2018. február 22. csütörtökGerzson
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

NATO: több farok csóválja a kutyát

Pirityi Sándor/MTI 2008. április 02. 14:43, utolsó frissítés: 14:22

#b#Washingtonból a világ#/b#: jobb most Afanisztánban, mert hét évvel ezelőtt még csak 50 km aszfaltút volt, ma 2500 km. Forró témák a NATO történetének legnagyobb szabású, Bukarestben rendezett csúcsértekezletén.





Egy évvel a NATO 60. születésnapja előtt bonyodalmas, mondhatni problémagazdag csúcsértekezletnek néz elébe az Észak-atlanti Szerződés Szervezete az alkalomra kiglancolt Bukaresben. Több farok csóválja a "kutyát", amely régen átugrott a kerítésen, és távoli udvarokban is rendet akar teremteni. A katonai tömbről és az Egyesült Államokról egyszerre van szó: néhány nap múlva


vizsgázniuk kell összeszedettségből, határozottságból,


ugyanakkor bölcsességből, tapintatból, reális ítélőképességből és jövőbelátásból is. A NATO-birodalom interkontinentális, úgyszólván globális képződmény lett, amelynek kézben tartása gigászi és egyre kockázatosabb feladat.

NATO-logóNATO-logó
Jaap de Hoop Scheffertől, a szervezet főtitkárától "a NATO történetének legnagyobb szabású csúcsértekezlete" minősítést kapta az április 2-án kezdődött bukaresti összejövetel, amelyen a vendéglátó Traian Băsescu államelnök szerint megoldást kívánnak találni Afganisztán helyzetére, a NATO bővítési terveire, valamint általában a tagállamok és a fekete-tengeri térség biztonságára.

Egy jelenlegi vagy jövőbeli orosz államfő ehhez nyilván hozzátette volna legalább a hadászati stabilitásnak, illetve a közelből való hadászati szintű veszélyeztetésnek a kérdéskörét.

Nemzetközileg mérvadó európai sajtóorgánumok szerint az Egyesült Államoknak bonyolult belpolitikai és nemzetközi helyzetben kell levezényelnie a nehéznek ígérkező bukaresti rendezvényt. Öt évvel az iraki hadműveletek megkezdése után fenyegető belső gazdasági helyzet okozza a fő gondot az Egyesült Államokban. A CNN felmérése szerint a megkérdezettek 42 százaléka tartja a fő problémának a gazdasági helyzetet, és


csak 21 százaléka az iraki háborús gondokat.

A múlt év júniusában még 31 százalék helyezte előtérbe az iraki katonai akciót, és csak 23 százalék a gazdasági gondokat, nem számítva arra, hogy a recesszióból való kilábalás ilyen vontatott lesz. Változatlanul az amerikai lakosság 60 százalék tartja hibának az iraki beavatkozást, és a közvéleményt kevésbé érdekli az amerikai műveletek sikeressége, mint az iraki csapdából való kilábalás.

Továbbmenve, az amerikai közvélemény és a politikai elit szemében egyre inkább "nyögvenyelős" partner a kelet-atlanti partvidék. Az Egyesült Államok "NATO-nagykövete", Victoria Nuland a közelmúltban meglehetősen keményen fogalmazott.

"Legfőképp amiatt aggódunk, hogy a katonai költségvetések Európa-szerte zsugorodnak, miközben a világnak egyre több békefenntartóra van szüksége, több használható kapacitásra olyan térségekben, mint Afganisztán" – hangoztatta. Emlékeztetett arra, hogy az atlanti szövetségnek van egy "gyorsreagálású ereje", mintegy 25 ezer fő, kiképezve biztonsági akciókra.


Két ízben (!) került bevetésre:

néhány évvel ezelőtt az afganisztáni választások idején és Pakisztánban emberiességi segítségnyújtás céljából a 2005-ös földrengés után. "E küldetések kapcsán a kellő létszám biztosításához és az anyagi terhek közös vállalásához tartjuk magunkat" – mondta Nuland, nyilván néhány veterán NATO-tagországnak címezve a célzást.

Az Egyesült Államok bruttó nemzeti termékének mintegy 4 százalékát szenteli a tömbnek, ám a többi tagország hozzájárulása mindössze 1,3-1,4 százalék között mozog. A NATO-csúcson nyilván szóba kerül, hogy tagállamok sora


viszolyog katonai tevékenységet kifejteni

például Afganisztán olyan térségeiben, amelyek állandó heves harcok színterei. Megismétlődhetnek Bukarestben olyan figyelmeztetések, hogy Irakban nem egyes NATO-tagállamok viselnek hadat, hanem a szövetség egésze.

A NATO-országok többségében folyamatos a haderőcsökkentés, aminek a problémáján az sem változtat, hogy az észak-atlanti tömb háromszoros fegyverzetfölényben van Oroszországgal szemben, és hogy a NATO-tagállamok összesített bruttó hazai terméke majdnem harmincszorosa az oroszországinak.

Moszkva szerint az atlanti szövetség újabb bővítésének semmi köze a tömb korszerűsítéséhez, az európai biztonság növeléséhez.


Komoly provokációról van szó,

amely újabb választóvonalak létrejöttéhez fog vezetni. "Oroszországnak új ambíciói vannak, kinőtte azt az inget, amelyet a NATO varrt neki", jelentette ki Moszkva új NATO-nagykövete.

Az Egyesült Államok a NATO-csúcstalálkozó részvevőit emlékeztetni kívánja arra, hogy a rohamosan fejlődő rakétatechnika és a rakéták elterjedésében rejlő veszélyek sugallták az amerikai rakétavédelmi terveket. Immár két tucat ország rendelkezik nagy hatótávolságú, illetve "mindentudó" rakétákkal, hajt végre újabb és újabb rakétaprogramokat. Az amerikai részvevők hangsúlyozni kívánják továbbá, hogy az Egyesült Államok


nemcsak saját érdekében ragaszkodik a "rakétapajzs" megvalósításához,

hanem "szövetségesei és barátai érdekében is". A legjelentősebb rakétavédelmi partnere Japán, de a MEADS program keretében szorosan együttműködik Németországgal és Olaszországgal, szoros tervezési és fejlesztési kooperációban van Izraellel, Nagy-Britanniával és Dániával.

Washington nagyon reméli, hogy e tekintetben "haladás jut majd kifejezésre" a bukaresti találkozón, egyebek között a rakétavédelem arányait, a rakétavédelmi együttműködés módozatait, a "nemzeti felelősségeket" és a "nemzeti erőfeszítéseket" illetően is.

Washington már a múlt év novemberében – Moszkvához eljuttatott írásos javaslat keretében – fölvetette azt a gondolatot, hogy hívják életre a rakétaveszéllyel szembeni védekezés egységes rendszerét Oroszország, az Egyesült Államok és a NATO-tagországok számára, egyrészt a csehországi és lengyelországi rakétavédelmi rendszer, másrészt a Bukarestben elhatározandó NATO "hadszíntéri" rakétavédelmi hálózat, harmadrészt az azerbajdzsáni Gabalában már meglévő és Armavir térségében most épülő két "orosz" rádiólokációs állomás alapján.

Orosz tisztek számára állítólag hozzáférhetők lesznek az elképzelt rakétavédelmi létesítmények, és információcsere is rendszeresíthető a bázisok működéséről.

A bukaresti NATO-csúcs közeledtével és az iraki háború kitörésének évfordulója kapcsán a moszkvai sajtó ismételten emlegetni kezdi, hogy


Irakban fél évtizeddel ezelőtt nem voltak terroristák,

azokkal Szaddám Huszein leszámolt – hatalomféltésből –, mára viszont az ország "káderbölcső" lett az iszlám szélsőségesek számára. Az amerikai hadsereg pedig – végeláthatatlan háborúba keveredve Mezopotámiában – saját magát fosztotta meg a másutt való háborúskodás lehetőségétől...

Orosz sajtótermékek felhánytorgatják, hogy Washington a terrorizmus fő fészkeit – Szaúd-Arábiát és Pakisztánt – választotta stratégiai szövetségeseinek. Irán lett – valamiféle antidemokratikus államképletként – a világ "bajkeverője", jóllehet az ország "szinte Svájc" a valós demokrácia vonatkozásában a "szaúdi arab iszlám királysághoz" képest – jegyezte meg egy moszkvai lapkommentár.

Az Egyesült Államoknak és a NATO egészének szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy az "Iraki Szabadság" fedőnevű, öt évvel ezelőtt elkezdett hadműveletek 80-150 ezer iraki polgári áldozatot követeltek, közel nyolcezer iraki katona és rendőr vesztette életét összecsapásokban és merényletekben.

Emberrablásoknak több ezer külföldi és iraki áldozatuk volt. Ma is 26 ország több mint 168 ezer katonája tevékenykedik az országban, amelynek pacifikálására az Egyesült Államok eddig több mint 500 milliárd dollárt költött.

A republikánus elnökjelölt, John McCain nem tartja kizártnak, hogy az Egyesült Államok még akár száz évig csapatokat tart Irakban, persze nem egy végeláthatatlan háború viszonyai között, hanem stratégiai jelenlétként egy közösen fontos térségben, mint ahogy több mint fél évszázada


támaszpontokat tart fenn Dél-Koreában és Japánban.

Az amerikai diplomácia vezetője, Condoleezza Rice szerint komoly kihívások maradnak Irakban, de ezek mind nagyobb mértékben "a pozitív fejlődés építésének kihívásai". "Az amerikai nép nemes és idealista nép, Amerika hatalmát arra fogjuk felhasználni, hogy népszerűsítsük azokat a nagy célokat, amelyek mellett kiállunk" – hangoztatta a külügyminiszter asszony.

A bukaresti csúcstalálkozón amerikai részről emlékeztetni kívánnak arra is, hogy hét évvel ezelőtt a tálib rendszer uralma idején 25 millió afgán élt szegénységben, és alig 50 kilométer burkolt közútja volt az országnak. Ma Afganisztánnak közel 2500 kilométer szilárd burkolatú útja van, szinte az egész lakosság hozzáférhet az egészségügyi ellátáshoz, ami azelőtt csak kevesek osztályrésze volt. Ugyanez vonatkozik más lényeges szolgáltatásokra is.

Végül, de nem utolsósorban Washington úgy véli, hogy Koszovó problémája európai probléma volt és maradt, megoldásától nem csekély mértékben függött és függ az európai biztonság. Ugyanakkor – és ez hangsúlyt érdemel a bukaresti találkozón – a rendezés az egész világ, különösen pedig a muzulmán világ érdeke.

Az, hogy egy muzulmán többségű ország létezhet Európa kellős közepén, megerősíti azt a föltevést, hogy a muzulmán és a nem muzulmán világ békében és együttműködésben élhet egymás mellett.


Forrás: MTI (szerkesztett változat)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS