2019. október 14. hétfőHelén
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Országok, ahol tilos elbliccelni a voksolást

Bognár Zoltán 2007. november 21. 10:13, utolsó frissítés: 2007. november 20. 10:41

Az általános választójog nem mindenhol merül ki annyiban, hogy – ha kedve támad – minden nagykorú szavazhat. Liberalizmus ide vagy oda, egyes országokban a jog egyben kötelesség is: #b#voksolni kötelező#/b#.





Apropó, Felelős vagy! aláírásgyűjtési akció: vannak a világon olyan helyek, ahol szavazni egyenesen kötelező.

Az általános választójog értelmezése nem mindenhol merül ki annyiban, hogy - ha kedve támad - minden nagykorú állampolgár szavazhat. Liberalizmus ide vagy oda, egyes országokban a jog egyben kötelesség is: voksolni kötelező. Aki nem járul az urnák elé, törvénysértést követ el, és különböző szankciókra számíthat - a szimbolikus pénzbírságtól a börtönbüntetésig terjed a skála.

Meglepő, de a kötelező szavazás intézményét először Belgiumban vezették be 1892-ben, éppen a liberális eszmékre hivatkozva. A honatyák úgy gondolták, igencsak veszélybe sodorják a demokráciát, ha a részvétel ügyét pusztán a szavazásra jogosult állampolgárok lelkiismeretére bízzák, így biztos ami biztos, inkább kötelezővé tették.



Ettől kezdve minden belga állampolgárságú nagykorú férfinak kötelezően szavaznia kell. Ugyanakkor érdekes, hogy nőknek 1919-ig kimondottan tilos volt, kötelezővé pedig csak 1949-től vált számukra.

Azóta számos ország importálta a belga modellt, a világ 194 országából körülbelül 27, tehát hozzávetőlegesen 28 államban számít törvénysértésnek a szavazófülkék elkerülése.

Szingapúrban törölnek a választói jegyzékből, és
<br />
pénzbírságot fizetsz, ha nem mész el szavazniSzingapúrban törölnek a választói jegyzékből, és
pénzbírságot fizetsz, ha nem mész el szavazni


Kötelező szavazás az Európai Unióban

Belgiumban a jogszabályok az elbliccelt voksolást minden szinten mind a mai napig büntetik, helyhatósági választások, parlamenti választások és európai parlamenti választások alkalmával egyaránt.

Az igazolatlan hiányzókkal első alkalommal 10 eurós pénzbírságot, következő alkalommal 25 eurós pénzbírságot fizettethetnek. A renitensektől pedig négy igazolatlan hiányzás után tizenöt évre megvonható a szavazáshoz való jog. Amennyiben a felelőtlen választópolgár közalkalmazott, elbúcsúzhat az előléptetésnek még a gondolatától is.

Cipruson a hatvan év alatti, nem megfelelő alibivel előálló távolmaradókat akár 500 eurós pénzbüntetéssel is sújthatják a bíróságok a parlamenti és elnökválasztások esetében, feltételezhetően az uniós csatlakozás óta a vonatkozó jogszabály az európai parlamenti választásokra is kiterjed.

Görögországban a jogszabályoknak megfelelően még mindig kötelező a részvétel, de már nem büntetik a távolmaradást, azonban 2003-ig egy hónap börtönt kaphatott a nem elég felelősen gondolkodó, kötelességét elmulasztó választópolgár.

A kötelező szavazás intézményét 1952-ben vezették be a balkáni uniós tagállamban, és természetesen a helyhatósági választások, parlamenti választások és európai parlamenti választások alkalmával egyaránt alkalmazzák. Kizárólag a hetven év felettiek, a mozgáskorlátozottak és a szavazókerületüktől 200 km-nél távolabb tartózkodó állampolgárok kaphatnak felmentést. A régebbi választási törvény még a vezetői jogosítvány és az útlevél kiállítását tiltotta a távolmaradóknak.

Luxemburg 1919-ben vezette be a kötelező szavazást. Kizárólag a 70 év feletti és a külföldön tartózkodó állampolgárok vannak felmentve a részvétel alól. A törvénysértőkre 100 és 1000 euró közötti pénzbüntetést róhatnak ki a hatóságok. A részvételi kötelezettség a helyhatósági választásokra, a parlamenti választásokra és az európai parlamenti választásokra egyaránt vonatkozik. Az első igazolatlan távolmaradás a gyakorlatban rendszerint csak figyelmeztetést von maga után.

Érvényben volt Ausztriában, Hollandiában és Olaszországban is, de ezekben az országokban a közelmúltban eltörölték.


Kötelező szavazás a világ többi országában

Európában jelen pillanatban a négy uniós tagállamon kívül Liechtenstein, Svájc egyetlen kantonja és Törökország kötelezi állampolgárait szankciók terhe mellett választási részvételre.

Liechtensteinban a választási törvény 1922-től írja elő a kötelező szavazást, de a kancellária már 1862-től utasította a férfilakosságot a részvételre. Egyébként nők csak 1984-től rendelkeznek szavazati joggal az adóparadicsom minifejedelemségben. A legmagasabb kiszabható pénzbüntetés 20 svájci frank.

Svájcban mára már csak a német Schaffhausen kantonban maradt érvényben a kötelező szavazás, amit 1904-ben vezettek be a legtöbb kantonban. A bliccelőkre százhét éve ugyanazt a pénzbüntetést róják ki: 3 svájci frankot. Valószínűleg már 1971-ben, a szavazati jog nőkre való kiterjesztésének évében sem jelentett túl nagy anyagi megterhelést.

Törökországban minden tizenkilencedik életévét betöltött állampolgár számára kötelező a szavazás, elmulasztása esetén körülbelül 2 eurónak megfelelő büntetést róhatnak ki a távolmaradókra.

Ausztráliában 1924-ben vezették be. A szövetségi és tagállami szintű választásokon kötelező a részvétel, a helyhatósági választásokon azonban nem minden államban. A távolmaradóktól a hatóságok levélben kérnek magyarázatot, amennyiben nem kapnak választ, illetve az okokat nem tartják elfogadhatónak, pénzbírságot rónak ki, melynek összege első lépésben 60 ausztrál dollár.

Szingapúrban a választói jegyzékből való törlés, illetve pénzbírság jár. Fidzsin 1997-ben vezették be, és akár börtönbüntetést is kiszabhatnak, akárcsak Chilében és Egyiptomban. Brazíliában a minimálbér 10%-ának megfelelő összegű büntetést rónak ki, és a távolmaradók jelentősen ronthatják munkavállalási és egyetemre való bejutási esélyüket. Uruguayban szintén pénzbírság jár a bliccelőknek. Ecuadorban csak a 65 év felettiek és az írástudatlanok számára nem kötelező a részvétel.


A kötelező szavazás előnye és hátránya

A szavazás kötelezővé tétele csak azokban az országokban eredményezett magasabb részvételi arányt, ahol a törvény szankciókat is kilátásba helyezett, emellett pedig történtek kísérletek a szankciók végrehajtására is.

A kötelező szavazás intézményesítésének előnye, hogy szinte a teljes szavazásra jogosult lakosság részt vesz a választáson, így a mandátumok kiosztása szempontjából a folyamat demokratikusabb, a hatalomra kerülő politikusok legitimitása nagyobb. Emellett csökkennek a választási kampány költségei is, hiszen a kötelező módon urnák elé járuló szavazók nem csak érdeklődőbbek, de nincs szükség külön kampányra a mobilizálásuk érdekében.

Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy folyamodhat-e az állam illiberális eszközökhöz a demokráciadeficit csökkentése érdekében? Nem beszélve arról, hogy az állampolgárok számára nem adatik meg a lehetőség arra, hogy bármelyik állampolgárra leadják voksukat, kizárólag a szavazólapra felkerült jelölteket támogathatják.

Ebben az esetben a demokrácia eszméje nem érvényesül maradéktalanul, éppen ezért jogosan vethető fel az a liberális ellenvetés, hogy az egyén mindaddig nem kötelezhető arra, hogy szavazatával bárkit is támogasson, ameddig nem áll módjában az állampolgárok közül bárkire leadni voksát.





Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS