S. G.
MÁR MEGBUKTUNK, DE SENKI SE VESZI ÉSZRE
Oktatási válság Romániában és Magyarországon

Leszerepeltek a romániai diákok nemzetközi oktatási felmérésekben. Az viszont előny, hogy a hazai iskolákban ugyanazt a vackot kapod: nincs akkora szegregáció, mint Magyarországon.

HIRDETÉS

Nemzetközi összehasonlításban meglehetősen az átlag alatt teljesítettek a romániai tanulók a 2006-os, a természettudományos ismereteket kutató PISA-felmérésben.

Az OECD, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet hét éve végez a 15 éves tanulók körében felmérést a szövegértésről, a matematikáról és a természettudományról. A kutatás teljes elnevezése magyarul: Nemzetközi Tanulói Teljesítménymérés.

A 60 országban zajló felmérést háromévente bonyolítják le, s minden évben egy-egy részterület a hangsúlyos, 2006-ban a természettudomány volt a kiemelt terület. Az eredményeket 2007. decemberében mutatták be Párizsban. Fontos szempont még, hogy e monitorozó jellegű felméréssorozat nem feltétlenül az iskolai tananyagra kérdez rá, vagyis nem arra, hogy a diákoknak mennyire sikerült


mechanikusan elsajátítaniuk a tantervekben előírt tananyagot.

	Vörössel jelölve az OECD tagállamai, élénkpirossal a nemzetközi felméréshez csatlakozott partnerországok (forrás: pisa.oecd.org)

A PISA-felméréssorozat célja azt kutatni, hogy az iskolások mennyire képesek hétköznapi problémák megoldására alkalmazni a tanultakat, s mennyire tudják majd megállni a helyüket a munkaerőpiacon, illetve továbbképezni magukat. A PISA keretében 150-200 iskolából választanak ki reprezentatív mintát.

Nos, a természettudományos kézségeket tekintve a romániai oktatáspolitikusok, de a tanárok sem dőlhetnek elégedetten hátra. A hazai eredmény 2003-ban 426 pont volt, s ez 2006-ra 418-ra romlott. Ezzel Románia továbbra is a PISA-toplista alsó harmadában található, Bulgária, Uruguay, Törökország, Jordánia és Thaiföld alatt lemaradva.

A két legjobb eredményt, 563, illetve 542 pontot a finn és a hongkongi diákok érték el. A természettudományos kézségek tekintetében a legrosszabbul a katari (349 pont) és a kirgiz diákok állnak (322 pont).

Nem biztató az sem, hogy a romániai eredmény statisztikailag szignifikáns mértékben marad el a felmérésben résztvevő államok 500 pontos átlagától.

	Egyenlőtlen eredményű (pl. Bulgária, Németország, Szlovénia, Magyarország), illetve közel azonos nívót biztosító iskolák (Norvégia, Izland, Finnország) a PISA-felmérésben szereplő országok egy részében, a természettudományok felmérésben. A százalékos adatsor a diákok eredményei közti átlageltéréseket mutatják, iskolák szerint. Az OECD-országok iskolái közti átlagkülönbség 33,0% volt 2006-ban

A magyarországi diákok ezzel ellentétben a szokásosat produkálták:

az eredmény 504 pont volt a 2003-as 496-hoz képest a természettudományok terén.

"A magyar diákok jóval az átlag alatt teljesítettek szövegértésből, és csak kevéssel jobban matematikából és a természettudományokból. A diákok negyede-ötöde egyáltalán nem érti, amit olvas" – értékelte röviden a 2003-as eredményeket Balázsi Ildikó, a budapesti Oktatási Hivatal Közoktatási Mérési és Értékelési Osztályának vezetője egy 2006. októberi szakmai konferencián.

A kijelentés nagy vonalakban annyiban alkalmazható a romániai helyzetre, hogy a romániai diákok mindhárom szakterületen nemcsak a nemzetközi, hanem a szomszédos, volt szocialista államok átlaga alatt teljesítenek. Romániai szövegértés és matematika-eredményeket 2003-ból tudunk idézni: az 500 pontos átlaghoz képest az eredmény 428, illetve 426 pont volt.

Amiben mégiscsak előnyösebb helyzetben van a romániai tanügy a magyarországihoz képest, az a jóval csekélyebb mértékű szegregáció. Igaz ugyan, hogy a tanulók eredménye mélyen átlag alatti, de legalább nincsenek akkora különbségek,


kilengések az egyes iskolák eredményei között.

Direkt módon fogalmazva ez annyit jelent, hogy a romániai diáknak nagyobb esélye van arra, hogy családja anyagi helyzetétől, szülei képzettségi szintjétől, lakhelyétől, nemzetiségétől stb. függetlenül átlagos minőségű képzéshez jusson az iskolában. Nagyon durván leegyszerűsítve, a városi menő vállalkozó gyermeke valószínűbb, hogy ugyanabban a gyenge-közepes minőségű oktatásban részesül, mint egy nagyközségben élő társa, akinek mondjuk az egyik szülője munkanélküli.

Magyarországon viszont kiugróan magas különbségek vannak az egyes iskolák eredményei között: ez azt jelenti, hogy döntően meghatározza a diákok későbbi teljesítményét, lehetőségeit az, hogy milyen színvonalú általános iskolába kerülnek. Ezt pedig meglehetősen kiszámíthatóan befolyásolja a lakhely és a szülők, a család anyagi és kulturális háttere.


A legjobban és a legrosszabbul teljesítő tanintézmény

pontszámai között Magyarországon 60%-os a különbség (az iskolák és a tanulók gazdasági, társadalmi és kulturális PISA-index szerint 44% az eltérés; lásd keretes írásunkat). Romániában ez a kilengés 37%, a PISA-indexszel számolva 20% – míg az OECD-államok átlaga ezen a téren 33%. (A teljes adatsor ezen a linken érhető el.)

	Mi az a PISA index? A mérőszámot az OECD oktatásügyi igazgatósága állapította meg a Nemzetközi Tanulói Teljesítménymérés (PISA). A mutató a felmérésben részt vevő diákok (és oktatási intézmények) gazdasági, társadalmi és kulturális státuszát fejezi ki. A tanulók esetében az index a következő mérőszámokból áll össze: a szülők foglalkozási státus szerinti szocioökonómiai indexe (International Socio-Economic Index of Occupational Status, ISEI). Az apa és az anya foglalkozása közül azt vették számításba, amelyik a foglalkozási hierarchia magasabb fokán áll; a szülő által elvégzett tanévekre átszámítva. Beszámítanak továbbá a családi vagyon, az otthon elérhető tanulási lehetőségek, továbbá a diák otthonában levő, "klasszikus" kultúrához kapcsolódó javak PISA-indexei.

A legjobb teljesítményt nyújtó finn diákok helyzeti előnye az, hogy szinte mindegy, melyik iskolába járnak: a tanintézmények eredményei közötti variáció egy-öt százalék között mozog (igaz viszont, hogy az izlandi iskolák átlagai között meg éppen nulla a különbség, mégis kicsivel az átlag alatt teljesítettek a diákok a 2006-os természettudományok tesztben: 491 pontot értek el).

Vacak képzés, de legalább nem rosszabb, mint a szomszéd városban – ez a helyzet Romániában. Eredményesebb, hatékonyabb oktatás, de ha szegény családból származol, akkor jóval nagyobb erőfeszítésedbe kerül színvonalas iskolában tanulni tovább – ez a helyzet Magyarországon. Mindez két táblázat adatsoraiból kiolvasható.


Az oktatás válsága olyan botránytéma

Romániában és Magyarországon egyaránt, melyre a szükségesnél jóval kisebb figyelem irányul. Itthon a Băsescu államfő megbízásából egy különbizottság készített átfogó jelentést az oktatás válságáról. A bizottság végkövetkeztetése ez volt: "A romániai oktatás sürgős átstrukturálása, reformja szükséges, mert különben az ország azt kockáztatja, hogy technológiai gyarmattá, szegény és reménység nélkül élő polgárok államává válik".

Romániai magyar vonatkozásban pedig az súlyosbítja az összképet, hogy a kisebbség hajlamos a szakképzés, illetve a munkaerőpiaci keresletnek inkább örvendő felsőoktatási szakok helyett előnyben részesíteni a gimnáziumi, illetve pedagógusképzést. Ugyanis látványosabb egy egyetemet működtetni, mint a szakképzést fejleszteni: valószínűleg a határon túli magyar elit a szimbolikus eredményekre és az újratermelődésre utazik (Kárpát Panel 2007, oktatási körkép).

Most induló sorozatunkban a tüneteket a PISA-felmérés részletes adatai nyomán járjuk körül, az okokat egy amerikai üzleti tanácsadó vállalat, a McKinsey and Co. globális oktatási helyzetjelentése nyomán vázoljuk.

>> A McKinsey-jelentés magyarországi vonatkozásai: A tanárképzés reformja nélkül bukdácsolni fogunk (HVG, 2008/4.) >>


Ebből többek közt kiderül, hogy világszerte a kormányok 2 billió – vagyis kétezer milliárd – dollárt költöttek oktatási célokra, csak 2006-ban. A ráfordítások nagyságához képest számos iskola teljesítménye alig nőtt az utóbbi évtizedekben – például Franciaországban több mint a duplájára nőtt az egy diák képzésére költött pénz 1970 és 1994 között, az iskolások teljesítménye viszont ezekben az évtizedekben mínusz 10%-kal romlott.

Sorozatunkban tanárok és oktatáskutatók is megszólalnak.

Kisebbségi elitizmus az oktatásban: sok pedagógus, kevés szakmunkás

Miért haldoklik a magyar szakoktatás?

Oktatás Romániában: "a helyzet reménytelen, de nem súlyos"

Oktatási helyzet Romániában: se vécé, se reform

TOVÁBBI INFÓ:

A tabutéma: tanulj úgy románul, mint angolul!

Andras Libal 2008 február 21 05:03

Kedves Polacsek Tamás, remelem hogy egyetertunk abban, hogy 30 gyerek eseten az oktatas szintjet sok helyen meg lehet huzni es ez kulobozo rendszerekhez (es kulonbozo problemakhoz) fog vezetni. Nalunk hagyomanyosan magasra teszik a mercet. Egy-ketto megnyeri az olimpiat, de ugyanakkor a tobbi diak - akiknek talan nehezebben ment a tanulas mert eros volt a szint - ezalatt sokkal tobbet tanul, mintha ugyanazt a kozepszeru vagy alacsony szintet kellett volna minnyajan unos-untig ismetelgessek. A "lemorzsolodas" eredmenye az, hogy ma Romanianak nagyon jo szinvonalu es kepessegu szakmunkas-retege van akik miatt fejlodik az orszag. Magatartaszavarral kuzkodo diakokat pedig itt Amerikaban lattam, ahol az iskola szintje annyira a leggyengebb diakhoz van szabva hogy a tanar elnezest ker, hogyha az egyoras szorakoztato musoraba betesz 5 perc oktatast.

Fall 2008 február 15 23:23

miyen erdekes itt is igaz: "American teachers are the saddest, limpest specimens of living mammal tissue in the Western Hemisphere. In America, teachers are losers; they are shunned by society, by the government, and by students. As the American saying goes, "Those who can't do...teach." In America, to teach is to fail." pedig nem havi 250eurot kersenek. Hogy a dolgok gyokerenel maradjunk.

wolfram 2008 február 15 13:53

ha minden oly pompás volt hajdanán, vajon miért tartunk itt? Jött a mumus? Vagy esetleg nagyapáink generációja mégis elcseszett volna valamit, daczára a sétapálcás/körömreverős tanár uraknak, és Tubiczánénak, a kedves, de könyörtelen machopicha tanitónéninek?

haho 2008 február 15 10:06

Az tény, hogy most sokan végeznek egyetemet, s aztán olyan szakmákban dolgoznak, melyhez tényleg nem szükséges felsőfokú képzés. Pl. egy menedzserasszisztensnek talán a szervezőkézség és a nyelvtudás a legfontosabb, ezeket pedig fél-egyéves intenzív tanfolyamokon is kiválóan lehet fejleszteni. Ugyanakkor elvileg nem lehet megtagadni azoktól a felsőoktatáshoz való jogot, akik egyetemre akarnak menni. De azért a szabályozókon még sok igazítanivaló van.

Fall 2008 február 14 19:17

Jaja, az a regi aldott korok oktatasa nagyapaink idejebol az volt valami. Tanarurak katedran, szolid tanitonenik az elemiben, hetosztaly kotelezo etc. Most nezzel meg egy mostani tanerot, a rohoges elfog, ugynugy meginkabb elfogja a tanulot. Meg 89 elott is, emlekszem a tanfelugyelok is rendes regularis ferfi emberek voltak. Volt mindennek formaja. Most eroltatik ezt a tankotelezettseget 18 evig, es megtovabb, hogy a munkanelkuliek szamat igy csokkentsek, regebben meg ez is jobban mukodott, nem toltottek a draga idot evtizedekig az iskola padban hanem felcsaptak inasnak szakmat tanultak, nem errol kellene szoljon ma is a story?

samu 2008 február 14 16:18

szerintem a dolog dogletesen egyszeru: vannak orszagok ahol tanitjak a diakokat es ahol a tanarok merik elvarni a diakoktol azt, hogy tanuljanak merik megbuktatni oket es nemikepp "poroszosabb" oktatasi rendszeruk van. vannak orszagok ahol ezt nem csinaljak. ahol a diakoknak csak jogaik vannak (kotelezettsegeik nada) ahol ha a tanar a diakot lefogja amikor verekszik akkor azt feljelentik, ahol a zseni diakoknak is ugyanolyan jogaik vannak mint az "etnikumnak" stb. a vegeredmenyen ne csodalkozzunk. azon azonban igen, hogy kabe 10 ev mulva azok akik most 10-12esek lesznek abban az eletagban mint mi. vajon tudnak majd ugyanolyan minoseget hozni?

wolfram 2008 február 14 15:43

balinak figyelmébe ajánlom a szegregáció szócikket az adatbankból: http://tarstudszotar.adatbank.transindex.ro/?szo=78. Fogalomzavarainkat ne kenjük politikai szim- és antipátiákra, inkább ha valamit meg lehet nézni, nézzük meg. A szócikket egyébként Pató Attila társ.történész irta.

Fall 2008 február 14 14:22

finneknel ugy tanitjak a gyermeket az apjaek, hogy lehetoleg finn termeket vasarolunk. Emezek tobbnyire megvannak jelolve. Szokja mar meg, gyermek koraban. Az ilyen magatartas Pannon-gyarmaton mar-mar az ami fasisztanak van minositve. Na ez a helyzet. A dolgokat a gyokeretol kell tekinteni. S aztan lassan kiderul, hogy miert van az Europa nagyreszen es plane Ungariaban, hogy a tanar a tarsadalombam a legutolso.

Polacsek Tamás 2008 február 13 23:13

Libál András, tehát a gyengék „lemorzsolódása” nem is nagy baj ha ezért viszonzásul a jó képességűek fejlődhetnek? Az fontos, hogy legyen kettő az osztályból aki megnyeri az olimpiászt, ha a többi nem tud írni és olvasni rendesen, legfeljebb „lemorzsolódik”. Lesz belőlük egy rakás magatartászavaros bűn-rossz gyerek, akik minket nem érdekelnek, nem kell velük törődnünk, esetleg felrójuk nekik, hogy miért nem fogják be a szájukat ott hátul, amíg mi azzal a két-három drága, ügyes okos gyerekkel foglalkozunk itt elől. Nos szerintem ez az attitűd, bár jellemző az egész romániai oktatásra, erkölcstelen. A „gyengéknek” pont ugyan olyan joguk van a tanuláshoz, mind a jóknak. Hagyjuk abba ezt az olimpiászos struccpolitikát az oktatásunk magas követelményszintjéről, ami gyakran csupán csak nagyobb bemagolandó tananyagmennyiséget takar egy olyan világban, ahol erre már semmi szükség. Inkább nézzük meg mit is csinálnak azok a finnek.

wolfram 2008 február 13 11:57

"Nem a pénz és nem az osztálylétszám határozza meg döntően egy-egy oktatási rendszer hatékonyságát - vonható le a következtetés a McKinsey tanácsadó cég nemzetközi vizsgálatából. A siker titka majdnem közhely: elkötelezett tanárok álljanak a katedrán, magas szintű tudással, és minden gyerek a lehető legjobb oktatást kapja." - http://www.nol.hu/cikk/479576/

haho 2008 február 13 10:05

András, van benne valami, amit mondasz. Én tanárként viszont úgy gondolom, ha már választani kell, akkor inkább a sokakra kell koncentrálni, és nem a maroknyi zseni diákra, aki nemzetközi olimpiákon nyer. De persze egy olyan oktatási rendszerben szeretnék dolgozni, ami a finn meg a romániai előnyöket kombinálja :)

Andras Libal 2008 február 13 05:41

Ez a PISA-felmeres mar regota ismert meresi folyamat, es ez nem hirtelen es most derult ki hogy amennyiben igy, ezekkel a modszerekkel mernek, es ezeket a dolgokat merik, a finn oktatas folenye a vegeredmeny. A finn oktatas arra koncentral hogy minel egyformabban atadja a minimalis alapot, es ezt minden diak jol begyakorolja. Ekozben a legtehetsegesebb diakokra igen keves figyelmet forditanak, gyakorlatilag megtagadva toluk hogy kulonosen kiemelkedo eredemenyeket erjenek el. Nalunk az oktatas szintje magasabb, erosebbek a kovetelmenyek, ennek kovetkezteben a nagyon gyenge diakok lemorzsolodnak, viszont lehetoseg nyilik a jo kepessegu diaknak tovabb fejlodni. Hogyha a nemzetkozi olimpiakban valo reszvetelt nezzuk, a finnek sehol sincsenek, mig Magyarorszag es Romania is igen jol teljesitenek. Ennek az ermenek is ket oldala van, es hianyoltam ezen masik oldal bemutatasat a cikk irojatol.

bali 2008 február 13 00:05

mivan ide is beturemkedett ez a idetlen szadeszes szegregacios hulyeseg? : elvtarsi szovegatvetel