2019. október 16. szerdaGál
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Szükség van-e a lusztrációs törvényre?

Korondi Kinga 2007. augusztus 23. 13:40, utolsó frissítés: 13:31

Ősztől ismét terítékre kerül az átvilágítási törvény. Kell, nem kell, már késő? Cristian Pârvulescu, Bányai Péter és Könczei Csilla álláspontja. #b#[ankét]#/b#






Különösen a kommunista diktatúra kárvallottai, a meghurcoltak vágynak a történelmi igazságszolgáltatásra, de nem csak ők. A felnövő nemzedéknek, amely azután született, hogy közvetlen elszenvedője lehetett volna a rendszernek, joga van tudnia arról, hogy miként működött, miként működhetett 40-45 évig ez az elnyomó gépezet.

Ez a szöveg az Erdély FM 
<br />
rádióprodukciós stúdió 
<div class=

tegnapi Délutáni Ügyeletének
átirata." title="Ez a szöveg az Erdély FM
rádióprodukciós stúdió
tegnapi Délutáni Ügyeletének
átirata." >Ez a szöveg az Erdély FM
rádióprodukciós stúdió
tegnapi Délutáni Ügyeletének
átirata.
Abban viszonylag nagy az egyetértés, hogy szükség van valamiféle rendteremtésre. Viszont eltérnek a vélemények ennek módozatát illetően. Egyféle megoldást az úgynevezett lusztrációs törvény hozhatna, amelynek lényege az lenne, hogy a jelenlegi vezető elitet átvilágítanák.

Cristian Pârvulescu, a Pro Democratia egyesület elnökének nincsenek kételyei: „– Az én szempontomból szükséges a lusztrációs törvény. Az más kérdés, hogy a társadalom bizonyos csoportjai szeretnének egy ilyen törvényt, mások nem tudatosítják magukban, hogy szeretnék, és ismét mások kifejezetten nem szeretnék, ha életbe lépne. Sőt mindent megtesznek azért,


hogy ne is tárgyaljanak erről a kérdésről.

Akik a törvény mellett szállnak síkra, azok ki is dolgoztak egy tervezetet, az már egy éve a parlament elé került, nagy nehezen átment a szenátuson, de elakadt a képviselőházban. Ez azt jelenti, hogy nincs politikai akarat arra, hogy a törvény megszülessen. Azt hiszem, hogy a 2008-as választások után lesz újra esély arra, hogy megszavazzák, és még akkor sem lenne késő, mert a közéletben olyan személyek vannak jelen, akik középtávon veszélyt jelenthetnek a román társadalomra.”

>> A hangzó verzió elérhető az erdelyfm.ro-n >>

Pârvulescu szerint minden pártban vannak olyanok, akiket érintene ez a törvény, mégis jelzésértékű, hogy a leginkább a Nagy-Románia Párt és a Szociáldemokrata Párt ellenzi a tervezet megszavazását. Tulajdonképpen 4-5 ezer személyt érintene közvetlenül a törvény.

„– Elkezdődött például a volt kommunista börtönök igazgatóinak a kivizsgálása, e csoport egy részét terhelő adatok birtokában vád alá helyezték. Ez a típusú lusztráció kell nekünk, ami


az egyén felelősségét vizsgálja,

nem olyan eljárásra, amely vakon mindenkit bűnösnek talál, aki bizonyos funkciót betöltött. El kell kerülni, hogy ártatlan emberek bűnhődjenek. Bizonyára nem mindenki bűnös, aki vezető pozícióban volt, de vannak olyan tisztségek, amelyek természetüknél fogva veszélyesek.”

Ami a lusztrációs törvény tervezetét illeti, ennek egyik hibája, hogy


már szóhasználatával is eleve felment bizonyos személyeket.

„– A jelenlegi törvény szóhasználata szerint léteznek jó szekusok, akik nem politikai rendőrökként viselkedtek és a rosszak, akik a tulajdonképpeni politikai rendőrök és a mi dolgunk az, hogy válasszuk ki a rosszakat. Ebből az következik, hogy a Securitate intézménye tulajdonképpen jó volt, csak egyesek meggondolatlanul használták fel.

Ez távolról sem igaz, hiszen a titkosrendőrség egyetlen célja az volt, hogy politikai védelmet biztosítson, és első perctől utolsó percig ezt tette. Akik bekerültek a rendszerbe, nem voltak naivak, nem később szembesültek a tényekkel, de ma úgy szeretnék beállítani, mintha ők egyszerű hírszerzési szakemberek lettek volna. Pedig mindannyian hibásak a konspirációs elméletek fenntartásában, amelyekkel például azt akarták alátámasztani, hogy


külföldiek próbálják aláásni Románia gazdasági és nemzeti egységét.”

Könczei Csilla egyetemi oktató konkrétabban fogalmaz: „– Egy lusztrációs törvény önmagában nem is volna elégséges, hiszen egy ilyen jogszabály a mostani vezető elit átvilágításáról szól, ami valamennyire valószínűleg átfedi a korábbi elitet. Társadalmi és közérdekű volna az, hogy a nyilvánosság elé kerüljön, hogy kik dolgoztak a titkosszolgálatban, nyilvánosságra kellene hozni, úgy ahogyan azt Németországban tették, az összes káder és a titkosszolgálattal együttműködő ember névsorát.”

Bányai Péter politikai elemző az előzőekkel ellenkező véleményt fogalmaz meg, hangsúlyozva, hogy a Securitate irattára


mindmáig nem szabadon hozzáférhető:

„– Én határozottan ellenzem az átvilágítási törvényt – az más kérdés, hogy a lusztráció '89 után, 1990-ben, '91 vagy '92-ben, közvetlenül az események után aktuális lett volna. 17 év múlva kezdeni a folyamatot és tulajdonképpen úgy kezdeni bele, hogy az adatok az emberekről teljesen manipuláltak, teljesen szubjektívek, tehát nem tudni, hogy az érintett kompromittált-e, és mennyire kompromittált, ezt határozottan ellenzem.”

Nehéz eldönteni, hogy kell-e, segít-e a társadalmon egy lusztrációs törvény és ha igen, annak milyennek kellene lennie. A törvény várhatóan ősszel újra napirendre kerül. Addig viszont kézenfekvő megoldás lehet bárkinek, hogy kikérje a saját megfigyelési dossziéját.

Cristian Pârvulescu szerint míg 2003-ban alig ezer kérvényt regisztráltak, néhány év múlva ezek száma már elérte a 25 ezret, de még ma is sokan tartanak attól, amit az iratokból megtudhatnak közelállóikról, családtagjaikról, munkatársaikról. Könczei Csilla szerint elsősorban arra kell felkészülnünk, hogy


az iratcsomók hiányosak:

„– Ennek ellenére nagyon mélyen bele lehet tekinteni abba, milyen pokolian működött ez a rendszer, tehát nem egy szívderítő élmény a dossziék átolvasása, de hogyha az ember tudomást vesz róla, nem lehet elhallgatni, nem lehet erről nem beszélni.

Azt gondolom, már csak azért is jó, ha az ember szembesül a tényekkel, mert azáltal, hogy rések támadnak a gépezeten, előkerülnek dossziék, óhatatlanul megindultak a kutatások, tehát rémhírek szintjén, ilyen pusmogás szinten mindenképpen szóbeszéd tárgyává lesz egy csomó potenciális informátor, együttműködés. De sokkal jobb, ha az ember kiemeli a pletyka közegéből ezeket a kérdéseket.”

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS