2019. december 9. hétfőNatália
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Egy kis ellenreformot, kérem!

fordítottaPál Edit Éva 2007. június 12. 18:23, utolsó frissítés: 17:41

A Neander-völgyi ősember civilizáltabb volt, mint az europanizált Románia, pedig ő nem is az #b#"átmenet"#/b# és nem is a #b#"reformok"#/b# korszakában élt. #b#[gordius]#/b#




Gyötrően idegesítővé kezd válni a „reform” szó. Minden nap legalább tízszer halljuk, az „európai integráció” és a „Sapard alapok” kifejezésekkel holtversenyben, gyakrabban, mint a "gyakorlatba ültetés" (implementare) kifejezést hallhattuk Petre Roman kormánya idején. Mindenki, mindenhol hangoztatja a polgármesterektől az államelnökig.


Reform az igazságszolgáltatásban és a fociban

Mindenütt reformra van szükség: az igazságszolgáltatásban, a mezőgazdaságban, a környezetvédelemben, a tanügyben, a helyi közigazgatásban, a vasúti és városi közszállításban, a kórházakban, az árvaházak vagy öregotthonok megszervezésében, a játszóterek felszerelésében, a köztelevízóban, a háztartási hulladékok és üres üvegek összegyűjtésében, a mentalitásban és a fociban.



Szükség van – azt mondják – a politikai pártok reformálására (amelyek azért olyanok, amilyenek, mert nem reformálták meg őket időben), és a parlament reformjára, de még az egyház erkölcsi reformjára is. Legtöbbször megállapítják, hogy a reformok azért szükségesek, mert „alkalmazkodnunk kell az európai uniós követelményekhez”. Ez az általános érvényű motiváció egyetemes mentséggé vált a politikusok, az ügyintézők, miniszterek, igazgatók, köztisztviselők számára, akik minden lépésüknél hangoztatják, elárulva a tettekre és a gondolkodásra való kényelmességüket: nálunk nem azért változik meg egy dolog vagy egy törvény, mert rosszul mennek a dolgok, és jobbá kell tenni őket, hanem azért, mert így várja el az EU. És ezzel megszabadultunk a mérlegelés, elemzés, a megoldások kitalálásának gondja alól: egyszerűen kipipáljuk azt, amit kér az EU, azután pedig büszkélkedünk, hogy haladunk az europanizálódás irányába, és jelentünk Brüsszelnek, ahogyan annak idején a Román Kommunista Párt Központi bizottságának tettük, hogy teljesítettük a „ránkszabott feladatokat”. De ha az intézkedéseink kuszák lesznek, vagy csak fércmunkák, akkor majd megoldjuk, elvégre többévszazados tapasztalattal rendelkezünk...


Megéneklünk, Reform!

A „Reform” egyfajta univerzális megoldássá vált, egyajta varázspálcáva, amely mindent megjavít. Legalábbis szóban. Tettekben természetesen nehezebb. De a reformról való beszéd jót tesz a morálunknak, érezzük általa, hogy közeledik a boldogság pillanata, hogy holnap-holnapután megelőzzük a németeket és a hollandokat, és Európa csodálni fogja a „román tigrist”, ahogyan annak idején az „ázsiai tigriseket” csodálta. Megjelent egyféle közreformista viselkedésmód is: dinamikusnak kell mutatkoznod, pozitívnak, optimistának, a holnapban és Románia európai jövőjében bizakodónak; követned kell a reklámok imperativuszait, azaz egyél joghurtot, amitől jól érzed magad és használj olyan krémeket, amelyek érvényre juttatják a személyiségedet, vagy igyál energiaitalt, amelytől energikus leszel és legfőképpen kommunikálj (többet, minél többet, mert több ezer perced van, még akkor is, ha esetleg nincs semmi mondanivalód). Meg kell mutatnod, hogy az új idők embere vagy, és hogy a „reform” szellemében élsz. Ha időm és kedvem volna, (vagy legalább egy Pártom, vagy egy Vezérem, amely utasításokat ad...), biztosan megszervezném a „Megéneklünk Reform” Nemzeti Fesztivált. És egyeseknek (vagy sokaknak?) még tetszene is.


Közerkölcs, te állat!

Néhány napja hallottam egy beszélgetést a rádióban, amely egy tanárnő és a diákja közötti szerelmi történet túlzott mediatizálásáról szólt. Az ellenvéleményen levők megállapították, hogy a sajtó túl sokat és túl felelőtlenül rágódott ezen a témán anélkül, hogy elgondolkozott volna a következményeken. Egy adott pillanatban, megpróbálva egy elfogadható magyarázatot megfogalmazni, a beszélgetők egyike azt mondta, hogy „nálunk sajnos még nem valósult meg a közerkölcs reformja”. Eddig. Ez már sok. A közerkölcs reformja? Nem lenne jobb, ha restaurálnánk az egykori erkölcsöket? Egyetértek, semmi esély arra, hogy az egyetemi évfolyamtársak ismét magázzák egymást, ahogy más hasonló ínyencségekre sem. Az utcán való járástól (idegesen és figyelmetlenül) a morcos tekintetekig, amelyeket egymásnak szegezünk, a szórakoztató műsorokban zajló hahotázásokig, és a parlamentben hallható faragatlan jelzőkig, az autóvezetés közben megszokott híres szólamokig, hogy „te, állat”, vagy „büdös cigányné” - az európai Romániában a mindennapi életben a civilizácó szintjének állandó és biztos visszaesését láthatjuk.

Erőszakosan és idegesen élünk, gyógyíthatatlanok vagyunk és megelőzés céljából dühösek” egymásra, elvesztettük felebarátainkban a bizalmat, és újra felfedeztük a Neander-völgyi ősember primitív individualizmusát, aki képes volt a hozzá közelállókat is megölni a mindennapi betevőért. Mit is kell tehát megreformálnunk? Nem lenne jobb újra felfedezni tulajdonságokat, megatartásformákat, amelyek léteztek a társadalmunkban, de időközben elvesztek (talán épp az „átmenet” és a „reform” alatt). A reformok tonnái alatt, amelyeket látszólag elfogadunk, nem ártana egy kis restauráció...


Dilema Veche, IV. évf., 174. szám, 2007. június 9.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS