2017. aug. 22. keddMenyhért
20°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Oktatási válság Romániában és Magyarországon

S. G. 2008. február 12. 17:57, utolsó frissítés: 17:28

Leszerepeltek a romániai diákok nemzetközi oktatási felmérésekben. Az viszont előny, hogy a hazai iskolákban #b#ugyanazt a vackot kapod#/b#: nincs akkora szegregáció, mint Magyarországon.





Nemzetközi összehasonlításban meglehetősen az átlag alatt teljesítettek a romániai tanulók a 2006-os, a természettudományos ismereteket kutató PISA-felmérésben.

Az OECD, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet hét éve végez a 15 éves tanulók körében felmérést a szövegértésről, a matematikáról és a természettudományról. A kutatás teljes elnevezése magyarul: Nemzetközi Tanulói Teljesítménymérés.

A 60 országban zajló felmérést háromévente bonyolítják le, s minden évben egy-egy részterület a hangsúlyos, 2006-ban a természettudomány volt a kiemelt terület. Az eredményeket 2007. decemberében mutatták be Párizsban. Fontos szempont még, hogy e monitorozó jellegű felméréssorozat nem feltétlenül az iskolai tananyagra kérdez rá, vagyis nem arra, hogy a diákoknak mennyire sikerült




mechanikusan elsajátítaniuk a tantervekben előírt tananyagot.

Vörössel jelölve az OECD tagállamai, élénkpirossal a nemzetközi felméréshez csatlakozott partnerországok (forrás: pisa.oecd.org)


A PISA-felméréssorozat célja azt kutatni, hogy az iskolások mennyire képesek hétköznapi problémák megoldására alkalmazni a tanultakat, s mennyire tudják majd megállni a helyüket a munkaerőpiacon, illetve továbbképezni magukat. A PISA keretében 150-200 iskolából választanak ki reprezentatív mintát.

Nos, a természettudományos kézségeket tekintve a romániai oktatáspolitikusok, de a tanárok sem dőlhetnek elégedetten hátra. A hazai eredmény 2003-ban 426 pont volt, s ez 2006-ra 418-ra romlott. Ezzel Románia továbbra is a PISA-toplista alsó harmadában található, Bulgária, Uruguay, Törökország, Jordánia és Thaiföld alatt lemaradva.

A két legjobb eredményt, 563, illetve 542 pontot a finn és a hongkongi diákok érték el. A természettudományos kézségek tekintetében a legrosszabbul a katari (349 pont) és a kirgiz diákok állnak (322 pont).

Nem biztató az sem, hogy a romániai eredmény statisztikailag szignifikáns mértékben marad el a felmérésben résztvevő államok 500 pontos átlagától.

Egyenlőtlen eredményű (pl. Bulgária, Németország, Szlovénia, Magyarország), illetve közel azonos nívót biztosító iskolák (Norvégia, Izland, Finnország) a PISA-felmérésben szereplő országok egy részében, a természettudományok felmérésben. A százalékos adatsor a diákok eredményei közti átlageltéréseket mutatják, iskolák szerint. Az OECD-országok iskolái közti átlagkülönbség 33,0% volt 2006-ban


A magyarországi diákok ezzel ellentétben a szokásosat produkálták:

az eredmény 504 pont volt a 2003-as 496-hoz képest a természettudományok terén.

"A magyar diákok jóval az átlag alatt teljesítettek szövegértésből, és csak kevéssel jobban matematikából és a természettudományokból. A diákok negyede-ötöde egyáltalán nem érti, amit olvas" – értékelte röviden a 2003-as eredményeket Balázsi Ildikó, a budapesti Oktatási Hivatal Közoktatási Mérési és Értékelési Osztályának vezetője egy 2006. októberi szakmai konferencián.

A kijelentés nagy vonalakban annyiban alkalmazható a romániai helyzetre, hogy a romániai diákok mindhárom szakterületen nemcsak a nemzetközi, hanem a szomszédos, volt szocialista államok átlaga alatt teljesítenek. Romániai szövegértés és matematika-eredményeket 2003-ból tudunk idézni: az 500 pontos átlaghoz képest az eredmény 428, illetve 426 pont volt.

Amiben mégiscsak előnyösebb helyzetben van a romániai tanügy a magyarországihoz képest, az a jóval csekélyebb mértékű szegregáció. Igaz ugyan, hogy a tanulók eredménye mélyen átlag alatti, de legalább nincsenek akkora különbségek,


kilengések az egyes iskolák eredményei között.

Direkt módon fogalmazva ez annyit jelent, hogy a romániai diáknak nagyobb esélye van arra, hogy családja anyagi helyzetétől, szülei képzettségi szintjétől, lakhelyétől, nemzetiségétől stb. függetlenül átlagos minőségű képzéshez jusson az iskolában. Nagyon durván leegyszerűsítve, a városi menő vállalkozó gyermeke valószínűbb, hogy ugyanabban a gyenge-közepes minőségű oktatásban részesül, mint egy nagyközségben élő társa, akinek mondjuk az egyik szülője munkanélküli.

Magyarországon viszont kiugróan magas különbségek vannak az egyes iskolák eredményei között: ez azt jelenti, hogy döntően meghatározza a diákok későbbi teljesítményét, lehetőségeit az, hogy milyen színvonalú általános iskolába kerülnek. Ezt pedig meglehetősen kiszámíthatóan befolyásolja a lakhely és a szülők, a család anyagi és kulturális háttere.


A legjobban és a legrosszabbul teljesítő tanintézmény

pontszámai között Magyarországon 60%-os a különbség (az iskolák és a tanulók gazdasági, társadalmi és kulturális PISA-index szerint 44% az eltérés; lásd keretes írásunkat). Romániában ez a kilengés 37%, a PISA-indexszel számolva 20% – míg az OECD-államok átlaga ezen a téren 33%. (A teljes adatsor ezen a linken érhető el.)

A legjobb teljesítményt nyújtó finn diákok helyzeti előnye az, hogy szinte mindegy, melyik iskolába járnak: a tanintézmények eredményei közötti variáció egy-öt százalék között mozog (igaz viszont, hogy az izlandi iskolák átlagai között meg éppen nulla a különbség, mégis kicsivel az átlag alatt teljesítettek a diákok a 2006-os természettudományok tesztben: 491 pontot értek el).

Vacak képzés, de legalább nem rosszabb, mint a szomszéd városban – ez a helyzet Romániában. Eredményesebb, hatékonyabb oktatás, de ha szegény családból származol, akkor jóval nagyobb erőfeszítésedbe kerül színvonalas iskolában tanulni tovább – ez a helyzet Magyarországon. Mindez két táblázat adatsoraiból kiolvasható.


Az oktatás válsága olyan botránytéma

Romániában és Magyarországon egyaránt, melyre a szükségesnél jóval kisebb figyelem irányul. Itthon a Băsescu államfő megbízásából egy különbizottság készített átfogó jelentést az oktatás válságáról. A bizottság végkövetkeztetése ez volt: "A romániai oktatás sürgős átstrukturálása, reformja szükséges, mert különben az ország azt kockáztatja, hogy technológiai gyarmattá, szegény és reménység nélkül élő polgárok államává válik".

Romániai magyar vonatkozásban pedig az súlyosbítja az összképet, hogy a kisebbség hajlamos a szakképzés, illetve a munkaerőpiaci keresletnek inkább örvendő felsőoktatási szakok helyett előnyben részesíteni a gimnáziumi, illetve pedagógusképzést. Ugyanis látványosabb egy egyetemet működtetni, mint a szakképzést fejleszteni: valószínűleg a határon túli magyar elit a szimbolikus eredményekre és az újratermelődésre utazik (Kárpát Panel 2007, oktatási körkép).

Most induló sorozatunkban a tüneteket a PISA-felmérés részletes adatai nyomán járjuk körül, az okokat egy amerikai üzleti tanácsadó vállalat, a McKinsey and Co. globális oktatási helyzetjelentése nyomán vázoljuk.

>> A McKinsey-jelentés magyarországi vonatkozásai: A tanárképzés reformja nélkül bukdácsolni fogunk (HVG, 2008/4.) >>


Ebből többek közt kiderül, hogy világszerte a kormányok 2 billió – vagyis kétezer milliárd – dollárt költöttek oktatási célokra, csak 2006-ban. A ráfordítások nagyságához képest számos iskola teljesítménye alig nőtt az utóbbi évtizedekben – például Franciaországban több mint a duplájára nőtt az egy diák képzésére költött pénz 1970 és 1994 között, az iskolások teljesítménye viszont ezekben az évtizedekben mínusz 10%-kal romlott.

Sorozatunkban tanárok és oktatáskutatók is megszólalnak.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS