2020. március 28. szombatGedeon, Johanna
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Pluralizmus: az erdélyi magyar politika mítosza vagy a közképviselet reformja?

Kiss Botond István 2007. július 19. 20:23, utolsó frissítés: 19:42

Tőkést az RMDSZ #b#madárijesztőként használta#/b# a többséggel folytatott alkukban, az erdélyi szavazók zöme a politikából éppen kiszorított jelöltet karolja fel.




Hogy néz ki ma az erdélyi magyar politikai mezőny, lehet-e egyáltalán politikai pluralizmusról beszélni a romániai magyar politikában, milyen esélyekkel valósulhat meg ez a közeljövőben, illetve milyen perspektívát nyújtanak az őszi EP-választások ebben a tekintetben?

– ezek voltak azok a kérdések, melyekre Bakk Miklós egyetemi oktató és politológus, Bíró Béla újságíró, drámaelméleti szakértő, Orbán Balázs politológus, Szász A. Zoltán egyetemi tanár és politológus keresték a válaszokat a 18. Tusványosi Szabadegyetem, „Az erdélyi magyar politikai pluralizmus lehetőségei és korlátai” című előadása keretében.


Szász szerint aki nyomon követte az elmúlt időszak erdélyi magyar politikai eseményeit, illetve elolvasott a pluralizmus témakörében íródott néhány tanulmányt, úgy érezhette, az utóbbi időszakban az oszd meg és uralkodj logika alapján az RMDSZ oligarchizálódása ment végbe. Bár az RMDSZ mellett létrejött több szervezetre – mint például az SZNT-re, EMNT-re is rányomták az ellenpárt bélyeget, mégsem lehet ellenzéki pártokról beszélni az erdélyi magyar politikai mezőnyben.



Elsősorban azért, mert ez a két szervezet a kisebbségi érdekeket nem az RMDSZ ellenében, hanem deklarált céljai alapján a magyar párt alternatívájaként képviseli, és nem politikai pártként. Másrészt a 2004-ben létrejött MPSZ elcsúszta az akkori parlamenti választásokat, a szervezetet


mind a mai napig nem sikerült pártként bejegyeztetni.


Jóllehet az erdélyi magyar politikában rendszerváltás után meghirdették a politikai pluralizmust, az utóbbi években az RMDSZ az erdélyi magyarság hegemón szervezeteként működött – fejtegette Szász.

Tőkés RMDSZ-ből való kiválása/kiszorítása kapcsán Szász elmondta: bár a ’90-es évek első felében Markó Béla és Tőkés László több alkalommal ebédlőasztalnál tárgyalt, ma a két fél nemhogy az ebédlőasztalhoz nem ül le egymással, de még tárgyalóasztalhoz sem.

Szász szerint az erdélyi magyarság dezintegrációs folyamatát vissza kellene fordítani. Az erdélyi magyar politika főszereplője - az RMDSZ - eredményességét érintve a politológus megállapította, be kell látni azt, hogy nem csak bizonyos célok, hanem jól felfogott érdekek mentén is cselekedhet egy politikai szervezet, az RMDSZ pedig pontosan ezt tette kormányzati szerepvállalásával.



A kisebbségjogi célok tekintetében az erdélyi magyar politikán belül a felek között egyetértés van; amiben nézetek ütköznek, azok maguk az eszközök – vette át a szót Orbán Balázs politológus.

Az RMDSZ különböző jogi és adminisztratív eszközökkel politikai monopóliumot tartott fent az erdélyi magyarság politikai képviseletében. Alapvetően az erdélyi egypártrendszer status quo-jának fenntartásában volt érdekelt, nem kísérelte meg sem a kisebbségi szervezetek bejutását korlátozó 5 százalékos parlamenti küszöböt, de a diszkriminatív párttörvényt sem módosítani – vélte a szakértő. Ezt a politikai monopóliumot az „egységben az erő” üzenettel sikerült elérnie – tette hozzá Orbán.

Az RMDSZ, mint az erdélyi magyar politika domináns szereplője, a többségi társadalommal szembeni eredményesség okán tartja fent monopóliumát. Ha a pluralizmus az erdélyi magyar politikán belül nem intézményesül, beindul a romániai magyar társadalom dezintegrációs folyamata – szögezte le a Pro Societas Egyesület képviselője.

Bíró Béla szerint az erdélyi magyar politikai pluralizmus kialakulásának akadályoztatásáért egyaránt felelős Tőkés László és az RMDSZ. Ezért méltán hasonlíthatóak a mostani erdélyi politikai erőviszonyok Szophoklész Antigoné c. drámájához.

Mindkét fél – vagyis Markó és Tőkés – különböző politikai értékrendet képvisel – ilyen szempontból pedig ugyanúgy viselkednek, mint a dráma karakterei, akik végül blepusztulnak a mindvégig következetesen, végsőkig képviselt ellentétes törekvéseikbe.

Markó és Tőkés elutasító attitűdjükkel a drámahősökhöz hasonlóan tragikus bukásra számíthatnak, ha továbbra is meg akarják fosztani egymást a képviselet jogától és kizárólagos szereplőkként akarnak majd működni az erdélyi politikai szférában – elemzett a drámaelmélet szakértője. Hogy ez a törekvés a két szereplő szándékai szempontjából


mennyire kontraproduktív,

azt legjobban az igazolja, hogy abban a pillanatban, hogy Tőkés nem ismerte el az RMDSZ-t az erdélyi magyarság legitim képviselőjeként, a romániai magyar szavazópolgárok a magyar párt mellé álltak. Jelenleg ugyanazon oknál fogva támogatják Tőkés EP-jelöltségét, minthogy az RMDSZ megpróbálta kiszorítani a politikai szférából a püspök-politikust – magyarázta Bíró.

A görög dráma demokráciaelméleti tanulsága, hogy a tragikus hősők bukása során a nézők rájönnek, hogy nekik nem úgy kell cselekedniük, mint a színpadon álló tragikus sorsú szereplők. A romániai magyar politika nézői számára is tanulság lehet a Markó-Tőkés ellentét, még akkor is, ha Tőkés románokkal szembeni elutasító magatartásában és Markó román-magyar együttműködésben bízó alapállásának ugyanúgy megvan a létjogosultsága – vélekedett Bíró.

Létezett egy töréspont az RMDSZ kisebbségi jogérvényesítésében – szögezte le az előadó – ez akkor volt, amikor a 2003-as szatmári kongresszuson Tőkést kizárták a szövetségből és megpróbálták marginalizálni. Ettől a pillanattól nem tudott az RMDSZ semmiféle, kisebbségjogi szempontból jelentős engedményt kivívni a többségtől.

Korábban azért lehetett részben sikeres a jogérvényesítés, mert az RMDSZ Tőkést a román politikai partnerekkel szemben madárijesztőként alkalmazta: „ha velünk, akik egyébként mérsékeltek vagyunk, nem akartok kisebbségi kérdésekről tárgyalni, majd Tőkéssel kell tárgyalnotok ezekről, aki sokkal veszélyesebb nálunk” logika alapján – fejtette ki a meghívott.

Bíró szerint nem kizárni, hanem integrálni kell, Brüsszelben pedig a maga nemében két szélsőséges fél/álláspont kiegyensúlyozhatná egymást, ezért az EP-ben helyet kell biztosítani Tőkésnek és az RMDSZ jelöltjeinek is.


Ha Markó és Tőkés még egyszer elköveti

azt a politikatörténeti hibát, hogy meg próbálják fosztani egymást a képviselettől, hullaként maradnak a színpadon – szemléltette a szakértő. Az előadó ugyanakkor megjegyzi: romániai magyar demokrácia Tőkés és Markó nélkül nincs, mindkettőnek el kell ismerni az eddigi érdemeit, mindkettőnek jól kijelölt helye van az erdélyi politikai színtéren.

Bakk Miklós politológus szerint az RMDSZ a politikai prérin fenntartott egyeduralmának tartósságát és okait a rendszerváltásban kell keresni. Valószínűleg a posztkommunista elit képzeletvilága szülte a jelenlegi erdélyi magyar egypártrendszeren alapuló képviseletet. A rendszerváltás alatt eldőlt a romániai demokrácia számos fajsúlyos kérdése, mint például a romániai magyar képviselet mintája is, olyan fontos kérdések mellett mint a kormányzati forma kialakítása.




Emellett létezett egy magától értetődő, diszkurzívvá nem tett magyar kisebbségi jövőkép a rendszerváltás pillanatában – egyértelmű volt, hogy a magyarok megszabadultak a diktatúra élményétől, közös képviseletre van szükség, magyarul beszél mindenki, tehát egy érdekvédelmi szervezet látja majd el az érdekképviseletet.

Az RMDSZ-t ez a kezdetben meglévő konszenzus ruházta fel a képviselet jogával – állapította meg Bakk. Később azonban ezek a kezdetben felvállalt célok – mint például a közösségi jogok, tulajdonjogok, és elismertség visszakövetelése – elvegyültek a romániai nagypolitikai élet éterében – értelmezett a politológus.

Eközben az erdélyi magyarság számára élesebben körvonalazódtak a politikai elittel szembeni elvárásai – amely egyébként éppen a politikai monopólium miatt rendkívül kiterejedtté vált idővel – az eddigi célok már nem kielégítőek, ezért újra kell tárgyalni a kezdetben még érvényes és az RMDSZ által 17 év alatt többé-kevésbé mesterségesen fenntartott társadalmi konszenzust – vélte Bakk.

Az erdélyi magyar jelöltek EP-be jutásának nem az a célja, hogy az ellenlábas felek ellenőrizzék, folyamatosan sakkban tartsák egymást, hanem a politikai célok elosztásában áll.

Ezt a munkamegosztást kellene elérni úgy, hogy az egyik jelölt a korábban RMDSZ által már elindított nyelvi, kisebbségi kulturális jogok követelését folytassa, míg másik székelyföldi régiópolitikára és regionális érdekek érvényesítésére koncentráljon, amire egyábként az EP-n belül a katalán képviselők már rámozdultak – fogalmazott Bakk Miklós.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS