2019. október 20. vasárnapVendel
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Deák Attila: költségtakarékosság indokolja az elbocsátást a Krónikánál

Bakk-Dávid Tímea kérdezett:Bakk-Dávid Tímea 2008. november 17. 19:43, utolsó frissítés: 19:02

Két szerkesztőt elbocsátottak. Ki döntött, miért pont őket, és szakmailag mindez hogyan indokolható? Villáminterjú a Krónika vezérigazgatójával.



Múlt kedden, november 11-én a Krónika napilap két szerkesztőjét a kiadó elbocsátotta. A döntés Fall Sándor felelős szerkesztő megkerülésével született, emiatt ő lemondott, Bakk Miklós főmunkatárs pedig kihúzatta nevét az impresszumból. Deák Attila, a Krónika Kiadó Rt. vezérigazgatója költségtakarékossággal és a kultúra rovat átpozicionálásával indokol. Ki döntött, miért pont őket, és szakmailag mindez hogyan indokolható? Villáminterjúnk hétfő délelőtt készült a vezérigazgatóval, miközben a tárgyalások folytatódnak a döntés ellen tiltakozó szerkesztőséggel.


Mi volt Papp Attila Zsolt Szempont-szerkesztő és Burus János Botond kultúra-rovatvezető elbocsátásának hivatalos indoklása?

Deák Attila: – Már korábban elkezdtünk egy költségtakarékossági projektet, amelynek része volt a saját terjesztés és a kirendeltségeink felszámolása. Ez nem azt jelenti, hogy a tudósítóink nem maradtak meg, sőt – de megszűntek a fizikális kirendeltségeink. Ezen intézkedések sorába illeszkedik az elbocsátás is, ugyanakkor ha nem következik be ez a pillanatnyi pénzügyi válság, valószínű, hogy ez a lépés sem következett volna be.



Mikor derült ki, hogy szükség van erre a lépésre?

A könyvelési mérlegünket tekintve mondhatjuk, hogy akár más alkalommal is felmerülhetett volna, hiszen a cég nem nyereséges, sok más magyar nyelvű sajtóorgánumhoz hasonlóan. Ha most körülnézünk, a hírekben naponta tíz-húsz korábban jól menő cégről hallunk, amelyeket bezárnak, csak azért, mert már nem termelnek annyi profitot, mint korábban – mindez magyarázat a mi helyzetünkre is. Egyszerűen arról van szó, hogy a költségeket minden lehetséges módon csökkentenünk kell, másfelől pedig igyekeznünk kell növelni a bevételeket.


Konkrétan ki hozta meg a döntést, hogy pont ezt a két embert kell elbocsátani?

A kultúra rovatot tekintve született egy olyan döntés, hogy ott lehetne karcsúsítani. Ez nem jelenti azt, hogy a kultúra rovat megszűnik, csupán a súlya minősül át az újságon belül. Ilyen kontextusban született az a döntés, hogy ezentúl kvázi egyszemélyes rovatként működne tovább. Ez azért csak kvázi, mert természetesen a tudósítókra is számítunk, mint ahogy eddig is számítottunk ebben a rovatban. A tudósítóink minden rovatba szállítanak anyagot, persze főleg az Erdélyi tudósításokba, és ezt a rovatot nevezhetjük az újság gerincének.


Azért kérdezem, hogy egészen konkrétan ki döntötte ezt el, mert Fall Sándor pontosan arra hivatkozva mondott le felelős szerkesztői státusáról, hogy a döntés az ő megkerülésével született. Tehát Deák Attila vezérigazgató hozta ezt a döntést, hogy ezt a két embert bocsátja el?


Ez egy folyamat volt, úgy, ahogy a többi történés is ennek a folyamatnak a része. Nem én egyszemélyben hoztam ezt a döntést. Részvénytársaság vagyunk, ennek megvannak a különböző apparátusai, felettem is van még egy ügyvezető tanács – mondhatni ez egy ilyen jellegű kollektív döntés volt.


Értsem úgy, hogy te magad végrehajtó vagy?

Bizonyos fokig így is nevezhetjük, de nem vagyok biztos benne, hogy ez a legjobb kifejezés.


Akkor arra kérdeznék rá, hogy szakmailag ezt a döntést ki készítette elő? Mert ugye a felelős szerkesztő az, aki ezekkel az emberekkel dolgozik. Az ő véleménye kikerülhetetlen lett volna, ha már tényleg elbocsátásra kerül sor. Márpedig Fall Sándor többször is kifejezetten ellenezte ezt a döntést.


Igen, ezt így is nézhetjük. Ha mondjuk ez azzal a kérdésfeltevéssel indult volna, hogy a kultúra rovat maradjon-e úgy, ahogyan volt, vagy sem, bizonyos fokig igaz, amit mondtál – de itt az a döntés volt, hogy a kultúra rovat súlyát módosítani kell az újságon belül. Innen tovább persze feltehető a kérdés, hogy ebbe a mindenkori főszerkesztőnek van vagy nincs, és ha van, akkor mekkora a beleszólása. Ezzel kapcsolatban valószínű, hogy különböző nézőpontokból különböző vélemények lehetnek. Ez szemszög és értékelés kérdése.


De szakmailag ki készítette elő a döntést? Ki az, aki az újságkészítéshez is ért...

Szakmai döntésről akkor lenne szó, ha valaki azt mondta volna, hogy ugyanolyannak kell a kultúrarovatnak maradnia továbbra is, de közben a két és fél ember helyett – mert Papp Attilát nem nevezhetjük teljes normás kartársnak, ő külsősként dolgozik, szerződéses formában, tehát ő nem volt nyolcórás munkaidős munkatársunk, ezért is részben túlzás kétemberes leépítésről beszélni – egyetlen kollégának kell megbirkóznia a feladattal.

De ismétlem: arról van szó, hogy a kultúra rovat súlyát átpozicionáljuk az újságon belül. Persze ez is szakmai kérdés olyan szempontból, hogy szabad-e ilyet tenni, vagy mennyire csorbítja ez a Krónika súlyát, színvonalát. A tulajdonosi kör, a vezetőtanács úgy ítélte meg, hogy a Krónika közéleti napilapként elsősorban az Erdélyi tudósítások rovatban nyújtja a közösségnek a legtöbbet, és ilyen kontextusban született a kultúra rovatot érintő döntés. Innen továbblépve megint kérdés, hogy ez szakmai döntés vagy sem, hogy ezt az átpozicionált kultúra rovatot egy teljes munkaidős kollégával, illetve a tudósítókkal fogjuk működtetni.


Ha ezt annak kontextusában nézzük, hogy a felelős szerkesztő emiatt lemondott, ugyanakkor a főmunkatárs, a lap vezető publicistája kihúzatta nevét az impresszumból, gondolom, jelzésértékű a tulajdonosi kör és a menedzsment számára is, hogy ez nem az a döntés, ami élvezné a szerkesztőség támogatását... Nemcsak az olvasókról van szó, hanem olyan nevekről, akik miatt esetleg egyesek megvásárolták a lapot...

Visszatérve arra, hogy Fall Sándor többször is kifejtette, a kultúra rovat és a Szempont felépítésén nem kellene változtatni, ehhez azt tudom hozzáfűzni: megvannak mindegyikünknek az elképzelései, standardjai, viszont mindezt sem a felelős szerkesztő, sem én, sem más kollégám nem tudja finanszírozni. Mindezt egy olyan tulajdonosi kör finanszírozza, amelynek képviselői úgy ítélték meg, megvan az a joguk, hogy egy ilyen döntést meghozzanak. Persze a jövő fogja eldönteni, hogy az olvasók a megbízott felelős szerkesztői felmondást vagy Bakk Miklós nevének kikerülését az impresszumból, illetve az elkövetkező napok fejleményeit hogyan ítélik meg.


Téged mindez hogyan érintett? Milyen forgatókönyvek merültek fel benned erre vonatkozóan?

Pillanatnyilag még korainak tartom, hogy a felmerült forgatókönyvekről nyilatkozzam, annál inkább, hogy valóban van két-három verzió is – de hamarosan ez publikussá válik. A Fall Sándor döntése közvetlenebbül érintett – nem mondhatom, hogy meglepett, de azt sem mondhatom, hogy vártam ezt. Úgy ítélem meg, ezt talán nem kellett volna meglépnie, legalábbis nem azonnal. Bakk Miklóssal kapcsolatban is azt tudom mondani, sajnálom, hiszen valóban, felelős szerkesztőnk volt, sokan szeretik, sokan figyelnek arra, amit mond. De hát mindkettőjüknek ez végső soron személyes döntése volt, és gondolom, ha körbenézünk a világban, nagyon sok hasonló helyzet van, amikor valakik egy bizonyos döntéssel egyetértenek, mások meg nem. Ez önmagában még nem minősít egy lépést.


A szerkesztőség levélben fordult a kiadóhoz, amelyben kérik az elbocsátásokra vonatkozó döntés visszavonását, illetve egyes értesülések szerint azt helyezték kilátásba, hogy a további együttműködés lehetősége számolódik fel, ha ez a kiadói döntés érvényben marad.

Ezt belső ügynek tekintem, és nem kívánok erről nyilatkozni.


Szabtak valamiféle határidőt, hogy a tárgyalások meddig folytatódhatnak ebben az ügyben, illetve hogy mi történik, ha addig a bizonyos időpontig nem születik megegyezés?

Ugyanezt mondhatom válaszként, mint az előző kérdésre.


Arányait tekintve mekkora az az összeg, amely a két munkatárs elbocsátásával a veszteségeket csökkenti a kiadónál?

Ez egy lépés a sorban, emiatt nem látom értelmét számszerűsíteni.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS