2019. július 18. csütörtökFrigyes
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kinek adott mattot az ellenzék a közös EP-lista elvetésével?

Kiss Botond István 2007. szeptember 14. 11:05, utolsó frissítés: 10:17

A konzervatív oldal az RMDSZ-lista visszautasításával azt kockáztatja, hogy politikai céljai, mint például az erdélyi magyar képviselet sokszínűsége, füstbe ment tervvé változik. #b#Elemzés.#/b#





Az RMDSZ és a "Tőkés-párti" szervezetek közti tárgyalás kitűnő példája annak, hogyan szoríthatja zsákutcába egy ellenzék hatalmon lévő politikai ellenfelét, holott a tárgyalások idején egymásnak labdaként adogatott dokumentumok – melyek végül a két oldal közti megállapodás hiányában tervezet-stádiumában maradtak – egyik fő címszava az együttműködés volt.

A református püspököt képviselő konzervatív oldal, beleszámítva a tárgyalások prológusaként és – legalábbis meghatározott időre – epilógusaként számon tartott két Markó-Tőkés találkozót is, pragmatikus értelemben jól tárgyalt – olyan engedményeket kényszerített ki ellenfelétől, ami az egyeztetések végére olyan volt, mint amikor egy nomád törzs hirtelen feltartóztatja egy birodalom világhódító hadjáratát.

Az EMNT által az utolsó munkacsoportközi tárgyaláson előterjesztett dokumentumok és cselekvési ütemterv, valamint az RMDSZ által a Markó-Tőkés csúcson benyújtott változat összehasonlításából kiderül,




a magyar párt formálisan valóban elfogadta volna ellenzéke követeléseinek 90 százalékát.

Egy ilyen fajta kompromisszumkészség az RMDSZ részéről ellenzéke irányába precedens nélküli viszonyulás – főként akkor, ha figyelembe vesszük a szövetség EP-listavezetője, Frunda György korábbi elutasító nyilatkozatait Tőkésék irányába, általában pedig a szövetség korábbi hivatalos álláspontját, miszerint nincs miről tárgyalni, mert a romániai magyarság egyedüli legitim képviselete az RMDSZ.

Mint kiderült, ez a logika – vagyis a konzervatív oldal el nem ismerése – azáltal, hogy az RMDSZ egyáltalán kész volt leülni tárgyalni Tőkéssel és az őt képviselő szervezetekkel, megbukott. Az ellenzék számára pedig önmagában is nagy eredménynek számít, hogy sikerült tárgyalópozícióba hoznia magát, nem is beszélve a kikényszerített engedményekről – félő viszont, hogy a közös EP-lista meghiúsulása miatt ezek soha nem válnak konkrétumokká.

A Tőkés-táborra alkalmazott "nomád törzs" hasonlat találóan leírja az RMDSZ és ellenzéke közti erőviszonyokat a tárgyalások során – meglehet, a püspök mellett Szilágyi Zsolt EMNT-alelnök és Toró T. Tibor egyszemélyben alkotják a konzervatív oldal potenciálját, akik képesek voltak engedményre bírni a politikai porondon egyeduralmat megjelenítő szervezetet, amely ráadásul kormánypárt, s 17 éves politikai pályafutása töretlen sikertörténetnek számít.

Kinek csörög az aranypersely?Kinek csörög az aranypersely?


A két oldal közti erőviszonybeli különbségeket, valamint a kikényszerített engedményeket figyelembe véve gyanítható, hogy a Tőkésék által – egyébként szakértelemmel és igen precízen – kidolgozott dokumentumok mögött felkészült szakemberek álltak.

Hasonló módon feltételezhető, hogy Tőkést nem egyedül Szilágyi és Toró T. látta el tanácsokkal a Markóval folytatott tárgyalásai során. Ismerve azonban a püspök-politikus individualista politikai magatartását, a kiküzdött 90 százalékos kompromisszum és a mögötte álló józan tanácsadói hangok ellenére – kettős okból: egyrészt az ellenzéki szervezetek, és főként az MPSZ részéről érkező nyomásgyakorlás miatt, és dacból sem – kívánt megegyezni az RMDSZ-szel.

Ha a konzervatív pólus valóban láthatatlan tanácsadókkal dolgozott a tárgyalások alatt, furcsának hat, miért nem mérte fel, hogy


a kedvező tárgyalópozíció soha vissza nem térő alkalom

olyan követelések kikényszerítésére, mint az Erdélyi Magyar Kerekasztal (EMEF) erős hatáskörökkel való felruházása, a közpénzelosztó-rendszer újrarajzolása és depolitizálása, valamint a valós választási együttműködés biztosítása önkormányzati, parlamenti és europarlamenti szinten.

A politika univerzumának egyik szabálya, hogy ugyanaz az esély nem biztos, hogy megismétlődik. Könnyen megtörténhet, Tőkés tábora soha nem kerül olyan tárgyaló-, illetve zsarolópozícióba az RMDSZ-szel szemben, mint a legutóbbi egyeztetések alkalmával.

A szövetség által elfogadott – azonban a külön EP-választási részvétel miatt alá nem írt – programban a közös parlamenti és önkormányzati részvételre, a státusirodák tevékenységének megfigyelésére, valamint a székely szimbólumok használatára vonatkozó néhány bekezdésen kívül, majdnem pontonként megjelenik Tőkésék minden követelése.

A végső dokumentumban például előrelépésnek számít, hogy a korábban vitás kérdésnek számító választási együttműködés kapcsán az RMDSZ ebben a változatban nem csak az erdélyi magyarság arányos képviseletét tükröző parlamenti képviseletét fogalmazza meg, hanem “olyan választási együttműködést, mely mind programjában, mind jelöltjeiben tükrözi a politikai sokszínűséget.”

Más fejezetek esetében, mint például a felek közti tárgyalásokon kemény diónak jósolt támogatási vagy erőforrás-elosztó rendszer kérdése, így a bukaresti állami, a magyar kisebbségnek juttatott forrásokat kezelő Communitas Alapítvány és más pénzosztó kuratóriumok depolitizálása kapcsán


az RMDSZ elvi szinten beadta a derekát:

a dokumentumban úgy rendelkezik, a közpénzelosztás rendszerét a közszolgálatiság, szakmaiság és átláthatóság szempontjai szerint kész átalakítani, miután az EMEF elemezte annak jelenlegi működését.

Az ellenzéki szervezetek konkrét célkitűzését, az Erdélyi Magyar Koalíció Pártjának (EMKP) létrehozását, mely garanciát jelentett volna a konzervatív oldalnak arra, hogy a következő parlamenti választásokon nem szorul ki a választási részvételből, az RMDSZ nem fogadta el, legalábbis végső dokumentumában nem említi. Emellett a szöveg arról sem rendelkezik, hogy mennyiben lenne hajlandó az előválasztásos rendszerrel közös listát állítani az önkormányzati tárgyalásokon Tőkés táborával.

A Tőkés-oldal javaslata szerint az önkormányzati választásokon tömbmagyar településeken – 60%-os magyarságarány –előválasztások alapján a szervezetek tagjaikat közös jelöltlistán delegálnák a helyi képviseletekbe.

Vegyes lakosságúnak számító településeken – 20-30%-os magyarságarány – az RMDSZ és ellenzéki szervezetek megegyezéses alapon kellene választási koalícióban induljanak. A Tőkést támogatók arról is rendelkeztek, ha a jelölési arányokban nem egyeznének ki a felek, előválasztás alapján dőlne el a jelölés.

Szórványvidékeken – 20% alatti magyarságarány – az ellenzék ajánlatára, közös megegyezéssel vagy előválasztással az erősebbik szervezet listáján kellene induljanak a jelöltek. A fenti kitételekre az RMDSZ nem adott konkrét választ saját programtervezetében, a választástechnikai kérdéseket az EMEF hatáskörébe utalta.

Kompromisszum-listájában nem reagált a párt emellett a stástusirodák működését felügyelő úgynevezett Felügyelő Tanácsok (FT) megalakítására sem, mely az ellenzék szerint, a testületek társadalmiasítását követné.

Az el nem fogadott, vagy RMDSZ által végső dokumentumban explicit módon ki nem fejezett célok közül a választási együttműködés konkrétumai a legfontosabbak. Ennek ellenére a tárgyalások során (a dokumentum elemzése alapján) az EMNT céljainak durván 90%-át elfogadtatta az RMDSZ-szel.

Az úgynevezett könnyedebb és átideologizált fejezetekben, mint a kisebbségek jogállását szabályozó kerettörvény, az autonómiaformák, oktatás és csángó-ügy, a párt mondhatni pontról-pontra beadta a derekát Tőkéséknek az utolsó tárgyaláson.


Mi lesz a célokkal?

Más kérdés viszont, hogy mennyire lesz hajlandó az RMDSZ más politikai kontextusban, például az EP-választás kimenetelének függvényében elfogadni azokat a kompromisszumokat, melyeket egy mostani EP-választási egyezség esetén elfogadott volna.

Egyrészt engedmények kivívása ebben a helyzetben nem képzelhető el kompromisszumok megkötése nélkül az ellenzéki oldal részéről – tekintettel arra, hogy az RMDSZ nem veszített még annyit társadalmi támogatottságából, hogy feltételek nékül teljesítse Tőkésék minden követelését (lásd Szász Alpár Zoltán politológussal készült interjúnkat). Ezért volt irreális nem megegyezni a püspök-politikusnak az RMDSZ-listán való indulásról.

A külső körülmények természetesen radikálisan átértékelhetnek helyzeteket a politikában is, így egyáltalán nem biztos, hogy a legutóbb elfogadott célokat a szövetség újra zászlajára tűzné egy későbbi tárgyalás alkalmával.

Komoly esély van arra, hogy az ellenzéknek – ha még egyáltalán tárgyalópozícióba kényszeríti az RMDSZ-t – jelentős mértékben kedvezőtlenebb feltételek között kell majd tárgyalnia ellenfelével, következésképpen pedig kurtább eredménylistával hagyja el majd a tárgyalótermet.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS