2019. szeptember 22. vasárnapMóric
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Oktatás Romániában: "a helyzet reménytelen, de nem súlyos"

S. G. 2007. szeptember 24. 12:50, utolsó frissítés: 12:20

Minden esély megvan rá, hogy semmi se valósuljon meg az államfői bizottság tanügyi reformötleteiből. A #b#tanári béremelés#/b# 1500 lejre csak a kezdő lökés lenne.





Választási ciklusokon és pártérdekeken átívelő, nemzeti oktatási és kutatási paktumot javasol a köz- és felsőoktatás legnagyobb problémáinak megoldására az az egyetemi tanárokból és oktatási szakértőkből álló különbizottság, mely Băsescu elnök felkérésére azonosította a hazai oktatás évtizedes gondjait. A javaslat különösen most aktuális, mikor a közoktatásban már igen, de az egyetemi oktatásban még nem kezdődött meg a tanév – és egyik területen sem mutatkozik jele az újabb reformfolyamatnak.

>> Oktatási helyzet Romániában: se vécé, se reform >>


A bizottság főként azért kardoskodik a paktum mellett, mert 1990 (vagy inkább 1996) óta a neki-neki lendülő, majd a sűrű minisztercserékkel folyton új irányba fordított reformfolyamatok magát a reformnak az ideáját kompromittálták, és fölösleges feszültségeket gerjesztettek a rendszerben. A paktum célja az volna, hogy bárki is legyen kormányon, többé-kevésbé konzekvensen tartsa be a vállalt célokat és határidőket.

Ennek megvalósítása amúgy azért nem teljesen lehetetlen, mert az utóbbi tíz évben volt már egy ilyen nemzeti jelentőségű cél, amelyhez mindenik kormányzat nagyjából tartotta magát: az EU-csatlakozás mint modernizációs nyomás olyan erős volt, hogy a 1996-tól mostanáig regnáló öt kabinet mindenike prioritásként kezelte.

A középiskolai képzés ciklusa egy évvel hosszabbítható lenne, amennyiben az intézmény az érettségi mellé szakképzést tanúsító bizonyítványt is nyújt. Az EQF szintek az európai szakképzési keretrendszernek felelnek meg. Kreditpontokat opcionálisan a doktori képzésben is lehet nyújtani
<br />
(forrás: az elnöki különbizottság jelentése, edu.presidency.ro)A középiskolai képzés ciklusa egy évvel hosszabbítható lenne, amennyiben az intézmény az érettségi mellé szakképzést tanúsító bizonyítványt is nyújt. Az EQF szintek az európai szakképzési keretrendszernek felelnek meg. Kreditpontokat opcionálisan a doktori képzésben is lehet nyújtani
(forrás: az elnöki különbizottság jelentése, edu.presidency.ro)


Átszervezési javaslatok a közoktatásban

A mostani rendszer lebecsüli az óvodai és elemi oktatás fontosságát, szükségtelenül élesen elkülönülő ciklusokra bontja a kötelező iskolábajárás tízéves időtartamát. Az általános és középiskolai képzés struktúrája túl korai pályaválasztásra kényszeríti a tanulókat – ezt mellesleg a munkaerőpiac dinamikája nem is igényli –, nem kompatibilis a felsőoktatásban bevezetett bolognai folyamattal, de az európai szakképzési keretekkel (EQF) sem, pedig ez utóbbi az alapja az uniós munkaerő-mobilitásnak, szögezi le a bizottság.

Az egyik legélesebb és szükségtelen törés a nyolcadik osztályosok képességvizsgája: egy ilyen jellegű vizsgának egyértelműen a ciklus végén lenne a helye, és a funkciója az elért képességek tanúsítása kellene legyen.

A képességvizsgának azonban kiválasztási funkciója van a jelenlegi felállás szerint: az itt elért eredmények alapján dől el, hogy a tanuló elméleti középiskolába vagy szakközépbe kerül (itt lép be a képbe a kényszerű pályaválasztás: 14-15 éves, a kamaszkor változásaival küzdő diákok kell eldöntsék, gyakorlatilag milyen szakmát preferálnak).

A következmény: a 15-24 éves korosztály mindössze 41,9 százaléka részesül az oktatás valamilyen formájában – Litvániában 64,5, Lengyelországban 63,4 és Szlovéniában 62,7 százalék. Ez a fő oka annak, hogy Romániában egyrészt túlzsúfoltság van a tudományegyetemeken, másfelől a szakképzés és a felsőfokú szakképzés színvonala csapnivaló, a képzett munkaerőt igénylő területeken egyre nő a strukturális munkanélküliség.


Javaslat a kötelező oktatás új rendszerére

A bizottság azt javasolja, hogy az állam 13 évfolyamon keresztül biztosítson ingyenes oktatást: az iskolai felkészítő szakasztól a középiskola utolsó tanévével bezárólag. A kötelező oktatás időtartama 10 év marad, ebből 1 + 4 év az elemi oktatás, és 5 év az általános iskola. A tanulók 16 évesen lépnek ki a rendszerből, ilyen idős korban már törvényesen munkát vállalhatnak.

A nyolcadik utáni képességvizsga megszűnne: helyébe a 10. osztály végén egy olyan felmérőrendszer lépne, melynek feladata a kötelező oktatás hatékonyságának és minőségének értékelése. A cél nem a válogatás a diákok soraiban, vagyis ezen a teszten nem lehet majd "megbukni", hanem a gyengébb teljesítményt elért tanuló egyszerűen kisebb pontszámot kap. A 16 évesek diplomát és a szakképzettségüket tanúsító elismervényt kapnak.

A középiskolák önállóan döntenének a betöltendő létszámkeretről és a középiskolai felvételi követelményekről – mindezt egy országosan elismert, szigorú minőségbiztosítási rendszer keretében.

A középiskolákat fejkvóta szerint támogatnák, s ez az elv a bizottság szerint azt eredményezné, hogy a színvonalas képzést biztosító középiskolák több diákot vonzanának, ergo több állami támogatást kapnak (ez az elv Magyarországon az egyetemi oktatásban gyakorlatilag megbukott, az univerzitások ugyanis hatra-vakra nyitották az új szakokat, csakhogy minél több fejpénzt érő diákot vehessenek fel).

Az érettségi vizsga a bizottság elképzelései szerint a kulcsfontosságú alapképességek elsajátítását és az illető diák szakképzettségét tanúsítaná.


A rendszer alapja: az óvodai oktatás

Sürgősen változtatni kell azon a jelenlegi állapoton, hogy az államnak gyakorlatilag semmilyen kötelezettsége nincs a gyermeki fejlődés kulcsfontosságú, a 0-3 éves korban végbemenő szakaszában.

A bölcsődei rendszer egyrészt leépült, másrészt korszerűtlen, pedig még az óvodába kerülés előtt tanul meg a gyermek beszélni, sajátítja el a világban való eligazodás alapvető kézségeit. Mindezért a bölcsődei-óvodai képzést közjónak kell nyilvánítani, szögezi le a bizottság; és külön állami intézményt (ügynökséget vagy minisztériumot) kell létrehozni fellendítésének érdekében.

Mindebbe a magántőkét is be lehetne vonni: az állam bölcsődei-óvodai utalványokat bocsátana ki, melyet a szülők akkreditált magánintézményekben is beválthatnának. Fontos szempont, hogy ezeknek az intézményeknek a gyereknevelő szülők képzésével is foglalkozniuk kellene. A fő szempont mindebben a gyermekek iskolaérettségének (school readiness) fejlesztése.


A képességfejlesztés a lényeg

A bizottság a "tudásalapú társadalom" és az "élethosszig tartó tanulás" paradigmájából kiindulva azt kritizálja, hogy az általános iskolai tantervek vajmi kevéssé veszik figyelembe a teljesértékű felnőtt élet igényeit, illetve a munkaerőpiac feltételeit és követelményeit.

A megoldás: a hangsúlyt a megfelelő tudásanyag, kézségek és attitűdök, viszonyulási formák kombinációjaként felfogott képességfejlesztésre kell helyezni. Az iskolának versenyképességgel kell felruháznia a tanulókat, nem csak információkkal szükséges ellátni őket. A bizottság nyolc képességet (kompetenciát) tart kulcsfontosságúnak:

– anyanyelvi beszédkézség és további két világnyelv ismerete
– alapvető matematikai, tudományos és technikai ismeretek
– infotechnológiai kézségek (az információs technológia használata a megismerésben és a problémamegoldásban)
– értékelési képességek, erkölcsi érzék
– önmenedzsment, karrierépítés
– vállalkozói képességek
– kulturális tájékozódási képesség
– élethosszig tartó tanulás


Minden tantárgyat nemcsak az átadandó ismeretanyag, hanem a kialakítandó-fejlesztendő képességekhez való hozzájárulás szerint kell értékelni. A képességfejlesztésről társadalmi vitát javasol a bizottság.

Fontos továbbá a rugalmasság: a nemzeti alaptanterveknek a tananyag mintegy 70-80 százalékát kéne kötelezően kiszabniuk, a fennmaradó résszel a tanárok és az iskolák önállóan gazdálkodnának – például igény szerint egy tárgyat nagyobb óraszámban oktatnak, választható tárgyakat, vagy ismétlő-gyakorló órákat vezetnek be. Így az iskolai oktatás kínálata közelebb kerül a közösségi igényekhez, reméli a bizottság.

Igen fontos szempont a munkaerő-fejlesztés is: a reform nem lehet sikeres a pedagógusok alapos és átfogó (át)képzése nélkül. A bizottság azt is leszögezi, a tananyagot és az oktatási segédleteket digitalizálni kell: mivel a tanulók digitális médiavilágban élnek, egyszerűen megváltoztak a tudásszerzés stratégiái, s ehhez alkalmazkodni kell – például az összes, az iskolai oktatásban alkalmazott tartalom legyen elérhető a tanügyminisztérium e-könyvtárából.


Gazdasági-szervezési háttér: több önállóságot!

A romániai oktatás jelenleg merev tantárgyi keretek között, elég kevés pénzből és központosított rendszerben működik, melyen sürgősen változtatni kell, szögezi le a bizottság (például az iskolaigazgatókat is tanügyminiszteri rendelettel nevezik ki).

Az iskoláknak például lehetővé kell tenni, hogy lapátra tegyék a nem megfelelően teljesítő tanárokat, de a másik oldalról be kéne vezetni azt, hogy a tanodák teljesítményszerződést kössenek az őket finanszírozó helyhatóságokkal, közösségekkel. Az iskolákban kizárólag a nebulók oktatása folyik, a legtöbb intézmény nem kapcsolódik be a felnőttképzésbe.

Ami a decentralizációt illeti, hasznosítható elképzelés már 2005-től rendelkezésre áll (ezt a kormány fogadta el), de határozott politikai akarat hiányzik a megvalósításhoz. Jelenleg az oktatás jóval nagyobb költségvetésben részesül, a nemzeti össztermékhez (GDP) viszonyítva, azonban az legrosszabb dolog, ami tenni lehet, az az, mikor egy reformálatlan, csak a tehetetlenségi erő hajtotta rendszerbe ömlesztjük a pénzt.

A jelenlegi állami támogatás nem az oktatási feladatok szempontjai szerint biztosítja az iskolák költségvetését, ami jókora egyenlőtlenségekhez vezet az intézmények közt. Megoldásként a diáklétszám szerinti támogatást javasolja a bizottság – de ez történjék egy világosan kialakított képlet szerint.

Minden területen decentralizálni kell: nemcsak a források, költségvetések terén kell az iskolák és a helyi intézményfenntartók szabad kezet kapjanak, hanem a humánerőforrás és a tantervek területén is. A bizottság a káosz elkerülése végett erőteljes minőségbiztosító funkciót szán a tanügyminisztériumnak: a feladat a helyi érdekekkel szemben az oktatás színvonalának garantálása kell legyen.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS