Kivel verekszik Tudor Chiuariu, amikor Monica Macovei-jel?
Mircea Toma 2007. október 01. 10:06, utolsó frissítés: 2007. szeptember 30. 20:16"A miniszter nyilván olyan tanácsosok javaslatára mászott bele ebbe a mocsokba, akik nem nyertek a szóban forgó pályázaton, másképp lenne szolgálati agyuk." #b#[caţavencu]#/b#
Múlt hét végén Tudor Chiuariu lávázó vádakkal illette azt, akit felváltott az Igazságügyi Minisztérium vezetésében. Monica Macovei – mondja ő – manipulálta az Igazságügyi Minisztérium auditálására kiírt pályázatot. A miniszter nyilván olyan tanácsosok javaslatára mászott bele ebbe a mocsokba, akik nem nyertek a szóban forgó pályázaton, másképp lenne szolgálati agyuk.
Nem lövünk el túl sok puskaport a vádak ostobaságainak leleplezése érdekében: hogy a közbeszerzési törvényt nem tartották be (betartották, a 38 000 eurós összeg kisebb lévén, mint az a küszöb, amelytől a törvény árverést ír elő, a szerződést ajánlatkérés útján bonyolították le); hogy az auditálási jogot hamarabb elárverezték, mint az az időpont, amely a szerződésben áll (a petárda elhajítása előtt legalább olvasták volna el az iratokat, időben pontosan lokalizálható eseményekre bukkantak volna, természetesen a szerződés kelténél korábbiakra); az auditálási jelentés kellett volna legyen az Antikorrupciós Stratégia alapja, holott a Stratégia egy hónappal a jelentés véglegesítését megelőzően jelent meg (ez is egyszerű: a jelentés március 17-én látott napvilágot, a kormány március 31-én fogadta el a Stratégiát, az adatokat minden olvasni tudó miniszter ellenőrziheti) stb. A jelenlegi igazságügyi miniszter támadásának egyetlen intellektuális sikere, hogy nem kérte elődje lemondását.
>>A DNA-Chiuariu ügy rövid kronológiája>>
De még ha ezt figyelembe vesszük is, mi lehetett Chiuariu célja ezzel a Monica Macovei elleni megsemmisítő támadással? Nyilván tudja, hogy mióta eltávolították, Macovei nem tartózkodik az országban; az igazságügy megreformálásában játszott „gyalázatos” szerepe Makedónia miniszterelnöke igazságügyi kérdésekkel foglalkozó tanácsosává tette.
Akkor a támadás nem más, mint puszta diverzió, amely arra való, hogy elterelje a figyelmet arról a vizsgálatról, melynek tiszteletre méltó tárgya maga Chiuariu miniszter? (Akit nem 38.000 euró miatt vizsgálnak, hanem több tízmillióért, amelyet az állami költségvetésből „spórolt meg” néhány üzletemberrel, akik egy 10.000 négyzetméteres területet a Calea Victoriei-en mindössze öt millió euróért kellett elfogadjanak.) Nem hiszem, hogy ilyen hülyéknek néz bennünket. Úgyhogy inkább egy másik okot kerestem.
Nos, úgy tűnik, nem valakiről vagy valamiről van szó – a legmegfelelőbb áldozat a Freedom House lenne, de legyen bár az ember Fenechiu ügyvédje, akkor sem hiteltelenít egy olyan intézményt, mely az amerikai alapítvány súlyával és hírnevével rendelkezik. Mert tisztelem az igazságügyminiszter intelligenciáját, arra jutottam, hogy dühének kiváltó oka maga a jelentés.
Ha a jelentés, melyen az antikorrupciós stratégia alapult, már az „árverés” kezdetekor sem volt rendben, meg lehet támadni; ha a jelentést meg lehet támadni – ne feledjük, az antikorrupciós stratégia alapkövéről beszélünk! –, akkor a következő lépésben magát a stratégiát is ki lehet kezdeni; ha a stratégia nem jó, akkor azok a változtatások sincsenek rendben, amelyeket a stratégia tudatában tettek meg; s a stratégia gyakorlatba ültetésének egyik következménye a PNA akkori főnökének, az antikorrupciós harc hősének, Amărie-nek a leváltása volt. Jaj, most sikerült megcáfolnom önmagamat: a támadás célja mégis egy személy.
Itt állunk hát egy újabb kísérlet előtt, hogy a DNA elnökét, Daniel Morart leváltsák – ez az úgymond cinkelt auditálási árverés utolsó tévedése. Most képzeljék magukat a Chiuariu helyébe: lenne vér a pucájukban, hogy azért dicsérjék Macoveit, mert létrehozta az első bíróságot, amely annyira független, hogy még saját miniszterét is kivizsgálja? No látják? Neki sincs!
fordította: Demény Péter