Megvénülni kötelező!
fordítottaP. E. É. 2007. szeptember 26. 10:21, utolsó frissítés: 2007. szeptember 25. 19:23#i#Nyugdíjba menni kevésbé, de ha nem akarsz olyan protézises, unatkozó, lúzer román lenni, mint apád, gondoskodj magadról jó előre. Mi szóltunk. Mert itt a kötelező nyugdíjbiztosítás.#/i# #b#[gordius]#/b#
Egy reklámjelenség zúdult a fiatal, 18—35 év közötti alkalmazottakra: a kötelező nyugdíjbiztosítás. Nagy a harc, és úgy látszik, a téma feladta a leckét a román reklámkészítőknek: sok felháborodott kitörést hallottam az utóbbi hetekben.
Lévén hogy a célközönség jól körülhatárolt, minden biztosító azt gondolta, hogy a fiatalokat szadista viccekkel, fekete humorral és
sokkoló képekkel kell meghódítani.
Mert ilyenek a fiatalok. Ráadásul még meg is kell ijeszteni őket az öregséggel. Egyes reklámokban egyenesen a boldogtalanság példájaként hozzák fel a szüleinket vagy a nagyszüleinket, és Photoshoppal fehérített fogú arcok tanácsolják, hogy ne kövessük idősebb családtagjaink példáját, tegyünk félre pénzt a nehezebb napokra. Ez az alapvető irritáló tényező: a tény, hogy javasolják, legyünk „okosabbak”, mint az „öregek”.
A leggyalázatosabbak egyike az AVIVA reklám arrogáns szlogenjével: „ez a reklám holnap is létezni fog. De te?” Egyes fiatalok arrogánsan válaszolnak az ilyen provokációra: „Ameddig létezem, nem kötök nálatok biztosítást”.
A BCR egyenesen a szerencsétlen kispénzű nyugdíjasokra utal, noha azok teljesen ártatlanok. Ha nyugdíjas lennék, kissé meg is sértődnék. Nem tudtátok volna úgy elkészíteni a reklámot, hogy
ne csináljatok belőlem lúzert?
Miért kell ilyet csinálni?” az ING cégből egyenesen országgá alakult át, és a biztosítottaknak útleveleket ígér. Az Allianz Ţiriac időben elkezdte a példálózást arról, mennyire kegyetlenül unatkoznak a román nyugdíjasok.
A BRD printjén látható protézises kép is egyike volt a leggaládabbaknak („egyet fizetsz, kettőt kapsz”). Két fiatal nyújt egy poharat, amelybe beleesik két protézis. Habár a kép ütős, az üzenet mégsem annyira arrogáns – a csattanó kicsit sikerültebb, mint az AVIVÁÉ: gondolj arra, hogy meg fogsz halni.
Nagyot nézel és megkérded: mennyi pénzt költenek el egy ilyen kampányra, tényleg nem lehet másképp? A következtetés mégis más: mindenki tudja, hogy fizetnie kell valakinek, megszoktuk a gondolatot (habár még korántsincs úgy szabályozva a mechanizmus, ahogyan kellene). Tehát a reklám a minőségtől függetlenül működik.
Megjelent a Cotidianul 2007. szeptember 21-ei számában [Cum să obligi tinerii să se gândească la pensie?]
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!