2019. szeptember 19. csütörtökVilhelmina
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kelemen Hunor válaszol

kérdeztek a disputázók 2007. július 24. 11:59, utolsó frissítés: 11:56

Ki lehet-e egyezni Tőkés Lászlóval? Bólogatójánosok az RMDSZ-ben? Mi lett a reformlendülettel? Mi lesz a Bolyaival? Mi van a Communitas-szal? És mit főzött utoljára? Az RMDSZ új ügyvezető elnöke #b#a disputázók kérdéseire válaszol#/b#.





Malin Ede, Kolozsvár
Ön szerint miben bízhat még az RMDSZ hosszú évek óta tartó megalkuváson (nem kompromisszumon!) alapuló politikájából kiábrándult tagság és egykori 7%-os szavazótábor? A csupa bólogatójánosokkal magát gondosan körülbástyázott, a legutóbbi népszavazási fiaskóba is belebonyolódott Markó Béla árnyékában Ön milyen hiteles jövőképet képes nyújtani az erdélyi fiatal magyar nemzedékeknek?

Kelemen Hunor: – Belülről szemlélve, nap mint nap benne élve a politikában, ismerve a lehetőségek határait, valamint azokat az eszközöket, amelyekkel a politikai érdekek képviseletére vállalkoztunk, nem tartom megalkuvónak az RMDSZ tevékenységét.


Egy teljesebb kép kialakításához azonban még hozzá kell fűznöm: minden pillanatban, valemennyi kezdeményezésünkkor számolnunk kell azzal a megváltoztathatatlan ténnyel, hogy a parlamenti munkánkban céljainkat további negyvenhárom százaléknyi román politikusnak is támogatnia kell ahhoz, hogy jogerőt nyerjenek...

Kelemen Hunor Hargita megyei képviselő június 9-től tölti be Markó Béla javaslatára és az RMDSZ szövetségi képviselőtanácsának felhatalmazásával a szervezet ügyvezető elnöki tisztségét. Ennek apropóján kérdeztek tőle a Disputa fórumozói, illetve a kolozsvári Szabadság napilap olvasóiKelemen Hunor Hargita megyei képviselő június 9-től tölti be Markó Béla javaslatára és az RMDSZ szövetségi képviselőtanácsának felhatalmazásával a szervezet ügyvezető elnöki tisztségét. Ennek apropóján kérdeztek tőle a Disputa fórumozói, illetve a kolozsvári Szabadság napilap olvasói


Markó Béla nem bólogatójánosokkal vette körül magát. Sajnálatos, hogy ez a kép alakult ki önben az új nemzedékhez tartozó RMDSZ-es tisztségviselőkről. Ezért bizonyára mi is hibásak vagyunk. Példaként hoznám fel a május 19-i népszavazás kapcsán kialakult éles vitát az RMDSZ Állandó Tanácsában. Megoszlottak a vélemények, de a vita és a szavazás után mindenki tudomásul vette a közösen meghozott döntést, és annak megfelelően viselkedett.

Számtalan más olyan eset volt, hogy egy-egy döntésünket hosszas, sokszor heves vita előzte meg. De nem lehet úgy dolgozni, hogy a közös döntéseket a következő pillanatban ki-ki a maga meglátása szerint fölülbírálja. A politika csapatmunka, a csapatszellem megköveteli a bizalmat, a szolidaritást és a fegyelmet.

A szövetség hivatalos álláspontját természetes módon az elnök jeleníti meg. Ez nem azt jelenti, hogy mi, a többiek az ő árnyékában állunk, nem veszünk részt az álláspont kialakításában, csupán rábólintunk arra, amit az elnök eldönt.
Ami a jövőképet illeti: modernizáció és nemzeti identitás megőrzésének kettősségére fektetném a hangsúlyt, ebből indulnék ki.

Ma egy fiatalnak már nem elég, ha a világ piros-fehér-zöld. Elsősorban versenyképes tudásra, jó életkörülményekre, az egyéni tervezést és fejlődést lehetővé tévő munkahelyre, egyenlő esélyeket biztosító társadalmi körülményekre van szüksége. De ezeken túl, a nemzeti önazonosságának megőrzése is fontos. És ez nem kifejezetten hazai, hanem általános európai sajátosság, amellyel hosszú távon az Európai Unió is számol, amikor két különböző jövőképről, a „Nemzetek Európájáról”, illetve az „Európai Egyesült Államokról” beszél.


Jankovics András, Kolozsvár
Mondta-e már Önnek valaki, hogy a politikusnak mosolyogni is szabad?

– Igen, mondták többen is, de sajnos nem mindig sikerül. A mosoly helyzetfüggő emberi reakció. A politikai szituációk pedig – bizony – gyakran nem mosolyfakasztóak.


Simon András, Kolozsvár
Eddig mindig az RMDSZ-re vagy az RMDSZ útmutatása szerint szavaztam. Határozott véleményem az, hogy az európai parlamenti választások jelöltlistáján Tőkés Lászlónak az RMDSZ listáján befutó helyet kell biztosítani. Tisztelem benne a forradalmárt, de nem tartom jó politikusnak. A legfontosabb az erdélyi magyarság egysége.

1. Mi erről az Ön véleménye ? 2. Mit kíván tenni a helyzet megoldásáért? Kérem, ne találjon kifogást. Például ne válaszolja azt, hogy a püspök úr nem jelezte, hogy indulna az RMDSZ-listán.


– Tőkés Lászóról egyezik a véleményünk. Ugyanakkor az erdélyi magyarság politikai érdekképviseletét illetően létfontosságú az egység. Sokan vélekednek úgy, hogy az egység demagógiája mögött az egység diktatúrája sejlik fel. Ez a kijelentés itt nem állja meg a helyét. A jelenlegi politikai berendezkedés körülményei között, ha nincs egységes politikai érdekképviseletünk, megszűnik maga a parlamenti jelenlétünk is.

És itt korántsem érzelmekről, ideológiai elkötelezettségekről van szó, hanem puszta matematikai számolásról. Tőkés László az aláírásgyűjtéssel felmérte, hogy hozzávetőlegesen mekkora a támogatottsága. Az én meglátásom szerint, Tőkés László támogatottsága nem elég egy független európai parlamenti hely megszerzéséhez. Ahhoz viszont bőven elegendő, hogy sem ő, sem az RMDSZ ne jusson be az Európai Parlamentbe. Ezért mindkét félnek kompromisszumot kell kötnie.

Ami engem illet, a párbeszéd eszközével azon leszek, hogy az RMDSZ olyan listát alakítson ki, amely eleget tesz annak az elvárásnak és értéknek, amelyet az érdekképviselet szükségessége jelent. Ha ezen a listán Tőkés Lászlónak is rajta kell lennie, akkor – biztos lehet benne – részemről, de a szövetség részéről sem lesz akadálya annak, hogy egyességre jussunk.


adam.boer
Milyen konkrét lépéseket kíván tenni a civil szervezetekkel folytatott kommunikáció hatákonyságának növelése érdekében? Hogyan kíván egy, mindkét fél (RMDSZ – civil szervezetek) számára gyümölcsözö kapcsolatot kialakítani a kritikus civil szférával?

Ezen a téren egyelőre csak szándéknyilatkozatok hangzottak el az RMDSZ részéről, a gyakorlat pedig az "aki nincs velünk, az ellenünk van" elvet követte. Különös tekintettel azon civil szervezetekre, amelyek sajátos elkötelezettségük okán nem tudják minden esetben követni a hivatalos RMDSZ stratégiát. A teljesség igénye nélkül gondolok itt például az Erdélyi Kárpát Egyletre (EKE).


Kelemen Hunor az aradi RMDSZ-kongresszuson (ifj. Haáz Sándor fotója)Kelemen Hunor az aradi RMDSZ-kongresszuson (ifj. Haáz Sándor fotója)


– Egyik oldal sem birtokolja az abszolút igazságot: sem a politikusok, sem a civilek. Egy politikusnak is lehet, sőt, jó, ha van civil szemlélete, rálátása és a civilek esetében is jó, ha vannak politikai szimpátiáik. Ők egyébként pontosan annyira elfogultak lehetnek politikai kérdésekben, mint maguk a politikusok. Ezért is gondolom úgy, hogy a partnerség, az egymás véleményének kölcsönös tiszteletben tartása lehet a hatékony kommunikáció alapja.

Egyre gyakoribb benyomásom viszont az, hogy a „civilek”között sokan vannak olyanok, akik úton-útfélen függetlenségüket hangoztatják, holott éppen a politikai döntések aktív részesei kívánnak lenni. Ebben nincs semmi kivetnivaló, amennyiben vállalják az ezzel járó felelősséget is, a vélemény kialakításának felelősségét. Én nem hiszek abban, hogy „aki nincs velünk, az ellenünk van”. Ez soha nem volt, és nem is lesz célravezető. Annak, hogy ez a látszat kialakult, valószínűleg alapos okai vannak. Én azonban ezzel az elvvel nem értek, nem érthetek egyet.

Nekünk, politikusoknak az is a dolgunk, hogy valamennyi társadalmi érdekképviseleti szervezettel, rétegszervezettel, szakmai társasággal állandó kapcsolatban legyünk mind helyi, mind regionális vagy országos szinten. Ez nem jelenti azt, hogy mindenkivel egyet is kell értenünk, hogy mindenikről azt kell gondolnunk, hogy helyes és követendő az általa megjelölt út.

Általános hazai probléma – amely a legkevésbé sem segít a két oldal kapcsolatának normalizálódásában –, hogy a civil szféra és a politikum „különutasként” próbál helytállni, és nem együttműködve. A találkozási felületek konfliktusosak. Nem konzultálnak, hanem összecsapnak. Előbb talán ezen a téves szemléleten kellene javítanunk. És ez nemcsak a politikum feladata.


mooncitizen
Mikor lesz elfogadtható portálja az RMDSZ-nek? A jelenlegi őskövület benyomását kelti, a képes, mozaikszerű első oldal technikailag is, tartalmilag is dilettáns (elkeserítő, zsenáns). Nem tenném szóvá, ha nem léteznének elfogadható erdélyi portálok. Outsource-olni kéne.


– Időszerű és teljesen jogos megjegyzés. Magam is úgy gondolom, az RMDSZ honlapja régen megérett már egy alapos átalakításra, arculatváltásra. Terveim szerint őszire, talán már szeptember elejére kész lesz az új honlap. A kollegáim már dolgoznak a tervén.

krock
Mikor kerül föl a www.rmdsz.ro honlapra:
* a szervezet struktúrája?
* a szervezet országos testületeinek név szerinti összetétele az érintettek elérhetőségével?
* az országos testületek nyilvános üléseinek jegyzőkönyvei?


– A honlap új terve most készül. Az ön által felsorolt információk hiányáról a kollégáim tudnak, és – más fontos tudnivalókkal együtt – ezeket is igyekeznek megjeleníteni a honlap új tartalmában.


Mikor lesz országos romániai magyar kataszter?

– Ha ezt egy olyan adatbázisként képzeljük el, amely az összes romániai magyar választókorú személy adatát tartalmazza, akkor az technikailag rövid idő alatt megvalósítható lenne. A személyi adatok gyűjtését és tárolását, azok használatát törvény szabályozza. Ezért a magyar kataszter összeállítása sem egyszerű.


Mikor szervezik meg az első országos romániai magyar platformlistás, általános, titkos választásokat az SZKT-tagok, az állandó tanácsi tagok és a parlamenti jelöltek kiválasztására?

– Az új alapszabályzat szerint októberig kell megszerveznünk az SZKT tisztujító gyűlését. Ennek lehetséges módjairól minden területi szervezet önállóan dönt.
A platformlistás választás csak a következő alapszabályzatmódosítás után lehetséges.

A parlamenti képviselőjelöltek kiválasztása több helyen már eddig is titkos, állóurnás előválasztáson történt. Ezt a gyakorlatot is alaposan átértékelheti a választási rendszer megváltoztatása.


mooncitizen
Más. Lesz-e női RMDSZ-képviselő a parlamentben? Gyakran emlegeti az RMDSZ a finnországi kisebbségi modellt, érdemes lenne a finn képviseleti modellt is figyelembe venni (a képviselők fele nő). Mit tesz majd az RMDSZ azért, hogy ne "férfisoviniszta" szervezet (látszat)benyomását keltse?

– Magam is hiányolom a nőket az RMDSZ politikai testületeiből, elsősorban a parlamenti frakciókból. A nők parlamenti jelenlétét tekintve a magyarázat egyszerű: a jelöltállítás során az országos vezetőségnek nem volt beleszólása abba, hogy a megyei listákat hogyan állítsák össze.

Az előválasztások eredményeit felülbírálni nem lehet. De a legnagyobb gond talán az volt, hogy nagyon kevés nő vállalta a megmérettetést. Emiatt többnyire a közfelfogás okolható. Megváltoztatására pedig nem elegendő pusztán a politikusok gondolkodásának módosulása.

Az általunk kinevezett tisztségviselők esetében már korántsem állunk ennyire rosszul, mert itt igyekeztünk, továbbra is igyekszünk elsősorban a szakmai felkészültség szempontját érvényesíteni. Ennek eredményeként, fontos tisztségek – prefektusi, államtitkári, helyettes államtitkári, országos intézmények elnöki és alelnöki tisztségeinek – betöltésére nőket kértünk föl, de sokan dolgoznak közülük a közigazgatás középvezetői szintjén is.

Persze, el lehet játszadozni a gondolattal, hogy a képviselői helyek felét eleve a nők számára osztjuk le, de akkor az előválasztási rendszert akár el is felejthetjük. De még ebben az esetben sem valószínűsíthető, hogy be lehet tartani a fele-fele arányt. No és a szakmai felkészültség sem lehetne döntő kritérium.

Jelenleg előnyös volna számunkra már az is, ha a kormányzatban és az önkormányzatokban vezetői tisztséget betöltő hölgyek sűrűbben jelen lennének a sajtóban. Persze, ez jelentős mértékben függ az újságíró érdeklődésétől is. És akkor itt ismét visszatértünk a nők közéleti szerepvállalásával szembeni kedvezőtlen közvéleményhez.



Gondolsz-e az etnikai jelleg tompítására, és elmozdulni valami regionális, transz-etnikus berendezkedés felé (nem egyből, de kisebb lépésekben... az új választási rendszer majd rákényszeríthet).

– Az új választási rendszer erre nem kényszerít rá. Ennek ellenére magam is érdemesnek tartom a regionalizmusnak a politikában való megjelenítését anélkül, hogy az etnikai jelleget ezzel elmosnánk. Ugyanez a helyzet a modernizációval is. Nem helyettesítheti az etnikai jelleget, de ki kell egészítenie.

Ami a román pártokat illeti, az eddigieket tekintve minden további nélkül elmondható, egyetlen román párt sem képes a magyaroknak, de más nemzeti kisebbségnek sem olyan politikai programot ajánlani, amely az érdekeiket védné. Erre még hosszú ideig csak a nemzeti közösségek szervezetei lesznek képesek, az ő feladatuk marad ennek a kérdésnek a politkai képviselete. Ezért tartom fontosnak a kisebbségek parlamenti csoportja és az RMDSZ jelenlétét a törvényhozásban.


Ha már új választási rendszerről van szó: miért nem képes az RMDSZ arra, hogy legalább a román civil társadalom felé a preferenciális választási lista (szlovák) modelljét kommunikálja?

Általában miért fogadjátok el azt, hogy még az aránylag progresszív román társadalomban is az a nézet kerekedik felül, hogy az RMDSZ minden újításnak, a korrupcióellenes harcnak stb. a kerékkötője? Miért gondolják mind többen, a legjobb esetben is azt, hogy az RMDSZ a többi párttal egyetemben, "sunt toţi o apă şi un pământ" [egy követ fújnak – a szerk.].


– A preferenciális választási rendszer a mi javaslatunk volt, érveltünk is alaposan mellette, de ebben a pillanatban a román társadalom annyira fel van turbózva az egyéni választási rendszer bevezetése mellett, hogy egyetlen más változatot sem hajlandó tudomásul venni. Elmondtuk, hogy a preferenciális rendszer is lehetővé teszi, hogy a listán lévő személyre szavazzanak, személyt, ne listát válasszanak meg, így megőrizhető az arányos képviselet is. De hallani sem akartak erről.

Egyesek szerint túl bonyolult, nehéz megszámolni a szavazatokat, mások szerint az emberek nem értenék meg ezt a rendszert. Ez az érvelés szerintem butaság. Az ellenzők azonban abban a hitben élnek, hogy az egyéni választókerületek bevezetésével megreformálják a politikai osztályt.

Téves megközelítés, mert az egyéni választókerületben nem föltétlenül a legtehetségesebb, a legbecsületesebb személynek lesz esélye mandátumot szerezni. A fiatalok esélye pedig minimálisra csökken. Az egyéni választókerületben a pénz dönt majd. Van olyan ország, amely éppen ezért mondott le az egyéni választókerületes rendszer bevezetéséről, mert a népszerűség mellett a legnagyobb szerepe a pénznek van. Aki a kampányra többet tud költeni, annak van esélye mandátumot szerezni.

A korrupció elleni harcban mi Macovei szemléletét elleneztük, és nem a korrupcióellenes programot. Szerencsétlenségünkre ezt kevésbé meggyőzően mondtuk el. Nem találtuk meg annak a módját sem, hogy leépítsük azokat az egyébként alaptalan összefüggéseket, amelyeket szerintem szándékosan építettek az RMDSZ álláspontja köré. Azok, akiknek elegük lett a minden eddiginél erősebb magyar kormányzati jelenlétből, pontosan ráéreztek: ez az a felület, amelyen támadni lehet.

Ugyanakkor mi az emberi jogok tiszteletben tartását legalább annyira fontosnak tartottuk, mint a korrupció elleni harcot. Szerintem semmi sem teszi indokolttá, hogy az eljárások során az alapvető szabadságjogokat lábbal tiporják. Egy olyan érvelés akár időleges elfogadásából, miszerint rövid ideig „el kell tekintünk” az emberi jogoktól, mert meg kell oldanunk egy másik – valóban súlyos – problémát, tartós baj származhat. Teljesen megfeledkezhetünk az emberi jogokról.


Továbbmenve: valóban még gondolod-e azt, hogy azért az RMDSZ és képviselői még mindig másak-különbek? Egyetértesz-e azzal, hogy (a politikában) az egyetlen valóság a látszat?

– Igen, azt gondolom, hogy különbek. De nem szeretem az általánosításokat. Annál inkább az árnyalt véleményt. Azt mondanám inkább, hogy nagy többségük más, különb. De azzal nem értek egyet, hogy a politikában az egyetlen valóság a látszat, ugynakkor el kell ismernem: sokan vannak azok, akik mindent megtesznek, hogy a valóságot a látszattal helyettesítsék. És ebben hatalmas segítségükre van a média is. Szerintem politikum és média egymást túllicitálva épít föl egy veszélyes látszatvalóságot, amely mindkét oldalt elhitelteleníti.


aetranger
Az Ön ügyvezető elnöki kinevezése generációváltásként értelmezhető?

– Úgy is értelmezhető, bár én nem szívesen értelmezem ekként. Annál is inkább, hogy egy bizonyos nemzedékhez tartozni, fiatalnak lenni önmagában nem erény. A politikában sem az, bár kétségkívül, sokat számít a szemlélet. Ennek ellenére ismerek fiatalos szemléletű, idősebb politikusokat, és merev gondolkodású fiatalokat is. A politikában a tapasztalatnak sokkal nagyobb szerepet tulajdonítok, mint a fiatalságnak.


sörkukac
Tapasztalatból tudjuk, hogy – legalábbis helyi szinten – ugyanolyan gazdasági kismaffia alakult ki az RMDSZ körül, mint országos szinten a nagy román pártok holdudvarában. Magyarán: bizonyos költségvetésből finanszírozott munkálatokat, szolgáltatásokat jórészt RMDSZ kötődésű (Területi/Szövetségi Képviselők Tanácsának tagjai vagy a rokonaik által vezetett) vállalkozások szoktak "megnyerni", lásd például a tornaterem-programot.

Pragmatikus szemszögből nézve ez így van rendjén, a rendszerben ez a lehetőség benne van, és jobb, ha mi(?) használjuk ki. Morális szempontból ugyanez totális csőd. Ügyvezető elnökként inkább egy pragmatikus, vagy morális viszonyulást lát kívánatosnak a közügyekben?


– Egyértelműen a morálisat részesítem előnyben. Annál is inkább, hogy az ön által vázolt helyzetben a másik magatartás aligha nevezhető „pragmatikusnak”. Kissé veszélyesnek tartom a használatát ebben a szövegkörnyezetben, mert azt a benyomást kelti, használója elnézően viszonyul a „kéz kezet mos” jelenségéhez, amely – ahogy ön is hangsúlyozta – a rendszerben rejlő „lehetőség”. Úgy gondolom, nem szabadna annak lennie. A korrupciót akkor lehet megelőzni, ha rendszer nem tartalmaz ilyen „réseket”.


Az RMDSZ jeleneleg gyakorlatban megvalósuló ifjúságpolitikáját az "adjunk egy esélyt az RMDSZ körökben jól mozgó fiataloknak" jelszóval jellemezném. Lát-e lehetőséget arra, hogy a közeljövőben olyan életképes programok valósuljanak meg, amelyek bármely jól mozgó magyar fiatal számára jelenthet egy esélyt, különös tekintettel a külföldön tanuló fiatalok "hazacsalogatására"?

Nagyon fontos lenne egy ilyen programot nemcsak kitalálni, hanem meg is valósítani. Ehhez olyan eszközökre van szükség, amelyek egy politikai szervezetnek egymagában nem állnak rendelkezésére. Többéves kormányzati program kell ehhez. Egyébként világszerte a politikai közügyekben szerepet vállaló fiataloknak nagyobb esélyük van arra, hogy politikai karriert fussanak be. Ugyanakkor nem hiszem, hogy minden jól helyezkedő, tapasztalt fiatal a közszférában szeretne karriert építeni.


Képes lesz-e az RMDSZ hiteles módon liberális értékeket (is) képviselni?

– A nemzeti kisebbségek érdekeit képviselő politikai szervezeteket bonyolult kettősség jellemezi: egyrészt kötelezően liberálisnak is kell lenniük, hiszen az alapvető emberi jogok, valamennyi szabadságjog szorosan kötődik a liberális értékekhez. Másrészt kötelezően konzervatívnak is kell lennie, mert többnyire nem barátságos társadalmi-politikai környezetben kell megteremtenie a nyelvi és kulturális identitás megőrzésének feltételeit, amely jelentős mértékben konzervatív célkitűzés.

Szerintem az RMDSZ most is hitelesen képviseli a liberális értékeket, például a tulajdonjog és az emberi jogok kérdésében, és a gazdasági ügyek tekitetében kimutathatóan liberális értékek mentén alakította ki politikáját. Azt azonban nem hiszem, hogy egy kissebbségi érdekvédelmi szervezet teljes mértékben a liberális doktrína követőévé válhat.



Mikor fogja egy RMDSZ-vezető nyilvánosan beismerni, ha tévedett?

– Már volt rá példa, s bizonyára lesz még.


Miért szavazzunk az RMDSZ jelöltekre az EP-választáson?

– Rengeteg érvet fel lehet sorakoztatni, de szerintem ezek közül kettő már elegendő: először is szükségesnek tartom, hogy a romániai magyarság képviselői ott legyenek az európai politika egyik fontos küzdőterén. Mert a magyar közösség érdekeit román pártok nem fogják képviselni. Ha megfigyelte, egyik párt sem nyilatkozott ilyen szándékáról, mert az jelentős szavazatveszteséggel járna. Megnyernék a magyar szavazót, de annál több román szavazót veszítenének el.

Másrészt pedig az RMDSZ jelöltjei felkészült, fiatal, a közösséget európai szintű politikai eszközökkel képviselni képes szakemberek. Nem utolsósorban ismerik az európai intézményrendszert, és ezért sokkal könnyebben eligazodnak benne, mint azok, akik soha nem, vagy csak értintőlegesen találkoztak ezzel a számunkra sok tekintetben idegen struktúrával.


Mi történt a tavaly nyáron meghirdetett reformtörekvésekkel? Azokkal, amelyek csak addig terjedtek, hogy Nagy Zsolttal kimondatták, hogy "Markó Bélára szükség van". Ennek fényében az ön felfogásában a "reform" a 14 éve hivatalban levő elnök (és holdudvarának) bebetonozása tisztségébe. Ön szerint ez normális?

– Túlzás azt állítani, hogy Markó Béla be van betonozva tisztségébe. Lehetett volna ellenjelöltje a legutóbbi kongresszuson is, de a megmérettetést senki nem vállalta. Sem azok közül, akik nem értenek egyet Markó Bélával, sem azok közül, akik egyetértenek vele.

A reformtörekvéseket illetően: néhány, szerintem nem túl sok elképzelésünk bekerült a szövetség alapszabályzatába. Újabb módosításra a következő kongresszuson kerülhet sor. Mi ott tévedtünk, hogy későn kezdtünk a reformelképzeléseinkről beszélni, nem volt elég időnk arra, hogy a változásokat részletekbe menően előkészítsük. De a demokrácia ilyen: ha nem tudsz egy elképzelés mögé többséget felsorakoztatin, nem járhatsz sikerrel. De ez nem lehet ok a sértődésre, sem ürügy az eszméink feladására.


Referendum. Még mindig várja a rommagyarság a következtetések levonását, de nem SZKT beszédek szintjén. Ön szerint milyen következtetéseket kell levonnia egy olyan párt vezetőségének, amely szembement a választói három évvel ezelőtt (a 2004-es államelnök-választásokom) kinyilvánított akaratának? A testületi lemondás és a szervezeten belüli tényleges megújulás Ön szerint nem a legmegfelelőbb konzekvencia?

– A radikális megoldások híveinek ez az út a tetszetős. Én nem osztom azt a véleményt, hogy a helyzeti hátrányokból származó melléfogásokra a válasz minden esteben a csoportos lemondás legyen, amelyet aztán gyors léptekkel a szervezet átalakítása követ. A romániai magyar politikának nem lehet ez az egyetlen rendezőelve. Ez az önállóság, a múlékony politikai perpatvaroktól való független helytállás végét is jelentené.

Jelenleg egyetlen olyan román politikust, egyetlen román politikai pártot sem tudnék megnevezni, akihez vagy amelyhez az RMDSZ-nek, vagy általában a romániai magyar politikumnak érdemes volna hosszú távon megbízható partnerként közelednie.


Mit gondol, az RMDSZ meddig tudja még hitelesen eljátszani ezt a választások előtti "hirtelen jaj de kíváncsiak vagyunk most a véleményetekre, csak szavazzatok ránk" szerepet? (Ha olyasmit szándékszik válaszolni, hogy "de nem is, mert az RMDSZ mindig is figyelembe vette a választóit", akkor kérem, ugorja át a kérdést, a maszlagra nem vagyok kíváncsi.)

Tévesnek tartom a megközelítést, bár kétségkívül sokakban él az a képzet, hogy kizárólag a választások előtt vagyunk kíváncsiak a magyar emberek véleményére. Ezért a képzetért elsősorban mi, politikusok vagyunk a felelősek. Erre csak azt tudom válaszolni: ami engem illet, választókerületemben eddig is mindent megtettem azért, hogy az emberek ne érezzék időlegesnek, kampányfüggőnek az irántuk való érdeklődésem. A továbbiakban is ezt teszem, ha rám bízzák érdekeik képviseletét.


Ön szerint meddig tart ki még az etnikai vonal a voksolásnál? Nem tartja aggasztónak az RMDSZ szempontjából, hogy egyre több magyar nemzetiségű román állampolgár szerepel román pártok listáján? Feltette magának valaha is a kérdést, hogy miért, és hogy miért szavaznak inkább rájuk, mint az RMDSZ jelöltjeire (főként helyi szinten)? Mindannyian szemét, románbérenc árulók lennének?

– A szavazásnál az etnikai kritérium még jó ideig működni fog. Persze, nem ennek kell elsődlegesnek lennie. De ön szerint melyik volna az a roman párt, amely a magyar közösség sajátos problémáit programszerűen felvállalná?


Ön szerint mikor fog szakítani végre az RMDSZ az "aki nincs velünk, az ellenünk" szemlélettel? Tényleg meg kell várnunk, amíg (politikailag) kihal a Markó-Verestóy-Frunda-Borbély neve által jelzett nemzedék? Vagy még az Ön korosztályától is erre számíthatunk?

– A korosztályom nevében nem beszélhetek. Ami engem illet, nem hiszek az “aki nincs velünk, az ellenünk van” elvének helyességében.


És végül, a szokásos, kampányízű "egységbenazerő" szlogeneken túl, miért kellene a rommagyarságnak bizalmat szavaznia az RMDSZ-nek? (Kérem, ez esetben is kíméljen meg az olyan jellegű kampánygyanús mellébeszélésektől, mint "saját magunk érdekeit csakis mi tudjuk képviselni, ezért szavazzatok ránk.”)

– Eddigi tapasztalatom – kampányon innen és túl – az, hogy a romániai magyarok érdekeit még jó hosszú ideig egyetlen román párt sem fogja képviselni. De tiszteletben tartom azt is, ha ön esetleg másként vélekedik erről.


K. O., Kolozsvár
Ön társtulajdonosa a Transindexnek. Képes-e biztosítani a portál szerkesztési függetlenségét, vagy alkalomadtán „letelefonál” bizonyos kérdésekben?

– Az eddigiekben is kitartottam, és ezután is kitartok a Transindex szerkesztőségi függetlenségére vonatkozó ígéretem mellett. Persze, sok mindenben nem értek egyet a szerkesztési elvekkel. Ha én lennék a főszerkesztő, sok mindent másképp csinálnék. Egyébként abban sem volna semmi kifogásolnivaló, ha többségi tulajdonosként határozottabban részt vennék a honlap kiadói politikájának kialakításában. Ez a magántuljadonban lévő sajtótermékek zömében bevett gyakorlat. Induláskor azonban tettem egy ígéretet, és ehhez tartom magam.


ajani
Ön szerint mit csinált jól és mit csinált rosszul Takács Csaba? (Mint az RMDSZ ügyvezető elnöke.)

– Takács Csaba a kilencvenes évek elejétől a szervezetépítést tartotta a legfontosabb feladatának és azt jól csinálta. Csapatával szinte a semmiből építette fel az RMDSZ-t. Nem volt könnyű dolga, s ezért tisztelem is azt a tevékenységét, amit a szervezeten belül kifejtett. Annak felleltározása azonban, hogy elődöm mit nem tett jól, nem az én feladatom.


Mit tart eddigi legfontosabb személyes eredményének?

– Különböző időszakok más és más kihívásairól és elégtételeiről mesélhetnék. Amikor az egyik kihívás megszűnt, mindig újak, mások adódtak. Államtitkárként az egyik – szerintem hosszú távon jelentékeny – döntésem eredményeként a civil szervezetek is részesülnek a központi költségvetésből.

Létrehoztuk a Kulturális Alapot, kezdeményezésemre indult be a román-magyar műemlékvédelmi program, és az arányos támogatási rendszer kritériumait is sikerült meghonosítani. Az már más lapra tartozik, hogy – politikai közbenjárás hatására – ebből tíz év után mi maradt. Ugyanabban az időszakban dolgoztam ki a tárgyi kulturális örökségről és a műemlékvédelemről rendelkező törvényeket. Több mint két évig dolgoztam ezeken kiváló szakemberek segédletével.

Úgy érzem, képviselőként is sikerült helytállnom. Az elmúlt években a választókerületem polgárainak, kis és nagyobb közösségeinek az érdekeit hatékonyan képviseltem mind a törvényhozásban, mind a kormányzatban. A politikában amúgy egyetlen ember nagyon keveset ér, pontosabban nagyon keveset ér el. Én az összehangolt csapatmunka híve vagyok. Ebben sokkal több potenciált látok, mint az egymástól független, elszigetelt próbálkozásokban.


Hogyan képzeli el az RMDSZ helyzetét a 2012-es választások után?

– Az ön által megjelölt időpontig három fontos megmérettetéseben kell még résztvennünk: az őszi európai parlamenti, valamint a 2008-as helyhatósági és parlamenti választásokon. Ha ezeken sikeresen túl leszünk, akkor már 2012-ről is beszélhetünk.

Abban igazat adok önnek, hogy a hosszú távú tervezésnek az élet valamennyi területén, így a politikában is fontos szerepe van. Annyira messzire azért mégsem merészkednék, hogy már most a 2012-es választások utáni lehetőségeket latolgassam.

Az RMDSZ-t erős, önálló politikát folytató, az erdélyi magyarság érdekeit hatékonyan képviselni képes szervezetként képzelem el. 2012-ig bizonyára mind a román politikai pártokban, mind a magyar politikai érdekképviseletben rengeteg változás fog történni, de akkor is szükség lesz magyar érdekképviseletre, mert sem Románia, sem Európa nem egy olyan irányba tart, amely automatikusan a nemzeti kisebbségek jogainak tárcán való felkínálását jelentené.


Ön szerint mi az RMDSZ szervezeti fejlődésének legfontosabb indikátora, mérőszama, jellegzetessége?

– A leggyakrabban használt mutató a választásokon leadott szavazatszám. A másik a kormányzati munka során elért eredmények, valamint az, hogy mennyire elégedett a választó ezekkel az eredményekkel. A harmadik, de talán az előbbieknél fontosabb mutató: a bizalom. Egy társadalom, így a románaiai magyar társadalom esetében is az egymás iránti bizalom mértéke a meghatározó.

A szervezet fejlődésében ugyanakkor a fiatalítást is fontosnak tartom. Ez nem csak új arcokat jelent, nem csak azt jelenti, hogy politikusokat „nevelt föl” az RMDSZ. Azt is jelenti, hogy a saját szakmájukban jól felkészült fiatalokat sikerült a szövetség számára megnyernünk. Nagyon sok ilyen fiatal dolgozik az RMDSZ-ben, s ezt is egy fontos eredménynek tartom.


Miyen konkrét témákat javasolna egy Gyurcsány Ferenccel való találkozó napirendjére?

– A magyar nemzetpolitika legfontosabb kérdéseit beszélném meg a magyar miniszterelnökkel. Ezek kapcsán szóba hoznám egy olyan nemzeti konszenzus kialakítását, amelyet minden felelős parlamenti párt elfogad, és nem kérdőjelez meg egyik napról a másikra, nem használja fel belpolitikai csaták eszközeként. Azt kellene eldöntenünk, hogy mit akar, és mit tud elérni a magyarság Európában, milyen közös céljaink vannak, függetlenül attól, hogy a legkevésbé sem igazságos nagyhatalmi döntések milyen országhatárok közé juttattak bennünket.


Ön milyen megoldást tartana elfogadhatónak a Babeş-Bolyai Tudományegyetemmel kapcsolatban? Mi a véleménye a BKB tevékenységéről? Mikor hallotta legutóbb a "Petőfi-Schiller egyetem" szóösszetételt?

– A Petőfi-Schiller egyetemről sok évvel ezelőtt, valamikor a kilencvenes évek végén hallottam utoljára. A Babeş-Bolyai Tudományegyetemmel kapcsolatosan számomra csak az lehet mérvadó, amit a magyar egyetemi oktatók, és a magyar diákság követendőnek tart. A magyar karok önállósága a szükséges minimum, de megnyugtató megoldást csupán az önálló állami magyar egyetem létrehozása jelenthetne.


Mivel foglalkozna, ha kiszállna a politikai életből?

– Azt hiszem, írnék néhány könyvet. De ezen egyelőre nem gondolkodtam el mélyrehatóbban. Az RMDSZ új ügyvezető elnökeként kissé talán furcsa volna, ha mindjárt azzal kezdeném a tevékenységem, hogy a szervezeten kívül képzelem el magam.


Hogy néz ki Ön számára egy ideális nyaralás?

– Sok csenddel, nyugalommal, barátokkal, olvasással, zenével.


Mi a kedvenc étele?

– Rengeteg van, de ebben a heves nyárban a könnyű zöldségfőzelékek mellett döntenék.

(Mihály László felvételei)(Mihály László felvételei)


gobeknight
Miért támogatja a Communitas Alapítvány csak az RMDSZ-hez közelállókat? Miért nem bízzák egy pártfüggetlen (tudom az RMDSZ nem párt, csak annak tűnik), köztiszteletben álló kuratóriumra?

– Erről érdemes lenne bővebben elbeszélgetni. Én nem úgy látom, hogy az RMDSZ csak a hozzá közelállókat támogatná, de ha ez a kép él a közvéleményben, akkor ennek az okait is meg kell vizsgálnunk. A Communitas szaktestületeibe olyan szakembereket választottunk, akik jól ismerik a saját terepüket.

Ha erről egyszerűen és világosan kívánunk szólni, azt is hozzá kell tennünk: pártfüggetlen kuratórium nem létezik. Mindenkinek vannak politikai szimpátiái, illetve, ha bármilyen testületet politikusok jelölnek, neveznek ki, ők véleményezik, annak nyilván politikai háttere is van. Aki az ellenkezőjét állítja, az nem mond igazat, vagy nem tudja pontosan, hogy miről beszél.


Miért nem emeli fel a szavát, hogy Marosvásárhelyen hátrányosan megkülönböztetik a magyarokat azzal is, hogy nem írják ki két nyelven az utcaneveket? Pedig ez törvényellenes! A városi RMDSZ-es képviselők sorba kellene álljanak a diszkriminációellenes bizottság előszobájában.

– Maros megyei kollégáim ezt számtalanszor megtették, mint ahogy én is megszólaltam, amikor választókerületemben visszáságot észleltem. Ügyvezető elnökként természetesnek tartom, hogy ezentúl ne csak a saját választókerületem ügyeire figyeljek.


Miért nincs az RMDSZ-nek most 17 év után sem egy gazdasági fejlesztési terve? Ha van, miért nem kommunikálják a nagy prozsektet?

– Az RMDSZ-nek a programja tartalmaz egy részletes gazdasági fejezetet is, amely azt is bemutatja, hogyan látjuk mi a romániai gazdaság jövőjét. Ennek érvényesítéséhez parlamenti többségre van szükségünk. A kormánykoalíciós tárgyalások során ebből a programból néhány alapvető dolog bekerült a kormányprogramba is. Az egykulcsos adó például a mi programunkban is szerepelt, akárcsak a szövetkezeti törvények kidolgozása, a vállalkozást ösztönző programok működtetése.


Miért nem igényelték vissza a Hangya Szövetkezet vagyonát és még sok mást? Ha nem lehetett miért nem kezdeményezett egy hasonló szervezetet az RMDSZ, mert ez jól működött és sokat segített a két háború között?

– A Hangya Szövetkezet vagyonának visszaszerzését még a kilencvenes évek elején elindították, ám ez a közösségi tulajdonforma, sajnos, nem került vissza a magyar közösséghez. Ennek egyik oka az, hogy nem sikerült létrehozni egy olyan szövetkezeti format, amely jogutódként igényelhette volna vissza az egykor elkobzott javakat.

Hasonló szervezet létrehozását nem föltétlenül az RMDSZ-nek kellene kezdeményeznie. Az RMDSZ segítséget nyújtana, támogatna egy ilyen kezdeményezést. Látja, itt van az a probléma, amelyről fentebb is szóltam: ha az RMDSZ kezdeményezi, – mivel politikai pártnak tekintik – rögtön az a vád éri, hogy erre is „rá akar telepedni”. Ha nem csináljuk meg, akkor meg azért kapunk sapkát.


Mit akar konkrétan tenni a magyarság helyzetének a javításáért? Kérem, engem is kíméljen meg a harcolunk-a-jogainkért szövegtől. Inkább nekem se válaszoljon.

– Erre már több ízben válaszoltam. Továbbra is a társadalmi modernizációt, versenyképességt és felzárkózást, illetve nemzeti identitásunk három alappillérének a megőrzését és fejlesztését tartom fontosnak. Nem hiszek abban, hogy pusztán a nemzeti identitásunk megőrzése elégendő volna, hogy ezáltal előbbre jutnánk. Én a fejlődés, az építkezés híve vagyok.


Powershot
Ön szerint melyik volt az az esemény, mozzanat, mondat, mozdulat, amikor az RMDSZ elveszítette hitelét a romániai magyarság elég széles tömege előtt?

– Egyetlen ilyen mozzanatot sem tudnék kiemelni. Sem az ön által felvetett témában, sem olyan formában, hogy mi volt a legfontosabb, amit eddig az RMDSZ elért. A politikusok élete is helyes, illetve kevésbé helyénvaló döntésekből áll. Számomra az a fontos, hogy az esetleges rossz döntések után a megfelelő következményeket levonjuk, és végrehajtsuk a szükséges kiigazításokat. Ennél is fontosabb az, hogy az egyes döntéseket alapos mérlegelés előzze meg, és valamennyi mérvadó véleményt meghallgatva közös végkövetkeztetésre jussunk.


Hogyan lett Önből politikus? Hogyan került éppen Ön be az RMDSZ szűk vezetői közül? Miért éppen Ön? Jó helyen, jó időben?

– 1997 januárjában az RMDSZ művelődési államtitkárt keresett. Én addig egyetlen percig sem dolgoztam a szövetségben. Még RMDSZ-tag sem voltam. Újságíróként, szerkesztőként dolgoztam, akinek meg sem fordult a fejében, hogy politikai pályára lépjen. Egy vasárnap délelőtt kerestek meg telefonon, megtették az ajánlatot, amelyet először nem vettem komolyan.

Túlságosan nagy kihívásnak tartottam, de azt gondoltam magamban, ha az embert egy ilyen feladat elé állítják, nem futamodhat meg előle. Ezért vállaltam el a felkérést, így kerültem a politikába. Tíz év munka után lettem ügyvezető elnök anélkül, hogy ezt a tisztséget valaha megcéloztam volna.


Ön szerint miért nem a miniszterelnök-helyettességet tartja meg Markó Béla és miért nem az RMDSZ elnökségről mond le? Vagy miért nem mond le mindkettőről?

– Markó Bélát néhány hónappal ezelőtt választották meg RMDSZ-elnöknek. Azóta olyan drámai, visszafordíthatatlan esemény nem volt – a referendum eredményét pedig ránk nézve nem tartom vízválasztó ügynek –, amiért elnöki tisztségéről már a mandátum elején le kellett volna mondania.


Miről írna regényt, ha éppen nem politizálna?

– Valószínűleg valamilyen sajátságos erdélyi történetről.


Mikor volt őszinte utoljára politikai beszéd közben?

– A kérdésből számomra elsősorban az derül ki, hogy megfogalmazója eleve kizárja „politikus” és „őszinteség” fogalmának összeegyeztethetőségét. Következtetésképpen válaszom – bármiről is szólna – csak “őszintétlen” lehet. Ezért beszédeim megítélését elsősorban a kérdezőre bízom. Én úgy gondolom, mindig őszinte voltam, politikai beszédeimben ugyanis eddig sohasem hazudtam.


Van-e lelkiismeretfurdalása, látva, ahogyan balkanizálódik az RMDSZ?

– Szerintem nem balkanizálódik.


Komolyan elhiszi-e, hogy nincs korrupt, erdélyi magyar, RMDSZ-es politikus?

– Magamat leszámítva, senkiért nem vállalhatok felelősséget. Az ártatlanság vélelmét valamennyi politikus kollégámmal szemben fenntartom. És nemcsak az RMDSZ-en belül, hanem szervezeten kívüliekkel szemben is. Mindaddig, amig valós – nem gyártott vagy valósnak vélt – bizonyítékok nem szólnak arról, hogy az illető korrupt, fenntartom ahhoz való jogomat, hogy ne higgyem el az illető személy ellen felhozott vádakat. Egyébként jelen pillanatig az RMDSZ egyetlen politikusát sem ítélték el korrupció vádjával.


Mivel fog foglalkozni, miután az RMDSZ nem jut bé a parlamentbe?

– Két szakmám is van. A munkát mindig megtaláltam, ezután sem lesz ez másként. Csak egészség legyen…


Mikor főzött utoljára és mit, kinek?

– Néhány hete bográcsgulyást főztem magyarországi barátaimnak.


Mikor voltak utoljára anyagi gondjai?

– Tavaly nyáron.


Mit olvasott az elmúlt hónapban, szépirodalmat, persze...

– Gabriel Garcia Marquez: Söpredék, Garaczi László: Gyarmati nő.


Mikor jelenik egy szépirodalmi műve?

– A következő másfél esztendőben biztosan nem.


RMDSZ nélkül el tudja-e képzelni az életét? Ha igen, hogy?

– Erre „csupán” két rossz választ adhatok. Mivel jelenleg életem jelentős részében az RMDSZ ügyei foglalkoztatnak, ezekre próbálok hatékony megoldásokat találni, a „nem” kínálkozna hitelesebb, kézenfekvőbb válaszként. Ezt leszámítva... igen, el tudom képzelni. Akárcsak 1997 előtt.


szilvapalinka
Hány ember (felnőtt, gyermek) kell, hogy szedje a sátorfáját Bukarestből, ha az RMDSZ nem jut be a parlamentbe ?

– Sok. A kormányzati tisztségviselőkkel együtt ma már biztosan meghaladtuk a százat.


Muhahaha
Szándékszik-e oktatáspolitikáján gyökeresen változtatni az RMDSZ? Nem gondolja, hogy a szövetségben ehhez személyi változásokra is szükség lenne? Gondolkozik-e azon, hogy egy független szakértőkből álló testületet hozzon létre, amely véleményt mondhatna oktatáspolitikai kérdésekben, és segíthetné az oktatási intézmények összehangolását?

(Főleg három kategóriára gondolok: helyi szakértők, akik nem intézményvezetők, magyarországi szakértők, akik politikai szempontból nem elkötelezettek, és nyugati szakértőkre. Példákat is mondhatok: Néda Zoltán, Csapó Benő, Benedek Dezső, Gulyás Balázs, Szépe György stb.) Nem gondolja, hogy szükség lenne egy olyan programra, amely segítené azt, hogy rövid idő alatt legálabb 50 nyugaton doktorált fiatal kutatót hazavonzzanak az egyetemekre?


– Oktatáspolitikai kérdésekben a pedagógusszövetség, a közoktatási tanács, a felsőoktatási tanács, a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet és más szakmai szervezetek szakembereinek véleményét tekintem mérvadónak. A romániai köz- és felsőoktatás jelenlegi legnagyobb problémája az, hogy egyetlen kormányzat sem vitt végig egy következetes, hosszú távú oktatáspolitikai stratégiát. Ezért azt sem lehet tudni, hogy a rengeteg elképzelés közül melyik lehetett volna életképes, sikeres.

A második kérdéssel kapcsolatosan: nem ötven, hanem ennél sokkal több fiatal kutatóra, tudományos pályán lévő szakemberre volna szükség. Ehhez kormányprogram szükséges, no meg az, hogy az egyetemek is nyissanak a fiatal, külföldön lediplomázott fiatalok felé, hogy befogadják őket. Sajnos nem egy olyan példát tudnék felhozni, amelyben az egyetem személyi érdekek miatt akadályozta meg tehetséges fiatalok bekerülését az oktatói testületbe. Amikor ez ellen szót emeltek, az volt a válasz: az egyetem autonómiával rendelkezik, ne szóljanak bele kívüről abba, hogy milyen káderpolitikát folytasson.



hantz
Úgy értelmezem, és sokan vagyunk így, hogy az RMDSZ a 24. órában odaállt a Bolyai Egyetem ügye mellé. Ezt akkor is észre kell venni és tudatosítani kell, ha későn, és hosszas passzivitás után egyenesen az Európai Parlamentben indítványozott. Mivel a helyzet roppant komoly, kénytelen vagyok rákérdezni: az RMDSZ a román belpolitikában miként fogja kezelni a kérdést?

Milyen belpolitikai lépéseket fog tenni az RMDSZ a Bolyai Egyetem újraindítása érdekében, hajlandó-e a jövőben koalíciós szakítópróbának tekinteni a BBTE magyar tagozatát és a MOGYE magyar tagozatát is magába foglaló állami magyar egyetem ügyét? Eddig úgy tűnt, hogy az RMDSZ kampány időszakban deklaratívan támogatja a Bolyai Egyetem újraindítását, a gyakorlatban viszont nem tesz semmit az ügy érdekében. Az állítást a következőkkel támasztanám alá:


a) Mértékadó politikai elemzők szerint 1998-ban létre lehetett volna hozni az állami magyar egyetemet, ha az RMDSZ kilép a kormányból, a kilépés azonban az RMDSZ irányításában döntő szerepet játszó oligarcha gazdasági érdekeit sértette volna.

b) 2004-ben Salat Levente és Nagy László rektorhelyettesek diverziójára hivatkozva lépett vissza az RMDSZ a BBTE magyar karai létrehozásának követelésétől, pedig az oktatók közel 90 százaléka akkor is támogatta a törekvést.

c) Az EBESZ-nél folytatott tavalyi tárgyalásaimon értésemre adták, hogy egy vezető RMDSZ-es tisztségviselő azt mondta nekik, hogy a BBTE-n minden rendben (a bemutatóm után azt mondták, hogy "they say the opposite").

d) "Kompromisszumos megoldásként" RMDSZ-vezetők többször fölvetettek olyan elképzeléseket, melyek a romániai magyar felsőoktatás további szétforgácsolódásához vezettek volna (pl. állami magyar egyetem a BBTE és a MOGYE magyar tagozata nélkül).

e) 1998 óta az RMDSZ nem terjesztett be törvényjavaslatot a Bolyai Egyetem újraindítása érdekében.

– Más mértékadó politikai elemzők viszont úgy értékelték, hogy 1998-ban az RMDSZ kormányból való kilépése az egyetem ügyét nem oldotta volna meg. A 2004 utáni koalíciót alkotó pártokat – a Demokrata Pártot és a Liberális Pártot – nem érdekelte a magyar egyetem ügye. Különösen a Demokrata Párt vette volna kifejezetten jó néven, ha kilépünk a kormányból. Egyébként a liberálisok sem hullatnának könnyet értünk.

Másfelől pedig egy törvénytervezet benyújtásának akkor van értelme, ha elfogadására legalább minimális esélyt látunk. Sajnos, a kulturális autonómia törvénytervezetét sem tudtuk még átvinni a parlamentben. Ahogy közeledünk a választásokhoz, úgy csökkennek megszavazásának esélyei is.

Szerintem az egyetem ügyét kizárólag belpolitikai kérdésként kezelve nem lehet előbbre juttatni. Elsősorban azért, mert ez nem vegytiszta politikai kérdés. Egyrészt a többségi egyetemi elitet is meg kell győzni, amit elsősorban a magyar egyetemi oktatók, a magyar értelmiségiek tehetnek meg. Másrészt a politikai vezetők között folyamatosan kell keresni azokat, akik partnerek lehetnek egy ilyen lépés megtételében. Ez a politikusok dolga.

Egyik sem fog menni a másik nélkül, mert a románok folyamatosan kijátsszák ezt: a politikusok azt mondják, hogy a szakma, az egyetemi elit nem támogatja, az egyetemi vezetők pedig azt, hogy ezt a politkusoknak kell megoldaniuk. Amikor a politika megpróbál beleszólni, akkor meg felhördülnek, és az egyetemi autonómiára hivatkoznak.

Ebből az ördögi körből csak akkor jutunk ki, ha lesz reális összefogás, összehangolt munka. Nem a változatosabbnál változatosabb, látványosabbnál látványosabb partizánakciók fogják ezt megoldani, mert ezek tulajdonképpen sehová nem vezetnek. Ehhez még hozzátenném a nemzetközi lobbit is, bár világosan ki kell mondanom, nem szabad illuziókat táplálnunk, hogy ebben a pillanatban ezt a kérdést Brüsszel, Washington, vagy bármelyik másik főváros intézménye megoldja helyettünk. Ha eléggé bölcsek, kitartóak, türelmesek és szolidárisak leszünk, elérjük a célunkat, ha egymásra mutogatunk, nem jutunk tovább ezen az úton.


Milyen politikai lépéseket fog tenni az RMDSZ a tordai, bánffyhunyadi, dicsőszentmártoni és sarmasági magyar iskolák beindítása, és a marosvásárhelyi magyar iskolák számának növelése érdekében?

Én a politikai és szakmai egyeztetéseket látom járható útnak. Az első két, ön által említett esetben szerintem még az idén van esély megoldást találnunk.


Milyen lépéseket tervez az RMDSZ annak érdekében, hogy javuljon az érettségiig eljútó magyar diákok aránya, amely jelenleg az országos átlag alatt van?

– Elsősorban az oktatás színvonalának emelése, illletve az ehhez szükséges feltételek megteremtésében tudunk lépéseket tenni. Semmi túlzás nincs abban az állításban, miszerint az elmúlt másfél esztendőben ezen a területen sok segítséget tudtunk nyújtani.

A magyar nyelvű tankönyvek megírásának, akreditálásának segítése szintén egy olyan terület, amelyen az RMDSZ – az oktatási főosztályon keresztül – több tankönyv megírására, megjelentetésére írt ki pályázatot. Ebben az időszakban is fut ez a program, amelyet a következő években is folytatunk majd. Ezen túl a fiataloknak olyan lehetőségeket kell kínálni, amelyek vonzóvá teszik a tanulást. De a szakoktatásról, a szakiskolákról sem feledkezhetünk meg, mert egy társadalom nem csak értelmiségiekből áll.


Európa minden jelentősebb nemzeti kisebbsége területi autonómiával is rendelkezik. Nevezz meg ezek közül hármat, amelyek létrehozási folyamatát követendőnek tartod a Székelyföld területi autonómiájának elérése szempontjából.

– A dél-tiroli, illetve a finn-svéd modellt tartom követendőnek.


gergely.erno
Egyház, templom, közösség: Mezőségen templomok "ürülnek" ki a közösség fogyatkozásával. Hogy lehetne legalább az emlékeket megőrizni? Milyen alapítványi, szakmai, állami, európai stb. összefogás lehetséges?

– Műemlékvédelmi programok léteznek, működnek, ezeket lehet használni. Persze, ezek csak a megőrzésben segítenek. De annak is tudatában kell lennünk, hogy ez nem oldja meg a problémát. Össze kell kötni például a turizmussal, s ahol lehetséges, a használatát is elő kell segíteni. Több szakmai szervezet foglalkozik műemlékeink felmérésével, leltározásával, állagmegőrzésével, teljes vagy részleges felújításával. Több éves – nem túlzás azt mondanom – évtizedes munkára és rengeteg pénzre van szükség.


Hogyan lehetne politikailag is megerősítni az egyház társadalmi, szociális gondozói szerepét?

– Megerősíteni úgy lehet, ha az állam egyre több ilyen jellegű feladatot ruház az egyázakra.


Önkormányzat, helyi politika. Csegzi Sándor az RMDSZ központi vezetőségének akarata ellenére lett Marosvásárhely polgármester-jelöltje. Mégis nagy szüksége lesz az RMDSZ támogatására. Hogyan fog ehhez ön viszonyulni?

–Felelős vezetőként viszonyulok majd ehhez.


Powershot
Ügyvezető elnök úr hogyan kommentálja az alábbi hírt:

Marosvásárhelyi polgármester-jelölés: három szavazattal húzott el Borbély mellett Csegzi. "Az ülésen jelenlévő 44 tag közül 20-an szavaztak Borbélyra, míg 23-an Csegzit támogatták." (...)"A szavazást követően Borbély dühösen hagyta el az üléstermet, és nem kívánt nyilatkozni az eredményt illetően."

– Már sokszor kommentáltam ezt a helyzetet. Személyes meggyőződésem az, hogy Floreát talán Borbély tudná kiütni. Ez nem jelenti azt, hogy Csegzi nem lehetne jó városgazda. Itt csupán arról van szó, hogy kinek van nagyobb esélye a győzelemre. Ezt az ügyet arra használni, hogy kis helyi nézeteltéréseket rendezzünk, hogy verjük jól szájon Borbélyt, hogy mutassuk meg, hogy 44 ember közül többen támogatják Csegzit, mint Borbélyt, nem vall túlzottan nagy elmére.

Érdemes ezen a kérdésen még egy kicsit rágódni, különösen akkor, ha valóban vissza akarjuk szerezni Marosvásárhely vezetését.


gergely.erno
Mit tesz az RMDSZ a sikereres, még a többségiek által is támogatott szatmári, szászrégeni polgármesterek megerősítésére (Nagy András, Ilyés Gyula)?

– Minden eszközzel segítettük, és segíteni fogjuk őket az önkormányzati munkában, és ehhez volt, és van még kormányzati eszközünk is. Nagyon nagy mértékben azon is múlik az ő megítélésük, hogy a mandátumuk alatt hogyan teljesítettek, mit valósítottak meg. Az önkormányzati választásokon pedig mellettük állunk majd.


Fiatalok: Családsegítési, pályakezdési politika? Fiatal, külföldön tanuló szakmebereink hazahozatala?

– Az RMDSZ olyan kormányzati politikát támogat, amely vonzóvá teszi a hazatérést. Az elmúlt közel három esztendőben több olyan kezdeményezésünk volt, amely ezt hívatott elősegíteni, gondolok itt a fiatal vállalkozók támogatására, a lakásépítési és lakásvásárlási támogatásra, az ifjúsági törvényre, fiatal mezőgazdászok támogatására.


Oktatás, egyetem:Mi a helyzet a tervezett fiatal (egyetemi) tanári lakásokkal, aminek épülnie kellene? Hogy lehetne az elapadó magyarországi politikai akarat és adakozói kedv mellett közösségi összefogással egy nagy, teljes körű, erős egyetemmé tenni a Sapientiát, aminek Tonk Sándor is megálmondta.

– A tanári lakások épülnek, bár a ritmus sokkal lassúbb, mint szeretném. Ennek oka a támogatási rendszerben keresendő. Sajnos ebben az évben már nem tudjuk befejezni a munkálatokat, de nagyon bízom abban, hogy jövő évben sikerül átadni a lakásokat.

A Sapientia elsősorban a minőséggel tud hírnevet szerezni. Ez azt jelenti, hogy a minőségnek támogatói is lesznek. A szülőknek és diákoknak azt kell érezniük, hogy európai színvonalú oktatást kapnak, versenyképes diplomat és felkészítést. Ellenkező esetben senki sem tudja meggyőzni sem a diákokat, sem a szüleiket, hogy a Sapientiát válasszák. És a minőség biztosítása mindenek előtt az oktatók feladata.


Miben tudja támogatni a BBTE magyar részének a mostani, Magyari Tivadar-féle pragmatikus, diplomatikus vonalát, a már elért jogok stabilizálását? Ezzel párhuzamosan mi a véleménye a teljes körű egyetemi önállóság, a további kibontakozás kérdésében?

– Úgy gondolom, nekünk, politikusoknak azt kell támogatnunk egyetem-ügyben, amit az oktatók és diákok többsége akar, és jónak tart.


Miképpen lehetne lépni a falusi iskolák felzárkoztatásában? Hogyan előre a magyar szakiskolai oktatásban?

– Elsősorban olyan feltételeket kell teremtenünk, hogy ne legyen érezhető különbség városi és falusi iskola között. A diákoknak falun is meg kell kapniuk azokat az esélyeket, amelyekkel a városi tanuló rendelkeznek. Ehhez ebben a pillanatban rengeteg pénzre van szükség. Az elmúlt közel három év alatt több fejlesztés volt a vidéki iskolákban, mint azelőtt tizenöt-húsz év alatt. Ennek ellenére még mindig érezhető a különbség vidék és város között. Az elkezdett program folytatása középtávon ezeket a kölönbségeket ki tudja egyenlíteni.

A szakiskolai képzést az RMDSZ oktatáspolitikai szakértői egyik prioritásunknak tartják. Óriási szükség van jól képzett magyar szakemberekre. Ennek érdekében az ügyvezető elnökség a tankönyvek előállításában vállal komoly szerepet.


Román belpolitika: Van-e az RMDSZ-nek stratégiája a dolgok kezelésére, arrra az esetre, ha már nem lesz kormányon?

– Ellenzéki helyzetben eszközeink sokkal szegényesebbek a jelenlegieknél. Ez nem jelenti azt, hogy nincs, nem lehet élet a kormányzaton kívül. Egyetlen politikai alakulatnak sem lehet célja az, hogy ellenzékbe kerüljön. Ezért mi sem erre törekszünk, de ha előáll egy ilyen helyzet, bizonyára meg fogunk tudni bírkozni vele.


Milyen lehet az RMDSZ mozgástere, ha esetleg már a parlamentben sem lesz?

– Ebben az esetben az RMDSZ politikai mozgástere a nullához közelítene. Ha nem vagyunk a parlamentben, politikailag nem számítunk. Ez ennyire egyszerű, ennyire tiszta a képlet.


Lát-e megegyezési lehetőséget Tőkés püspökkel?

– Igen, látok. Ha a közös célokban és közös értékekben, elvekben meg tudunk állapodni, nem látom akadályát a megegyezésnek. Erre mi nyitottak vagyunk, még csak Tőkés Lászlónak kell igenlő választ adnia. Azt is tudom, hogy Tőkés Lászlót sokan arról akarják meggyőzni, ne kössön semmilyen egyezséget az RMDSZ-el. Ők azok, akik úgy érvelnek, hogy minél rosszabb, annál jobb. Ők azok, akik mindig csak rombolni tudtak, építeni soha.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS