2019. október 23. szerdaGyöngyi
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Pluralizmus: az erdélyi magyar politika mítosza vagy a közképviselet reformja?

Kiss Botond István 2007. július 19. 20:23, utolsó frissítés: 19:42

Tőkést az RMDSZ #b#madárijesztőként használta#/b# a többséggel folytatott alkukban, az erdélyi szavazók zöme a politikából éppen kiszorított jelöltet karolja fel.




Hogy néz ki ma az erdélyi magyar politikai mezőny, lehet-e egyáltalán politikai pluralizmusról beszélni a romániai magyar politikában, milyen esélyekkel valósulhat meg ez a közeljövőben, illetve milyen perspektívát nyújtanak az őszi EP-választások ebben a tekintetben?

– ezek voltak azok a kérdések, melyekre Bakk Miklós egyetemi oktató és politológus, Bíró Béla újságíró, drámaelméleti szakértő, Orbán Balázs politológus, Szász A. Zoltán egyetemi tanár és politológus keresték a válaszokat a 18. Tusványosi Szabadegyetem, „Az erdélyi magyar politikai pluralizmus lehetőségei és korlátai” című előadása keretében.

Szász A. Zoltán, Orbán Balázs, Bakk Miklós, Bíró Béla (balról jobbra)Szász A. Zoltán, Orbán Balázs, Bakk Miklós, Bíró Béla (balról jobbra)

Szász szerint aki nyomon követte az elmúlt időszak erdélyi magyar politikai eseményeit, illetve elolvasott a pluralizmus témakörében íródott néhány tanulmányt, úgy érezhette, az utóbbi időszakban az oszd meg és uralkodj logika alapján az RMDSZ oligarchizálódása ment végbe. Bár az RMDSZ mellett létrejött több szervezetre – mint például az SZNT-re, EMNT-re is rányomták az ellenpárt bélyeget, mégsem lehet ellenzéki pártokról beszélni az erdélyi magyar politikai mezőnyben.


Elsősorban azért, mert ez a két szervezet a kisebbségi érdekeket nem az RMDSZ ellenében, hanem deklarált céljai alapján a magyar párt alternatívájaként képviseli, és nem politikai pártként. Másrészt a 2004-ben létrejött MPSZ elcsúszta az akkori parlamenti választásokat, a szervezetet


mind a mai napig nem sikerült pártként bejegyeztetni.


Jóllehet az erdélyi magyar politikában rendszerváltás után meghirdették a politikai pluralizmust, az utóbbi években az RMDSZ az erdélyi magyarság hegemón szervezeteként működött – fejtegette Szász.

Tőkés RMDSZ-ből való kiválása/kiszorítása kapcsán Szász elmondta: bár a ’90-es évek első felében Markó Béla és Tőkés László több alkalommal ebédlőasztalnál tárgyalt, ma a két fél nemhogy az ebédlőasztalhoz nem ül le egymással, de még tárgyalóasztalhoz sem.

Szász szerint az erdélyi magyarság dezintegrációs folyamatát vissza kellene fordítani. Az erdélyi magyar politika főszereplője - az RMDSZ - eredményességét érintve a politológus megállapította, be kell látni azt, hogy nem csak bizonyos célok, hanem jól felfogott érdekek mentén is cselekedhet egy politikai szervezet, az RMDSZ pedig pontosan ezt tette kormányzati szerepvállalásával.

Székely István és Szász A. ZoltánSzékely István és Szász A. Zoltán


A kisebbségjogi célok tekintetében az erdélyi magyar politikán belül a felek között egyetértés van; amiben nézetek ütköznek, azok maguk az eszközök – vette át a szót Orbán Balázs politológus.

Az RMDSZ különböző jogi és adminisztratív eszközökkel politikai monopóliumot tartott fent az erdélyi magyarság politikai képviseletében. Alapvetően az erdélyi egypártrendszer status quo-jának fenntartásában volt érdekelt, nem kísérelte meg sem a kisebbségi szervezetek bejutását korlátozó 5 százalékos parlamenti küszöböt, de a diszkriminatív párttörvényt sem módosítani – vélte a szakértő. Ezt a politikai monopóliumot az „egységben az erő” üzenettel sikerült elérnie – tette hozzá Orbán.

Az RMDSZ, mint az erdélyi magyar politika domináns szereplője, a többségi társadalommal szembeni eredményesség okán tartja fent monopóliumát. Ha a pluralizmus az erdélyi magyar politikán belül nem intézményesül, beindul a romániai magyar társadalom dezintegrációs folyamata – szögezte le a Pro Societas Egyesület képviselője.

Bíró Béla szerint az erdélyi magyar politikai pluralizmus kialakulásának akadályoztatásáért egyaránt felelős Tőkés László és az RMDSZ. Ezért méltán hasonlíthatóak a mostani erdélyi politikai erőviszonyok Szophoklész Antigoné c. drámájához.

Mindkét fél – vagyis Markó és Tőkés – különböző politikai értékrendet képvisel – ilyen szempontból pedig ugyanúgy viselkednek, mint a dráma karakterei, akik végül blepusztulnak a mindvégig következetesen, végsőkig képviselt ellentétes törekvéseikbe.

Markó és Tőkés elutasító attitűdjükkel a drámahősökhöz hasonlóan tragikus bukásra számíthatnak, ha továbbra is meg akarják fosztani egymást a képviselet jogától és kizárólagos szereplőkként akarnak majd működni az erdélyi politikai szférában – elemzett a drámaelmélet szakértője. Hogy ez a törekvés a két szereplő szándékai szempontjából


mennyire kontraproduktív,

azt legjobban az igazolja, hogy abban a pillanatban, hogy Tőkés nem ismerte el az RMDSZ-t az erdélyi magyarság legitim képviselőjeként, a romániai magyar szavazópolgárok a magyar párt mellé álltak. Jelenleg ugyanazon oknál fogva támogatják Tőkés EP-jelöltségét, minthogy az RMDSZ megpróbálta kiszorítani a politikai szférából a püspök-politikust – magyarázta Bíró.

A görög dráma demokráciaelméleti tanulsága, hogy a tragikus hősők bukása során a nézők rájönnek, hogy nekik nem úgy kell cselekedniük, mint a színpadon álló tragikus sorsú szereplők. A romániai magyar politika nézői számára is tanulság lehet a Markó-Tőkés ellentét, még akkor is, ha Tőkés románokkal szembeni elutasító magatartásában és Markó román-magyar együttműködésben bízó alapállásának ugyanúgy megvan a létjogosultsága – vélekedett Bíró.

Létezett egy töréspont az RMDSZ kisebbségi jogérvényesítésében – szögezte le az előadó – ez akkor volt, amikor a 2003-as szatmári kongresszuson Tőkést kizárták a szövetségből és megpróbálták marginalizálni. Ettől a pillanattól nem tudott az RMDSZ semmiféle, kisebbségjogi szempontból jelentős engedményt kivívni a többségtől.

Korábban azért lehetett részben sikeres a jogérvényesítés, mert az RMDSZ Tőkést a román politikai partnerekkel szemben madárijesztőként alkalmazta: „ha velünk, akik egyébként mérsékeltek vagyunk, nem akartok kisebbségi kérdésekről tárgyalni, majd Tőkéssel kell tárgyalnotok ezekről, aki sokkal veszélyesebb nálunk” logika alapján – fejtette ki a meghívott.

Bíró szerint nem kizárni, hanem integrálni kell, Brüsszelben pedig a maga nemében két szélsőséges fél/álláspont kiegyensúlyozhatná egymást, ezért az EP-ben helyet kell biztosítani Tőkésnek és az RMDSZ jelöltjeinek is.


Ha Markó és Tőkés még egyszer elköveti

azt a politikatörténeti hibát, hogy meg próbálják fosztani egymást a képviselettől, hullaként maradnak a színpadon – szemléltette a szakértő. Az előadó ugyanakkor megjegyzi: romániai magyar demokrácia Tőkés és Markó nélkül nincs, mindkettőnek el kell ismerni az eddigi érdemeit, mindkettőnek jól kijelölt helye van az erdélyi politikai színtéren.

Bakk Miklós politológus szerint az RMDSZ a politikai prérin fenntartott egyeduralmának tartósságát és okait a rendszerváltásban kell keresni. Valószínűleg a posztkommunista elit képzeletvilága szülte a jelenlegi erdélyi magyar egypártrendszeren alapuló képviseletet. A rendszerváltás alatt eldőlt a romániai demokrácia számos fajsúlyos kérdése, mint például a romániai magyar képviselet mintája is, olyan fontos kérdések mellett mint a kormányzati forma kialakítása.


Orbán Balázs és Bakk MiklósOrbán Balázs és Bakk Miklós


Emellett létezett egy magától értetődő, diszkurzívvá nem tett magyar kisebbségi jövőkép a rendszerváltás pillanatában – egyértelmű volt, hogy a magyarok megszabadultak a diktatúra élményétől, közös képviseletre van szükség, magyarul beszél mindenki, tehát egy érdekvédelmi szervezet látja majd el az érdekképviseletet.

Az RMDSZ-t ez a kezdetben meglévő konszenzus ruházta fel a képviselet jogával – állapította meg Bakk. Később azonban ezek a kezdetben felvállalt célok – mint például a közösségi jogok, tulajdonjogok, és elismertség visszakövetelése – elvegyültek a romániai nagypolitikai élet éterében – értelmezett a politológus.

Eközben az erdélyi magyarság számára élesebben körvonalazódtak a politikai elittel szembeni elvárásai – amely egyébként éppen a politikai monopólium miatt rendkívül kiterejedtté vált idővel – az eddigi célok már nem kielégítőek, ezért újra kell tárgyalni a kezdetben még érvényes és az RMDSZ által 17 év alatt többé-kevésbé mesterségesen fenntartott társadalmi konszenzust – vélte Bakk.

Az erdélyi magyar jelöltek EP-be jutásának nem az a célja, hogy az ellenlábas felek ellenőrizzék, folyamatosan sakkban tartsák egymást, hanem a politikai célok elosztásában áll.

Ezt a munkamegosztást kellene elérni úgy, hogy az egyik jelölt a korábban RMDSZ által már elindított nyelvi, kisebbségi kulturális jogok követelését folytassa, míg másik székelyföldi régiópolitikára és regionális érdekek érvényesítésére koncentráljon, amire egyábként az EP-n belül a katalán képviselők már rámozdultak – fogalmazott Bakk Miklós.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS