2019. szeptember 22. vasárnapMóric
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

“Az értelemnek is van Gauss-görbéje”

Bakk-Dávid Tímea Bakk-Dávid Tímea 2007. július 21. 17:59, utolsó frissítés: 17:16

Mitől lesz versenyképes egy határon túli magyar egyetem? Ha diákjai kevés pénzért otthon güriznek, vagy a nagyvilágban mindenhol remekül boldogulnak? És hogy néz ki a felsőoktatási kínálat?





Versenyképesség, eltömegesedés, az oktatáshoz való hozzáférés, az egyetemi rangsorok relevanciája, a kisebbségi felsőoktatási intézmény szerepe egy adott régió életében – e témákról tartottak kerekasztalt pénteken a 18. tusv Szabadegyetem és Diáktáborban Tusnádfürdőn.

Az oktatás versenyképessége Közép-Európában – A kisebbségi oktatás létjogosultsága a versenyképesség tükrében című előadást Aáry-Tamás Lajos magyarországi oktatási ombudsman moderálta.

Balról jobbra: Szilágyi Györgyi, Bodó Barna, Sió László, Aáry-Tamás Lajos, Pálinkás József, Alexandra Ionescu és Dávid LászlóBalról jobbra: Szilágyi Györgyi, Bodó Barna, Sió László, Aáry-Tamás Lajos, Pálinkás József, Alexandra Ionescu és Dávid László


Pálinkás József volt magyar oktatási miniszter azzal a megállapítással kezdte mondandóját, hogy a kisebbségi oktatás bebizonyította már versenyképességét. Ennek alátámasztására a versenyképesség fogalmának egyénekre szabott értelmezését a közösségi versenyképesség fogalmával bővítette ki.

A közösségnek meg kell szerveznie magát, közösségi intézményeket kell működtetnie, amelyek a „jó életet” biztosítják. Nemcsak anyagi, hanem szellemi-lelki kritériumok szerint is – fejtegette a volt magyar oktatási miniszter. Egy ilyen kritérium, hogy az egyének jól érezzék magukat a közegben, közösségben.

Az egyetemek rangsorai többnyire azt mutatják, hogy az illető felsőoktatási intézmények mennyire versenyképesek. Sem magyar, sem közép-európai nincs a legjobb százban – persze ehhez a rangsor összeállítónak szempontjai is rájátszottak. De


ezek a listák nem mondanak arról semmit,

hogy az adott közösség számára mit jelent és mit nyújt egy intézmény – világított rá Pálinkás. Szerinte az erdélyi felsőoktatás sikere világosan mutatja, hogy a közösség számára ezek létfontosságúak.

12 nagy felsőoktatási intézménye van a tízmillió magyarnak – ez alapján majdnem kettő kellene másfélnek – tért rá az önálló erdélyi egyetem kérdéskörére a Fidesz kulturális tagozatának elnöke. Leszögezte, az erdélyi magyarok közösségének is szüksége van állami egyetemre.

Ám hogy az oktatás közösségi értelemben is versenyképes legyen, ahhoz nemcsak a mérhető, átadott tudásmennyiséget kell vizsgálni, mint ahogy általában szokás, hanem azt, hogy ezen intézményekben megvalósul-e a nevelés és a kulturális értékek közvetítése. Ilyen szempontból Magyarország rosszul áll – jelentett ki a volt miniszter.

Különbség van training és education, tudásátadás és nevelés között, és ha az utóbbi hiányzik, akkor a kikerülő végzősöknek nem lesz szakmai-kulturális alapképzésük, amire majd tovább építhetnének. Az egyetemek nagy részén tesztvizsgákon dől el, kit hogyan minősítenek, ezzel szemben az a fajta műhelymunka, amely évtizedekkel ezelőtt még működött, ma hiányzik. Maradt a formális követelményeknek való formális megfelelés, ez pedig messze van attól az idealisztikusan felfogott felsőoktatástól, ami az emberi tartás, kulturális miliő átadását is magában foglalná.

Pálinkás József volt oktatási miniszterPálinkás József volt oktatási miniszter


Sió László szerint komoly változás következett be az elmúlt években a magyarországi oktatáspolitikában: míg néhány éve az volt a dilemma, hogy lehet a határon túli magyarokat segíteni – a szülőföldön maradást vagy a magyarországi továbbtanulást támogatva -


ezt felülírta a csatlakozás,

mert az EU a mobilitásról szól: mindenki elméletileg bárhová elmehet tanulni. A versenyképességnek egyoldalú értelmezése uralkodik gazdasági és politikai körökben – a gazdasági hatákonyság a fontos számukra; míg az értelmiségnek a minőség.

Sió szerint egy harmadik szempont sem elhanyagolandó, mégpedig a hozzáférés az oktatáshoz mint közszolgáltatáshoz. A most bevezetett magyarországi többletpontrendszer révén ugyanis előnyben vannak azok, akiknek pénzért megszerezhető tudás áll rendelkezésére (nyelvvizsgák).

Érdekes jelenség, hogy Szlovákia csatlakozásakor növekedett a Magyarországon tanuló felvidéki magyarok száma – Románia csatlakozása után azonban nem. Ennek két oka van, az egyik éppen a magyarországi egyetemistákra háruló költségek növekedése, a másik pedig a román gazdaságnak a magyarországinál dinamikusabb fejlődése. Magyarországon ezért feltevődik a kérdés: ebben a helyzetben kell-e támogatni a határon túli magyar fiatalok – magyarországi vagy szülőföldön történő – tanulását? Sió szerint igen:


a magyar államnak nem szabad kiszállnia,

és a határon túli felsőoktatási intézményeket is, de a magyarországi tanulást is támogatnia kell.

Abból kell kiindulni, hogy válságban van a felsőoktatás az eltömegesedés és a szelekció hiánya miatt – jelentette ki Bodó Barna egyetemi tanár. Nemcsak erdélyi vonatkozásban van válság, hanem általánosságban is, és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni, amikor a saját gondjainkat megfogalmazzuk – fejtette ki a BKB elnöke.

El kell ismerni, hogy a bolognai folyamat nem a mi felsőoktatásunk javát szolgálja. Bevezetése a politikum döntése volt, ők döntöttek az egyetemek feje fölött. A felsőoktatás minőségének kérdése a felsőoktatás autonómiájának kérdése – ennek szükséges eleme, hogy a belső ügyekben a belső grémiumok adjanak releváns választ, nem a politika – fogalmazott Bodó.

Nem az a kérdés, joga van-e az erdélyi magyarnak egyetemre, hanem az: hogyan lehet átvezetni a jelenlegi intézményeket arra az állapotra, amelyben majd beszélhetünk önálló erdélyi magyar oktatásról. "Jelenleg azonban éppen az egyetemi autonómiára hivatkozva a Babes-Bolyai Tudományegyetem vezetősége nem teljesíti kéréseinket; kisebbségiként nem vagyunk képesek egyedül megtalálni a kihívásokra a megfelelő választ" – fejtette ki Bodó.

A sérelmek közé tartozik például, hogy a kolozsvári magyar nyelvű politológia szakon


nem taníthatnak kisebbségpolitikát,

mert a román tanrend mintájára kell kialakítani a magyar szakét is. A tanárok becsempészik ugyan a tanrendbe, és mesteri szinten is elkezdődött a kisebbségkutatási képzés, de ez nem pótolja a hiányosságot. Nincs magyar nyelvű doktori iskola, egyedül a magyar irodalom karon, oktatóinkat pedig nem léptetik elő, hogy ne tudjunk doktori iskolát indítani – sorolta Bodó. E kérdések nyílt vitáját szorgalmazza a BKB – összegezte a politológus.

Bodó tájékoztatása szerint míg az erdélyi magyar gyerekek 6,3 %-ot tesznek ki az elemisták körében, egyetemre már csak 4,4%-uk jut, ezek kétharmada románul tanul. „Évről évre alulképzettségünket erősítjük, az esélyünk a versenyképességre, ami pedig állampolgári jogunk, nem adatik meg – ezt diszkriminációnak tekintjük, ezt jeleztük európai fórumoknak” – mondta Bodó, hozzátéve, a BKB három kolozsvári vezetőjéből nem hiába veszítette el kettő is az állását, egyúttal bejelentve, hogy immár ő maga is a Sapientia oktatói karának tagja.

„Feltehetjük a költői kérdést, hogy viszonyul a BBTE a kisebbségi oktatás kérdéséhez – amikor a teljes egyetemi autonómia meglesz magyar vonatkozásban is, akkor beszélhetünk csak versenyképességről” – sommázott a politológus.

Dávid László rektor szerint a rangsorok azért sem állják meg a helyüket, mert nem attól jó egy egyetem, hogy hány jó diákja volt, mint ahogy


a régió versenyképességének szempontjából is mellékes,

hogy a végzettek Ausztráliától az Egyesült Államokig megállják a helyüket. Egy kisebbségi egyetemnek, mint minden egyetemnek, kettős szerepe van: oktat, de a régiót, amelyben működik, fejleszti. Ám az egyetemeken manapság pótcselekvésekkel töltjük az időnket, és egy kisebbségi diáknak nincs lehetősége „elfeledkezni a kisebbségi létről”, és az alkotással foglalkozni. A régi egyetemi épületek restitúciója nem történt meg, új intézményeink is válságban vannak – vázolta a helyzetet a Sapientia Tudományegyetem rektora.

Szerinte nem a rangsorokban szerzett hely, hanem az alkotásra buzdítás sikere határozza meg egy egyetem értékét. A bolognai folyamattal az új egyetemeket visszaminősítik főiskolává, ezzel pedig értékeket veszít a közösség – vélte. Hiszen


az oktatás tömegesedése folytán az alapszintű képzés

nem azt az értéket termeli, amit egy egyetemtől elvárnak. A Sapientia olyan szempontból versenyképes, hogy a hallgatók nem vándorolnak ki – ám nincs lehetőségük arra, ami pedig az EU-ban természetes lenne, hogy szemeszterenként más-más európai egyetemen áthallgatási programban vegyenek részt, bár ezt az egységes európai kreditrendszer biztosítaná. A csíki régión sajnos ma még nem látszik, hogy ott versenyképes egyetem működik – ez hosszú távú befektetés, és a visszacsatolás nagy holtidőben történik.

Az egyik legnagyobb gondnak nevezte, hogy egyáltalán nincs semmiféle hosszú távú stratégia arra, hogy hogyan álljon össze az erdélyi magyar felsőoktatási kínálat:


milyen szakemberekre lesz szüksége az erdélyi magyar társadalomnak?

Ezt demográfiailag még senki nem mérte fel, pedig szükséges lenne – szögezte le. Ki kell művelni azt az értelmiséget, amely nélkül kétséges a közösség fennmaradása.

Dávid László szerint a tény, hogy a fiatalok fele egyetemet végez, nem igazán teszi lehetővé a minőségi oktatást: „az értelemnek is van Gauss-görbéje” – fogalmazott ironikusan a rektor.



Alexandra Ionescu
, a Bukaresti Egyetem dékánja szerint a mai román politikai élet szereplői nem hajlandóak arra a kérdésre válaszolni, hogy mi az egyetem, és mi a feladata. Míg a középkorban a tudás megszerzése és az ismeretátadás céljából közösségbe szerveződött diákság és a tanárok jelentették az egyetemet, a modern állam születésekor ez a nemzet érdekeit szolgáló,


az államnak közhivatalnokokat termelő intézménnyé vált.

A szocialista Romániában is hasonló volt az egyetem célja: mérnököket képeztek főleg, mert a politikailag befolyásolt gazdasági fejlesztések megkövetelték. 1989 után azonban nem alakult ki effajta vízió az egyetem mibenlétéről, ennek következtében a fiatalok megrohanták a nagy presztízsű szakokat, más szakokra pedig alig voltak jelentkezők. Emiatt jelenleg hiány van egyes szakemberekből – vázolta a folyamatot a Bukaresti Egyetem dékánja.

Ionescu szerint a bolognai rendszer első három éve általános képzést ad, vagyis ezidő alatt azt tanulják meg a diákok, hogyan gondolkozzanak a saját fejükkel. Ennek fényében az anyanyelvű oktatás fontos: a fiatalnak anyanyelvén kell megtanulnia, hogyan boldogulhat egyedül.

Párhuzamot vonva a Bodó Barna által mondottakkal, elmesélte, hogy a Bukaresti Egyetem politikatudományi karán a román mellett angolul és franciául is oktatnak, azon egyszerű oknál fogva, hogy a szakirodalom két nagy irányzata e nyelven áll rendelkezésre.


Ezek tanrendje nem ugyanaz, mint a román szaké,

hiszen az illető nyelven írt szakirodalmat oktatják. Bár az analógia kissé sántít, mert Romániában nincs francia és angol kisebbség, de az megállapítható, hogy a kolozsvári magyar szakra sem kellene ráerőltetni a román mintájú tanrendet – vélte a politológus.

Szilágyi Györgyi szociológus, a Partiumi Keresztény Egyetem rektorhelyettese a 17 éve működő intézmény diákjai körében készült felmérést ismertette. Az egyetem jogelődje, a Sulyok István Református Főiskola és a PKE utóbbi 15 éves története azt mutatja, meghatározó szerepe volt az asszimiláció csökkentésében az egyén, közösség és régió életében. A térségben a tanulási migráció korábban drámai mértékű volt, most pedig kevesebben vannak, akik Magyarországon folytatják a tanulmányaikat.


A PKE végzősei elenyésző számban telepedtek ki

– kevesebb mint tíz fő – ismertette a felmérést a rektorhelyettes. A magyar felsőoktatási intézmény megjelenése felértékelte a régióban a magyar nyelvű oktatás értékét – csökkent a román iskolákba iratkozók száma (óvodától felfele).

A végzettek panaszai között szerepelt, hogy nem sajátították el a román nyelvet megfelelőképpen – mondta el a rektor. Ennek nyomán a PKE-n megnövelték a román nyelv oktatásának szerepét, és az idegennyelv-tanítással is hangsúlyosabban foglalkoznak.

A gond itt is az akkreditáció körül van, amely politikai okok miatt egyre halasztódott. Két éve dolgoznak a magiszteri képzés beindításán bukaresti, bécsi és más egyetemekkel közösen, de egyelőre várják, hogy végre megjelenjen hivatalosan, hogy a PKE akkreditálva van – mondta el Szilágyi.

Hantz Péter, a BBTE volt oktatója hozzászólásában felvetette az egyetemi kutatás romániai megoldatlanságát. Mint mondta, az egyetemi rangsoroknál az egyik elsődleges szempont, hogy az illető intézmény oktatóinak legyen nemzetközi standardoknak megfelelő publikációjuk. A kelet-európai tudományos kutatásnak az egyik problémája, hogy nincs rá pénz, a másik pedig, hogy a kutatók


csak ritkán teljesítenek világszínvonalon a szakterületükön

– fejtette ki a fizikus. Az egyetemi hallgatók ugyanakkor a nemzetközi folyóiratokhoz sem férnek hozzá, mert sokba kerül az előfizetés. A saját szakterületükön újat nyújtani nem tudó tanárok pedig gyakran az amúgyis színvonaltalan témákat választó diákokat kényszerpályára állítják, nem téve lehetővé a valódi kutatást.

Pálinkás József cáfolta, hogy ne folyna világszínvonalú kutatás Magyarországon és a határon túli magyar felsőoktatási intézményekben; Bodó Barna szerint erre az is magyarázatot adhat, hogy a román vezetőség ahol teheti, megakadályozza a magyar oktatók előreléptetését. Nincs például elegendő számú professzor a magyar nyelvű mesteri programok indításához.

A tudományfinanszírozási rendszer pedig úgy működik, hogy csak docens nyújthat be kutatási projektet. Dávid László ezt egy példával egészítette ki: nemrég egyik docensük előléptetésénél az oxfordi egyetemen végzett munkáját nem fogadta el az akkreditációs bizottság. A nyolcéves munka eredménye négy Nature-cikkben jelent meg.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS