2019. október 14. hétfőHelén
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Családon belüli erőszak: amikor a szociális munkást is halállal fenyegetik

Bakk-Dávid Tímea Bakk-Dávid Tímea 2009. február 18. 15:49, utolsó frissítés: 15:52

A bántalmazó többnyire azt hiszi, azt tehet, amit akar. Az áldozatot a menhelyen arról kell meggyőzni: senkinek sincs joga ezt tenni veled.



Az állami szférában a családon belüli erőszak áldozatait befogadó menhely a szociális ellátórendszer részeként működik, a megyei önkormányzatnak alárendelt intézményként. Országos szinten egyelőre kevés van belőlük (összesen 56 menhely létezik, ebből 13 magán – lásd írásunk első részét), az alkalmazottak pedig meglehetősen túlterheltek. Egy pszichológus például a Kovászna megyei Közösségi Szolgáltatási Komplexumban


120 esettel dolgozik. Az európai norma 15 lenne.

Ráadásul, ahogy a szakemberek is elmondják, a segítő szakmában dolgozni nem merül ki abban, hogy a munkaidő lejártával az ember kikapcsolja a számítógépét.


>> Az áldozat mesél: "Ha ütni kezdett, valamelyik gyerek mindig megvédett, s akkor ők is kaptak" >>
>> Családon belüli erőszak: ki és hogyan segít? >>

Ősszel nyílt meg Kovászna megyében is egy 12 férőhelyes sürgősségi központ a családon belüli erőszak áldozatainak. Bálint Olga, a Közösségi Szolgáltatási Komplexum igazgatója elmondta, az európai jogharmonizáció hozadéka volt, hogy Romániában és a környező országokban is hangsúlyosabban kezdtek foglalkozni a problémával. Más országok tapasztalataiból, a felhalmozott szakirodalomból inspirálódunk, de az Országos Családvédelmi Hatóság is jól előkészített metodológiával segíti az itt dolgozó szakemberek, valamint az illetékes állami szervek, rendőrség, ügyészség munkáját – idézte fel az úttörőnek nevezett központ létrehozásának előzményeit az igazgató.

Megyei szinten hivatalosan ez az egyetlen, családon belüli erőszak áldozatait befogadó menhely. Amíg nem volt, addig is valahogy segíteni kellett a bajbajutottakon. Szükségmegoldásként nem teljesen törvényesen, de morálisan mindenképp igazolt módon más intézmények, pl.

hajléktalanszálló fogadta be az áldozatokat.

A központ megnyitása előtt nagyon sokan jöttek segítséget kérni a Szentkereszty Stephania Egyesülethez, amely karitatív tevékenysége mellett mentálhigiénés tanácsadást is folytat. A terepre járó gyermekjogvédelmi szakemberek is nap mind nap szembesültek a halmozottan hátrányos családokban még inkább előforduló jelenséggel, sürgető volt tehát egy megyei szintű intézményes szolgáltatás beindítása – magyarázta Bálint Olga.

A lakosságot a médián keresztül értesítették a központ megnyitásáról, szórólapokkal, brosúrákkal, plakátokkal látták el a megyében lévő települések iskoláit, önkormányzatait, intzéményvezetőket, orvosokat. “Nagyon fontos, hogy a közvéleményt érzékennyé tegyük erre a problémára, fontos, hogy figyeljünk egymásra. A rendőrséggel és az önkormányzatok szociális referenseivel, a megye szakembereivel napi kapcsolatban állunk. Nagyon fontos a közösség összefogása több szinten, mert ez nagyon komoly probléma, benyúlni egy család életébe, és ilyen krízishelyzetben valamilyen segítséget nyújtani” – fejtette ki az igazgató.


www.violentaimpotrivafemeilor.weebly.comwww.violentaimpotrivafemeilor.weebly.com
Ősz óta 13 esetük volt, többnyire nők érkeztek

kiskorú gyerekekkel. Az esetek mindenikében, egy kivétellel, alkoholizmus áll a bántalmazás hátterében. A gyerekek is fizikailag vagy pszichikailag bántalmazottak, vagy végignézték édesanyjuk bántalmazását, érzelmileg elhagyatottak voltak. A központban 60 napig maradhatnak, de ezt az időtartamot meg lehet hosszabbítani.

Amikor bekerül valaki, a központ pszichológusának feladata, hogy a traumát lassanként feloldva az áldozatszerepből való kilépésre ösztönözzön. Ugyanakkor az is fontos, hogy elképzelése legyen a hogyan továbbról. Voltak már sikertörténetek is, egy többgyerekes anya a közösség – magánemberek, civil szervezetek – összefogása révén albérlethez jutott, amit egy évre előre kifizetnek számára, mesélte az igazgató.

Már az nagy lépés, ha valaki eldönti, ki akar lépni a helyzetéből, és segítséget kér – egyedül nem lett volna ereje senkinek megoldani a helyzetét. Általában az agresszor meg van győződve arról, hogy azt tehet, amit akar – “az én házam az én váram, itt azt csinálok, amit akarok”, “én szültem meg, én ütöm meg” alapon. De szembesülniük kell azzal, hogy ez nem így van: léteznek hatóságok, intézmények, amelyek közbeavatkozhatnak. Az agresszorok legtöbbje nagyon gyáva, mint ahogy a szakirodalom is leírja.


Olyan családunk is van, ahol az agresszorral is dolgoztunk,

és a család újra együtt van – sorolta Bálint Olga, megerősítve: minden esetben nyomon követik, mi történik a kikerülőkkel.

Az agresszor legtöbbször kihasználja az áldozatot, ugyanakkor leszűkíti a lehetőségeit, anyagi forrásait, lakhatását, hogy a kezében tudja tartani. Aki nem akar visszatérni a családjába, csak a közös lakás tartotta ott, néha nem akaródzik kilépni a központ biztonságából. Kérdés azonban, mikor érik meg arra a helyzet, hogy elhagyja az intézményt – lehet ugyan, hogy személyisége már megerősödött, de nincs munkája, nincs ahol laknia, nincs amiből megéljen. Mi történik az áldozattal?

„Innen addig nem megy ki senki, amíg nem tisztázott, hogy hova megy – nem teszünk ki senkit az utcára. Első nap kimondatjuk az áldozattal, hogy mit gondol, hogyan tovább? Olyan is van, hogy az elején leszögezi, nem megy vissza a családjába, de aztán mégis meggondolja magát. Megkeressük ilyenkor az anyagi feltételeit is annak, hogy a központból kikerülve új életet kezdhessen, például részmunkaidőben állást kapjon valahol, ezért is fontos az együttműködés más civil szervezetekkel, egyházzal, hogy valóban segítséget tudjunk nyújtani” – közölte Bálint Olga.


Nagyon nehéz egy asszonynak gyerekestől otthagyni mindent,

de az hatalmas nagy fogódzó, ha úgy érzi: van egy hely, ahol mindig védve lehet, ha bajban van, s ahová még érzelmileg is kötődik. A központban ezért is igyekeztünk ilyen légkört kialakítani – magyarázta az igazgató.

Nemcsak a szociális szférában dolgozók, hanem minden állampolgár kötelessége, ha folyamatosan bántalmazott személyről tud, értesítse a hatóságokat: a rendőrséget, a megyei gyermekjogvédelmi igazgatóságot – mondta el Pánczél Eszter szociális munkás. Az az ideális, ha maga a bántalmazott személy dönti el, ki akar kerülni ebből a krízishelyzetből, és ő maga jelentkezik. Szégyellik, nem szeretik elmondani még a közelieknek sem, de eljön egy olyan pillanat az életükben, amikor érzik, hogy itt és most tennem kell valamit, mert ezt így nem lehet tovább.

Amikor valaki megérkezik a központba, látszik rajta a félelem, elgyötörtség, bizonytalanság, ám napok elteltével már szemmel láthatóan bízni kezd önmagában – és ez a célja a krízishelyzetben lévő személy terápiájának, hogy a saját belső erejét megtalálva próbáljon továbblépni, újra felépítve az egész életét – mondta el Csoma Tünde Dalma pszichológus.


Előfordul, hogy bűntudatuk van, és úgy érzik,

ők is felelősek. De a szakemberek próbálják oldani ezt, és tudatosítani az áldozatban a helyzetet, amiben volt. Addig, amíg még részese ennek a helyzetnek, addig nem tudja átlátni, ezért kell a biztonságos környezet, hogy ki tudjon lépni belőle.

A jogász és a szociális munkás folyamatosan tájékoztatja a bántalmazottakat a jogaikról, elsősorban arról – ami triviálisnak tűnhet, de mégis mindannyiszor el kell mondani, hogy tudatosítsák –: “senkinek nincs joga ezt tenni veled”.

Nem befolyásoljuk őket, csak tudatosítjuk bennük a jogaikat, szögezte le Bálint Olga. Nekik kell kimondaniuk, hogyan tovább: eldöntik a válást, lakáseladást. A segítő szakemberek mindent megtesznek azért, hogy az áldozat a belső erejét mozgósíthassa olyan irányban, hogy az élete jobb legyen, úgy, ahogy neki jó, ahogy ő akarja.


Esettől függ, hogy mennyi időbe telik, amíg regenerálódik

a személyiség – a központban elhelyezett áldozatok hetente háromszor járnak konzultációra a pszichológushoz. Csoma Tünde Dalma szerint ez egy folyamat, két-három hét alatt már látható jelei vannak. “Általában, mikor bekerülnek, az a végpont, már meghozták a döntést arról, hogy tovább kell lépni” – hangsúlyozta a pszichológus.

A családon belüli erőszak áldozata, amíg egy menhelyen van, az ott dolgozó segítő szakemberek felelőssége, hogy mi történik vele. Emiatt is tilos például újságíróknak is találkozniuk a menhely lakóival. Aki már kikerült, és úgy dönt, nyilatkozik, lelke rajta; persze továbbra sem szabad nyilvánosságra hoznia, hol van az intézmény, kik dolgoznak ott, mert ezzel veszélybe sodorja őket. Ez egyébként mindenkire vonatkozik (lásd Titkos avatás című beszámolónkat a központ megnyitásáról).

Sajnos a szigorú biztonsági intézkedések ellenére is előfordul, hogy az agresszor megjelenik, fenyegetőzik, sőt tettlegességhez folyamodik, általában alkohol hatása alatt. “Olyan is volt, hogy


halállal fenyegették meg az egyik szociális munkásunkat,

aki behozta az áldozatot. Engem is megfenyegettek. Nagyon meg voltunk ijedve, féltettük magunkat és a többi ápoltunkat – az áldozat egyébként nem volt jelen, ő nem volt közvetlen veszélyben. Rendőrségi feljelentést írtunk, az agresszorok 1000 lejes büntetést kaptak – utólag jó viszonyba kerültünk velük, mert bocsánatot kértek és belátták, hogy jót akartunk” – mesélte Bálint Olga.

Azóta szerződésük van egy őrző-védő szolgálattal, akiket azonnal riaszthatnak, ha hasonló eset fordul elő. Mikor bekerül egy új lakó a menhelyre, fokozottan figyelnek arra, hogy minden zárva legyen. Amint az agresszor tudatosítja, hogy hatóság van a képben, tapasztalataik szerint már nem kísérli meg fenyegetni a menhely biztonságát.



Tavaly egy konferencia keretében a romániai illetékesek holland szakemberekkel tanácskoztak arról, hogyan lehetne


az agresszorokkal szemben alkalmazható jogeszközöket bővíteni.

Aradon nemrég nyílt egy agresszorok számára konzultációt nyújtó központ, ám a rendőrség és a szakemberek tehetetlenek, ha az illető megtagadja a terápiában való részvételt. Ezzel szemben pl. Hollandiában a legkisebb jelzésre a rendőrség azonnal beavatkozik. Elviszi az agresszort, ám nem ad pénzbeli büntetést – azt maga a család és a bántalmazott is megsínylené ugyanis –, hanem részt kell vennie egy olyan terápiás kezelésen, ahol megtanulja az indulatait kezelni. Ha önként részt vesz, kevesebbet kell börtönben ülnie – mesélte Bálint Olga a konferencián elhangzottakat.

Romániában egyelőre a büntetőtörvénykönyvben a vonatkozó jogszabályok nagyobb hangsúlyt fektetnek az agresszor személyiségi jogainak védelmére, mint az áldozat megvédésére – véli Aura Manuela Colang, az Országos Családvédelmi Hatóság (ANPF) monitorizálásért felelős igazgatója.

A büntetőtörvénykönyv nem is definiálja a családon belüli erőszak fogalmát. Ugyanakkor ezt kiegészíti a 2003/217. törvény a családon belüli erőszak megelőzésére és leküzdésére.

Bevezeti, hogy hivatalból is indíthatnak eljárást az erőszakcselekmények elkövetői ellen; szerepel benne a házastárs elleni nemi erőszak fogalma is. Csírájában a távoltartás alkalmazása is megjelenik azon biztonsági intézkedés formájában, miszerint az elkövetőnek meghatározott ideig


tilos a családi lakhelyre visszatérni.

Ezt azonban csak azok ellen szabhatja ki maximum két évre a bíróság, akiket fizikai vagy más bántalmazásért legalább egy év börtönre ítéltek. Ám mivel az eljárásjogi törvény nem módosult, ez a távoltartási rendelkezés alkalmazhatatlan – közölte Colang a családon belüli erőszak esetén történő beavatkozás útmutatójára (.doc) hivatkozva.

A másik gond a család definíciójával van. A büntetőtörvénykönyv egyébként a családtag megverését, testi sértését, meggyilkolását szigorúbban bünteti, mint egy “idegenét”, ám a családtag fogalmába nem fér bele az élettárs, illetve az a közeli rokon sem, aki nem él egy háztartásban az agresszorral, sőt a saját gyerekként a családdal élő, nem rokon személy is kizárva. Ők tehát nem is számíthatnak a családon belüli erőszak áldozatának.

A családon belüli erőszakot elkövető felnőttekre akár életfogytiglan is kiszabható, 15 naptól 30 évig terjedő börtön vagy a bíróság által kiszabott pénzbeli büntetés. Ezeket kiegészítheti


bizonyos jogok megvonása,

orvosi kezelésre való kötelezés, szakmai tevékenységtől való eltiltás, külföldiek esetében kitoloncolás stb. Kiskorú elkövetők esetében főképp nevelő célú intézkedéseket hoznak.

Az ANPF kezdeményezte a 217. törvény módosítását és kiegészítését. A családon belüli erőszakot a büntetőtörvénykönyv módosítását követően “külön” bűncselekménynek minősítenék, a bántalmazók büntetését pedig megszigorítanák. A bántalmazó nem vehetné fel a kapcsolatot sem közvetett, sem közvetlen módon az áldozatával. Kötelezővé tennék számára a pszichológiai konzultáción való részvételt. Colang szerint a módosítójavaslatot a szenátus 2008. júniusában elfogadta. A képviselőház esélyegyenlőségi szakbizottságával közösen véglegesített dokumentum jelenleg a jogi bizottság asztalán van.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS