2019. október 16. szerdaGál
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

EP-választások: mi rejlik a számok mögött?

szerk. 2007. december 04. 11:24, utolsó frissítés: 10:55

Tőkés választási eredménye bizonyos tekintetben konjunkturális, de milyen irányból gyűjtött be proteszt-szavazatokat? És miért volt ekkora részvétel? #b#Politológus-kerekasztal az EP-választásokról, 1. rész.#/b#




Szász A. Zoltán: – Úgy vélem, ez az EP-választás alkalmat adott a két tábornak, hogy megméretkezzék: kaptunk egy többé-kevésbé reális képet arról, hogy mekkora szavazóbázist tudnak egyik, illetve másik oldalon fölmutatni. A magyar kisebbség részvételi aránya 12 százalékkal nagyobbnak tekinthető a román többségnél – ez nem nagyon marad el a 2004-es részvételtől, a különbség pedig abból adódik, hogy ez egy másodrendű választás.

Nem lehet elvárni a választóktól, hogy ugyanakkora jelentőséget tulajdonítsanak ennek, mint egy országgyűlési választásnak, még akkor is, ha a magyar kisebbség számára ebben a választásban nagy volt a tét. Úgy vélem, hogy ezek a számadatok alapot szolgáltatnak a két fél számára, hogy a szeptemberben abbahagyott tárgyalásokat megpróbálják újrakezdeni, továbbvinni, megpróbáljanak kialakítani – akár közösségen belüli választásokat közbeiktatva – egy olyan konstrukciót, ami tükrözi a jelenlegi felállást.


Önkormányzati választásokon nem muszáj megegyezni,


de a parlamenti választásokon már nem tartom üdvös dolognak a versengést. Hiszen számítani kell arra, hogy 2008-ban a többségi lakosság is nagy számban megy el választani, és ezt az eredményt nem lehet majd megismételni.


Horváth Réka: – Másodrendű választás révén az EP-választásokon az a tendencia, hogy kormány ellen szavaznak, illetve kedvenc pártjukat büntetik ilyenkor a választók. Az eredményeket tehát ebbe a kontextusba kell helyezni. Akármennyire örülünk a magyarság részvételének, ez a részvétel kicsi volt. Hogyha 90-től nézzük a folyamatot, akkor az etnikai alapon szavazó bázis egyértelműen csökken.

Ami a szavazatok megoszlását illeti, a szórvány, Partium és Maros megye egy kategóriát képez, Hargita-Kovászna egy másik kategóriát. Kérdés, hogy miért. Jó kérdés még, hogy honnan jönnek össze a Tőkés-szavazatok – én három dolgot tudok felsorolni: proteszt-szavazatok az RMDSZ ellen, segített még a pozitív imidzse hiszen nem lévén benne a napi politikában nem használódott el, továbbá Orbán Viktor jelenléte is hozzájárult az eredményéhez.

Bakk Miklós: – Hogyha a szavazók felől nézzük, akkor mindenképpen valamiféle szubsztancializálódást lehet megfigyelni. Van egy erősen megosztott, opciókban, kulturális fundamentumában különböző szegmentuma az erdélyi magyar szavazótábornak, most végre megteremtődtek


a politikai pluralizmusnak azok a feltételei,

ahol ez kifejeződést kapott. Rögtön felmerül az arányok kérdése: e tekintetben én egy kicsit óvatosabb lennék, és azt mondanám, hogy bizonyos értelemben talán van valami kulturális háttere is, de ugyanakkor – ebben egyetértek Horváth Rékával – egy csomó konjunkturális dolog is bejött. Ilyen az RMDSZ-szel szembeni proteszt-szavazatok kérdése, amely olyan kollektorként működik, ahova nagyon sok irányból jöhetnek be szavazatok.

A helyzetet azért találom izgalmasnak, mert azon kívül hogy megjelent, ez az ellentét elindult az intézményesülés irányába. Ennek az intézményesülésnek ebben a pillanatban vannak kényszerpályái, és úgy gondolom, hogy egy olyan politikai szerkezetváltás határpontján állunk, ahonnan nagyon rossz, de nagyon jó irányba is elindulhatnak dolgok.

A részvételre visszatérve: úgy látom, hogy ez a részvételi különbség olyan jelentős, hogy csakis a versenyhelyzettel magyarázható. Korábban is voltak különbségek, de nem ekkorák, általában véve el lehetett mondani, hogy a magyar választói attitűd jelentős mértékben korellálódott az átlagos romániai helyzettel. A versenyhelyzetnek volt egy mobilizáló hatása,


közös listával a részvétel nem lett volna ekkora.

A magyarországi hatás egyértelmű: tetszik vagy nem tetszik, ez így van, közös médiatérben élünk, és ez a médiatér olyan erős, olyan mértékben tematizálja a politikai közbeszédet, hogy kétségtelenül egy bipolaritás irányába hat. A politikusok pedig nem tudnak eltekinteni a választói attitűdnek ettől a kondicionáltságától. A másik észrevétel az, hogy amennyiben az RMDSZ továbbra is kormányzati szerepet vállal, akkor a hatalom-ellenzék kettősség is szintén egy ilyen bipolaritás irányába taszítja a politikai rendszert.

Székely István: – A magyar szavazók 40 százalékkal nagyobb arányban mentek el szavazni – a korábban említett 12 százalék abszolút számokban van kifejezve. A kérdés az, hogy miért: én az alapproblémát abban látom, hogy az RMDSZ mostani logikája nem tud mit kezdeni Székelyfölddel. 90-től mostanáig világosan kirajzolódik ez a trend: az ős-RMDSZ-t egy interetnikus környezetben szocializálódott politikai elit hozta létre olyan problémák megoldására, amit elsősorban a román-magyar együttélés okoz. A nyelvi jogok például a Székelyföldről nézve butaság, hát milyen nyelven beszélnek a közigazgatásban, ahol mindenki magyar. Tehát a politikai elit egy bizonyos probléma megoldására szocializálódott, Székelyföld elsősorban gazdasági programokat, többletjogokat szeretne.

Itt jön be egy másik elem, ami Tőkés nagymértékű térnyerését elősegítette, és amit az RMDSZ legnagyobb hibájának tartok: az RMDSZ 1996-tól kormányzati szerepet vállalt, és ez azóta tart. Ezt én egy jó dolognak tartom. Csakhogy az RMDSZ a kormányzati eredmények maximalizálása érdekében teljesen


zárójelbe helyezte a nemzeti retorikát.

Voltak erről viták a 90-es évek közepén, a konklúzió az volt, hogy nincs kettős beszéd, nem lehet egyet mondani Bukarestben és nem lehet ennek egy magyarabb változatát mondani otthon. Tudom hogy egy ilyen kettős beszéd elvileg összeegyeztethetetlen, de lehet, hogy gyakorlati szinten ez fenntartható lett volna.

Talán fenntartható lett volna még a nemzetközi porondon is. Itt a probléma az volt, hogy az RMDSZ hogyan vessen fel nemzetközi színtéren meg nem oldott etnikai problémákat, hogyan jelentse fel azt a kormányt, aminek ő maga is részese. Ezzel magyarázható, hogy az RMDSZ külpolitikája az elvárhatóhoz képest visszafogott volt.

Arról van szó itt, hogy a választók szintjén megjelenik egy olyan igény, amit a politikai elit nem teljesít, ez pedig úgymond a nemzeti program. Hiszen az RMDSZ-re nem csak azért szavaznak, mert bizonyos konkrét problémákat megold, hanem elsősorban azért, mert ők magyarok. Ez kapott most gellert: abból, hogy ő magyar, már nem következik egyértelműen, hogy az RMDSZ-re szavaz, hiszen ő az identitását másképpen is fel tudja mutatni, másra szavazva. Én ezt látom az egyes számú problémának. Persze alapos elemzéssel látható, hogy az RMDSZ-nek


ott vannak a legnagyobb problémái, ahol gyenge a szerkezet,

ahol olyan politikusok vannak, akik lehet, hogy ezelőtt 10 évvel tudtak dolgozni, de már rég elfelejtették. Világos, hogy a gyenge politikai vezetés kisugárzása is kimutatható Tőkés helyenként kiugró eredményein.


Kiss Tamás: – Az RMDSZ támogatóinak földrajzi megoszlása már 2004-ben jelentős mértékben átalakult. Addig egyértelműen volt egy kelet-nyugat irányú lejtő, ami azt jelentette, hogy a legnagyobb mértékben Székelyföldön mentek el szavazni és szavaztak az RMDSZ-re, kevesebben a közép-erdélyi kontaktzónában, a legkisebb a Bánságban illetve a Partiumban volt a részvétel.

A 2004-es elemzésekből egyértelműen kitűnt, hogy a Székelyföldön a választói részvétel jóval alacsonyabb volt, mint a közép-erdélyi kontaktzónában. Azt hiszem, ez azért alakult ki, amiről Székely István beszélt: a székelyföldi választók passzivitással mutattak valamiféle RMDSZ-protesztet. Most ha a két szereplőre leadott szavazatokat összeadjuk, akkor visszaáll a 2004 előtti helyzet, a kelet-nyugati lejtő. Tehát azt lehet mondani, hogy a Székelyföldön mozgósított a versenyhelyzet, ahol az RMDSZ-szel szembeni protest 2004-ben a passzivitásban nyilvánult meg.

Székely István: – Van egy világos Nyugat-európai tendencia, ami a 90-es évek közepén Magyarországon is posztulátummá vált:


minél fejlettebb egy régió, annál magasabb a részvétel,

és minél fejletlenebb, annál alacsonyabb. Budapest, Vas megye és az osztrák határ melletti régiók kiugróan magas részvételeket hoznak, ettől 15-20 százalékkal elmaradnak az ország keleti részén levő megyék. Nyugaton is egyértelmű ez a tendencia, Párizsban például sokkal magasabb a részvétel, mint Bretagne-ban.

Nálunk 90-ben még 89 százalékos volt a részvétel – ez a kommunizmus által átöröklött kötelező szavazás. Hogyha a román megyék mostani részvételét nézzük, akkor egyértelmű, hogy minél elmaradottabb az adott megye, annál nagyobb a részvétel. A legkisebb részvételt a nagyvárosokban regisztrálták – kommunizmus lehelete tehát ott érződik a leginkább, ahol a társadalomból még nem haltak ki a 89 előtti reflexek. Azonban meg vagyok győződve arról, hogy Romániában egy évtized alatt beáll a nyugati tendencia, és elsősorban a képzett, citoyen típusú választópolgárok mennek el szavazni.

Kiss Tamás: – Ebben a tekintetben van egy érdekes hullámzás, a 2004-es elnökválasztáskor már a nagyvárosokban volt a magasabb részvétel, tehát vannak helyzetek, amikor a tradicionális típusú mozgósítás az általános, és van olyan, amikor elsősorban a citoyen típusú állampolgárok mennek el szavazni. A másik dolog, amire RMDSZ-Tőkés vonatkozásban talán érdemes lenne reflektálni: a Székelyföld mellett az


RMDSZ-szel szembeni proteszt fészkei a városok voltak

és azon belül a magasabban képzett rétegek. A mostani eredményekből úgy tűnik, hogy ez nem köszön vissza. Úgy tűnik, hogy a társadalom kevésbé modernizált rétegeiben is mintha megmozdult volna valami az RMDSZ-szel szemben, és ez lehet, hogy összeköthető azzal, amit Székely István mondott, hogy az RMDSZ-re való szavazásnak a fő motívuma az, hogy „én magyar vagyok, tehát az RMDSZ-re szavazok”. Ha ez az automatizmus lebomlik, akkor lehet, hogy ennek a protesztnek a társadalmi határait kitolja.

Szász A. Zoltán: – Előfordulhat, hogy az a tábor, amit Tőkés megszólított, tulajdonképpen többféle. Van a falun élő tradicionalista réteg, amit az egyház segítségével meg lehet szólítani, illetve ott van a székelyföldi kisvárosok azon modernizációra nyitott és fiatal rétege, mely az RMDSZ-t már nem fogadja el.

Kiss Tamás: – Nem azt mondom, hogy a székelyföldi kisvárosok modernizáltabb rétegei most kevésbé lennének RMDSZ-protesztszavazók, hanem azt mondom, hogy emellé a bázis mellé újabb csatornákon újabb rétegek zárkóztak fel.


László Attila: – A Kolozs megyei RMDSZ-szervezet még fékezett is – szórványvidéken ezt is figyelembe kell venni, ha hozzuk az ötvenezres formánkat, akkor keményen bekaptuk volna helyhatósági választásokon. Kétségtelen, hogy olyan szegmens szavazott a püspök úrra, amit eddig nem tudtunk megszólítani. Tradicionális csatornákon ment a mozgósítás, viszont besegített más is: bebizonyosodott, hogy ott, ahol


egybemosódik a megyei szervezet az önkormányzattal, ott nem ránk szavaztak.

Tapasztalatból tudom, a megyei elnöki munka elvesz az életemből napi 5-6, kampányban 10 órát. A polgármesteri tevékenység napi 16 órában merül ki, egy polgármesternek fizikailag nincs ideje a szervezettel is foglalkozni. Ezért kiürülnek a szervezetek, és ezt tapasztaltam a Székelyföldön is: nem volt meg az aktivista bázisunk, ráadásul nem foglalkoztunk az önkormányzati képviselőink felkészítésével, így felkészületlen emberek kerültek döntéshozó testületekbe. Emiatt voltak a protesztszavazatok. A román kollégák azonban őrjöngenek a magyar részvétel miatt, ennek hatalmas mobilizáló hatása lesz. Nagyon nehéz helyhatósági kampány előtt állunk.

Kelemen Attila: – Hogyan néznek ki azok a kisvárosi fiatalok, akik Tőkésre szavaztak? Őket Eckstein kellett volna megszólítsa.

Kiss Tamás: – Aki magasan képzett, városi középkorú vagy fiatal, nem feltétlenül liberális. Sőt. El lehet mondani, hogy évekre visszamenően az RMDSZ leginkább ezeken a rétegeken belül volt gyenge. Évekkel ezelőtt, amikor mértünk, és az MPSZ még 5 százalék körül mozgott, akkor ilyen típusú emberek támogatták.

Szász A. Zoltán: – Ebben a beszélgetésben azt a kockázatot érzem, hogy mindent a proteszt-szavazatokra vezetünk vissza. Protesztszavazat az, amikor egy színmagyar faluban a Nagy-Románia Párt 20 szavazatot kap. Amikor az arány három a kettőhöz, akkor nem lehet azt mondani, hogy


az teljes egészében protesztszavazat.

Székely István: – Tőkés kapott 18 ezer szavazatot a Kárpátokon túlról. Honnan jön ez? Ezek a számok időnként jelentősen felülmúlják az illető megyében élő magyarok számát.

Kiss Tamás: – Nem időnként, minden megyében jelentősen.

Székely István: – Én azt feltételezem, hogy 1-2 helyet leszámítva teljesen szórt, településenként 5-10 szavazatokból áll ez össze. Az én szememben ezek a szavazatok elsősorban proteszt-szavazatok. Hiszen van egy politikailag nagyon leszűkített kínálat – 7-8 párt –, és van 1 független jelölt, akiről lehet, hogy az átlagos román szavazó tud valamit, de nem sokat.

Aki Tőkésre szavaz, a pártok összességét utasítja el, azokat a pártokat, akikről Băsescu hetente elmondja, hogy azok csúnyák, korruptak és listások. Van egy olyan jelölt, aki nem párt. Konjunkturális helyzet, ha egy cserép muskátlit teszel oda, akkor is rányomják a pecsétet. Emlékezzünk vissza Lengyelországban a Sörivók Pártjára, parlamentbe küldtek 3 képviselőt.

A magas választási részvétel annak is betudható, hogy Tőkés behozott egy olyan réteget, aki nem RMDSZ-szavazó olyan értelemben, hogy 2004-ben protesztképp nem ment el szavazni. Ők nem csak alternatívát, hanem egy felkínált új identitást látnak Tőkés személyében. Nem csak arról van szó, hogy van valaki, akire szavazhatok az RMDSZ-szel szemben, hanem hogy van egy hús-vér politikus, aki


különböző dolgokról különbözőképpen beszél, mint az RMDSZ.

Mondanék egy másik csoportot: azt érzem, hogy a társadalomban összegyűlt egyféle feszültség. Van egy réteg, amely fontosnak tartja az RMDSZ kormányzati szerepvállalását, de időnként viszket a tenyerük, és oda szeretnének már egyet csapni. Az EP-választásokon úgy élheti ki a sok éve felgyűlt feszültséget, hogy igazából nem kockáztatja azt a közjogi környezetet, ami az ő mindennapjait meghatározza.

De azt gondolom, hogy ez a réteg, aki csak üzenni akarta, hogy oké-oké, azért nincs minden rendben, réteg nagy valószínűséggel az RMDSZ-re szavazna egy olyan helyzetben, ha a parlamenti választások előtt nem sikerülne megegyezni. Volt egyszer egy beszélgetésem a finnországi svédek egy képviselőjével: elmondta, hogy őket a választók megalkuvóknak és minden egyébnek tartják, de ugyanakkor elfogadják, hogy ezt a munkát is el kell végezni.

Czika Tihamér: – Hatalmas bölcsességet feltételez a nép irányából, hogy ennyire tisztán lássa, hogy az EP-választásokon lehet az RMDSZ ellen szavazni, mert úgyse éri nagy veszteség, de az őszi parlamenti választásokon már nem teheti ezt meg, mert akkor már vérre megy a játék.


A beszélgetés második részét december 5-én közöljük.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS