2019. szeptember 20. péntekFriderika
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Egy elkúrt állam mindennapjai: éhezés a 21. században

Bakk-Dávid Tímea összeállította:Bakk-Dávid Tímea 2007. október 17. 16:32, utolsó frissítés: 15:40

Egy főváros, ahol nincs világítás és tömegközlekedés, ahol hajnalban már hosszú sorokban állnak az emberek: #b#az a hír járja, ma lesz kenyér.#/b# Aki nem AIDS-es, emigrál. Az infláció 10000%.





Október 17. a szegénység elleni világnap, hát lássunk néhány globális adatot. A 21. században minden négy emberből egy naponta kevesebb mint 1 dollárból él meg. A nemzetközileg megállapított szegénységi küszöb 2 dollár naponta. Indiában a polgárok egyharmada még 1 dollárnál is kevesebb pénzt keres. Minden nap körülbelül 25 ezer ember hal éhen – vagyis


3,5 másodpercenként egy. Többségük gyerek.


A világon 1,2 milliárd szegény él. A legszegényebb kontinens Afrika, ahol a népesség közel fele, vagyis 300 millió ember éhezik. Az utóbbi 15 évben a szegény afrikai országok több mint 300 milliárd dollár értékű segélyt kaptak – ugyanebben a periódusban közel ugyanennyit költöttek a háborúkra is, infrastrukturális befektetések vagy az oktatás és az egészségügy fejlesztése helyett.

A háborúk ráadásul tömeges elvándorlást, parlagon maradt földeket, munkanélküliséget hoztak. A szegénység másik legfontosabb kiváltó okai a természeti katasztrófák: a hosszúra nyúló aszályok, a földrengések, árvizek, vulkánkitörések. De hogyan lesz Afrika éléskamrájából, Zimbabwéból a világ egyik legműködésképtelenebb állama?

>> Körkérdés a szegénység világnapjára – Romániából szeretettel >>



Zimbabwe 2007: nagymama és unoka két hónapja dinnyén él <i>(forrás: bbc)</i>Zimbabwe 2007: nagymama és unoka két hónapja dinnyén él (forrás: bbc)


Üres polcok és félnapos sorban állás a “napsugár városában”

A romániai, látszólag kommunista diktatúra éveiből ismerős kép: üres polcok köszönnek vissza a zimbabwei “szupermarketekről” és sorban álló emberekről készült fotókon. A jobb időket látott Zimbabwe gazdasága összeomlott, Hararéban, a “napsugár városában” az emberek éheznek.

Hajnali háromkor egész tömegek indulnak el, járkálnak a kivilágítatlan utcákon (nincs villanyáram). Nem munkába igyekeznek, legalábbis nem mind – az országban a felnőttkorú lakosságnak csupán egyötöde alkalmazott. Gyalogolnak – hiszen a gazdasági összeomlás óta nincs tömegközlekedés, távolsági buszjárat, és elképzelhetetlenül kevés embernek van saját gépkocsija. Ha van is, nem igazán tudja amivel feltankolni (az üzemanyag is hiánycikk).

Üres polcok Zimbabweben 
<br />
<i>(forrás: bbc)</i>Üres polcok Zimbabweben
(forrás: bbc)
Minden eshetőségre készen kosarakkal és műanyag szatyrokkal felszerelve sétálgatnak, akár régen a Szovjetunió vagy a volt kelet-európai diktatúrás államok lakói.

Ha valaki vidékről jár be dolgozni vagy “élelmet szerezni” a városba, esetenként négy-öt órát kell alkalmi szállítóeszközre várakoznia, amivel úticéljához érhet. “A főnökeim nem szidnak meg, ha elkésem” – mindenki tudja Zimbabwéban, az élet nehéz, mondja a BBC riporterének egy fővárosi irodista.


“Az a hír járja, ma lesz kenyér”

A főváros utcáin, amint hajnalodik, a háziasszonyok és a munkanélküliek hosszú, egész épületeket körbefogó, csendes sorokba tömörülnek. Az a hír járja, ma lesz kenyér.

Öt óra múlva az emberek még mindig sorban állnak és várakoznak. Megérkezik a rendőrség is, látszólag azzal a szándékkal, hogy a rendet biztosítsa. Szemtanúk szerint azonban ők értesülnek először arról, mikor érkezik az élelemmel megrakodott teherautó a városba, és amint elkezdenek lerakodni az üzletnél, a sor elejére állnak.

Bulawayo a második legnagyobb város.
<br />
Hetente néhány óráig van vízszolgáltatás.
<br />
<i>(forrás: bbc)</i>Bulawayo a második legnagyobb város.
Hetente néhány óráig van vízszolgáltatás.
(forrás: bbc)

A benzinkutak mellett utasokkal teli buszok várakoznak akár napokig is; amint megérkezik az üzemanyag-utánpótlás, tankolnak, és irány Dél-Afrika. A zimbabwei illegális bevándorlók lefizetik a hatóságokat, hogy aztán a külföldön szerzett keresetük egy részét megtakarítsák és hazaküldhessék. Akinek nincs pénze baksisra, a “zöldhatáron” (értsd: bozótoson és folyón) keresztül, akár életét kockáztatva próbál eljutni Dél-Afrikába.

A határ mindkét oldalán felfegyverzett embercsempészek várják őket. Egy lány elmeséli, 15 fiú és öt lány volt a csoportjában, a csempészek egy fiút lelőttek, mert vonakodott a cipőjét odaadni. És megerőszakolták az összes lányt.

Az életveszély ellenére több száz zimbabwei érkezik Dél-Afrikába hetente. Néhányan közülük politikai menekültek, akik a Mugabe-rezsim üldöztetései elől szöknek külföldre. Orvosok, mérnökök, gazdasági szakemberek is akadnak köztük, akiknek több esélyük van megtalálni a helyüket a dinamikusan fejlődő Dél-Afrikában.

Zimbabwe-szerte tapasztalható jelenség, hogy a gyerekeket a nagyszülők vagy a nagyobb testvérek nevelik. Ennek a kivándorláson túl a másik oka, hogy az AIDS megtizedelte a középgenerációt.

A BBC helyszíni riportban számol be a kórházakban uralkodó állapotokról is; az alultáplált, vitaminhiányos csecsemők láttán a riporter elszörnyedve megjegyzi: húsz éve, amióta a fejlődő világ országaiban dolgozik, először látott ehhez hasonló körülményeket. Az országban valaha a legfejlettebb kórházi ellátás működött egész Afrikában.



A szegénység és a diktatúra

A 2006-os ENSZ-féle, az országok fejlettségét vizsgáló jelentéshez csatolt listában (Human Development Index) Zimbabwe a 151. állam a 177-ből. Az egy főre eső GDP-je 2006-os adat szerint 2100 dollár, vagyis több, mint Moldova Köztársaságban (az ezredfordulón pedig még 2400 dollár volt). Akkor tehát a helyzet nem is olyan rossz – legalábbis statisztikák szerint.

Nem mellékesen Zimbabwében számos természeti látványosság van, a Viktória-vízesés a turisták egyik kedvence, a termőföldek afrikai viszonylatban jó minőségűek. Akkor hogy is van ez?

Zimbabwe Afrika “kenyereskosara” és a világ legfontosabb dohányexportőre volt. A volt brit gyarmat 1965-ben Rodézia néven kiáltotta ki függetlenségét, ám 1979-ig a dél-afrikai fehér kisebbségi vezetés befolyása alatt állt. 1980-ban Zimbabwe néven függetlenedett, Robert Mugabe ekkor került miniszterelnökként hatalomra, véget vetve az apartheidnek.

1987-ben államfő lett, majd kiépítette diktatorikus rendszerét: kiszorította a hatalomból a fehér telepesek képviselőit, akik a 2000-ben elindított kaotikus földreform és a néha pogromokba torkolló üldözések elől tömegesen menekültek el az országból.

A mezőgazdasági területek erőszakos elkobzása és a megművelés elmaradása a termés drasztikus visszaeséséhez, illetve az agrártársadalom összeomlásához vezetett. Élelmiszer- és üzemanyag-korlátozások következtek, a népszerűségét veszítő Mugabe a 2002-es elnöki választásokat meghamisítva újabb hat évre megőrizte elnöki székét.

Az ellenzék tiltakozó akcióit leverte, 2005 áprilisában ENSZ-becslések szerint kb. 700 000, főleg szegény, az ellenzéket támogató személy házait semmisítették meg. A Mugabe-kormány döntéseinek hatására az ország lakossága az utóbbi öt évben körülbelül. egymillió fővel csökkent, a lakosság egynegyede HIV-vírussal fertőzött.

>> Elkúrt államok topja >>


Az ország Szudán, Irak és Szomália után a világ legműködésképtelenebb állama. A Foreign Policy külpolitikai szaklap Failed State Index nevű mutatója nemcsak az egy főre eső GDP-t, hanem egy egész sor más tényezőt is figyelembe vett a rangsor összeállításakor. Az instabilitási tényezők között a tömeges migráció, a gazdasági visszaesés, a közszolgáltatások hiányossága vagy megszűnése, a jogállamiság felfüggesztése mellett kiemelt helyen szerepel a politikai vezetés minősége. A működésképtelen országok többségében diktátor uralkodik, mint Zimbabwéban is.

A gazdasági válságból a feketézők nyernek <i>(forrás: bbc)</i>A gazdasági válságból a feketézők nyernek (forrás: bbc)


2007 júniusában a The Times szakértői véleményekre hivatkozva azt írta: Zimbabwe gazdasága fél éven belül összeomlik. Az infláció az egekbe szökött; hivatalos árfolyam szerint egy USA dollár 150 zimbabwei dollárt ér, azonban valójában 200 ezret!

Júliusban egyébként az ország nemzeti bankja bevezette a 200 ezres címletet. Hogy a 10.000%-os inflációt megállítsa, a kormány arra kényszerítette a kereskedőket, fagyasszák be az árakat – aki az intézkedésnek ellenszegült, letartóztatták.


Diplomáciával egy diktátor ellen

Az Európai Parlament 2006-ban már elítélte a Mugabe-diktatúrát “a zimbabweiek könyörtelen elnyomásáért, és mély csalódását fejezi ki, amiért a regionális szereplők, például az Afrikai Unió, a SADC, vagy Dél-Afrika, nem álltak ki kellő határozottsággal a rezsim által elkövetett kizsákmányolás ellen, illetve nem ragaszkodtak ahhoz, hogy a zimbabwei kormány jóvátegye hibáit és visszaállítsa a demokráciát és a jogállamiságot”.

Az országot és kormányt sújtó szankciók azonban nem sokat érnek. Mugabe jó barátja a dél-afrikai elnöknek, Thabo Mbekinek, és ugyancsak jó viszonyban van az afrikai országok vezetőivel. A volt gyarmatosító (kétségbevonható) autoritása jogán ugyan Nagy-Britannia leszögezte: nem vesz részt a decemberi EU-Afrika csúcstalálkozón, ha a diktátor is ott ül majd a meghívottak között.

Az afrikai államok vezetői azonban azzal replikáztak: ha Mugabe nem lehet jelen, akkor bojkottálják a diplomáciai eseményt.


Forrás: bbc.co.uk, undp.org, foreignpolicy.com, realitatea.net, europarl.europa.eu

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS