2018. aug. 17. péntekJácint
27°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Tegyék meg tétjeiket: meddig bírja a Tăriceanu-kormány?

Kiss Botond István 2007. szeptember 25. 15:44, utolsó frissítés: 15:36

A bizalmatlansági bombát jó taktikai érzékkel hozta működésbe a PSD. Ha Tăriceanu ezt is kibírja, jelentkezhet a #b#Highlander#/b# szereplőválogatásán.





Adrian Năstase szállóigévé vált megállapítására utalva – mely szerint „két Románia létezik” –
a Tăriceanu-kabinetnek korántsem kényelmes a helyzete a PSD bizalmatlansági indítványa nyomán: a 2004-2007-es kormányzati időszakban tulajdonképpen nem egy, hanem két hatalom létezett. (A korábbi miniszterelnök persze csalódottan arra utalt ezzel a beköpéssel, hogy a tehetős, korrupt, urbanizált társadalmi réteg az ő olvasatában aláásta Traian Băsescuval szembeni választási esélyeit a 2005-ös elnökválasztásokon.)

Vegyük sorra. Az egyik hatalmi központ maga a hivatalosan is kormányzó liberális koalíció, melynek helyzete kezdettől, vagyis a 2005-ös beiktatástól fogva



stabil parlamenti többség hiányában bizonytalan volt.

A másik központot az a Szociáldemokrata Párt (PSD) képezi, mely a “becsületes falusi népek” vagy “a másik Románia” – ez a társadalmi réteg erősen lemaradt a modernizációban a Năstase-féle értelmezés szerint, vagyis lecsúszóban van – támogatását élvezi. A legnagyobb ellenzéki párt biztos parlamenti többséggel a háta mögött folyamatosan zsarolhatta a kormányt három éven át.



A politikai össztűzben mandátuma három évét átvészelő liberális kormányt és magát Călin Popescu Tăriceanu kormányfő helyzetét kétféleképpen lehetne jellemezni.

Egyrészt a 2004-es választási eredményénél fogva és fragmentáltsága miatt a kabinet törékeny, Tăriceanu figurája pedig politikai kalandorra hasonlít, aki mindezeknek a tényezőknek a tudatában vállalta a miniszterelnöki tisztséget.

Másfelől elemzésünk tárgya az a – ha nem is stabil, de időtálló – kormány, mely fennmaradt az államfővel folytatott háborúban és koalíciós partnerek elvesztése-leszalámizása után, idén tavasszal sikeresen tárgyalt a PSD-vel a parlamenti támogatottság biztosításáról, eközben pedig kivédte az ellenzék bizalmatlansági bombáit is – lásd a PSD mezőgazdaságot és egészségügyet célzó júniusi egyszerű bizalmatlansági indítványait, aminek ellenében a liberális miniszterek


továbbra is a helyükön maradtak.

Ebben az olvasatban pedig a miniszterelnök – Adrian Cioroianu külügyi tárcavezető szavaival élve – valóban átkeresztelkedhetne “Călin Popescu Highlandernek”, feltéve, hogy a Szociáldemokrata Párt mostani bizalmatlansági indítványa miatt nem bukik meg, hanem kitölti négy éves mandátumát.

A liberális kabinet törékenységének oka elsősorban a 2004. őszi mandátumhátrány a PSD-PC választási koalícióval szemben (a Konzervatív Párt 2004-ben Humanista Párt, rövidítve PUR néven szerepelt – szerk. megj.) . A PSD politikusai a választások után maguk is hivatkoztak arra, egyedül annak köszönhetően alakulhatott liberális-demokrata többségű kormány, hogy Traian Băsescu minimális – két százaléknyi – előnnyel nyert Adrian Năstaséval szemben a 2004-es elnökválasztások második fordulójában.

Így az új államfő természetesen a saját emberei, az Igazság és Igazságosság, azaz a D.A. szövetség soraiból nevezhette ki a kormányfőt. Ezt követően Tăriceanu az egymással ellentétes ideológiájú pártokból, a PNL, a PD, az RMDSZ és a PUR (PC) összeházasításával tulajdonképpen lélegeztetőgépre kapcsolt kabinetet hozott létre, mely túlfragmentáltsága és az ideológiai ellentétek miatt a Humanista Párt kilépésével már mandátuma elején megingott. Az idén áprilisi kormányátalakítással


a Tăriceanu-kabinet végképp kiszolgáltatta magát

a parlamenti többséget élvező PSD-nek. Ekkor nyilvánvalóvá vált: ha kétpárti felállásban, kisebbségi kabinetként akar fennmaradni a kormány, meg kell vásárolnia az ellenzék támogatását – főként, hogy a demokraták kiszorításával a kormányzatból a PNL a saját ellenzékét gyarapította.

A kisebbségi kabinet parlamenti megszavazása nyilván a liberálisok és PSD közti háttértárgyalásokon dőlt el, nem pedig a parlamentben – a formális szavazás csupán az ilyenkor megszokott mandátumfelruházás procedurális előírásainak betartása volt.

Attól a pillanattól kezdve, hogy a szociáldemokraták megszavazták a kisebbségi kabinetet a törvényhozásban, létrejött a klientúra-alapú kormányzás, vagyis a liberális kormány fő kliense a PSD lett, melyet különböző politikai javakkal folyamatosan ki kellett szolgálni ahhoz, hogy a kabinet bármilyen jelentőségű kormányrendeletet elfogadtathasson a parlamenttel.

Következésképpen a PSD döntött arról, miként kormányozzon a kisebbségi kabinet – érdemes felidézni itt a nyugdíjemelésről szóló törvényjavaslatot, melyet a kormány kezdetben határozottan ellenzett, a baloldal nyomásgyakorlására azonban kénytelen volt elfogadni, majd életbe léptetni.


A Tăriceanu-kabinet nem látta be,

hogy bár háttértárgyalásokon a lehető legnagyobb kompromisszumokat köti az ellenzékkel önnön fennmaradása érdekében, eközben képtelen megvalósítani saját kormányzati prioritásait, a PSD pedig komoly jelentőségű törvénykezdeményezéseit juttatja érvényre.

Az egyéni választókerületekre alapozott új választási rendszer végső formájáról ugyancsak a szociáldemokraták döntenek – módosító javaslataikkal felrúgták a korábban konszenzussal elfogadott változatot és az arról szóló pártközi egyezségeket.

Nyilván a Tăriceanu-kabinet életben tartására PNL-vel informális keretek között megkötötött egyezségeket éppen titkosított voltuk miatt rúghatta fel az ellenzéki párt, így a liberálisok sem vádolhatták őket informális szerződések megszegésével. És elsősorban azért, mert a liberális oldal következetesen hivatkozott arra, semmilyen egyezséget vagy szövetséget nem kötött a PSD-vel.

Annak ellenére, hogy nem tudni, milyen feltételekben egyeztek ki a felek a zökkenőmentes kormányzás működtetésére, a szociáldemokraták drága partnernek bizonyultak a liberálisoknak – ami nem érte meg a megfizetett árat. Ennél valószínűleg a kormányfő lemondása még 2005 júliusában (és egy esetleges előrehozott választás) hasznosabb lett volna a kabinet számára – a folyamat


tisztázhatta volna a pártok közti erőviszonyokat.

Hogy a kormányzás korántsem működött zökkenőmentesen a nemhivatalos PNL-PSD szövetség keretében, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a PSD leszavazta a szenátusban azt a két sűrgösségi kormányrendeletet, mely működési jogalapot biztosított annak a PNL-RMDSZ kabinetnek, melyet ő ruházott fel áprilisban hatalommal a törvényhozásban.

Ezzel a lépéssel a Szociáldemokrata Párt megmutatta: nemhogy egy titokban, de a liberálisokkal nyilvánosság előtt vállalt egyezséget is képes felrúgni. Nyilván a PSD az áprilisi kormányátalakításkor gyenge népszerűségi mutatói miatt volt kormánybarát és nyitott a tárgyalásokra Tăriceanuval.

Az ellenzék Tăriceanu-kabinet megbuktatására irányuló bizalmatlansági indítványának benyújtása pillanatában tisztában van azzal, nem akkora a támogatottsága a lakosság körében, hogy előrehozott választások során kormányt alakíthatna.


Emellett nehezen hihető,

hogy Traian Băsescu a kisebbségi kabinet bukása után Mircea Geonă szociáldemokrata vezetőt, vagy akár más PSD-tagot jelölne kormányfőnek. (Van olyan elemző, aki PD-PLD koalícióra esküszik, amelyet a PSD kívülről támogatna. Mások Theodor Stolojan PLD-elnök vezetésével látnának szívesen egy új kormányt, amely a jövő évben esedékes választásokig szakértőkből állna.) Mindezek ellenére a PSD beterjesztette indítványát – az ismertetésre öt, a megvitatásra és a végszavazásra három nap áll a parlament két házának rendelkezésére, így várhatóan a jövő hét első felében dől el a kormány sorsa.

A legnagyobb ellenzéki pártnak három év alatt több alkalommal lehetősége lett volna megbuktatni a Tăriceanu-kabinetet, azonban nem ilyen kedvező körülmények között, vagyis mandátumának utolsó évében és az EP-választási kampány előtt két hónappal. Mostani bizalmatlansági bombáját a PSD jó taktikai érzékkel és a maga javára megfelelő időben hozta működésbe.

Ezzel elsősorban a PNL-RMDSZ kormányzat sikereit próbálja meg elhalászni az utolsó száz méteren, mielőtt a kormány mandátuma befejeztével mérleget készíthetne az eredményekről, s nem utolsó sorban a kormánybuktatásból jelentős politikai tőkét kovácsolhat magának az EP-választási kampányban.

Ha a bizalmatlansági indítvány eléri célját – amire egyébként a parlamenti szavazatok megoszlása alapján komoly esély mutatkozik – a népszerűsége mélypontján álló PSD-nek sikerül megfosztania a liberálisokat és az RMDSZ-t a kormánypozícióból származó, a kampányban hasznosítható erőforrásoktól.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS