2019. október 18. péntekLukács
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Egységbe tudja-e kovácsolni Tőkés az ellenzéki szervezeteket?

szerk. 2007. december 05. 10:23, utolsó frissítés: 00:35

Az RMDSZ várhatóan keményen belehúz Székelyföldön, Tőkésnek új üzenet és szervezeti háttér kell: kérdés, az MPP alkalmas-e erre. #b#Politológus kerekasztal#/b# az EP-választásokról, 2. rész.





Bakk Miklós: – Míg az RMDSZ-nek szórványban sikerült „beépítenie” vagy „magára húznia” a civil társadalmat, tömbvidéken, Székelyföldön élesen elválik egymástól az RMDSZ és a civil szféra, annyira, hogy ez most már világos politikai tartalmat is kifejez. Úgy látom, hogy az intézményesülésnek ez a kettősség az egyik fontos kiindulópontja.

Székely István: – Emlékezzünk vissza a 90-es évekre, amikor Tánczos Vilmos írt egy jó tanulmányt, Kettős hatalom a Székelyföldön címmel. Ez a kettős hatalom azóta megszűnt olyan szempontból, hogy a választók birtokba vették az önkormányzati intézményeket. Az önkormányzati intézmények mentálisan most már az övék, ez már nem a tanács ahol a ki tudja, honnan odaszármaztatott tanácselnök ül, hanem azok az emberek, akik jók-rosszak, de mégis közülünk valók,


mi választottuk őket.

Világos, hogy a megyei és városi RMDSZ-szervezeteket leszámítva a Székelyföldön nincsenek RMDSZ-ek. Valamikor réges-régen szervezési alelnöke voltam az RMDSZ-nek, és komoly intellektuális kihívást jelentett megmagyarázni, hogy egyáltalán miért kéne legyen? Abban látom a megoldást, hogy valamilyen formában az önkormányzati intézményekre kellene ráépíteni a szervezetet, mint amilyen a francia modell, ahol az önkormányzatok nagymértékben pártközpontok is.

Visszás helyzetet szül egy közjogi értelemben vett hatalmi bázis mellett egy pártközpontot létrehozni, ami nem működik. Van egy RMDSZ-es választott polgármester, 90 százalékban RMDSZ-tanács és akkor az utca másik végében, a pártirodában ülők megmondják, hogy mit csináljanak. Nálunk nincsenek ilyen pártirodák, nincsenek ilyen pártemberek, ha valakinek RMDSZ-funkciója van, az réges-régen átváltja ezt valamilyen közjogilag értelmezhető és főleg tiszteletdíjjal is honorált funkcióvá.

Az RMDSZ interetnikus környezetben megpróbálja pótolni azokat az állami intézményeket, melyek egyféle hátteret nyújtanak a mindennapi szokásainkhoz, ünnepeinkhez, kulturális vagy oktatást kiegészítő tevékenységeinkhez. Világos, hogy a szórványban a civil szervezetek is ezt próbálják pótolni. Igazad van, Miklós abban, hogy a székelyföldi civil szervezetek – hiszen azok sok esetben az RMDSZ által uralt önkormányzatok ellenében adnak teret különféle csoportosulásoknak –


jó kiindulópontok lehetnek Tőkés székelyföldi szervezetépítéséhez.

Kelemen Attila: – Nem világos, hogy Tőkés milyen típusú intézményekben tud gondolkodni politikai menedzserként. Tőkés a kampányban magáról nem sokat állított: a múltjáról, illetve az RMDSZ-ről beszélt. Csak egy adott pillanatban ez unalmas lesz, és azt hiszem, hogy Tőkés magától tartalmat, pozitív üzenetet nem fog tudni behozni. A Fidesz viszont igen, és Tőkés középtávú túlélésének záloga az, hogy megtanuljon fideszül beszélni. Nem hiszem, hogy politikai menedzsmentben, politikai brandekben sokáig tartható a mostani Tőkés.


Fall Sándor: – Nem ő kell legyen a politikai menedzser, őt kell megcsinálni.

Czika Tihamér: – Tőkés pozitív állításai ugyanazok, mint az RMDSZ állításai: autonómia, magyar egyetem.

Bakk Miklós: – Politikában nincs olyan, hogy ugyanaz az állítás. Ugyanaz az állítás lehet teljesen más állítás is. Olyan ez, mint a szerb és a horvát nyelv: a nyelvészek azt mondják, hogy ugyanaz a nyelv, a szerbek és horvátok váltig állítják, hogy két teljesen különböző valami. Ugyanaz az állítás


egy másik szájból egészen mást jelent.

Az alapvető kérdés az, hogy ebben a térben milyen intézményesülés indul el, és arra rákapcsolódik-e vagy sem Tőkés. A személyiségétől is függ, hogyan integrálja azt a mozgást, ami most megindul. Meg kellene nézni, hogy mi lesz akkor, ha az MPP-t bejegyzik, milyen forgatókönyvek lehetségesek, kialakul-e pártpolitikai értelemben vett kettősség, melyik párt mit képviselhet, és hogy Tőkés milyen szerepet játszik majd. Egyelőre Tőkés egy Botond volt, aki betörte a kaput, de nem több.

A kerekasztal első része:
>> EP-választások: mi rejlik a számok mögött? >>


Kiss Botond István: – Tőkésnél van most a döntés, hogy válasszon a mérsékelt oldal, illetve a radikális oldal között.

Szász A. Zoltán: – Miután bejegyezték az MPP-t, lesz egy alakuló kongresszus, ahol a küldöttek személyi alternatívák közt választanak majd. Nem biztos, hogy Tőkés László fogja eldönteni, hogy az a párt milyen lesz vagy milyen nem lesz.

Bakk Mikós: – Az alapvető kérdés szerintem az, hogy amennyiben az MMP-t bejegyzik, akkor milyen formában intézményesül a Székelyföld képviseletének a problematikája versus a szórvány politikai képviselete. Az RMDSZ logikája erre az utóbbira épül rá, lévén, hogy egy egységes erdélyi társadalom létrehozása az RMDSZ nagy projektje. Ez megbukott, de interetnikus környezetben talán továbbvihető. És akkor ezzel szemben egy


új politikai kifejeződést kap a Székelyföld problémája.

Kérdés, hogy ki fog-e tudni alakulni egy olyan politikai elit, amely a korszerű, terület-alapú közpolitikák szempontjából fogalmazza újra a közösségi politikákat – ez az MPP stratégiájának a tétje.

Ez fog valamiképpen ellentételeződni az RMDSZ logikájával, amely, úgy tűnik, nem adja fel az alapvető paradigmáit. Egyébként látszik, hogy azáltal, hogy az RMDSZ is bejutott – és ezt a dolgot lehet úgy értelmezni, hogy nem érte vereség, csupán egy kihívás –, ez mindenképpen konzerválóan hat az alapparadigma szempontjából.

Kiss Tamás: – Én nem egészen értem, hogy a romániai magyar társadalom projektjét miért temeted.

Bakk Miklós: – RMDSZ-projektről beszéltem.

Kiss Tamás: – A regionálisan nagyon tagolt magyarságból egyetlen egységes oszloptársadalmat csinálni – az RMDSZ-nek, a romániai magyar értelmiségnek ez egy nemzetépítő projektje. Nem értem, hogy ezt te miért temeted. Úgy gondolom, hogy mind Tőkés, mind a romániai magyar értelmiség döntő többsége


ebben a projektben gondolkodik.

Bakk Miklós: – Arról beszéltem, hogy Székelyföld-centrikusan és a modern közpolitikák nyelvén kell egy új víziót kidolgozni.

Kiss Tamás: – A romániai magyarság projektjét alapvetően át kell fogalmazni politikailag is, de különböző felek között konszenzus van arról, hogy ezt a projektet fenn kell tartani.

Horváth Réka: – Úgy látod ezt az intézményesülést, hogy az MPP a Székelyföldet képviseli, az RMDSZ a többit, s nagy boldogan megegyeznek?


Bakk Miklós: – Ha nagyon leegyszerűsítjük, akkor valami ilyesmi. Én inkább súlypontokról beszélnék: az egyiknek Székelyföldön lenne a súlypontja, a másiknak pedig interetnikus környezetben.

Én ebben a polaritásban látom a megoldást, persze nem úgy értem, hogy lennének világos határvonalak, hogy egyik képviselőnek itt lenne a szavazóbázisa, a másiknak pedig ott. Persze a területiség mellett még mindenféle ideológia is rá fog rakódni erre.

Czika Tihamér: – Én teljesen biztos vagyok benne, hogy az RMDSZ nem fogja feladni Székelyföldet. Olyan bekeményítésnek lehetünk tanúi a következő fél-egy évben, ami még talán sosem volt. Fel fognak szólítani mindenkit, papot, civil mozgalmat, hogy vagy


ide állj, vagy oda állj.

A magyarországi megosztottság ide is bejön, és én ebben semmi jót nem látok.

László Attila: – Én is attól tartok, hogy ez a megosztottság le fog kerülni a legalacsonyabb szintekig. Hogyha bejegyzik az MPP-t, akkor a két szervezet közül valamelyik meg fog próbálni dominálni, átharapni a másik torkát, megvásárolni kilóra.

Hiszen miért támogat egy gazdasági szereplő egy politikai alakulatot? Mert egy befektetést akar eszközölni. Dominálni akarja a tanácsot, azt akarja, hogy a polgármester úgy táncoljon, ahogy ő akarja.

Ahhoz, hogy ezt elérd, kiválasztasz egy embert, akinek nincs infrastruktúrája, és azt támogatod. Ha valamit ki akarsz eszközölni Bivalybasznádon, akkor megkeresel egy infrastruktúra nélküli embert, megkérded, hogy mennyibe kerül, mire van szüksége, és választások után két nappal társulási szerződéssel megszerzed a sósfürdő koncesszióját. Behajtod a befektetésed. Ennek voltunk tanúi most:


két gazdasági érdekszféra csapott össze.

Hargita vagy Kovászna megyében egyes kollégák könyököltek, hogy elérjék a csúcsot a helyi szervezetben. Onnan biztosították maguknak a csúcsot az adminisztrációban, amivel növelték a gazdasági hatalmukat. Funar és egyik-másik kollégám semmiben nem különbözik egymástól. Tudni kell, hogy annak idején az, aki nem társult Funarral, az nem rúgott labdába Kolozsváron.

2004-ben elég sok mendemonda szólt arról, hogy mennyi pénz van a volt polgármester számláin: egyszer utánanéztünk, a bankszámlára a versenytárgyalás előtti nap érkeztek be a pénzek. Aki nem hozta a bankszámla-kivonatot, nem nyerte meg a közbeszerzési eljárást. És kiderült, hogy mi sem vagyunk különbek.

Horváth Réka: – Én három forgatókönyvet látok. Az egyik az, hogy lesz egy RMDSZ-Tőkés közös lista a parlamenti választásokon. Ezzel több gond is van: ha megnézzük az esetleges listán szereplő embereket, akkor ugyanazt kapjuk, ami az RMDSZ volt 2000-ben.

Továbbá kérdés, hogy hogyan tud együttműködni a két tábor, és ez amiatt is kétséges, mert az egyik tábor nagyon megosztott. Kérdés még, hogy Tőkés szavazatai átválthatóak-e egy szervezetre, és az sem világos, hogy hogyan lehet egy szervezeten belül kétféle diskurzust megtartani úgy, hogy a szervezet kifele hiteles maradjon.

Van egy másik forgatókönyv, hogy ki-ki külön vág neki a választásoknak – hogy mi lesz a kimenet, azt nem tudni. Van egy harmadik forgatókönyv: az RMDSZ belső és külső stratégiát változtat, az önkormányzati választásokon egyedül indul és nem produkál rossz eredményt, és így


nem lesz szükség parlamenti választásokon közös listára.

Székely István: – Ha valami világos, akkor az az, hogy Tőkés nélkül nincs 5 százalék.

Szász A. Zoltán: – Van egy angol szólásmondás, politics makes strange bed fellows. A politika fura ágyastársakat szül. Nem hiszem, hogy egyik vagy másik oldalon nincs meg az a bölcsesség, hogy belássák: egyezség nélkül nincs meg az 5 százalék.

Rostás Péter István: – Lehet, hogy az RMDSZ belső harcokkal, ellentétekkel küszködik, de a másik oldalon én nem látom azt a típusú szervesedést, amely egy olyan alkupozíciót teremtene, amivel egy egyezség létrejöhetne. Nem látom azt, hogy a püspök úr egy masszává tudná gyúrni ezeket a szervezeteket, hogy amikor jön egy ajánlat, akkor egy koherens választ tudjanak adni rá.

Nem tudom, hogy például a Magyar Ifjúsági Tanácsnak mi lesz a szerepe, annak ellenére, hogy hozzájárult a mostani győzelemhez. Azt pedig végképp nem látom, hogy a Szász Jenő dominálta, párttá alakuló valaminek mi lesz a szerepe – tehát jó, hogy lesz tárgyalás, csak


az előfeltételei kicsit homályosak.

Czika Tihamér: – Szilágyi Zsolt, Toró Tibor doktrinálni tudnák a csapatot, van mögöttük egy értelmiségi gárda is, de nem látom, hol vannak a középszervezők, azok, akik egy bizonyos régióban megszervezik az életet egy közös irányelv alapján. Nem látom Szász Jenőt Szilágyival megegyezni, mint ahogy az EMI-seket nem látom bárkivel kiegyezni.

Nem tudom elképzelni ezeket az embereket egy szervezett csapatként, és szerintem Tőkés sem képes erre.


Bognár Zoltán: – Szerintem Tőkésre a legnagyobb veszély saját természete. Ez a kampány során bizonyosodott be, amikor voltak kísérletek arra, hogy egy koherens üzenetet fogalmazzanak meg, de ő azt állandóan a darabjaira törte.

Az ellenzék intézményesülésében két kulcsfigura van: az egyik Băsescu, aki valamiféle védőhatalmi státust tölt be az RMDSZ-szel szemben a pártbejegyzéshez, és aki, ha nem is avatkozik be, de megakadályozza, hogy mások akadályokat gördítsenek a bejegyzés elé.

A másik kulcsfigura Orbán Viktor, hiszen ebben a helyzetben ő dönti el, hogy a Magyarországról beáramoltatott pénzek ki kezébe kerülnek. Ha Orbán kijelöl egy embert, akihez a Fidesz a forrásait irányítja, akkor ő


Szász Jenővel szemben egy alternatívát jelent.

Amennyiben ez nem történik meg, akkor hiába Toró és Szilágyi, Tőkés számára nagyon egyirányú a helyzet.

Bakk Miklós: – Amennyiben egy párt létrehozása a cél, két döntő mozzanatot különíthetünk el: 1) sikeres kell legyen az MPP bejegyzése 2) a helyhatósági választásokon nagyon jó eredményeket kell elérjen Székelyföldön úgy, hogy megnyitja a kapuját azelőtt a fiatal, dinamikus réteg előtt, mely új minőséget hozhat be, és ami aztán átalakítja a pártot.

Ahhoz, hogy ez a két entitás együtt tudjon működni, mindkét fél részleges elitcserét kell végrehajtson. Kérdés, hogy hogyan következik ez be: én a Tamás Pál-féle lagúna-modellt hoznám fel. Eszerint van egy lagúna, ahol kényelmesen élnek, ellustulnak, nagyra nőnek a halak, azonban időnként kinyílik a lagúna, éhes halak tömege úszik be, és a ciklus kezdődik elölről. Úgy gondolom, igazán jó megegyezést a jövő évi


helyhatósági választások után lehet kötni.

Korábban azt hittem, hogy ez hamarabb lehetséges, de naiv voltam, vagy optimista.

László Attila: – Részt vettem az RMDSZ és az ellenzék közti tárgyalásokon, és végig az volt az érzésem, hogy az asztal két végében ülők közt olyan interperszonális konfliktus van, hogy soha a büdös életben nem fognak megegyezni. A püspöknek olyan a személyisége, hogy aki veszélyezteti a helyzetét, azt kinyírja. Azok, akik ebbe a helyzetbe hozták, és kérik a jussukat, nagy valószínűséggel nehéz helyzetben lesznek.

Hogy melyek az alternatívák? Személyi változtatásokat kell eszközölnünk. Én egy multilíderes szervezetet látok a közeljövőben. Legalább olyan fontos a sepsiszentgyörgyi kollégáknak, hogy megtalálják a fiatal, dinamikus értelmiségieket, mint Szász Jenőnek – tehát beindul a harc a helyi értelmiségiekért, mindez úgy eladva, hogy közben tárgyalunk. Valamilyen kiegyezés lesz, de a szórvány nem fogja engedni országos szinten érvényesíteni


a mostani arányokat.

Bakk Miklós: – Ez a többvezetésű szervezet az átmeneti állapotok jele.

László Attila: – Igen, addig, amíg ki nem alakul újból a lider maximus, és aztán kezdődik minden elölről.

Horváth Réka: – Elfelejtjük, hogy van egy időfaktor. Hogyan és mennyi idő alatt lehet egy kampánystratégiát egy közös szervezetre ráépíteni? Meddig lehet egy szervezetet megtisztítani? Jön karácsony, a téli szünet, aztán februárban már lassan itt vannak a választások.

Székely István: – Az RMDSZ szempontjából azt látom kérdésnek, hogy beviszi-e a lojalitás kritériuma mellé a teljesítményt mint rendezőelvet. Tőkés szempontjából pedig az egyik legfontosabb kérdés az, hogy lát-e fantáziát az MPP mellett – vagy akár ellenében – bejegyezni egy pártot.

Az MPSZ nem volt a legsikeresebb Székelyföldön sem, a megítélése Székelyföldön kívül inkább negatív. Ráadásul van az MPSZ környékén több olyan vezető, akiről tudjuk, hogy nehéz egy csapatot rájuk építeni. Problémát látok a tekintetben, hogy hogyan, milyen mértékben építhető át Tőkés hagyománya egy olyan szervezetre, ami nem tabula rasaként indul, hanem van előtörténete, mindenfélét gondolunk róla és a román politikai mezőben való kötődéseiről.

Világos, hogy Tőkés konjunkturálisan tudott most a választásokon indulni, hiszen az EP-választások sajátossága, hogy mivel az egész ország egy választókerület, egy személy alternatívát tud nyújtani szervezeti háttér nélkül. Világos, hogy


Tőkésnek szervezeti háttér kell.

Ez most a dolgok jelenlegi állása szerint az MPSZ, de innentől kezdve az MPSZ illetve az MPP eredménye lesz az önkormányzati választás, akkor is, ha Tőkés egy emblematikus figurája a szervezetnek.

Sokkal nagyobb valószínűségét látom egy őszi megegyezésnek abban az esetben, ha Tőkés bejegyez egy szervezetet, és kétesélyesnek tartom a megegyezést, amennyiben Tőkésnek nincs saját szervezete. Szerintem Tőkés akaratától függ, hogy lesz-e vagy sem.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS