2019. november 21. csütörtökOlivér
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Mire jó a kisebbségi nyelvek chartája?

Sipos Géza 2008. szeptember 24. 16:28, utolsó frissítés: 14:08

Étlapként működik az Európa Tanács nyelvi chartája: a benne rögzített jogokból à la carte válogatnak az aláírók. Megnéztük, Romániában mi kerül az asztalra.



Valószínűleg kevésbé a saját területükön élő kisebbségek, hanem az országhatárokon kívül élő nemzettársak védelme volt a fő szempont Magyarország és Románia esetében arra, hogy a két állam ratifikálja a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját.

Ezt a következtetést lehetett leszűrni annak a kisebbségi nyelvekről szóló konferenciának az előadásaiból, melyet a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézete (MTAKI) szervezett a belgrádi Etnikai Kutatóközponttal (ERC) és a Szerb Fővárosi Önkormányzattal közösen Budapesten.

A chartát még 1992 júniusában fogadta el a páneurópai emberjogi szervezet, az Európa Tanács (ET) miniszteri bizottsága. A nemzetközi szerződés 1998 március 1-én lépett hatályba, miután az ehhez szükséges ratifikálások száma meghaladta az ötöt.



Tíz évvel ezelőtt hat részes állama volt a chartának:

Finnország, Hollandia, Horvátország, Liechstentein, Magyarország és Norvégia. A bukaresti szenátus 2007 októberében bólintott rá a nemzetközi szerződésre. Ebben feltehetőleg szerepet játszott a hazai diplomáciának az ET-ben szerzett tapasztalata, vagyis az, hogy Románia úgy tud nyelvi jogokat követelni a határontúl élő románságnak, hogy maga is részes állama a chartának.

>> Védett nyelv lesz a magyar Romániában? >>


Itthon május elsejétől van hatályban a charta, ezzel párhuzamosan az ET meg is kezdte alkalmazásának monitorizálását. Az erről szóló jelentés még az idén a charta betartását felügyelő Szakértői Bizottság asztalára kerül. A jelentés helyszíni tapasztalatszerzésen és az illetékes (tehát most a bukaresti) kormány beszámolóján alapul.

A jelentést a Szakértői Bizottság munkacsoportja készíti el, melynek tagja egy raportőr, továbbá a testület Romániából delegált tagja és egy harmadik tag.


Fontos kiemelni, hogy civil szervezeteknek joguk van arra,

hogy a jelentést kiegészítő információkat juttassanak el a Bizottsághoz, de akár árnyékjelentést is készíthetnek. Erre a raportőr helyszíni látogatásától számítva egy hónap áll rendelkezésre – magyarázza Dr. Kardos Gábor nemzetközi jogász, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának tanszékvezetője, aki egyben a Szakértői Bizottság magyar tagja.

Ide kapcsolódik, hogy a Bizottság Szlovákia esetében egy jelentésben kifogásolta, Szlovákia esetében egy belső törvény a kisebbség 20%-os területi arányához kötötte a charta végrehajtását – ugyanez a 20%-os limit Romániában is része a jogrendszernek.

De mire is jó a charta? Mivel a kisebbségi jogok a nemzetközi jog egyik érzékeny és kényes témája, az ET dokumentuma közvetett úton, a véleménynyilvánítás szabadságára és a nyelvi diszkrimináció tilalma útján védi a kisebbségi vagy regionális nyelvi jogokat. A csel az, hogy a védelem tárgya nem a nyelvi kisebbségek vagy az ő jogaik, hanem az európai kultúra veszélyeztetett részét képező kisebbségi vagy regionális nyelvek. A charta hivatkozási alapja a közös európai kulturális örökség.

A szöveg nem tartalmazza sem a „nemzeti kisebbség”, „népcsoport” vagy „etnikai csoport” kifejezést, vagyis félreteszi az egyes nemzetállamoknak gondot okozó ügyeket, és arra koncentrál, amiben széleskörű megegyezés van. Ezt Kardos Gábor „jezsuita megközelítésnek” minősíti, hangsúlyozva a charta hasznosságát.

Mivel a szöveg a „kisebbségi vagy regionális nyelvek használóiról” beszél, közvetetten, rejtett módon mégiscsak jogot ad a „kisebbségiül” beszélőknek azon az alapon, hogy


egy nyelv nem létezhet a használói nélkül.

A charta tehát a felszínen távol tartja a közösségi nyelvek és kultúrák védelmét az egyéni vagy közösségi kisebbségi jogoktól, így azok az államok is nyugodtan ratifikálhatják, amelyek politikai elitje a háta közepére kívánja a kisebbséggel való hatalommegosztás lehetőségét (leegyszerűsítve, az autonómiát).

„Ugyanakkor [a charta] egyértelműen megfogalmazott mögöttes célja a többség–kisebbségek viszony stabilizálásához való hozzájárulás Európában, azaz nagyon is politikai jellegű” – hangsúlyozza a nemzetközi jogász.

A nyelvi charta egyik legfontosabb tétele, hogy az állam ne kavarjon
<br />
be közigazgatási eszközökkel egy nyelvet használók életébe. Hiányossága
<br />
viszont az, hogy a gazdasági okokból frissen bevándoroltak nyelvi
<br />
jogaival nem foglalkozik 
<br />
(a térkép forrása: http://sebok1.adatbank.transindex.ro)A nyelvi charta egyik legfontosabb tétele, hogy az állam ne kavarjon
be közigazgatási eszközökkel egy nyelvet használók életébe. Hiányossága
viszont az, hogy a gazdasági okokból frissen bevándoroltak nyelvi
jogaival nem foglalkozik
(a térkép forrása: http://sebok1.adatbank.transindex.ro)

Hogy a szöveg még ilyen formában sem teljesen megnyugtató egyes ET-tagállamok számára, bizonyítja Franciaország példája. A francia kormány még 1999 májusában aláírta a dokumentumot, sőt a kötelezettségvállalást tartalmazó nyilatkozatot is elkészítette, a ratifikálásra egyelőre nem kerülhet sor.

A francia alkotmánytanács ugyanis az egységes és oszthatatlan köztársaság eszméjével összeegyeztethetetlennek tartotta, s így megtorpedózta a folyamatot. A görög vagy török részvételre is minden bizonnyal sokat kell még várni, tekintve, hogy e két állam semmit nem kezdett a chartával, akárcsak Bulgária vagy Ukrajna.

De hogy a ratifikáció hosszas folyamat, ezt bizonyítandó nem kell messzire menni: a román kormány 1995 július 17-én írta alá az egyezményt, aztán még kellett 13 évnyi politikai-diplomáciai erőfeszítés.


A charta két szinten védi a regionális-kisebbségi nyelveket.

A második részben általánosabb, kevésbé erős, de kötelezően teljesítendő kötelezettségeket vállal magára a részes állam.

Eszerint például minden kisebbségi nyelv tekintetében az államnak tisztelnie kell annak a területnek az egységét, ahol az illető nyelvet használják – vagyis a közigazgatásnak nem szabad megosztania területi alapon a nyelvi közösségeket. Fontos még, hogy a ratifikáló állam vállalja, hogy eltörli a létező akadályokat, tilalmakat, alaptalan megkülönböztetéseket a kisebbségi nyelvhasználat elől.

A szöveg kimondja, hogy az államnak kötelezően vállalnia kell a második részben foglaltakat, és ezentúl à la carte-rendszerben további nyelvvédő kötelezettségeket kell vállalnia, szám szerint legalább 35 darabot. Ezeket az egyezmény harmadik része sorolja fel.


Románia húsz nyelvet véd:

az albánt, a bolgárt, a csehet, a görögöt, a horvátot, a jiddist, a lengyelt, a macedónt, a magyart, a németet, az olaszt, az oroszt, az örményt, a romanit, a rutént, a szerbet, a szlovákot, a tatárt, a törököt és az ukránt. Alapszintű, tehát a a 2. rész szerinti védelem ezek közül a görögöt, a jiddist, a lengyelt, a macedónt, az olaszt, az örményt, a romanit, a rutén és tatárt illeti meg.

Az à la carte-rendszerből, tehát a határozottabban részletezett jogokból a magyart, vagyis a magyarul beszélőket többek közt az alábbiak illetik meg Romániában:

Az ország kötelezettséget vállal a magyar nyelvű oktatásra óvodától az egyetemig, beleértve a szakképzést, a művészeti iskolákat és a felnőttképzést is.

Az igazságszolgáltatás területén a vádlottnak joga van az anyanyelvhasználathoz, illetve a bizonyítékok, vallomások nem tekinthetők semmisnek pusztán azon az alapon, hogy azok nem az állam nyelvén íródtak. Aki bíróság előtt jelenik meg, használhatja az anyanyelvét, és ennek biztosítását – vagyis a fordítók bérét – az állam fizeti.

A jogi dokumentumok érvényességét nem lehet megkérdőjelezni csak azon az alapon, hogy azok magyarul íródtak, továbbá az állam kötelezettséget vállal a legfontosabb törvények lefordítására. A vállalt kötelezettségek a kevésbé erősek közé tartoznak. Az ideális az lett volna például, ha az állam azt vállalja, hogy a bíróságok


az egyik fél kérésére magyarul folytassák le az eljárásokat.

A közigazgatás területén fontos, hogy Románia kötelezettséget vállalt arra, hogy a közönségkapcsolati munkatársaik magyarul beszéljenek a hozzájuk fordulókkal. A médiában Románia többek közt azt vállalta, hogy bátorítja legalább egy, regionális nyelveken szóló rádió- és tévécsatorna működtetését.

Itt szintén az történt, hogy az ország a kevésbé erős kötelezettséget választotta: az ide vágó paragrafus első pontja azt mondja ki, hogy az aláíró állam azt vállalja, hogy az egész közigazgatás beszélje a kisebbség nyelvét.

A legszélesebb jogok a kulturális élet területén illetik meg a magyar nyelvet, ide minden beletartozik a magyar nyelvű könyvtáraktól az irodalmi fordításokon, a filmfeliratozáson keresztül a különféle szakkifejezések magyarra fordításának elősegítéséig és finanszírozásáig. Az, hogy Románia ezen a területen nem válogatott az előírások közül, valószínűleg arra a hagyományra vezethető vissza, hogy a szocialista rendszer a kulturális életre korlátozta a kisebbségi megnyilvánulások nagy többségét.

A gazdasági és társadalmi élet fejezetben Románia vállalja, hogy eltávolítja a gazdaságot érintő törvénykezésből a magyar nyelv használatát korlátozó kitételeket. A határon túlnyúló kapcsolatok résszel azt vállalta az ország, hogy alkalmazza a kisebbségekre vonatkozó nemzetközi egyezményeket (tehát a román-magyar alapszerződést), és a „magyar nyelv érdekében


promoválja a határokon átnyúló együttműködéseket”.

Dr. Kardos Gábornak a charta betartását megfigyelő testület tagjaként az a végkövetkeztetése, hogy a problémák a gyakorlattal függenek össze.

Szakértők szerint a kisebbségi nyelv fejlődésének, továbbélésének záloga az oktatásban és a médiában való, minél szélesebb körű használat, azonban a részes államok a hagyományokba beleragadva még mindig a kulturális élet területét emelik ki.

A Szakértői Bizottságnak az a tapasztalata, hogy a bíróságok előtti nyelvhasználat terén van a legtöbb kritizálnivaló. Az igazságszolgáltatásban dolgozók rendszerint azzal bátorítják el a regionális nyelvet használókat, hogy lassul az eljárás, ha anyanyelvű iratot adnak be.

A Bizottságnak az az elvárása, hogy a chartában részes tagállamok tegyenek konkrét „infrastrukturális ajánlatot” a kisebbségi nyelv használóinak, például fordítsák a törvényeket, biztosítsák a nyelvtudást a közigazgatásban, rendezzék az oktatási kérdéseket. Megjegyzendő, hogy a charta végrehajtása bizony drága – teszi hozzá a nemzetközi jogász.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS