2019. december 10. keddGombóc, Judit
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kíváncsi, belemegy, manipulálják: a szexuális bántalmazás dinamikája

Bakk-Dávid Tímea kérdezett:Bakk-Dávid Tímea 2009. március 16. 15:24, utolsó frissítés: 2009. március 18. 10:20

A bántalmazó az internetet gyakran arra használja fel, hogy bizalmi kapcsolatot alakítson ki a tinédzserrel. Virtuália, anonimitás, intim témák a csevegőszobában – mindennek rossz vége is lehet. Interjú László Éva pszichológussal.



Nemrég jelent meg angol nyelven egy kötet a romániai, illetve kelet-közép-európai tinédzserek internethasználati szokásairól és ennek rizikóiról. A Teenagers’ Actions and Interactions Online in Central and Eastern Europe. Potentials and Empowerment, Risks and Victimization (szerk. Monica Barbovschi és Maria Diaconescu) című könyv a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem szociális munkás szakának tanárai, illetve külföldi szakértők bevonásával készült, májusban jelenik meg a román kiadása. A kötetet középiskolai pedagógusok körében akarják terjeszteni.

László Éva pszichológus, egyetemi tanársegéd az online elkövetett szexuális bántalmazási formákról írt tanulmányt a kötetbe dr. Antal Imola egyetemi lektorral közösen. László Éva munkatársaival 2007 és 2008 között végzett kutatást 12-18 éves kolozsvári iskolások körében; a kötetben szereplő tanulmányok zöme ennek a felmérésnek az eredményeit használta föl.

A bántalmazott nőkkel foglalkozó kolozsvári Artemis szervezetnek is dolgozó pszichológust az internetes szexuális erőszak meghatározásáról, válfajairól, rizikóról és megelőzésről kérdeztük.


Mit is jelent tulajdonképpen a virtuális világban elkövetett szexuális bántalmazás?


– Ennek tisztázásához először el kell mondanom, milyen értelemben használjuk mi a szexuális abúzus fogalmát. Először is itt gyermekek elleni szexuális bántalmazásról van szó. Szexuális bántalmazásról (abúzusról) beszélünk azokban az esetekben, amikor a gyermeket olyan szexuális tevékenységbe vonják be, amellyel ő nem ért egyet, amelyhez nem képes a kellően tájékozott hozzájárulásra, amelyre fejlettségének mértéke szerint nincs felkészülve vagy amely törvényekbe vagy a társadalmi tabukba ütközik.

A gyermekkel való szexuális visszaélés megvalósulhat akár felnőtt, akár olyan másik gyermek részéről, aki koránál vagy fejlettségénél fogva a gyermekkel felelősségen, bizalmon vagy hatalmon alapuló viszonyban áll. Ez, életkorban mérve, általában 5 év korkülönbséget jelent. A cselekvés célja mindig a bántalmazó szexuális élvezethez való jutása, függetlenül attól, hogy a másik félnek mi a szerepe, szándéka a másik személy szükségleteinek kielégítése.
Ezek azok a feltételek, amelyeket az Egészségügyi Világszervezet (WHO) határoz meg.

Ugyanakkor ezek a cselekedetek törvényeket szegnek vagy társadalmilag elfogadott normákat.

Ahogy az interneten keresztül történő szexuális bántalmazás, valójában a szemtől szembeni, úgynevezett offline bántalmazás is lehet érintés nélküli. Idetartozik pl. a pornográf képek mutogatása, az exhibicionizmus különböző megnyilvánulásai, szexualizált töltetű levetkőzés a gyerek előtt, a gyerek késztetése vagy kényszerítése arra, hogy levetkőzzön.



Az internetes bántalmazások közül a legismertebb forma a gyermekpornográfia. Pornográf felvételek készítése gyermekekről azzal a céllal, hogy ezek internetes úton is terjeszthetőek legyenek; ezek terjesztése, illetve tárolása. Romániában a tárolást csak abban az esetben bünteti a törvény, hogyha be tudják bizonyítani, hogy kereskedelmi célzatú. Más országokban, pl. Amerikában azt is büntetik, ha az otthoni számítógépén tárolja valaki a gyermekpornográf felvételeket, mert nagy a veszélye annak, hogy bármikor bekerülhessen az internetes forgalomba, illetve CD-re, DVD-re írva sokszorosítsák. Ha már egyszer elektronikus formátumban létezik, akkor nagyon kevés választja el attól, hogy illetéktelen kezekbe, terjesztésre kerüljön.


Maga a gyermekpornográfia, illetve gyermekek kényszerítése a szexuális aktusra, a filmnek a „megrendezése” az más kategória?


– Duplán számolódik, ha lehet így mondani; a gyermekpornográfia több szinten is bántalmazást jelent. A bántalmazás első fejezete direktben történik, utána következik az, hogy felkerül az internetre az erről készült kép vagy videó. Kontrollálhatatlan, hány személy kezébe jut, ami a bántalmazást súlyosbítja a gyerek szempontjából. Tehát nem elég, hogy megerőszakolják, még a felvétel is elkészül, keringeni kezd a világhálón, amit aztán nagyon nehéz leállítani. Retraumatizálódhat a gyerek ezáltal.


Akkor is, ha ő maga erről nem tud?

– Hogy ő ne tudja, hogy közben filmezik, ennek kevés esélye van, mert ezt általában nem titkolják előtte. Ám ha nem is tud arról, hogy lefilmezték, nagy a kockázata annak, hogy bármikor szembesüljön vele. Ennek a legdurvább formája az, ha valaki az ő közvetlen környezetéből találja meg a felvételt, és így tudja meg, és fel sem tud készülni a sokkra. Ilyenkor még súlyosabb trauma éri.

Valójában sokkal szorosabb a virtuális és a reális világ közötti kapcsolat, mint ahogy első percben gondolnánk. Ez az egyik iránya, amikor előbb van a konkrét, „offline” bántalmazás, utána ez átvált az online bántalmazásra. A fordítottja, amikor egy kapcsolat úgy indul, hogy az internetes bántalmazás kategóriájába tartozik: online kapcsolatfelvétellel kezdődik. Előfordulhat akár, hogy míg nem válik személyes kapcsolattá, fel sem merül a bántalmazás gyanúja. A bántalmazó az internetet arra használja fel ilyenkor, hogy bizalmi kapcsolatot alakítson ki a tinédzserrel. Általában az áldozatai tinédzserek, tehát nem kisgyerekek- ők még nem rendszeres használói az internetnek.

Óvatosan, nagy hozzáértéssel, a gyerekek nyelvén beszélve férkőzik be a bizalmukba, és a bántalmazás maga (nemi erőszak, gyerekkereskedelem, szexuális kihasználás) már „offline” történik, mikor szemtől szemben találkoznak.

Más formái az interneten keresztüli szexuális közeledések, ajánlatok.


Amikor a bántalmazó direkt fogalmaz a csevegőszobában?

– Általában ez is fokozatos. Intim, szexualitással kapcsolatos témákba vonja be a fiatalt, „húzza ki belőle a szót”. És ebbe a beszélgetésbe úgy kerül bele a tinédzser, olyan dolgokat oszt meg vele, amit egyébként nem biztos, hogy megtenne. Itt van egy védelme a bántalmazónak: az anonimitás, az arctalanság. A tinédzser azt képzel a képernyő mögé, akit akar.

Ezek az emberek nagyon jól értenek ahhoz, hogy a gyerekeket meghallgassák, illetve intim témák felé irányítsák, manipulálják, virtuális szexuális játékokba vonják be a tinédzsert. Ezek általában a csevegőszobás beszélgetések - előbb publikusan megy a beszélgetés, aztán lekérik csevegőszobákra, ahová előbb többen is beléphetnek, végül csak ketten maradnak. Fokozatosan haladnak az intimitás fele, pontosan úgy, ahogy az offline bántalmazás esetén.


De bármikor választhatja azt, hogy kikapcsolja a gépét, kilép a szobából... Miért nem teszi meg?

– Az online szexuális bántalmazás dinamikája rémesen hasonlít a szemtől szembe történő bántalmazáséhoz. Pont azért hangsúlyozom a bizalmi kapcsolat kiépítését, hogy ez a lényege, ezért nem kapcsolja ki... úgy mosódnak egybe a határok, hogy nem jön rá, mi történik, nem érzi ő maga bántalmazásnak.


Valószínűleg egy idő után kellemetlenül érzi magát...

– Az érzés, amivel társul az egész folyamat, az az ambivalencia. Tetszik is, meg nem is, kíváncsi vagyok, meg el is utasítanám. Ez az egyik jellegzetessége.


Miért lehet mégis egyértelműen bántalmazásnak nevezni?

– Attól lesz bántalmazás, mert a bántalmazó célja egyértelmű: hogy ő maga szexuális jellegű élvezetekhez jusson. Előre kitervelt startégiája van arra, hogy vonja be az áldozatot. A stratégiája lehet a fokozatos bizalmi kapcsolat kialakítása, de persze olyan is van, aki direkt ajánlatokat tesz.

Az áldozat számára is észrevétlen ez a behálózás, amely során intim információkat oszt meg. Utólag sem biztos benne, hogy akkor most el kellett volna ezt mondania vagy sem. Utólag jön a szégyenérzet. Még mindig benntarthatja a játékban az, hogy arctalan a másik fél. Ő is az, de ő ott marad magában a következményekkel, a szégyenérzettel, a konfúzióval.

Súlyosságában a következő online bántalmazási kategória ezeknek a szexuális közeledési ajánlatoknak a támadó, agresszívabb jellegű megnyilvánulásai. Az internetes kapcsolatfelvételen túl a bántalmazó megpróbál direktebb módon közeledni, például levélcímet, telefonszámot kér, telefonbeszélgetéseket kezdeményez, illetve személyes találkozást. Ezek a kapcsolatok vezethetnek akár oda, hogy megtörténik a fizikai szexuális kapcsolat is, amit a tinédzser – akkor legalábbis – még mindig nem áldozatként él meg. Ezért van – ahogy a szexuális bántalmazások esetében általában –, hogy a rendelkezésünkre álló adatok csupán a jéghegy csúcsát jelentik.

Online bántalmazás a szexuális jellegű képekkel, írásokkal, filmekkel való nem kívánt szembesülés is. Kinyit egy levelet, ott van a link, rákattint. Ezeket vagy kiszűri a levelezőrendszer biztonsági szűrője, vagy nem. Olyan levél is lehet, amit egymásnak küldözgetnek különböző hálózatokon keresztül. Fontos, hogy itt nem azokról a képekről, tartalmakról van szó, amit a tinédzserek direkt keresnek.

Van még a rágalmazás - valamilyen szexuális töltetű vagy azzal kapcsolatos fenyegetés, illetve olyan szexuális tartalmak feltöltése és terjesztése interneten, ami bántó az illető tinédzser számára. Televíziós hírekben szoktak publicitást kapni az ilyen esetek, amikor lefilmezik egymást vetkőzés, aktus vagy egyéb intim helyzet közben, és azt publikálják.


Az elkövetők tudatában vannak annak, hogy mindez bántó? Nincsenek tekintettel a másik emberre?

– Ahhoz, hogy egy bántalmazó el tudja követni a tettét, nagyon sok gátat kell leküzdenie, elsősorban a saját belső, morális, lelkiismereti gátjait. Erre a legtöbbször az a stratégiájuk, hogy elhitetik saját magukkal: ez jó a másiknak, ő is akarja, mert hanem kikapcsolná, nem jönne el a találkozóra stb.

A külső gátakat is le kell küzdenie. Kiegyezik a tinédzserrel például abban, hogy ha telefonon beszélnek, ellenőrizze, ne legyen senki a közelében, aki hallhatná őket. Az intimitásba való vonulás, a közös, nyílt fórumokról a saját zárt csevegőszobákba áttevődő beszélgetések szintén ennek eszközei. A bántalmazó megbizonyosodik arról, hogy miközben a tinédzserrel csettel, levelezik vagy kamerán keresztül beszélget, nincs más a szobában. Az intimitás kiterjesztése pedig kontrollt jelent számára. Ő az, aki diktál, akinek a kezében van a helyzeteknek a kialakítása.


Egyre többet olvasni arról a nemzetközi sajtóban, hogy egy-egy gyermekpornográfia elleni razzia során orvosokat, ügyvédeket, tanárokat tartóztatnak le – olyan embereket, akikről nem feltételeznénk, hogy akárcsak tárol is a számítógépén gyermekpornográf anyagot. Nem feltételeznénk, hogy nincsenek tudatában, ha mással nem is, de a törvényi következményekkel.

– Ha tudja is, hogy törvénytelen – általában tudják –, akkor az a stratégiája, hogy némaságban tartja az áldozatát. Mert ha nem derül ki, akkor neki az egészből nem származik semmiféle kára.

Jellemző általában a bántalmazó magatartásokra, hogy ők maguk a saját viselkedésüket nem tartják helytelennek. Nemzetközi statisztikák szerint körülbelül két százalékuk tart ki amellett, hogy változtatni akar a magatartásán, mert tudja, hogy az ártó, és vallja azt, hogy hajlandó változtatni. Ezért is ijesztően nehéz a bántalmazók reintegrációja.

Emiatt folyamodtak például az Egyesült Államokban és Kanadában ahhoz, hogy a szexuális bántalmazók, elsősorban pedofilok fényképeit és elérhetőségét teljesen publikussá teszik. Bárki rákereshet az interneten, hogy Kanadában egy bizonyos zónában hány szexuális bántalmazó lakik, miért volt elítélve, mennyi időre, ők kötelezve vannak arra, hogy a lakhelyüket állandóan lejelentsék. Mert nagyon nagy a visszaesés az ő esetükben. Itt, Romániában is volt kezdeményezés erre.


Ez a kiközösítés jellegű megelőzés nem tűnik nekem hatásos reintegrációs stratégiának...

– A törvényhozók és a szociálpolitikusok nagy dilemmája, hogy az áldozatok és a populáció védelme vagy a bántalmazók emberi jogai vannak előbbre. Nemcsak azt kell védeni, aki már átesett egy bántalmazáson, hanem bárkit, aki ennek ki lehet téve. Az USA egyes államaiban elsősorban a közösség volt az, amelyik igényelte ezt a fajta védelmet, ők gyakoroltak nyomást a törvényhozókra, hogy az elkövetők adatait így kezeljék. Védelem az áldozatoknak, abszolút transzparencia az elkövetőkkel szemben. Ezáltal nem csak azt tudhatod, hogy ahová költözöl, hány üzlet, iskola van, hanem meg tudod nézni azt is, hány jelenleg szabadlábon élő, ilyen előélettel rendelkező személy lakik a környéken.

Amit fontos még megjegyezni, hogy nem minden internetes bántalmazás traumatizáló, illetve nem egyformán traumatizál. Nem minden tinédzser marad benne egy ilyen beszélgetésben, sokan kikapcsolják – szerencsére – a számítógépet, vagy kilépnek a chatből, törlik a listájukról azt a felhasználónevet, ahonnan ezek az üzenetek, ajánlatok érkeznek. Többségük szerencsére ezt teszi.

A beszélgetés második részében a kolozsvári tinédzserek körében készült felmérés adatait elemzi a pszichológus. Trendinek számít pornót nézni, de mik a következmények? Kockázati tényezők és megelőzés.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS