2019. november 18. hétfőJenő
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Roma nők a célkeresztben

S. Z. 2008. július 17. 16:38, utolsó frissítés: 16:12

Továbbtanulásért kiközösítés, gyermekházasság és az állandóan fenyegető “rossz út”: de mindenre van ellenpélda is. Kerekasztal a roma nők helyzetéről.



Néha indulatos és csapongó, de nagyon izgalmas beszélgetés alakult ki kedden a roma nők helyzetéről szóló kerekasztal-beszélgetésen: a Lépj közelebb! nyári egyetem szervezői ide nemcsak kutatókat, de roma női aktivistákat és roma férfiakat is meghívtak. A vita során gyorsan kiderült, nem lehet egységes képet alkotni a roma nők helyzetéről: a nők helyzete közösségenként változik.

Senki nem vitatta azonban, hogy a nők valószínűleg a leginkább diszkrimináltak a roma közösségen, egyben a romániai társadalmon belül: egyrészt a nők a családokban a férfiakhoz képest egyenlőtlen szerepet kapnak, de ezen felül a jellegzetes öltözködésük miatt társadalmi stigmát hordoznak; egy felmérésből például kiderült, hogy a cigányellenesség


elsődleges célpontjai a roma nők,


illetve gyerekek. A helyzetet tovább rontja, hogy a családon belül betöltött szerepük révén elsősorban ők kerülnek kapcsolatba az intézményesült diszkriminációval óvodákban, iskolákban, polgármesteri hivatalokban.

A beszélgetés legelején egy fiatal, nem roma közösségben dolgozó roma tanítónő beszámolt arról, hogy ő maga sosem tagadta származását, sőt, mindig büszkén beszélt erről, viszont egy közeli barátnője – mivel munkahelyén rendszeresen megvádolják azzal, hogy lop – az utóbbi időben inkább letagadja identitását.

Ezután a Tranzit Ház nagytermében, körbe rendezett székeken helyet foglaló meghívottak közül valaki az egyedül maradó családanyák helyzetéről kezdett beszélni: mivel sok közösségben


tiltott az újabb házasság,

ezek a nők napszámos munkából, koldulásból vagy prostitúcióból kénytelenek eltartani gyerekeiket. Az egyedül maradó nőket gyakran a tágabb értelemben vett család sem segíti – hangzott el. Ezt több résztvevő is kétségbe vonta.

Több roma meghívott is hitetlenkedett, amikor egy kutató beszámolt arról, hogy talált egy igen szegény gábor-cigány közösséget, ahol elfogadott, hogy egy nőnek az élete során akár 2-3 férje is legyen. Többen azért is vitatták ezt a kijelentést, mert a gábor közösségek rendszerint a leginkább hagyományőrzőek: a házasság csak közösségen belül elfogadott, és itt tapasztalható a szüzesség kultusza is.

A roma aktivisták beszámoltak egy esetről, amikor egy gábor közösséghez tartozó fiatal lány kereste meg őket azzal, hogy tovább szeretne tanulni egy képzőművészeti iskolában. Ez


minimum különcségnek számít,

mivel a gábor közösségekben ritka az, hogy egy lány 4 osztálynál tovább járjon iskolába – vagy ha tovább is tanul, sosem lehet iskolázottabb, mint a férje, aki legfennebb 8 osztályt végez.

A kerekasztal résztvevői, középen mikrofonnal a moderátor, Magyari-Vincze Enikő antropológusA kerekasztal résztvevői, középen mikrofonnal a moderátor, Magyari-Vincze Enikő antropológus


A hagyományok, például a jellegzetes szoknya viselésének elutasítása azt eredményezi, hogy a család és a közösség minden kapcsolatot megszakít a lázadó fiatallal: a továbbtanulni akaró lánynak így új életet kellett kezdenie egy új városban. Az aktivisták elmondták, dilemmáik voltak azzal kapcsolatban, hogy valóban segítik-e a hozzájuk forduló lányt ha finanszírozzák tanulmányait, hiszen azt a biztonságot, amit a gábor közösség garantált, senki nem tudja pótolni: féltek attól, hogy ha a közösségi szálak megszakadnak, akkor


a lány “rossz útra tér”.

A vita hangulatát érzékelteti, hogy ekkor egy nem roma kutató éles hangon közbeszólt, mégis ki döntheti el egy nagykorú esetében, hogy mi a jó és mi a rossz út. A roma civilek kis idő múlva azt fejtegették, hogy a gyermekházasság végső soron nem is egyértelműen rossz (számomra nem volt világos, hogy ez saját álláspontjuk, vagy csak a roma közösség érveinek adnak hangot): statisztikákból kiderül, hogy Romániában a fiatalok 13 évesen kezdenek nemi életet élni. Akkor pedig nem jobb egy férjjel, a közösség által ellenőrzött módon kezdeni el a nemi életet? – tették fel a kérdést.

Abban mindenesetre egyetértés volt, hogy a gyermekházasság intézményével kezdeni kell valamit – noha többen is hangsúlyozták, hogy a közösségeken belül tapasztalható kép


jóval árnyaltabb

mint az, amit a média bemutat: a szülők például rendszerint nem hagyják figyelmen kívül a gyermekek akaratát.

Szóba kerültek még a gyerekanyák, azok a fiatal lányok, akiknek eleve semmi esélyük bármi mássá lenni, mint családanyává: a teherbeesés pillanatában azonnal véget érnek a tanulmányok, és az sem valószínű, hogy bárki is alkalmazna egy 18 éves, de 2-3 gyerekes anyát.

A roma aktivisták beszámoltak arról, hogy többször is kezdeményeztek családtervezési programokat a közösségeken belül, azonban kiderült, gyakran nem arról van szó, hogy a lányok nem lennének tisztában a fogamzásgátlási módszerekkel: egyszerűen csak a közösségen belüli társadalmi helyzetük nem engedi, hogy egy férfi közeledésére nemet mondjanak.

De persze ez sem mindenhol van így: egy kutató például beszámolt arról, hogy vannak közösségek, ahol a nők a “család feje”, ők dolgoznak, illetve ők szervezik és felügyelik a férfiak munkáját.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS