Koszovó: még függőben a függetlenség
összeállította:B. D. T. 2007. december 11. 16:33, utolsó frissítés: 15:40A “legeurópaibb” szerb szerint #b#Európa nem ország#/b#, így ne is szóljon bele az ENSZ hatáskörébe tartozó kérdésbe. Közben az EU-tagállamok közös állásponton tanakodnak; az albánok #b#májusig mindenképp#/b# nyélbe szeretnék ütni a dolgot.
Több mint ezer pristinai egyetemista vonult fel Koszovó fővárosában december 10-én, függetlenséget követelve. A békés tüntetésen albán és amerikai zászlókat lobogtattak.
A szerb és albán fél közötti megegyezés a tartomány státusáról nem jött létre, a közvetítő trojka pedig a Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár asztalára tett jelentésében nem javasolja a tárgyalások folytatását.
Az Egyesült Államok, Oroszország, valamint az Európai Unió közvetítője hangoztatta, hogy a tárgyalások hasznosak voltak, mindkét fél – a szerb kormány, valamint a koszovói albán fél – azt ígérte, hogy tartózkodik az erőszaktól. A közvetítők hangsúlyozták: figyelmeztetni kell mindkét felet, hogy ha nem teljesítik vállalt kötelezettségüket, az beárnyékolja annak az "európai jövőnek" a megvalósulását, amelyet mindketten szeretnének.
Valamilyen nemzetközi döntés kell ahhoz,
hogy a kérdés nyugvópontra jusson, ám pillanatnyilag nem világos, hogy ki és mikor fog dönteni. A Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia alkotta "visegrádi négyek" sem tudtak hétfőn egyetértésre jutni a kérdésben, és erős ellentétek akadályozzák a döntéshozatalt az ENSZ Biztonsági Tanácsában, valamint az Európai Unióban is. A kérdésben megosztott BT december 19-én tűzi napirendre a közvetítők jelentésének megvitatását.
Oroszország, Szerbia szövetségese korábban a szerb-albán tárgyalások folytatása mellett kardoskodott. Alekszandr Bocan-Harcsenko orosz nagykövet kijelentette: azt fogja követelni az ENSZ Biztonsági Tanácsától (BT), hogy semmisítsen meg minden olyan függetlenségi nyilatkozatot, amelyet Koszovó egyoldalúan tesz. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter pedig hétfőn figyelmeztette a Nyugatot, Moszkva mindent megtesz, hogy megakadályozza az ügyben a BT megkerülését.
A koszovói albán vezetők azonban máris megkezdték a tárgyalásokat a nemzetközi partnerekkel arról, hogy milyen feltételek mellett és mikor nyerhetik el a függetlenséget, még 2008 májusa előtt – jelentették be hétfőn az illetékesek.
Bozidar Djelic szerb miniszterelnök-helyettes, Boris Tadic államfő Demokrata Pártjának egyik vezető személyisége leszögezte: Belgrád
Koszovó kérdésében nem kufárkodik,
nem hajlandó lemondani déli tartományáról semmilyen, az EU-tagság lehetőségéről szóló ígéretért sem. A "legeurópaibbnak" tekintett belgrádi politikus-közgazdász keményen fogalmazott: az EU nem ország, nem tagja az ENSZ-nek és a világszervezettel ellentétben nem részese a Koszovóról szóló döntéshozatali folyamatnak.
Szerbia a hágai Nemzetközi Bíróság állásfoglalását fogja kérni, ha a nyugati országok elismerik Koszovót önálló államként azután, hogy a tartomány jövő hónapban várhatóan kinyilvánítja függetlenségét – jelentette be hétfőn Tadic.
Koszovó jövője szempontjából mindenképpen sorsdöntőek lesznek a következő napok, hetek – vélik a szakértők. Egész Európa számára vízválasztót jelenthet az évek óta megoldásra váró kérdés rendezésének módja. Koszovó nem kevesebbet jelent, mint az évek óta áhított közös biztonság- és külpolitika első komoly próbakövét.
Egységes véleménynek pedig egyelőre nyoma sincs.
Az EU külügyminiszterei ugyan tárgyaltak a közös álláspontról; a BBC tudósítója szerint e hét végéig kell döntésnek születnie a kérdésről.
A 27 tagállam zöme hajlik is afelé, hogy elismerje Koszovó önállóságát, amennyiben – amint ez várható – a novemberi választásokon győztes pártokból alakuló pristinai kormány egyoldalúan kikiáltja a térség elszakadását Szerbiától. Akad azonban egy kisebbség az EU-n belül, amely ellenzi a status quo megváltoztatását.
Aligha véletlen, hogy olyan államokról van szó, amelyeknek területén jelentős lélekszámú nemzeti kisebbség él, illetve amelyek attól tartanak, hogy Koszovó elszakadása precedenst képezhet a velük szomszédos országok problémáinak megoldására.
A spanyol kormánynak mindenféle szeparatizmus szálka a szemében. Madrid évtizedek óta harcol
a baszkok elszakadási törekvése ellen;
ráadásul az utóbbi években fölerősödtek a jelenleginél is szélesebb körű autonómiát, illetve a spanyol államból való kiszakadást sürgető hangok Katalóniában is.
Románia szintén roppant szkeptikusan viszonyul Koszovó önállóságához. Bukarest szemei előtt a szomszédos (gyakorlatilag románok lakta) Moldova lebeg, amelynek - zömmel oroszok és ukránok lakta - Dnyeszteren túli régiója már 1990-ben deklarálta elszakadását Kisinyótól.
Ciprus és a vele szolidáris Görögország szintén ellenzi Szerbia megcsonkítását. Nicosia attól tart, hogy ez régóta várt precedens lehet az észak-ciprusi török közösség számára. Utóbbi még a 70-es években lezajlott török invázió nyomán deklarálta önállóságát, amelyet azonban Ankarán kívül a világ egyetlen kormánya sem ismer el. Athén attól is tart, hogy a koszovói albánok önállósága
követendő példa lehet a görög földön élő albánok számára,
akiket azonban a görög törvények hivatalosan nem ismernek el kisebbségnek. Szlovákia tavasszal még támogatta Martti Ahtisaari ENSZ-megbízott tervét Koszovó nemzetközileg felügyelt függetlenségére. A múlt héten viszont a szlovák kormányfő és külügyminisztere egybehangzóan leszögezte: nem fogják elismerni a tartomány egyoldalúan deklarált kiválását Szerbiából.
Egyetért velük a koalíciós pártok mellett a pozsonyi ellenzék is – kivéve a Magyar Koalíció Pártját. Előbbiek nyíltan be is vallják, hogy Koszovó önállósága a félmilliós dél-szlovákiai magyarság elszakadásához teremtene precedenst, amit az MKP tagad.
Magyarország – amint a bécsi Die Presse írta – főleg attól tart, hogy a függetlenné vált Koszovóból a szerb kisebbség újabb exodusa indulna el észak felé, így a Vajdaságba is. Szerb betelepülők további hulláma pedig
fokozhatná a nyomást a Vajdaságban élő magyar kisebbségre.
Az EU-tagállamok mellett Boszniában is aggódva tekintenek Koszovóra. Mint a szarajevói államelnökség horvát tagja a napokban egy francia rádióadónak nyilatkozva kifejtette, a tartomány kiszakadása Szerbiából azt eredményezheti, hogy a boszniai Szerb Köztársaság (RS) megpróbálhat kiválni Bosznia-Hercegovinából.
Egy ilyen lépés logikus következménye volna az RS beolvadása Szerbiába, ami alkalmasint maga után vonhatná a hercegovinai horvátok csatlakozását Horvátországhoz. (Az utóbbiak amúgy is ezer szállal kötődnek Zágrábhoz: például horvát útlevelük és szavazati joguk van.) Ez pedig a boszniai háborút lezáró daytoni egyezmény "kimúlását", az ott lefektetett rendezési elv ("Bosznia többnemzetiségű, plurális parlamenti demokrácia") halálát jelentené.
Koszovó függetlenné válása egyúttal a sírba tenné azt a hatvan éve szent és sérthetetlen elvet, amely szerint a II. világháború nyomán Európában kialakult államhatárok érinthetetlenek. Egy koszovói precedens egyes vélemények szerint
azoknak a mozgalmaknak a malmára hajtaná a vizet,
amelyek át akarják rajzolni a földrész térképét, mégpedig etnikai, nyelvi vagy kulturális kritériumok alapján.
Különösen erős erre a kísértés Katalóniában, amely a 80-as évek óta nagyfokú autonómiát élvez a Spanyol Királyságon belül. Ennek dacára az új, kibővített önrendelkezést rögzítő barcelonai statútum előszava nemzetként határozza meg a katalánokat.
Skóciát a májusi regionális választások óta a Skót Nemzeti Párt kormányozza – az a párt, amely mindent elkövet azért, hogy 2010-ben népszavazást rendezhessen Skócia függetlenségéről. És itt van Belgium, egy 1830-ban alapjában véve mesterségesen kialakított állam, amelyet a flamand és a vallon népcsoport viszálya (az országnak hat hónapja nincs működőképes kormánya) a felbomlás küszöbére sodort.
Forrás: MTI/Hofer László, MTI/Reuters, MTI/AFP, bbc.co.uk