteket kell kiépítenie és futtatnia a szomszédos államokkal, de ezeknek nem a kisebbségvédelemről kell szólniuk, hanem gazdasági, munkaerőpiaci, régiófejlesztési kérdésekről.

Előadó a közönség soraiban: Toró T. TiborElőadó a közönség soraiban: Toró T. Tibor


Közönség péntek délelőttKözönség péntek délelőtt


Közönség péntek délutánKözönség péntek délután


Gál Kinga fideszes Európa parlamenti képviselő délutánra halasztott előadásában először is üdvözölte a konferencia kezdeményezését; majd arról beszélt, tudja-e orvosolni a kisebbségben élő magyarok problémáit az EU. A képviselő asszony leszögezte: bár lehet, sőt szükséges Brüsszelben is hallatniuk a hangjukat a romániai magyarok képviselőinek, a problémákat saját maguknak kell megoldaniuk.

Az EU nem fog autonómiát adni, csupán segíteni tud abban, hogy érdekeinket érvényesíthessük – szögezte le Gál Kinga. Hiszen ha vannak az Unióban – márpedig vannak – működő modellek és alapelvek a kisebbségek helyzetének javítására, akkor milyen jogon vitatnánk el ezeket a többi, Unión belüli kisebbségtől?

Gál KingaGál Kinga


Elmondta, az EP-ben többször szembesült azzal, hogy az amúgy aktív, emberi jogokért mindig kiálló, különböző nemzetiségű képviselők egyszerűen nem értik, miről beszél, amikor a romániai magyarokról van szó. Nyugat-Európának nincsenek ismeretei erről a problémáról. Kulcskérdés tehát az EP-képviselet, remélem, minél többen képviselik majd az erdélyi magyarságot Brüsszelben – jelentette ki a képviselő asszony.

A konferencia programjáról bővebben itt olvashatnak.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS