2019. november 15. péntekAlbert, Lipót
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Dokumentumkötet az 1945-55 közötti magunkról

Geréb Marika 2002. július 04. 16:48, utolsó frissítés: 16:48

A romániai magyar kisebbség #b#1945-1955#/b# közötti helyzetére vonatkozó dokumentumok először jelennek meg nyomtatásban. A bemutatón Camil Muresanu történész kiemelte, hogy a közös múlt megválaszolatlan kérdéseinek tisztázása érzékeny téma.




A történelem mint történetek halmaza

Andreea Andreescu, Lucian Nastasa és Varga Andrea a modern historiográfia téziseit szem előtt tartva szerkesztette meg a Romániai Magyarok (1945-1955) című dokumentumkötetet, amelyet ma mutattak be Kolozsváron. A bemutatón Salat Levente, a könyvsorozat egyik irányítója, Egyed Ákos és Camil Muresanu történészek, valamint Lucian Nastasa szóltak a kötetről, amely az interetnikus kapcsolatok ápolásának, egyfajta valóság feltárásának céljából lett összeállítva.


Varga Andrea, Camil Muresanu, Egyed Ákos, Andrea Andreescu, Lucian NastaseVarga Andrea, Camil Muresanu, Egyed Ákos, Andrea Andreescu, Lucian Nastase


A könyv része annak a sorozatnak, amelyből eddig két korpusz jelent meg: egy interetnikus konferencia anyagát feldolgozó kötet [Relatii interetnice in Romania postcomunista, 2000] illetve egy roma dokumentumkötet, amely az 1919-1944 közötti forrásanyagokat gyűjti egybe [Tiganii din Romania, 1919-1944]. Nem érdektelen a sorozat negyedik kötete sem, amely 1968-ig figyeli a dokumentumok mentén a romániai magyarság helyzetének alakulását, majd ezt várhatóan egy, a szászokról szóló dokumentumtár követ.

Szubjektivitás vagy objektivitás?

A könyv utószavában Horváth Andor a történelem beszédmódjáról, a valóság megkreálhatóságáról ír. Camil Muresanu történész szerint a közölt dokumentumok bizonyítékai annak, hogy az adott kort a félrevezetés céljával átírták, egy másfajta "valóságot" hozva létre. Véleménye szerint, maguk a kötet szerkesztői is csak korlátozott mennyiségű adathoz juthattak hozzá, noha az állampolgárok jogosultak az információk birtokba vételére, és állítását tényszerű adatokkal is bizonyította.

Neheztelt például azért, hogy magyar vonatkozásban Emil Hatieganura, mint a magyar műveltséget ismerőre, kevés dokumentum utal (a felszólaló szerint kb. kétszer, a névjegyzék tanúsága alapján a kötetben tizenegyszer jelenik meg a politikus neve). Hiányolta még, hogy a Szovjetunióba szállított tordai és kolozsvári lakosságról sem esik szó. A történész szerint a mű annyira objektív, amennyire a jelenlegi helyzet megengedi, és úgy tartja, a személyes, nem-hivatalos források felkutatásával tovább lehetne árnyalni a kötetben körvonalazódó képet.

Etnokulturális kisebbségek. 
<br />
Dokumentáris vallomások. 
<br />
Romániai magyarok (1945- 1955)
<br />
Kolozsvár, Etnokulturális Kisebbségek
<br />
Forrásközpontja Alapítvány 
<br />
(CRDE), 2002. (920 oldal)
<br />
Etnokulturális kisebbségek.
Dokumentáris vallomások.
Romániai magyarok (1945- 1955)
Kolozsvár, Etnokulturális Kisebbségek
Forrásközpontja Alapítvány
(CRDE), 2002. (920 oldal)
Ehhez kapcsolódóan Lucian Nastasa, a kötet egyik szerkesztője elmondta, valóban nehézséget okoz a dokumentumok felkutatása (nem is annyira Erdélyben, mint inkább Románia más területein). Nastasa aláhúzta, részben szubjektív az, ahogyan válogattak, korlátot jelentett a terjedelem, illetve a kötet témameghatározása is.

Egyed Ákos történész szerint is a forráskritika jelentősen nehezítette a szerkesztők helyzetét, a mű információs értéke viszont megkérdőjelezhetetlen. Szerinte akkor, ha "avatatlan kezekbe kerül", ha kizárólagos valóságként fogadják el azt, amit tartalmaz, "falcs benyomást alakíthat ki", de közelebb vihet az igazsághoz akkor, ha a dokumentum-összeállítást megfelelő módon kezelik.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS